Nógrád Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-13 / 62. szám
Bár a pontos évforduló csak év vége környékén lesz - tekintve, hogy 1954 decemberében jelent meg először a Palócföld című, kulturális folyóiratnak nevezett füzetszerű kiadvány - a ma is működő lap láthatóan egész évesre tervezi a megemlékezést. Erre utal, hogy idei 1-2., ösz- szevont számának borítóján részleteket közöl az első számból, többek között a beköszöntőből, Mikszáth Kálmán „Utazás Palócországban” című írásából és Nyéki Lajos Madách-tanulmányából. Palócföld ötven évvel később Ilyentájt tehát még korainak tetszik a fél évszázadról bármi általános megállapítást tenni, némely - gyakorlatilag mind az öt évtizedre jellemző - sajátosság akár egyetlen számból is kiolvasható. Például ilyen az az „ősrégi” polémia, amely azt járta és járja körül - hol hevesebben, indulatokkal, hol csendesebben, lappangva - hogy milyen arányban legyenek jelen a folyóirat hasábjain megyei és megyén kívüli szerzők. Voltak, vannak olyan vélemények, amelyek azt sugallják, hogy ha már egyszer van saját - pláne ritkaságszámba menő, ötvenéves - lapunk, akkor azt elsősorban az itt élő toliforgatók, művészek, kutatók töltsék meg tartalommal, legyen az ő fórumuk. Az ez ellen berzenkedők - nem is jogtalanul - az igénytelenség, a provincializmus ólálkodó veszélyét szokták volt felhozni. Szerintük egyrészt országosan ismert, rangos alkotókkal kell, illetve lehet biztosítani a minőséget, másrészt a Palócföld tehetséges, modern szemléletű, kísérletező kedvű pályakezdők népszerűsítésének orgánumaként képes igazán a figyelmet magára fordítani. Az elmúlt évek során akadtak példák mindkét, úgymond szélsőségre. Azaz elő-előfordult, hogy zömében helyiek publikáltak ugyan, de felejthető színvonalon, máskor meg „idegenek” lepték el a lapot, a nógrádiak számára kevéssé érdekes, vagy érdektelen témákkal és az itteni átlagolvasó - ha van ilyen egyáltalán - részéről nehezen érthető nyelven, formában. Mindig akadtak persze időszakok, lapszámok, amikor és amelyekben sikerült megmaradni az értelmes, józan kompromisszum szintjén és a publikáció értékét, mondanivalóját előtérbe állítani, függetlenül a szerző ismertségétől, befutottságától, hova- valóságától. Az utóbbi éveket is ezen periódusok közé sorolhatjuk, sőt konkrétan a 2004/1-2- es számot is. Ebben, az értelemszerűen vaskosabb, kétszáz oldalnyi számban is megjelenik mindenekelőtt néhány klasszikus - Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Márai Sándor és természetesen az örökös témát jelentő két halhatatlan nógrádi, Madách Imre és Mikszáth Kálmán - ha nem is önálló művekkel, hanem mások - Keller Tamás, Somi Éva, Fried István, Praznovszky Mihály és Hajdú Péter - értelmezésében, elemzése révén. Mint kiderül, még mindig, annyi évtized távlatából, több könyvtárnyi irodalom birtokában is 'lehet róluk, műveikről újat mondani. Különösen, ha - mint Praznovszky Mihály főszerkesztő „Madách- ról, mindig elfogultan” című írásában történt - a gondolkodás, a bemutatás, az öröm tárgyát mai tizenévesek, salgótarjáni Madách gimnazisták képezik. A szépírók sorában szerepel a Kossuth-díjas Tandori Dezső is, aki ezúttal „Költészetről, költőkről” értekezik esszéjében. A szintén főként íróként számon tartott Solymár József - a salgótarjáni fogantatású „Megöltek egy leányt” című film szövegkönyvének szerzője - viszont itt az „Üzenet az örökkévalóságnak” című, „Boszorkányok Palócföldön” alcímű szociografikus opusával „vendégszerepel”. Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész a „Múltkósto- ló”-ban „Líra, dráma, epika” címmel mutatja be a XVIII. századi szerzetes, Ányos Pál költészetét, Szigligeti Ede „Liliomfi”-jához és Mikszáth Kálmán „Akii Miklósihoz fűződő érzelmeit, gondolatait. Heltai Gyöngyi írásában az olasz Antónia de Curtis (azaz Totó) és Latabár Kálmán (azaz Latyi) mint egy speciális színpadi játékmód megtestesítője a komikuspálya iránti teljes elkötelezettség okán kerül párhuzamba. A megyei szerzők közül ismét jelentkezik - mások mellett - Sulyok László tanár, egykori újságíró, fő- szerkesztő, aki „Csákánykő baljós árnyékában” (Recsk ötven év után) címmel írt terjedelmes és tanulságos tanulmányt. Kovács Bodor Sándor operatőr, rendező két fiatalon - 37 illetve 44 éves korában - eltávozott Salgótarjánban élt festő-, illetve grafikusművészről, Hegedűs Morganról és Hibó Tamásról készített portréfilmjének szövegét teszi közzé. Peresi Klára salgótarjáni doktornő iskolaorvosi tapasztalatairól számol be. A fentiekben emlegetett dilemma - a nógrádi és megyén kívüli, országos rangú alkotók arányairól - rögtön semmissé válik abban az esetben, ha valaki mint szerző, vagy mint az írás alanya helyi származású ugyan, de szerte az országban, sőt azon kívül is jegyzett és elismert. Ez a helyzet állt elő a legújabb Palócföldben Ács Irén fotóművész esetében. A Szé- csényben született fotóművész eddigi életművét nem kevesebb mint hetvenezer(l), a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött negatív fémjelzi a számos saját kötet és elismerés, díj mellett. 2003-ban Nógrád megye díszpolgára is lett. Ugyancsak tavaly látott napvilágot „Légyott” című albuma, amelyhez „A boldog fotóriporter” címmel Gern Mihály írt bevezetőt. A könyv bemutatóján Szarka Klára „Halló, itt az Ács nyüzsög” címmel mondott beszédet. Mindkét gondolatmenet meg- örökíttetett a Palócföldben, amelyet Ács Irén képei illusztrálnak is. Szarka Klára találóan fogalmazta a következőket: „Irén látja a fényt és az árnyékot. Éppen ez a fotográfus dolga. Látni és láttatni a fényt és árnyékot. Persze, ha exponálni akar, akkor valamelyes fényt keresnie kell. S Ács Irén megkeresi a fényt. Akkor is, ha a templomi gyertyákból sugárzik, és akkor is, ha a szülőföld, a nógrádi táj háborította lankáin árad szét. De legjobban azt a fényt szereti, ezt le sem tagadhatná, amelyik az emberek szemében tud felragyogni. ” Mi, képeinek szemlélői, élvezői is így vagyunk ezzel. __________________________CSONGRÁDY BÉLA y y ...nézzétek, döntöttem, színész leszek” Gyuriska János. Talán még ma is kevesen tudják, hogy a Vígszínház egyik legtehetségesebb színésze Salgótarjánból indult el a világot jelentő deszkák, sőt, ma már egyre többször a kamerák felé. A Tóték őrnagya, a Picasso kalandjai Pabloja, vagy a Kövekkel a zsebében tizenöt(!) alakja, illetve a Magyar vándor című mozi Előd vezére e hét végén visszatér Salgótarjánba: a március 15-i ünnepi műsorban Pindroch Csabával lép fel. Ismertetőként íme életrajza, amit internetes honlapján ( www.extra.hu/Gyuriska ) fedeztünk fel. „Üdvözlöm Önt! Mindenekelőtt: Köszönöm az érdeklődést! Ó, még be sem mutatkoztam! Engedje meg... Nevem: Gyuriska János. Foglalkozásom: színész. Harmincegy éves vagyok. aztán!... a barátok, napi szolgálat a koleszban (formaruhában!), a lányok, könyvek, 6.10-kor reggeli torna az udvaron, balhék, hülyeségek, gitár. Gyorsan eltelt. Igen, sajnos gyorsan telt el. Felnőttem. Az érettségi és a bankett után pár héttel közöltem szüleimmel, színész leszek. Budapestre költöztem albérletbe, pontosabban albérletből albérletbe. Bő fél évig gyertyákat és cipőápolókat árultam, esténként pedig SZÍNHÁZ-ba jártam! Amit tudtam, válogatás nélkül megnéztem. Az üzlet galériáján a dobozok közt gitároztam és verseket, monológokat tanultam. Pocsék munkaerő voltam, azt hiszem. Aztán elmentem felvételizni a főiskolára, aminek bejáratát akkor már álmomban is le tudtam Salgótarjánban születtem 1972. december 7-én, csütörtökön, délután fél ötkor. Az első pár esztendő elég kellemesen, játékkal és betegeskedéssel telt el, szerető családom féltő gondoskodása közepette. Édesapám Gyuriska János (sr.), édesanyám Márton Julianna. Ötéves és húsznapos koromban megszületett Gabriella húgom. Azóta mi négyen vagyunk a Család. A salgótarjáni Beszterce-lakótelepi Általános Iskolába jártam, lakásunktól mintegy kétszáz méterre, s az iskolapadban többnyire az ablakon kifelé bámultam. Iskola után persze haza, a barátokhoz, foci, cso- csó, matchbox, furcsa holmik gyűjtése (kulcsok, régi papír- és fémpénzek)... és az első könyvek: a Nagy indiánkönyv, Old Shatterhand, Winnetou és barátaik. Esténként édesanyám diafilmeket vetített nekünk a kisszoba ajtajára, és a feliratokat már én is ki tudtam bogarászni. Tizennégy évesen aztán úgy döntöttem, megpróbálok kicsit önállóbb lenni, így hát a balassagyarmati honvédkollégiumba mentem és a Balassi Bálint Gimnázium növendéke lettem. Nagyon szerettem ott (ezen sokan meglepődnek). A gimiben általában az ablakon kifelé bámulva, de Színházi szerepei Örkény. Tóték (őrnagy) Shakespeare: Ahogy tetszik (Vili, parasztlegény) Shakespeare: Antonius és Kleopátra (Caesar, Demetrius, hírnök, követ, szolga) Dosztojevszkij: Bűn és bünhödés (Razumihin) Walsh: Diszkó disznók (Coca) Eisemann: Fekete Péter (Sapiro) Ottlik Géza: A filmember - „Hűség” (Szebek Miklós) Beckett: Godot-ra várva (Vladimir) Chapman-Cleese-Idle: Gyalog galopp (Arthur király) Osztrovszkij: Jövedelmező állás (Zsadov) Jones: Kövekkel a zsebében (Jake Quinn) Brecht: Kurázsi mama és gyermekei (zsoldoskapitány) Füst: A lázadó (Sándor) Tolsztoj: Legenda a lóról (Feofán, Fritz) Molnár: Liliom (Ficsúr, Kádár) Shakespeare: Lóvá tett lovagok (Biron) Presser-Sztevanovity: A padlás (Üteg) Kárpáti: Pájinkás János (Pájinkás János) Alfredson-Danielsson-Méhes-Horgas: Picasso kalandjai (Pablo Picasso) Shakespeare: Sok hűhó semmiért (Máté Gábor rendezése) (Lasponya) Shakespeare: Sok hűhó semmiért (Eszenyi Enikő rendezése) (Boracchio) Hasek: Svejk (rendőrkapitány) Presser-Kern: Szent István körút 14. Shakespeare: Vihar (Ceres, szellem, kormányos, DJ) volna rajzolni - ha tudtam volna rajzolni. Nem vettek föl, természetesen. A Nemzeti Színház stúdiójába viszont igen, így két évig ott is maradtam. Ma sokan színészek az ottani fiatalok közül, köszönet érte! De két év után úgy gondoltam, szükségem van egy kis változásra, tehát újra megpróbáltam a főiskolát - hajszálra ugyanolyan eredménnyel, mint először. Akkor jött az ötlet, hogy kimegyek Amerikába. Egy évig tanítóskodtam, hogy ösz- szejöjjön a pénz. Össze is jött! Amerika viszont nem, mert - engedve az unszolásnak - újra jelentkeztem, immár harmadjára, a főiskolára... Felvettek! Morvái István és Máté Gábor. Azt hiszem, eddigi életem legszebb időszaka az a négy főiskolai év volt. (Ma már egyetem, de mindenki főiskolának hívja.) És hát... Próbák, barátok, kollégák, rászoktam a dohányzásra, éjszakáztunk, vizsgáztunk, próba, lányok, kollégium, állandó adósságok, depresszió, siker, próba, vizsga, könyvek, rosta, harmadév, bulik, próba, szerelem, vizsgaelőadások, lámpaláz, néha egy kis nagyképűsködés, hazugságok, barátok, próba, színházi gyakorlat negyedikben, tegeződés jóval idősebb kollégákIrodalmi pályázat A Jobbágy Károly Alapítvány kuratóriuma pályázatot hirdet magyar nyelven írt, színvonalas irodalmi (vers, próza, színpadi mű, esszé, irodalmi igénnyel megírt szociográfia) és ; történeti, valamint helytörténeti munkák megjelentetésének támogatására. A pályázat célja: főként pályakezdő alkotókat hozzásegíteni a megjelenéshez, bemutatkozáshoz oly módon, hogy kiadásra kész műveik nyomdai költségeihez hozzájárul. A pályázatnak tartalmaznia kell a kiadandó művet három példányban, lektori véleményt, kiadói, vagy nyomdai költségvetést a pályázott összeg megjelölésével. A beadott pályázatokat nem küldjük vissza. Beadási határidő: 2004. március 31. Cím: 2660. Balassagyarmat, Baj- csy;Zsilinszky út 7. Érdeklődni a 35/500-053 telefonon vagy hherczeg@intermail.hu elektronikus címen lehet. Filmszerepei 1998 Pusztai szél (hadnagy) Ámbár tanár úr (diák) Rekviem (Csebutikin) Közel a szerelemhez (Attila) 1999 Anyád!... a szúnyogok (Gyurma) Mária és Jézus (Joses) 2000 Öcsögök Koldus és királyfi (Hugh Hendon) 2001 Kisváros „Veszélyes napraforgók” (Zsohár László) A szivárvány harcosa (Teofil) Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél Kanyaron túl (Tamás) 2002 Az ingázó Eötvös (Eötvös Loránd) Liliomfi (Füles) 2003 Magyar vándor (Előd) kal(!), kudarc, próba, próba... diploma! Pár szóban ennyi. 1999-ben leszerződtem a Vígszínházba...” Hollókő, fl felvétel 1975-ben készült Ács Irén: Déry Tibor ót telesége (1977). Képek a Palóctóid 2004/1-2. számából i
