Nógrád Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-23 / 69. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖR KÉP 2004. MÁRCIUS 23., KEDD Hetvenezren „utaztak” a Hungexpo-n Mintegy hetvenezren keresték fel az elmúlt hét végén az Utazás kiállítást, a budapesti vásárvárosban. A legnépszerűbb standok közé azok tartoztak, amelyek igényes brossúrákon kívül kulinális élvezeteket is kínál­tak. A hollókőieknek ezért nem kellett a szomszédba menniük, hiszen remek túrós lepénnyel, malomkaláccsal és finom itókával várták az érdeklődőt. A Hungexpo március 28-án az UKBA elnevezésű cukrászati és sütőipari kiállításnak ad helyet, amelyen egyetlen megyei cégként részt vesz a salgótarjáni Solo Kft, is. _____________________________________________ _ fotók: rigó tibor, t.n.l. E nnek az osztálynak a munkája sokszor egyet jelent az életéit való küzdelemmel Stroke. Sokak számára nagyrészt ismeretlen mindaz, amit a nyelvtörő orvo­si kifejezés jelent. Másrészt viszont gyakran az a kevés is szorongást kelt, amit hallottak alapján, kórházi látogatás során ellesett pillanatok után meg­sejtenek vele kapcsolatban... Az agyi vérkeringés zavarával, összeomlásával járó stroke az esetek egy részében máról holnapra, egyik percről a másikra teszi magatehetetlenné az embert. A betegségben szenvedőnek sok esetben csak a tekintete tudja „elmondani”, hogy életében óriási küzdelem kezdő­dött. Felépülése nem képzelhető el a külső védvonal nélkül: orvosok, ápo­lók, háttérintézmények, alaposan szervezett csapatmunkával, különleges eljárások rendszerével együtt küzdenek vele, érte. Az agyérrendszeri betegségek gyako­risága, súlyossága, illetve az azonos névvel jelzett nemzeti program indítása hívta életre Salgótarjánban a Szent Lázár Megyei Kórház idegosztályának stroke-részlegét. Mindkettő dr. Horváth Ferenc vezetésével működik. Az ide lá­togató számára a stroke is látszólag átla­gos képet nyújt: nővérek, orvosok sü- rögnek, a járóképes betegek jönriek- mennek, beszélgetnek, hozzátartozót fogadnak és persze időnként eluralko­dik a sokat sejtető csend a kórtermek­ben, a folyosókon is. Egy idő után hívat­lan telefoncsengés töri meg. Dr. Horváth Ferenc - túlzás nélkül - ezer és egy dologra figyel egyidejűleg, (már tizenöt éve, amióta Salgótarjánban dolgozik, előtte Miskolcon gyógyított), fáradhatatlanul és utolérhetetlen előzé­kenységgel: az orvoskollégák, az ápolók helytállását mindig a sajátja elé helyezi. Hitvallása: a beteg mindenekfelett. A munkáról, amit végez, amit irá­nyít, sokat elmondanak az alábbiak: kezdetben volt az idegosztály, ami a ki­lencvenes években gyarapodott az új részleggel. Gyarapodott vagyis szako­sodva „elágazott,” s ezzel jelentős több­letfeladatot vállalt. (Nem jókedvéből, szükségből: mert az orvoslás ma már kénytelen külön szakgárdával felvenni a harcot a leggyakoribb rokkantsággal já­ró kórral, ami a rák és a szívinfarktus után egyben a harmadik leggyakoribb halálok.) Ám, hogy még többet nyújt­hasson, pályázott és elnyerte a stroke­központ címet. A pluszfeladatok, illetve a lehetőségek aztán tovább gyarapod­tak: szklerózis multiplex-, valamint - kérésre - a múlt évtől demenciaköz- pontként is működik. Osztály és részle­ge valójában még ennél is kiterjedtebb, hiszen komoly szakmai kapcsolatai, háttérintézményei vannak. Dr. Horváth Ferenc megfogalmazá­sában a stroke-ra az agyérrendszer be­tegségeivel, elváltozásaival, keringési bajokkal, gyulladásokkal, daganatok­kal, fejlődési zavarokkal, agyi sérülé­sekkel, kerülnek a betegek. Az idegosz­tályon az idegrendszert érintő problé­mákat orvosolják. A hozzá nem értő szinte beleborzong, hogy váratlanul beállhat a koponyacsontok közé zárt csodálatos irányítórendszer az agy mű­ködésének zavara, (ami végzetes lehet) például azért, mert az emberi agy okos véredényei különböző okokból váratla­nul nem tudják ellátni a munkájukat. Éves szinten tömegesen jelentkezik az effajta, súlyos egészségi probléma: a betegek nyolcvan százalékát az akut - hirtelen fellépő - elváltozásokkal ve­szik fel a részlegre. A stroke-nak (népies elnevezéssel a szélütésnek, gutaütésnek, amely főleg a férfiak betegsége) két csoportja van: gyakoribb az ischémiás jellegű, amit ér­dugulás vált ki, a másik formája az agy­vérzéssel járó. Az utóbbiak mintegy fele sajnos, tragikus kimenetelű. Évről évre nagyon sok a beteg, követ­kezésképpen rengeteg a tennivaló: a pontos diagnózis, a célirányos kezelés, a gyógyulás érdekében a laboratórium, a röntgen, az érsebészet, a belgyógyá­szat, idegsebészet, is bekapcsolódik a munkába, de végül kiveszi a részét az utókezelő rehabilitáció is. Kezelésük lényegében hármas célt szolgál: a stroke-ot, és más meglévő be­tegséget egyaránt gyógyítani kell, azon­ban feladatunk a szövődmények meg­előzése is - magyarázta az osztályveze­tő főorvos, aki kérdésünkre azt is el­mondta, hogy a kor előrehaladtával nö­vekszik a betegség kialakulásának koc­kázata, de fiatalabbaknál is előfordul. A gutaütésnél, érbetegségnél a családi hal­mozódás is megfigyelhető. További rizi­kótényező lehet a cukorbetegség, a do­hányzás, az alkoholfogyasztás és ide so­rolandók a mozgásszervi bajok is. Osztály és részlege összesen hatvan- kilenc ágyszámmal rendelkezik. S hogy az igen nagy számú és túlnyomórészt súlyos elváltozásban szenvedő pácienst kik igyekeznek talpra állítani? Á vezető főorvoson kívül két szakorvos, három rezidens dolgozik itt. Hogy miért nin­csenek többen, annak összetettek az okai, de kétségtelenül szerepe van eb­ben annak is, hogy - amint dr. Horváth Ferenc rávilágított - a neurológusi nem egy sikerszakma, kell ehhez egy kis megszállottság. Újabb kérdés kapcsán megjegyzi: nem az a lehangoló, hogy ugyanazon ^ betegség tömege termelődik újra és új­ra, hanem az, hogy általában az orvos- társadalom megbecsülése elmarad attól, amit megérdemel. A vezető főorvos mélységes elhiva­tottsággal nyújtja tudása legjavát, bete­geihez úgy viszonyul, mintha azok egy­től egyig a rokonai, barátai lennének. S a megbecsülés kölcsönös... Az ápolószemélyzet az osztályvezető megítélése szerint remek bázis, jól kép­zett szakgárda. A stroke-részlegen Juhászné Mátyás Mária a főnővér, kilenc felkészült, egy­más iránt megértést tanúsító ápoló dol­gozik a keze alatt. Az utóbbinak itt foko­zott a jelenősége, mert...- A betegek mintegy hetven százaléka egyik napról a másikra, (bénulás miatt) mozgásában is korlátozottá válik, s ezt nagyon nehéz feldolgozni, ebben is segí­teni kell őket. Az ilyen elesettek ápolásá­hoz nagyobb lelkierő szükséges, s ha ez megfogyatkozik, egymást is erősítenünk kell - magyarázza a főnővér, aki családi­as légkört igyekszik fenntartani a részle­gen. Vallja, s már számtalanszor megta­pasztalta, hogy egy-egy kedves szó, biz­tatás, simogatás megerősíti a bajbajutot­tat abban, hogy nincs egyedül. MIHALIK JÚLIA Dr. Horváth Ferenc (balról a harmadik) és a stroke-idegosztály csapata FOTÓ: GYURIÁN TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom