Nógrád Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-16 / 63. szám

12. oldal - Nógrád Megyei Hírlap

SPORT TÜKÖR

2004. MÁRCIUS 16., KEDD

Közelebb állt a győzelemhez a Balassagyarmat

Labdarúgó NB I/B, 19. forduló

FC Dabas - Balassagyarmat 1-1 (1-0)

Dabas, 600 néző, vezette: Bukovics (Kujbus, Tamássy).

FC Dabas: Miski - Bálint, Hungler, Pandur, Filó T. - Bimbó (Máj, 63.), Schrancz (Volenszki, 80.), Zabundu, Funk - Boér, Gyurováth (Dunai, 77.). Vezető edző: Bücs Zsolt.

Balassagyarmati SE: Szabó I. Cs. - Rubint, Lenkey, Zol- nyánszki (Toldi, 68.) - Ivitz, Szilágyi, Mohácsi, Szatmári (Daru, a szünetben), Forgó - Baranyi (Szabados, 85.), Szabó II. Cs. Vezető edző: Kis Károly.

GL: Pandur (30.), ill. Ivitz (70.). Sárga lap: Filó T. (32.), Bálint (64.), ill. Szatmári (37.). Kiállítva: Bálint (88.). Jók: Pandur, Zabundu, Boér, Bimbó, ill. Lenkey, Rubint, Mohácsi, Ivitz, Szabó II. Cs.

26. perc: Szabó II. Cs. veszélyeztetett a jobb oldalon, de beadásszerű lövését Miski mentette.

30. perc: Boér adott be élesen a 16-os jobb oldali vonaláról középre, az előrevetődő Pandur négy méterről a bal alsó sarokba fejelte a labdát. 1-0.

60. perc: Bimbó középre adott labdájáról Gyurováth leLenkey Gábor

maradt, a bal oldalon Funk érkezett, aki 14 méterről az oldalhálóba lőtte a labdát.

61. perc: Mohácsit állították meg taktikai szabálytalansággal a hazai védők, de a sokadik szabadrúgásból sem tudott veszélyeztetni a vendégcsapat.

63. perc: Szabó II. Cs. a jobb oldalról, 18 méterről tüzelt, de a labda a felső léc fölött hagyta el a játékteret.

70. perc: Látványos góllal egyenlítettek a vendégek. Forgó Péter egy csel után, jobbról középre adott, Ivitz Zoltán pedig hét méterről, hanyatt vetődve a

kapu jobb oldalába ollózta a labdát. 1-1.

71. perc: Lenkey bal alsó sarok felé tartó labdáját mentette Miski, majd a kipattanót Rubint elől kaparintotta meg a kapus.

88. perc: Bálint túl keményen szerelte Forgó Pétert, amiért megkapta második sárga lapját, majd a pirosat.

Kiváló talajú pályán játszhattak a csapatok, melynek a mostoha körülmények között készült balassagyarmatiak örültek. A vendégek húsz percen át irányították a játékot, és úgy tűnt, hogy nem lehet gond a bajnoki pontok begyűjtése. A kezdeti lendület azonban váratlanul alábbhagyott, és minden különösebb előzmény nélkül a hazai csapat szerezte meg a vezetést. A gól fellelkesítette a dabasiakat, rövid időn belül ismét a vendégkapuban volt a labda, de Bukovics József lökés miatt nem adta meg a találatot. A félidő hátralévő részében Mohácsiék megpróbálták feltörni a hazai reteszt, de nem jött össze gólhelyzet.

Szünetben cserélt Kis Károly. A Balassagyarmat az idő múlásával egyre veszélyesebb támadásokat vezetett, és egy Funk-lehetőséget kivéve a ritkaságszámba menő hazai akciók szinte semmi veszélyt nem jelentettek. Ez köszönhető volt a jó védekezésnek. Az történt a pályán amit a vendégek akartak, és az újabb csere, valamint a szerkezeti átalakítás még magabiztosabbá tette a Balassagyarmatot. Többször nem engedték ki saját térfeléről a Dabast, és sikerült egalizálni az eredményt. A győztes gól megszerzésére is megvolt a

Mohácsi László

reális esély, de a hazaiak tizenhatosán belül az utolsó pillanatokban mindig becsúszott valami hiba. Összességben a Balassagyarmat közelebb állt a győzelemhez.

Horváth Pál, a Dabas szakmai igazgatója: - Az első félidőben eldönthettük volna a három pont sorsát, ez nem sikerült, mert egy szabályos gólt nem adtak meg a számunkra. Fordulás után tompábbak voltunk és az irányítást magához ragadó Balassagyarmat megérdemelten távozott tőlünk egy ponttal.

Kis Károly: - Az első negyedórát jól kezdtük, utána viszont sok hiba csúszott a játékunkba, és a hazaiak egy vitatható góllal szereztek vezetést. A második játékrész már jobbra sikeredett, megérdemelten egyenlítettünk, és a játék képe alapján akár a győzelmet is megszerezhettük volna.

KANYÓ FERENC

További eredmények: Duna- kanyar-Vác - Szolnoki MÁV FC

2-1 (1-0), FC Szeged - DVTK 1910 1-2 (1-1), Nyíregyháza Spartacus FC-REAC 1-1 (0-0), Budapesti Vasas-BKV Előre 0-1 (0-0). A NAB1 Kaposvári Rákóczi FC - Budapest Honvéd, a Tatabánya - Pápai ELC, a Bodajk - Dunaújváros és a Kecskeméti TE - Hévíz mérkőzés elmaradt.

Ivitz Zoltán

A bajnokság állása

1. Bp. Honvéd

1712

3

2

36-9

39

2. Bp. Vasas

1811

1

6

31-18

34

3. BKV Előre

1910

2

7

23-16

32

4. Nyíregyháza

18

9

5

4

22-18

32

5. Kaposvár

18

9

4

5

26-19

31

6. DVTK

18

9

4

5

27-23

31

7.REAC

18

7

6

5

23-21

27

8. B.-gyarmat

18

7

6

5

18-19

27

9. Bodajk

18

8

2

8

29-27

26

10. D-Vác

19

7

5

7

23-23

26

11. Kecskemét

18

6

5

7

19-17

23

12. Pápa

18

6

5

7

23-25

23

13. Szolnok

19

6

4

9

23-27

22

14. Szeged

18

6

2

10

20-27

20

15. Dabas

19

4

8

7

18-30

20

16. Tatabánya

18

5

2

11

14-24

17

17. D.-újváros

18

2

5

11

15-30

11

18. Hévíz

17

2

5

10

16-33

11

Ismét meghódította az aranyásók földjét

A Patvarcon élő Kovács László sífutásban első, míg abszolútban második lett

A Patvarcon élő Kovács László, a Balassagyarmati Vitalitás SE versenyzője már több nagyszabású túlélőversenyen indult. Futóként két alkalommal, 1995 és 1996-ban meghódította a marokkói sivatagot, majd síléccel, 2001-ben letette a névjegyét Alaszkában, majd tavaly futószámban indult a Kanadában rendezett Yukon Arctic Ultra teljesítménypróbán és az első helyen végzett. Az utóbbi helyszínre ez év februárjában tért vissze, de most sífutásban mérettette meg magát. A rajt ezúttal is Whitehorséből volt, és 500 kilométert kellett megtenniük az indulóknak. Az útvonal az aranyásók földjén haladt át, ahol Kovács 146 óra és 10 perc után a sífutásban első, míg az abszolút kategóriában másodikként ért a Pelly Crossingben lévő célba. Vele beszélgettünk.

Kovács Lászlót Takhini Riverben tortával köszöntötték 30. születésnapján- Miként sikerült felkészülnöd?- A tavalyi évet végigedzettem, főként a patvarci „hegyekben” készültem. A verseny előtt két héttel tudtam havon edzeni, de nagyon jó erőben voltam és bizakodtam.- Miért a síelést választottad?- Elsősorban azért, mert nagyon szeretem. A síelésről tudni kell, hogy sokkal kiszámíthatatlanabb és veszélyesebb, mint a futás ilyen körülmények között. Nagy gond a megfelelő vaxolás és meg kell jegyeznem, hogy néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve lassúbb is, mint a futás ezért kevesebben merik ezt választani.- Mikor utaztál el a versenyre?- Február 6-án indultam el a tavalyi útvonalon, vagyis Ferihegyről, Frankfurton át Vancouverbe, ahonnét még mintegy ezer kilométerre volt Whitehorse, ahol magyaroknál laktam. Itt új szereléseket vásároltam és készültem a viadalra, melynek útvonala az előző évihez képest egy kicsit módosult.- Mennyien indukálok a viadalon?- A három távon (42, 170 és 500 km) nagyon erős mezőny gyűlt össze, több világklasszis volt a mezőnyben. Három kategóriában - futás, sífutás és mountain bike - ösz- szesen 12 országból, 46- an vágtunk neki az útnak. Középkelet-Európát egyedül én képviseltem. Sífutásban hárman indultunk. A szervező ezúttal is a német Robert Pollhammer volt.- A rajt február 14-én, vagyis a 30. születésnapodon vök.- Igen. Egyszerre indult el valamennyi kategória. Ekkor még csak mínusz 10 fok volt. Az első igazolópont a mintegy 40 kilométerre lévő Takhini River volt, ahová mindhárom táv és kategória közül másodikként értem be. A szervezők tortával és énekszóval vártak. Itt négy órát mindenkinek el kellett tölteni, majd indultam tovább.- Hogyan folytatódott a nagy kaland?- Az első éjszaka az erdőben sok helyen patakok összefolyása volt és ezen kellett átkelni. LeA patvarci versenyző a Pelly Crossingben lévő célban

vettem a sílécet, de az egyik részen beszakadtam, és az egyik lábam elmerült. Két és fél órás kényszerpihenő után folytattam az utat a következő igazolóponthoz, Dog Grave Lake-be, ahol rendesen megszárítkoztam. Ezután folyókon, tavakon vezetett az utam, de végül is viszonylag simán értem Braeburnba, ahol az egyik előre küldött csomagomat (kettőt lehetett előre küldeni) felvettem, amiben élelem volt. Ezen a helyen folyamatosan érkeztek a 170 km-es táv befutói. Közülük mindössze egy futó tudott megelőzni. Pihentem, majd már mínusz 30 fokban folytattam a versenyt. Rengeteg nyílt vizes részen haladtam, ezen a szakaszon volt olyan tó, ahol 200 méterenként volt felüláradás. Itt a tavak gyakran 20-30 km hosz- szúak. Fred Lake-ba érve aludtam 2 és fél órát (a 6 nap alatt mindössze 12-13 órát), majd újra nekivágtam az úrnak, itt soka farkas, így gyakran hallottam üvöltésüket. A következő állomás Carmacks volt, ez egy nagyobb település volt az eddigieknél, itt megkaptam a másik csomagomat is, de a várva várt zuhanyozáshoz csak hideg víz volt. Innét is éjszaka indultam tovább, az égen szépen csülogott az északi fény, amely leírhatatlan látvány volt. Ez volt a legnehezebb szakasz, rengeteg az emelkedő, az első csúcsra négy óra alatt értem fel, de ezt még három követte. Szitált a hó, és erősen fújt a szél. A fejlámpámban kiégett az égő, amit sötétben nem volt egyszerű kicserélni. McCabe-be nagyjából együtt értem Andrew Bamett walesi futóval, akivel ezután külön indultunk el, de néha együtt haladtunk. A terep kezdetben dim- bes-dombos volt. Nagyon hideg volt az éjszakja, a hőmérő mínusz 40-nél tönkre is ment. Itt már gyakorta kellett levenni szintetikus síléceimet, amely mínusz 25 fok alatt nagyon lelassult. Hosszú küzdelem volt, amíg Pelly Crossingba értem. Innét még száz kilométer volt hátra, a lábamra futócipő került - versenyszabályok nem tiltják - mert a szervezők azt mondták, hogy mínusz 30 foktól csak hidegebb

várható. Andrew előttem indult, de beértem, nehéz volt az út, mert összejárkálták az állatok, főleg a jávorszarvasok, akikkel majdnem volt egy kis konfliktusom, de láttam medvelábnyomokat is.

Pelly Farmhoz a Yukon folyón érkeztünk, egy kedves család várt minket, extraellátásban részesültünk. Néhány óra pihenő után már hegyeken keresztül indultunk vissza a Pelly Crossingban lévő célhoz, Andrew itt már a segítségemre szorult lefagyott ujjai miatt, így egyszerre értünk célba.- Összességében sífutásban első, míg abszolútban az amerikai Rocky Reifenstuhl (mountain bike) mögött második lettél.- A hosszabb távon, három kategóriában 24 induló volt, ebből 12-en kiestek. A körülményekhez képest jónak ítélem meg a szereplésemet, hiszen egy napot javítottam tavalyi időmön. De még nagyon sokat kell tanulnom. Az biztos, ha lett volna falécem is (ami nagy hidegben is elég gyors), akkor legalább fél nappal előbb értem volna a célba.- Mi történt a verseny után?- Magyarok jóvoltából nagy lakoma volt. A Whitehorse-ban élő Fülöp Tünde - aki egyébként abszolútban 6. lett a 170 km -es távon - által lőtt medvéből készült pörköltet ettünk, vacsorára pedig jávor- és rénszarvaskolbászt. Pár napot még itt töltöttem és február 27-én- Kik támogattak abban, hogy részt vegyél a versenyen?- Ezúttal is sokat segített a felkészülésemben kedvesem, Németh Annamária, akinek a biztatásában sem volt hiány. Sikerült támogatókat is találnom, akik a következők voltak: a Hír- Ász Kft., a Northland sportruházat, az Enzo sportruházat, a Nógrád Sportjáért Alapítvány, a Tárnics Kft., a balassagyarmati önkormányzat, á Vitalitás SE, Tupcsa Zoltán (Canon), a Nyu- gat-Nógrád Vízmű Kft., a Viliasz Uzletház, Jeney Zsombor játék- és ajándékboltja, a Z&V fogklinika, Zólyomi László (Varta), Kenyeresék biopatikája és Szent György gyógyszertár, Horváth János és családja (Patvarc). Ezúton is köszönetét mondok nekik, és mindazoknak, akik még támogattak és szorítottak nekem, nélkülük nem vehettem volna részt a viadalon.- Terveid a jövőt illetően?- Az olasz Maurizióval 2005 nyarán tervezünk egy közös expedíciót Kanadába, ahol a Yukon folyón szeretnénk kenuzni 700 kilométert, majd utána 1000-et mountain bikezni egészen fel az Északi-tengerig, ahol indiánok és eszkimók élnek. Igaz ez még csak álom, de minden így kezdődik - zárta szavait Kovács László.

tértem haza. __________________balooh tibor

A versenyzők egy csoportja