Nógrád Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-22 / 68. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ PÁSZTÓ 2004. MÁRCIUS 22., HÉTFŐ Gyerekek és a játék: régen és napjainkban A tanárok csoportja Az elmúlt időszakban több mint hetven külföldi diák és tanár tartózkodott Pásztón. Az egyik projekt az évek óta zajló közös együttműködés része, amelynek lényege, hogy a Szókratész uniós program keretében a Comenius pályázati lehetőség kihasználásával tanári és diáktevékenységek együttes végrehajtására nyílik lehetőség minden évben egy- egy közösen kiválasztott téma köré csoportosítva. A rendezvény házigazdája a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium volt, ahol az intenzív idegen nyelvi - francia, angol, német - képzés megköveteli, hogy az Európai Unióba haladva ne csak szorosan a tananyagra koncentrálódjon a gyerekek tudása, hanem széles körű civilizációs és kommunikációs ismeretekkel rendelkezzenek. Ezt a célt szolgálják az iskola sokoldalú nemzetközi kapcsolatai, elsősorban a frankofon országokkal. A rendezvény témája a „Gyerekek és a játék régen és napjainkban”. Ebben a projektben a magyar résztvevők mellett a franciaországi Bagnols sur Ce- ze, a portugáliai Moita, a bolgár Sandanski és a belga Namur városok iskolái vesznek részt és három évig tart. Geológusból munkaügyis Az elmúlt év őszén elsőként kapta meg a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ pásztói ki- rendeltségének közvetítői csoportja a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium dicsérő oklevelét. E munka- csoportnak tagja Herczeg Ferenc.- Homokterenyé- ről kerültem 1954-ben Pásztora. Az általános iskolát követően, mivel a családban elég volt a melósból, tanult ember kellett, ezért jelentkeztem Salgótarjánba a Stromfeld Aurél Gépipari Technikumba, ahová nem vettek fel - mondja Herczeg Ferenc. - Emiatt egy évig Pásztón a Mikszáth Gimnáziumban tanultam, miközben egy ismerősöm ecsetelgette, hogy van Budapesten egy jó iskola, ahol geológusokat képeznek. Mindig is szerettem a földrajzot, jelentkeztem, volt kollégium is és minden jól alakult. Az érettségi után 1967-ben Szegeden a kőolajiparban helyezkedtem el, 1973ban hazatértem és az akkori KÖSZIG-nél dolgoztam tíz évig, majd a helyi termelőszövetkezet következett, ahol üzemvezető, majd energetikusként dolgoztam. A tsz megszűnése után 1996-ig a Medosz megyei üt- kára voltam és 1996. április 1-jétől dolgozom a munkaügyi központ pásztói ki- rendeltségén. Közben 1999-ig a megyei munkaügyi tanács rotációs elnöke voltam. A munkaügyi központban mint közvetítő és rehabilitációs ügyintéző dolgozom. Mindennapi munkám során igyekszem az embereknek a jogszabályok adta határon belül maximális segítséget megadni, a megváltozott munkaképességű emberek részére is. Munkatársaimmal együtt mindannyiunknak jól kiépített kapcsolatrendszerünk van a munkáltatókkal, ami sokat segít az elhelyezkedésben. ESLA Túl a nyolcvanon is szőlőt művel dei munkára vittek egy délvidéki társammal megszöktünk. Körülbelül 60 kilométert tettünk meg, amikor elfogtak és visszavittek a táborba. Bezártak három napra egy pincébe és naponta csak egyszer kaptunk enni. Ebből a táborból egy szibériai bányába indultunk, de az időközben berobbant és maradtunk. A bánya helyett így az aratás következett. Ez jó hely volt és jó kosztat kaptunk. Aratás után egy villanytelepre kerültünk, amit rendbe kellett hozni. Itt azonban megfertőződtünk, de nem volt ellene megfelelő orvosság. A Magyar Vöröskereszt közbenjárására egy tehervonattal a romániai Ploestibe vittek bennünket kórházba. 1945. november 3-án értem haza Pásztóra. Ez alatt tíz kilót híztam és volt bennem férfiasság, amikor hazaértem. Megnősültem három gyermekünk született. Kezdetben a családi földön dolgoztam, majd ezt 1960-ban elvette a tsz. Napszámosként folytattam, hogy el tudjam tartani a családomat. Később Kisterenyén a bányában dolgoztam, hat évig a csigakúti lejtős aknában. A szervezetem nem bírta ezt a megterhelést és a pásztói vízműhöz kerültem, onnan mentem nyugdíjba. Ma is, 83 évesen a szőlőben dolgozom, amit 1981-ben telepítettem, annak a borát iszom minden nap. Pásztói sikerek A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium diákjai kitűnően szerepeltek a megyei tanulmányi versenyen. Salgótarjánban a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében, Herczegné Varga Ilona vezető szaktanácsadó irányításával, 36. alkalommal megrendezett Irinyi János kémiai versenyen a 9. osztályosok versenyében Szegi Krisztián az első helyen végzett, felkészítő tanára Nádi Zoltán. A Szécsényben rendezett Kitabiel Pál biológiai versenyen a 10 osztályosoknál Polgár Csilla első, Hajas Lívia pedig a második helyezést érte el. Felkészítőjük Madjász Júlia tanárnő volt. Ezek a tanulók képviselik majd a megyét, az iskolát az országos döntőben, amely Szegeden, illetve Mosonmagyaróváron lesz. Esui Madjász Júlia, Hajas Lívia, Nádi Zoltán, Szegi Krisztián, Polgár Csilla Végigjárta a II. világháború poklát a pásztói Zeke János, aki áprilisban tölti be a nyolcvanharmadik életévét. Múltját elevenítette fel olvasóink kedvéért.- Gyerekkoromban még palatáblás elemi iskolába jártam, öten voltunk testvérek. Szüleim tíz hold földön dolgoztak, és sok növendék jószágot tartottak. Már hatévesen elkezdtem dolgozni és ez így ment egészen huszonegy éves koromig, amikor behívtak katonának, 1942-ben. A bátyám akkor ment a frontra én pedig újoncnak vonultam be. 1943 januárjában a bátyám odaveszett a Don kanyarban, nevét szüleim fej fája őrzi. Én abban az évben ősszel indultam a frontra, Gyöngyösön bevagoníroztunk és a Dnyeper összefolyásáig mentünk. A front úgy alakult, hogy 1944 augusztusában kezdtünk visszavonulni. Hatalmas orosz harckocsi támadás érte a csapatunkat. Mi árkokat ástunk abba feküdtünk bele, hogy a harckocsik átmenjenek felettünk. Mindez olyan gyorsan történt, hogy az én árkomat nem sikerült teljesen kiásni, amikor átment felettem a T-34-es és megnyomta a testemet. Egy pásztói társammal kilőttünk egy-egy tankot, amiért vi- tézségi érdemrendre voltunk felterjesztve, de a háború zűrzavarában ez abbamaradt. A harcok közepette jöttünk hazafelé gyalog, vagy valamilyen eszközzel. Én magam szereztem egy lovat egy időre. A parancsnokunk egy százados a hosszú menetelést követően, amikor a tetthelyre értünk felszólított mindenki, hogy ne üljön le, mert az izomláz miatt nem tud majd felállni. Sokan maradtak így ott. 1944 őszén a Mizunka völgyében ismét körbezártak bennünket az orosz csapatok. Kaptunk egy nagy támadást, mindent elvittek, még a tábori konyhát is. Két hétig semmi élelmiszer-utánpótlást nem kaptunk, vad gyümölcsöket ettünk, sokan haltak éhen közülünk. A szikárabbak jobban bírták. Ekkor a parancsnok kiadta a feladatot, ki kell tömi a gyűrűből. Azokon a fenyőfákon menekültünk, amelyet még előtte az oroszok fektettek le a mocsárba. És a Toronyai hágón jutottunk Magyarországra. Munkács környékén megint összeszedték a 14. gyalogezredet, bevagoníroztunk és Nyíregyházára mentünk. Ott bent voltak a románok, akiket Aradig kísértünk. Aradon egy éjszakát töltöttem a vértanúk szobránál. Onnan visszavonultunk, de Szentlánynál kaptunk egy olyan orosz támadást, ahol még a levegő is égett. Innen aztán menekült mindenki ki merre látott. Lekerültünk Kisújszállásra, átöltöztünk civil ruhába és azt hittük, mindenki mehet, ahová akar. Tévedtünk, az oroszok körbefogtak bennünket és egy pincébe zártak, majd gyalog mentünk Debrecenbe. Innen egy hét után bevagoníroztak, száz ember került egy marhavagonba. A vonat meg sem állt a romániai Fogsáni lágerig. Ebben a táborZeke János ban rettenetes élete volt a fogolynak. Nagy kádakba volt a víz, sokan belefulladtak, mert olyan gyengék voltak. Innen a Kijev melletti Kolostey táborba kerültünk, ahol 24 ezren voltunk. Mindennap 30-40 ember halt meg, 1945 elején három hónapig sírásó voltam. Mivel jó szervezetem volt kibírtam a szenvedéseket. Egy alkalommal, amikor erNépességfogyasztó politika Magyarországon (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Demokrata Fórum ezt egy segélykiáltásnak szánja, mert úgy gondoljuk, hogy itt pártpolitikai kérdéseket nem lehet fölvetni, minden magyar embernek, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül - de különösen a négy parlamenti pártnak - azért kell küzdenie, hogy a népességfogyást megállítsuk! Kamarás Ferenc Gyermekvállalás című tanulmányában írta, hogy a 45 év alatt még gyermeket vállalni készülő nők 65,8%-a gondolja úgy, hogy a családtámogatási rendszernek, alapvetően a pénzügyi támogatási rendszernek rendkívül fontos, vagy részben fontos szerepe lehet a gyermekvállalásban. A Magyar Demokrata Fórum azt vallja, hogy a népességfogyás megállításához a családok támogatásáról szóló törvény, a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló törvény, a szociális törvény és a gyermekek védelméről szóló törvénynek a komplex összehangolt módosítására lenne szükség - emeli ki az MDF képviselője. A hétfői parlamenti napon jómagam és más MDF-es képviselő két törvény módosítását javasolta: az egyik a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV-es törvény. Javaslatunk azt tartalmazta, hogy a gyermekgondozási segély és a gyermekgondozási támogatás ösz- szegét, amely jelen pillanatban a nyugdíjminimum 100%-a, azaz 23 ezer 200 forint, emeljék meg 50 %-kal, tehát az öregségi nyugdíjminimum 150%-a, így ez az összeg 34 ezer 800 forint lenne. Úgy gondolom, szemérmetlenül alacsony összeg ez a 23 200 forint, ez az intézkedés egyébként több mint 222 ezer édesanya helyzetét változtatná pozitív módon. A másik törvény, amelynek módosítását javasoltuk az 1997. évi LXXXIII- as törvény, a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvény és itt azt a módosító indítványt terjesztettük be, hogy a jelenlegi kormányzat a gyermekgondozási díj folyósításának lehetőségét a gyermek kétéves koráról terjessze ki a gyermek hároméves korára. Ez a jelenlegi népesedéspolitikai koncepcióban is szereplő esély- egyenlőséget biztosítaná azon édesanyák számára, akik magasabban kvalifikáltak, és munkaviszonyból mennek el szülni, egyrészt ez biztosítaná a munkahelyre való visszatérést, másrészt jövedelmük 70%-át kaphatnák meg támogatásként. Ez a két intézkedés a családok támogatásáról szóló törvény a Magyar Demokrata Fórum számításai szerint 26 milliárd forintjába kerülne a kormánynak, míg a gyed korhatárának kiterjesztése 18 milliárd forintba kerülne. A Magyar Demokrata Fórum vallja és hiszi, hogy a népességfogyás ütemének csökkentése, a születésszám ösztönzéséhez mindig pronatalista, tehát születés- szám-ösztönző politikát kellett folytatni. A jelenlegi balliberális kormány az, aki elsőként ettől el kíván térni. Az MDF véleménye az, hogy a születésszám növelése nem lehet pénzkérdés, ezért minden egyes héten be fogja nyújtani a két törvény tárgyalását, amíg tárgysorozatba nem veszi azt a magyar parlament! Egyébként a hétfői ülés szakon a balliberális többség 187 képviselője leszavazta ezt a kezdeményezést, és mindössze a 155 jobboldali képviselő volt az, aki igennel szavazott! Ez tűrhetetlen állapot - fejezte be tájékoztatóját Sisák Imre az MDF országgyűlési képviselője! Gyerekek játék közben KEREKES LAJOS terczeg Ferenc (szerző felv.)
