Nógrád Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-23 / 45. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 2004. FEBRUÁR 23., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Farsang farkán megyeszerte állt a bál Dallal, verssel mulattak SZÉCSÉNY Szombaton délután a városi művelődési központban rendezték meg a Nógrád megyei nyugdíjasközösségek első megyei farsangi találkozóját. A kulturális „randevún” Uram József szaxofonjátékával és s szécsényi nyugdíjasklub férfi tagjainak „Török Bálint Süvegen” kuruc dal tolmácsolásával kezdődött. Nem véletlenül. Jövőre lesz a 300. évfordulója a szécsényi ordalokat adtak elő, szép közönségsikert aratva. A karancs- berényi népdalkor jó hangulatú, lendületes műsorát a közönség vastapssal jutalmazta. A karancsaljai népdalkört éppúgy mint a karancsberényieket, a Hatrongyos zenekar kísérte. Jól szerkesztett műsorral kedveskedtek a közönségnek, látszott az énekeseken, hogy élvezik a dalokat, amelyek szívből szóltak. A finálén a három „Karancs” csoport Rákóczi-dalszággyűlésnek és a találkozót a kuruc kor szellemében rendezték. Kolosiné dr. Percze Zsuzsanna Szécsény város alpolgármestere az önkormányzat nevében köszöntötte a megjelenteket. Az énekverseny során népdalokat és kuruc dalokat kellett előadni. Hallhattunk ismert és kevésbé ismert kuruc dalokat, kellemes énekeket, szép hangképzést. A rimóci Vincze házaspár énekük végén még táncra is perdült. A versmondók is, akik hazafias érzelmű verseket tolmácsoltak, kedves perceket szereztek a nézőknek. lal köszöntötte a találkozót. A fiatalok nevében a rimóci Kanyó Adrienn és ifj. Bablena Ferenc egy néptánccal kedveskedtek a nyugdíjasoknak. Amíg a zsűri értékelt, Miklós József népdalénekes szórakoztatta a közönséget. Az énekesek versenyében 1. Teplán Sándor Karancslapujtő, 2. Csemák Antalné Nógrád- sipek, 3. Holecz Istvánná Rimóc. A versmondók közül 1. Simon Lajosné Karancskeszi, 2. Tórák Tibomé Karancsberény, 3. Rács Lajosné Karancsberény. Szombaton délután ismét bebizonyosodott, hogy a dalolás, az Felléptek a nógrádsipeki hagyományőrző együttes tagjai is A rendezők hagyományőrző csoportokat is meghívtak a találkozóra. A nógrádsipeki csoport tagjai fiatalon talán még a fonóban, a tollfosztóban énekeltek. Most esténként azért jönnek össze, hogy megőrizzék a múlt dalait, átörökítsék az utókor számára, előadásukkal kellemes perceket szerezzenek a nézőkéneklés, verselés szeretete nincs korhoz kötve. Minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek azok az emberek, akik őszülő hajjal, sok-sok évtizeddel a vállukon színpadra léptek. Nyugdíjasok, idős emberek, de szívükben fiatalok. Több volt a szereplésük egyszerű nosztalgiázásnál, minden produkciójuk szívből fakadt. A közönség sorai FOTÓK, SZENOGRÁDI TAMÁS nek, mint tették azt szombaton is. Belopta magát a közönség szívébe a karancskeszi népdalkor. Éneküket a Hatrongyos népi zenekar kísérte Fodor Sándor vezetésével. A rimóci hagyományőrző csoport tagjai magukkal hozták a gyermekeiket, unokáikat. Mezőhegyesi summás A nézőtéren ülve érezni, látni lehetett, hogy a szereplők most félretették az élet feszítő gondjait, a mindennapok problémáit, ünnepeltek, jól érezték magukat, boldogok voltak. A lehetőség megteremtéséért minden elismerés a szervezőknek. SZENO Különös szokások időszaka A farsang kedves, hangulatos hagyományokkal, szép-szertelen, szórakoztató szokásokkal, bálokkal és kellemes karneválokkal tűzdelt téli időszak, amely minden évben vízkereszttel, január 6-án kezdődik, és a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetével zárul. Miután az utóbbi nap az idén április 11-éré esik, a farsang farka február utolsó napjaiban ficánkol a legvidámabban. Egyébként a farsangi szokások, vidámságok mindig is a farsang végére koncentrálódnak. A farsangi furcsaságok, féktelen vidámságok felidézése előtt - így télutón - érdemes emlékeztetni február 24-re, Mátyás napjára is. „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál”. Jól ismert szólásmondás, miszerint „Mátyás, Gergely két rossz ember”. Ez arra utal, hogy ekkor jobbára nagy hidegeket jegyeztek fel. A hideg idő jó termést, a szeles idő, több vidéken kevés tojást feltételez. Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, a szőlő savanyú lesz. Visszatérve a farsangi furcsaságokra - szűkebb hazánk szokásait említve először - az Ipoly menti falvakban farsang úgynevezett kövércsütörtökjén húst, pogácsát, tepertőt, kolbászt, káposztát ettek. A Mura vidékén disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot. A Szerém- ségben az első napon fánkot sütöttek, hogy ne vigye el a vihar a háztetőt. A farsangi ételekből eltettek egy-egy falatot és ezt alkalmas gyógyszernek tekintették állataik számára. Fekete tyúkot vágtak, azzal a magyarázattal, hogy a mája szerencsét hoz. Nádudvaron pedig azért vágtak ilyen tyúkot, hogy ne hulljon a baromfi. A farsanghoz nem csak a sütés-főzés, a lak- mározás és evés-ivás tartozik, de legalább annyira a lármás és táncos mulatozás, a farsangi bál és karnevál is. Utóbbiaknak részben ősi, gonoszűző és termésserkentő célja van: az asszonyok például tánc közben azért ugranak magasra, hogy akkorára nőjön a kenderük is. A karnevál szó több idegen nyelvben is honos, sőt ezekből származott be hozzánk is. A karnevál szót állítólag az olaszoknak köszönhetjük, miután a „came vale” annyit jelent, mint hogy „hús, Isten veled !” - utalva a következő böjti időszakra. Farsang idején hues karneválokat tartanak világszerte. Ezek közül a két leghíresebb a riói és a velencei. A magyarországi karneválok közül a legnagyobb és legismertebb rendezvényt hagyományosan Kaposvárott tartják. Csokonai Vitéz Mihály jegyezte fel egykor, hogy a hölgyek igen rövidnek találták a farsangot, különösen azok, akik nem találtak társat maguknak. Ezeken a bálokon kapott ihletet Csokonai a „Dorottya” című versezetének megírására. Ebben a kis opusában a hölgyek győzelmét „diadalát” énekli meg a férfiak felett abban a harcban, amelyet egymás ellen vívnak - egymásért. Talán stílszerű lesz farsangról szóló rövid néprajzi alapú megemlékezésünket Csukárdi Tibor „Farsang” című versikéjének kezdő soraival zárni: „Farsangolunk sok-sok éve, Kisüti már a fánk is végre. Maskarában jót vigadjunk, A jó kedvből ki ne fogyjunk. ” ____________ ____ THI-ÓN éphagyományok A nógrádi falvakban a táncmulatságok mellett különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek, de ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is. Az új pár jövője és az ébredő természet között mágikus kapcsolatot éreztek. Ezért tartja a néphit szégyennek, ha valaki házasulandó létére kimarad a farsangból, azaz nem házasodott meg a legalkalmasabb időben. * A farsangot egy ősi hiedelem „hívta életre”. Ugyanis, a középkorban azt hitték, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor még rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket a szellemeket. Ijesztő jelmezekbe öltöztek, hogy elűzzék a halált, a gonoszt és a hideget. A fánk a farsang jellegzetes étele, melynek mágikus erőt tulajdonítottak. Változatai: a szalagos, farsangi, rózsafánk, forgácsfánk vagy csöröge, cseh fánk vagy kőttes fánk. Egyes falvakban pampuská- nak nevezik még most is. Hazánkban a XIX. században terjedt el széles körben, de egy korabeli feljegyzés szerint 1603ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában egy lakomán már fánkot szolgáltak fel hetedik fogásként. Keresztények hálóztak Salgótarjánban Lehet, sokan gondolják azt, hogy a keresztény ember a hitéből adódóan befelé forduló, a hit próbái által szomorú és a világnézetéből adódó különbözőség miatt, félve néz munkatársai, barátai, nem hívő embertársai szemébe. Azok akik szombat este részt vettek a salgótarjáni katolikus főplébánia házas közössége által rendezett keresztény bálon, biztosan nem így gondolják. Sőt, jó példáját adták annak, hogy a keresztény ember, vidám ember és a vidámsága az Istentől ered. Mert ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek. A rendezőknek pótasztalokról és székekről kellett gondoskodni ahhoz, hogy minden vendég kényelmesen szórakozhasson azon a keresztény bálon, melyet szombat este rendeztek a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Képzési Központjában. A salgótarjáni római katolikus főplébánia már a negyedik alkalommal rendezte meg a Salgótarjánban és vonzáskörzetében élő és a történelmi egyházakhoz tartozók bálját. Az ökumenikus szellemben megrendezett bálra, közel négyszáz vendég volt hivatalos. A Miatyánk elmondása után, dr. Lébényi Antal főesperes-plé- bános áldotta meg a jelenlévő vendégeket és családokat. Gusztiné Toronyi Judit köszöntötte az est résztvevőit, majd Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspökének buzdító szavait tolmácsolta, aki a következőket ajánlotta az ünneplőknek:- Február a farsang, a bálok időszaka. Éljük meg a keresztény életörömöt a táncban, az ünnepi szórakozásban, és használjuk fel ezeket az alkalmakat az emberi kapcsolatok építéséhez, a generációk közötti összhang megteremtéséhez. A keresztény ember Jézushoz tartozik akkor is, amikor szórakozik, és táncol. Egy megkeseredett, savanyú keresztény nem tudja átadni Jézus örömhírét. Munkálkodjunk a szórakozás kultúrájának elmélyítésén, és örüljünk annak, hogy ilyen sokan vagyunk együtt, akik keresztény értékeket vallunk magunkénak. Az áldáskérő köszöntő után kezdődött az ünnepi műsor, melyen először a plébánia kórusa a Cantate Domino, majd a Só együttes mint díszvendég lépett fel. A zene után fiatal táncosok vették birtokba a táncparkettet, és a nyitótánc után természetesen, a vacsora sem maradhatott el. Az éjfélig tartó bálon, Dudás Tamás és zenekara gondoskodott a kulturált zenéről és az est szellemiségéhez illő dallamokról. GYURIÉN A szécsényi nyugdíjas kör tagjai (balra) fogadták az érkezőket
