Nógrád Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-02 / 52. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖR KÉP 2004. MÁRCIUS 2., KEDD Hatékonyabb megelőzést! Juhász István rendőr alezredes, Salgótarján rendőrkapitánya, a városi baleset-megelőzési bizottság (vbb) elnöke köszöntötte a néhány napja a salgótarjáni rendőrkapitányságon a bizottság tagjait, a társszervek képviselőit azon az ülésen, amelyen a vbb 2003. éves munkáját értékelték. A tanácskozáson megjelent dr. Máthé István rendőr ezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgatója is. Amint a rendőrkapitány elmondta, rendhagyó módon kezdik az ülést: sok súlyos, halálos kimenetelű közlekedési baleset történt a közelmúltban. A közlekedési morál elemzésekor arra jutottak, el kell rettenteni az embereket. Ezért készítettek a kapitányság ügyfélvárójába olyan tablót, ügyelve a személyiségi jogok betartására, amelyen több közlekedési baleset sokkoló képei láthatók. A vbb részére a kapitányság közlekedésrendészeti osztálya filmet állított össze, hasonló tartalommal annak illusztrálására, milyen egy súlyos baleset helyszíne. A rendőrkapitány hangsúlyozta: a filmet kizárólag a bizottság előtt vetítik le, az nem kerülhet nagyközönség elé. Az elkészített film az autósok, gyalogosok szabálysértéseit illusztrálta, többek között a gyorshajtás, a tilos jelzésen áthaladás, a kanyarodás szabályainak megszegése, vasúti átjárón I megállás és még lehetne sorolni. A legsokkolóbbak mégis azok a képek voltak, ahol halálos kimenetelű közlekedési balesetek helyszíneit mutatták meg, köz- { tűk az öt halálos áldozatot követelő Mátraszőlős-Tar I | közötti szakaszon bekövetkezett Honda személygép- f | kocsi és kamion ütközését. A film vetítése után Híves Éva rendőr százados, a j 1 vbb titkára összegzésül elmondta: arányaiban nem si- | I került csökkenteni a balesetek számát, még mindig | nem elég hatékony a megelőzési munka. Ennek erősí- j j tésére megcélozták az óvodákat, iskolákat, de ennek j | az eredményét csak évek múlva lehet lemérni. Kiemel- j í te azt is: az utóbbi időben egyre több a gyalogossza- 1 j bálytalanság. Ugyanakkor elmondható, hogy minimá- | ! lisan, de csökkent az ittasan okozott balesetek száma, j jj A legfőbb ok még mindig a gyorshajtás: a megelőzés | csak akkor lesz hatékony, ha változik az állampol- I I gárok gondolkodásmódja is. S Juhász István rendőrkapitány hozzátette, hogy cél- } í szerű lenne minden hónapban egy bizonyos szabály- j I sértési kategóriát ellenőrizni, amellyel elérhetnék a j I jogkövető magatartást, hiszen a KRESZ azért van, j hogy betartsák. HEGEDŰS 1 ~ I Bányászemlékház Mátranovákon Tavalyelőtt decemberben Szent Borbála napján nyitották meg Mátranovákon a bányászemlékházat. Egy megüresedett önkormányzati lakás, amiben jelenleg a bányászemlékház létesült és nem akarták, hogy ebek har- mincadjára kerüljön. Ezért önzetlen emberek felkarolták a témát és elkezdték gyűjtögetni a fényes régmúltat idéző emlékeket. Az önkormányzaton kívül oroszlánrészt vállalt ebben a munkában Zsugya József is, aki jelenleg is az emlékházban dolgozik mint tárlatvezető és gondnok. Az első írásos feljegyzések 1766-ba nyúlnak vissza, amikor pásztorok barnakőszén-kibúvásokat találtak. A szén kitüremkedett a földfelszínre. Majd két kádármester jelentette, hogy füstölgő széntelepekre bukkant, de ezzel akkor még nem foglalkoztak. A legelső bánya a Károlytáró volt. Itt két bányász dolgozott, függőleges aknában. 1870-ben megnyílt Viktor-bánya is még kezdetleges volt. Talicskázták a szenet... Eztán követte az Ágnes-bánya, majd még tizenkilenc. Mátranovákon összesen huszonegy bánya működött. A fénykorban volt, amikor egyszerre nyolc kőszénbánya ontotta magából a barnaszenet. Mátranovákon nagyon nagy múltja volt a bányászatnak. Zsugya úrtól azt is megtudtuk, hogy a bányászemlékház a Mátranovákon még fellelhető bányászereklyéket és bányász-munkaeszközöket, egyenruhákat, valamint régi fotókat mutatja be. Bizony, a legvégső pillanatban fogtak hozzá a gyűjtéshez, mert 1972 óta, amikor bezárták az utolsó mélyművelésű bányát, az utódok már nem nagyon törődtek nagyapáik, apáik munkaeszközeikkel és legtöbb az enyészet martalékává vált. Az aktív gyűjtőmunkában és a berendezésben Kajláné Maca néni és Nagy Izidoráé segítettek. Megtalálhatók a kiváló dolgozói kitüntetésektől kezdve a téli felvételi jegyekig. Ugyanis a régi időkben, nem egész évben tartott nyitva a bánya, vagy csak egy- egy embernek adatott meg, hogy állandó dolgozó legyen. Télen több embert vettek fel. Ilyenkor állították ki a téli felvételi jegyeket. Található itt önmentő, készülék, melyet nagyon szigorúan ellenőriztek. Öt méteren belül kellett, hogy legyen a bányásztól ez az önmentő készülék. Másfél órára megfelelő levegőt tudott magának biztosítani a bányász, omlás esetén. Bizony sok ember életét megmentette ez a készülék. Mégis az örökmécses tanúsága szerint 34 bányász vesztette életét, akik hősi halottként nem tudtak feljönni többé a föld alól. Természetesen több szerencsétlenség történt, de a mátranováki elhunytak listáján azok találhatók, akiket már nem tudtak életben felhozni a felszínre. Ezek a halálesetek különböző módon történtek, sújtólégrobbanás, omlás, gázmérgezés, és még sorolhatnánk.- A bányászok az egymásrautaltság és a munkahelyi veszélyek miatt kialakult fegyelem által nagyon erős közösséget alkottak a munkában és a civil életben is. A régi fotókon, nyomon lehet követni, hogy milyen nagyfokú kulturális élet folyt a bánya virágzó időszakában Mátranovákon. 1922-től fúvószenekar alakult, focicsapat, női röplabdacsapat, akik egészen a megyei NB II-ig küzdötték fel magukat, színjátszó csoport, néptáncosok stb. Zsugya úrtól azt is sikerült megtudni, hogy a bányászemlékház udvara teljesen be lesz gépesítve. Más most is találhatók különböző bányagépek, de még nem teljes a gyűjtemény. Nagyon nagy ötlet volt a régi Déli I. bányát újból megnyitni. Körülbelül 10 méterre haladtak be, a berobbantott bányában az idős, nyugdíjas bányászok, akik teljesen önzetlenül vállalták, hogy segítenek újból megnyitni a Déli I-et. Ebben a bányamegnyitásban egykori bányászok, név szerint Kun Aladár, László József ifj., Varga Ernő és Oravecz Vilmos segítettek- Hatalmas élmény volt valamennyiünknek, amikor előkerült a régi ácsolat és a régi sín, melyen a csillék közlekedtek. Találtunk az ácsolaton karbidlámpát és vándormacskát, (csilleakasztó) kábelösszekötőt.- S, hogy mennyien látogatták eddig a bányászemlékházat? - kérdez vissza Zsugya úr. - El lehet mondani, hogy miskolci egyetemistáktól kezdve pesti és veszprémi érdeklődőkön át német és szlovák turisták is kíváncsiak voltak eddig a kiállításra. A salgótarjáni bányamúzeum vezetői is több alkalommal jártak az emlékházban és elismeréssel szóltak az ott látottakról. Messze elkerült bányászleszármazottak, hozzátartozók is szívesen megnézik a összegyűjtött kiállítási anyagot és a mai napig is ajándékoznak tárgyakat, melyet örömmel fogadunk. Szent Borbála, a bányászok védőszentje, aki védte is ezeket a nagyon nehéz körülmények között dolgozó bányászokat. Nógrád megyében a bányászat volt a fő húzó iparág, ezért nagyon jó ötlet volt, hogy Mátranovákon létrehozták ezt a bányászemlékházat. Mátranovákon nagy múltra tekint vissza a bányászkodás és ez által az emlékház által talán egy picit sikerül megismernünk a bányászok különleges életformáját, ami sok ember számára teljesen ismeretlen. Sokak számára elképzelhetetlen az a veszélyérzet is, amikor a bányászok lementek a föld alá, hogy az otthonokba juttassák a meleget adó szenet. A veszély és a remény, hogy élve a családjuk körébe visszajussanak, köszöntése volt a Jó szerencsét! CSERHALMI ADÉL Kulturális értékőrzés Salgótarjánban A városi költségvetés és a kapcsolódó intézkedési terv ismert hatásai alól egyetlen intézmény sem vonhatta ki magát Korill Ferenccel, a József Attila Művelődési Központ igazgatójával arra kerestük a választ, hogy a ,Józsi”-ban müyen következményekkel járt a döntés.- Valóban, a megszorító intézkedések bennünket sem kerültek el. Szűkös létszámunkat három fővel kellett csökkentenünk, de a nagyobb gondot a pénzügyi feltételek alakulása jelenti. Bevételi oldalon az önkormányzati támogatás névértéken is csökkent, az adótörvények változása sokmilliós nagyságrendben érint kedvezőtlenül minket. A kiadási oldalon minden költségünk - kivéve a béreket - növekszik, főként az inflációt jelentős mértékben meghaladó közműköltségek. Sajnálatos továbbá, hogy a pályázati lehetőségek is beszűkülni látszanak és a lakosság fizetőképessége sem igen növekszik. Egy szó mint száz; 1998 óta pénzügyi szempontból a legnehezebb év elé nézünk.- Az intézmény pénzügyi helyzete fontos, de a város közönségé nem igazán érdekli...- Természetesen ez a helyzet nem azt jelenti, hogy megadjuk magunkat. Ezt már csak azért sem tehetjük, mert évente több mint 120 ezer ember jár hozzánk, akik megszokták, megszerették programjainkat. Ma úgy látom, hogy az évad, tehát június végéig a korábban megszokott kínálattal várjuk látogatóinkat. Úgy is fogalmazhatok, hogy közönségünk az első fél évben szinte semmivel sem vesz észre a megszorításokból. A folytatást illetően sem arról van szó, hogy be kell zárni a házat. A gondot a szeptembertől induló új évad műsorköltségei -pontosabban annak hiánya - jelentik. Ez azonban áthidalható - bízom benne eredményesen - egy, a 2005-ös pénzügyi évre vonatkozó önkormányzati kötelezettségvállalással. A gyakorlatban ez arra a kérdésre ad majd például választ, hogy milyen színházi évadot tudunk meghirdetni 2004-2005-re. Ami viszont már mindenképpen veszteségnek látszik; nem tudjuk megrendezni a soros szabadtéri szoborkiállítást és pillanatnyilag nem látszik a Hungarocon sci-fi fesztivál szükséges anyagi fedezete.-Ezt a helyzetet ön ismertette a dömést megelőző bizottsági ülésen, véleménye a közgyűlésben is vissz- hangm talált.- Véleményemben - a helyzet ismertetésén túl - arra is kitértem, hogy a döntést előkészítő hivatal, a döntéshozó képviselők és a végrehajtásért felelős intézmény közös felelősséget viselnek, ez esetben a város kulturális életének meghatározó részéért. Ez a felelősség azonban nem ér véget a közgyűlés döntésével, sokkal inkább onnan kezdődik, mert a város közönségét nem a József Attila pénzügyi helyzete érdekli, hanem a kulturális kínálata. A közgyűlési vitára egy mondatban visszatérve; az már nem kulturális kérdés, hogy voltak, akik célzatosan mondandómnak csak az egyik vagy másik felét hallották meg...- Milyen programokkal várják a közönséget? Mégiscsak ez a lényeg!- Az első fél évre vonatkozó állításomat a mögöttünk lévő két hónap igazolja. Csak példaként említem Bubik István műsorát a kultúra napján, a nagyon régen látott Mustó János gyűjteményes kiállítását, a Nagyvizit című darab sikereit vagy a Kassai Thália Színház gyermekeknek szóló Cirkuszi álom című mesejátékának bemutatását. A márciusi folytatás is jól kezdődött, hiszen Eszenyi Enikőt láthattuk újra az Ég és nő között című darabban. A színházbérleteseknek a Radnóti Színház előadásában Molnár Ferenc nagy sikerű vígjátékát, Az ördögöt kínáljuk. Közönségünk szereti és évről évre visszavárja az Irigy Hónaljmirigy együttesét, akik most biztosan igazi „valóságshokkot” okoznak majd. Természetesen folytatódnak az art mozi előadásai, a bérletes gyermekelőadások, hangversenyek és a családi hét végék programjai is. Ismét lesz tátika, amit szinte „követelnek” tőlünk. Áprilistól hagyományosan a Tarjára tavasz művészeti fesztivál és benne a XX. nemzetközi dixielandfesztivál következik. A rendezvények előkészítése jól halad és a korrektség megköveteli, hogy elmondjam, ezekhez a jelentős rendezvényekhez az önkormányzat a korábban megszokott hozzájárulását a nehéz körülmények között is megadta és a megyei területfejlesztési tanács pályázatán is sikerrel szerepeltünk. Ezek együttesen biztosítják, hogy a március végén megjelenő külön műsorfüzetben a megszokott mennyiségben és minőségben találnak színházi, zenei, filmes-fotós, tánc- és képzőművészeti programokat látogatóink.- Hogyan ítéli meg Salgótarján kulturális helyzeté?- A válaszhoz mindenképpen hozzátartozik, hogy a József Attila Művelődési Központ - bár meghatározó - de nem kizárólagos szereplője a város kulturális életének. A helyzet ismeretében realista vagyok. A nehezebb helyzetben még fegyelmezettebb, gondosabb munkára van szükség, aminek fő célja most hangsúlyosan a megszokott kulturális kínálat megőrzése. Salgótarján egészét illetően - ha átmenetileg rosszabb feltételek között is - nincs más lehetőség, mint a kultúra értékeinek megőrzése, fejlesztése, mert e nélkül nem város a város. F.Z.
