Nógrád Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-14 / 38. szám
I UirYLitiL KkCiZ^Z-LL A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2004. FEBRUÁR 14., SZOMBAT j Továbbörökített klasszikus értékek „Mikszáth könyvestéka” - Két kötete jelent meg az új társasági sorozatnak r m~ A Krüdyak Szécsénvkovácsiban •AßWiii'-e/Jfitfh'i .W yvSMftt hu v®®W*5, 'W i.' Adas»/.' i/yftrf Xftrih, . \y:: r-""!«, r < gSPffRAgJ» „Mikszáth Kálmán egy darab Magyarországot vitt magával a halhatatlanságba. Egy vármegyét, amely valahol ott van az Ipoly mentén, de fölnyúlik a Kárpátig, szélességében pedig érinti Sárost meg Besztercét. Amerre a költő lépkedett valamikor. Szinte minden lépése nyomának megtaláljuk a helyét a könyveiben. És elviszi magával az egész felvidéket másvilági tartózkodására.” Krúdy Gyula vetette papírra e sorokat 1910-ben, nem sokkal Mikszáth halálát követően a „Szent Péter esernyője alatt” című írásában, amely immáron a Mikszáth Kálmán Társaság 2003-ban indított könyvsorozatában is olvasható. Az új sorozatot éppen e két - nógrádi gyökerekkel illetve kötődésekkel rendelkező - klasszikus író emlékének szentelte a társaság. választotta, mert az tőszomszédságában volt szülőfalujának, Szklabonyá- nak és mert ott földijeivel találkozhatott. A nyár elmúltával innen Mohorára utaztak: „Itt csendben és kedélyesen Mi sem volt természetesebb, hogy az első kötetet a névadó valamelyik műve képviseli. A szerkesztő - egyúttal társasági elnök - Praznovszky Mihály választása Mikszáth „A lohinai fű” című, 1885-ös írására esett. Nem véletlenül, minthogy a kiadó a megjelenést 2003. augusztus 18-ra, a mohorai Mauks Ilona-emléknap - egyszersmind Mikszáth hitvese születésének 150. évfordulója - tiszteletére időzítette. „Arra a rendkívüli alkalomra, hogy - mint Praznovszky Mihály írja az utószóban - Magyarországon először nyitottak állandó múzeumot egy író feleségének. ” Persze ennek is oka van, hiszen Mauks Ilona kivételes helyet foglal el az írófeleségek sorában. Egyrészt azzal, hogy kétszer is férjhez ment ugyanahhoz a férfihez - jelesül Mikszáth Kálmánhoz - másrészt, hogy tekintélyes terjedelmű és tartalmú em- lékiratköteget hagyott hátra. (Harmincnégy fejezetet tartalmazó visszaemlékezéseit a közelmúltban - 1922 és 1957 után harmadszor - jelentette meg a horpácsi székhelyű Mikszáth Kiadó.] írásában rögzítette - bár a dátumot elvétette az emlékezete, s 1885 helyett 1887-re tette - egy nevezetes nógrádi fürdőkúra élményeit is. Mikszáth külföld helyett az igénytelen Zsélyt Ács Irén fotóművész képe a sorozatnyitó kötet címlapján folytak napjaink, napközben az uram dolgozgatott. Itt írta a Lohinai fűt, melynek témáját Zsélyben valamelyik nagytiszteletes úrtól hallotta. Estepedig a vadszőlővel befutott verandán üldögéltünk" - örökítette meg Mauks Ilona. „A lohinai fű” került tehát a „Mikszáth könyvestéka” élére. Az a novella, amelyben az író - mint Mauks Ilona szavaiból is kitetszik - ugyancsak egy felvidéki adomát dolgozott fel: Mikulik Apolka, a szemrevaló fehérnép bosszúvággyá érlelődött szerelmi szenvedélyét és az általa titokban beígért tűzvészt megelőzendő nyomozás történetét írta meg a tőle szokásos modorban, humorral, lírával, tájrajzzal, sejtetett érzékiséggel átszőve. Ez az elbeszélés - mint Praz- novszky Mihály is megjegyzi a már jelzett és elsősorban a novella mo- horai vonatkozásait taglaló utószóban - „mindmáig kedvelt Mikszáth- írás. Sok kiadásban jutott és jut el az olvasókhoz.” Először - 1885 szeptember végén, szinte azonnal a megírást követően a Singer és Wolfner kiadó „Egyetemes regénytár” című könyvsorozata részeként - utoljára pedig - legalábbis egyelőre - a Mikszáth Kálmán Társaság jóvoltából 2003-ban Horpácson. A színes, hangulatos borítófotó Ács Irén munkája, aki - csakúgy mint a kiadás többi szereplője - az író iránti tisztelet jeléül grátisz működött közre. A „Mikszáth könyvestéka 2.” a múlt év október 26-ra, a Szé- csénnyel szomszédos, szlovákiai Kovacovcén, a Krúdy család ősi fészkében rendezett Krúdy-ünnepre jelent meg „A Krúdyak Szécsényko- vácsiban” címmel. Az összeállító Praznovszky Mihály három Krúdy-írást A második kötet Krúdy Gyula születésének 125. évfordulójára jelent meg és egy saját, 1978-as tanulmányának részletét tette be az ugyancsak karcsú, inkább füzet, mint könyv alakú kiadványba. Krúdy Gyula „Az álmok hőse” című, 1903-ban írott kisregényéből e helyütt szereplő részletben nemcsak a főhősről, Kossuth katonájáról, a szabadságharc utáni gerillavezérről, a kukoricásban feltűnő garabonciásról, a szegények istápolójáról, a hölgyek pajkos szerelmeséről, a szomorú sorsú betyárról, Krúdy Kálmánról esik szó, hanem a Krúdy család szécsénykovácsi környezetéről is. Például a szeretett és félt folyóról,- az Ipolyról: „Nem messze van a falu. Ott szalad alatta az Ipoly. Körülnyaldossa a kovácsi kerteket, mint egy I jó házőrző kutya. Pedig dehogy jó. Minden évben elvisz egy darabot a kertekből, ahol annyi illatos rozmaring, viola termett. Maholnap Szécsénybe járnak a legények rózsát lopni... Nagy kutya az Ipoly!” Lényegében ugyanerről, a „pajkos Krúdyról” és a szécsénykovácsi rétről szól a második, a „Krúdy Kálmán bácsi viselt dolgai” című, 1899- ben megjelent írás is. A harmadikban, a bevezetőben már idézett „Szent Péter esernyője alatt” címűben Krúdy Gyula Mikszáthot is megidézi abból az apropóból, hogy a „nagy pa- lóc”-ot is foglalkoztatta Krúdy Kálmán különleges alakja. A kis kötetet Praznovszky Mihály „Egy fejezet a családtörténetből” című tanulmányrészlete, egy ajánlóbibliográfia és a szintén Praznovszky által jegyzett utószó zárja. Ezt a következőkkel fejezi be: „S amikor minden kis település értékeket keres a múltjából, amelybe kapaszkodva megmaradhat a jövőnek, a kovácsiaknak itt van maga Krúdy Gyula. Erre a hatalmas életműre annyi mindent lehet szervezni: irodalmi turizmust, i hagyományos ünnepeket, de mindenekelőtt a legfontosabbat: magyarságunk megőrzését. ” A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával megjelent kötet szintén Horpács, 2003 datálású. Jelzi, hogy Nógrád megyében fej fej mellett halad a Madách- és a Mikszáth- kultusz. Ha lehet valamit nemes versengésnek nevezni, akkor ez az a javából. Ennélfogva a „Mikszáth könyvestéka” következő, azaz harmadik kötetét feltehetően nemcsak a Mikszáth Kálmán Társaság tagsága várja... CSONGRÁDY BÉLA Salgótarjáni zsidótörténet: új kiadás készül „A történész feladata ... a közösség traumáit, illetve egész múltképét elbeszélve lehetővé tenni a »helyes« emlékezetet, és a jövő felé nyitott létmódot” - olvashatjuk az Aetas lapjain. A Nógrád Megyei Levéltár már tett valamit - s mindenféle álszerénység nélkül mondhatjuk, nem is keveset - e nemes cél elérése érdekében. Az elmúlt öt évből több mint harminc levéltári kiadvánnyal büszkélkedhetünk, köztük sok forrásközlővel, emellett konferenciakötetekkel és immár három, iskolásoknak készült helytörténeti munkával (Olvasókönyv Nógrád megye késő feudális kori történetéhez; Salgótarján, 1956; Salgótarjáni zsidótörténet). Az idén, a holokauszt hatvanadik évfordulóján számos olyan rendezvény szerepel a levéltár tudományos tervében, amely a zsidó sors bemutatására, a zsidó áldozatok emléke előtti tisztelgésre, méghozzá a méltó tisztelgésre hivatott. Különösen fontos ez manapság, amikor - hat évtized elteltével - a vészkorszak szörnyű, megmagyarázhatatlan eseményei (tremendum horroren- dum), az iszonyat képei még mindig elfojtott vagy minden racionális okfejtésen túli traumaként léteznek tudatunkban, s amikor mások a tényeket, a zsidóüldözéseket, a gázkamrákat is tagadják. „A történészek feladata ... a társadalmi emlékezetet olyan irányba terelni, mely fel tudja dolgozni az események jelentőségét, egy meghatározó etikai dimenzió kíséretében” - vallja a történetírás. S valóban, újra és újra tudatosítanunk kell magunkban: az „etikai dimenzió”, s ezzel a történész felelőssége óriási. Éppen egy hete a televízióban szembesülhettünk a holokauszt- tal kapcsolatos közvélemény-kutatások siralmas eredményeivel, azzal, hogy mennyi tévhit él bennünk, s mennyi berögződött, megalapozatlan előítélet. Pásztor Cecília a Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány támogatásával készült, Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára című könyvével nem kisebb feladatot tűzött ki maga elé, mint eme előítéletek oldását, a tévhitek leküzdését. Úgy, hogy annak lehetséges fóruma legyen az iskola (amelynek türelemre, toleranciára kell nevelnie), s úgy, hogy ne csupán a holokauszt szörnyűségei zúduljanak az olvasóra (legyen az kisdiák vagy felnőtt). Hiszen hogyan is értelmezhetnénk a racionalitást egyébként is nélkülöző tragédiát, ha nem tudjuk, hogy az tulajdonképpen kikkel történt? Ezt megfontolva, ebből kk indulva foglalja magába a könyv a város zsidóságának teljes sorsát, a kezdetektől napjainkig ívelő, kerek egész történetét. A Salgótarjáni zsidótörténet első kiadása nem várt gyorsasággal elfogyott, a májusi salgótarjáni és az októberi budapesti könyvbemutató óta mégsem lankad az olvasóközönség érdeklődése. így a levéltár a finanszírozás nehézségei ellenére is úgy döntött, hogy újra megjelenteti a kötetet. Hogy tervünk megvalósulhasson, hogy pontosan felmérhessük az igényeket, számos megrendelő- lapot postáztunk az elmúlt napokban. Volt, aki már postafordultával jelezte vásárlási szándékát, többen talán még gondolkodnak. Nem lehetünk biztosak azonban abban, hogy levelünk minden érdeklődőhöz eljutott. A budapesti könyvbemutatón ez hangzott el a kötet felépítésével kapcsolatban: Hat nagy fejezetből áll a kötet, amelyek közül az első a zsidóság Salgótarjánban való nagyobb számú letelepedésétől, a 19. század derekán indul, megemlítve természetesen a korabeli faluban zajló nagy változásokat, a bányászat és az ipar megjelenését. A második fejezet a zsidóság életével foglalkozik, bemutatja a hitközséget és működését, a rabbit és más alkalmazottjait, illetve intézményeit, pl. a zsidó fürdőt, a gyönyörű zsinagógát (amely a meghívón és a könyvborítón is látható), a zsidó iskolát, egyesületeiket. A salgótarjániaknak nem lehetett egyszerű feladat adekvátan válaszolni az ipari átalakulás kihívásaira. A harmadik fejezet arról szól, hogy a város történetének ebben a fontos szakaszában mit és miképpen adtak a zsidók. Ők adták az első üzleteket, számos iparost, ki- sebb-nagyobb vállalkozást, legnagyobb ipari és bányaüzemeink vezetőit, az értelmiség jelentős részét. Olyan színfoltokat hoztak a városba, pontosabban nagyközségbe, mint a helyi sajtó vagy a mozi. Politikai szerepük ismertetésével ér véget ez a fejezet, a várossá válást előkészítő bizottságban vagy a szociáldemokráciában betöltött szerepükkel, ami bizonyos értelemben már át is vezet a következő, negyedik fejezethez. Ennek témája az asszimiláció és az antiszemitizmus. Az ötödik fejezet Magyarország német katonai megszállásával indul. 1944. március 19. után alig több mint hat hét alatt Salgótarjánban - és a főváros kivételével gyakorlatilag egész Magyar- országon - megszűnt a zsidó jelenlét. A túlélők visszaemlékezései segítségével megelevenedik a sárga csillag viselése által keltett első döbbenet, megelevenednek a gettó és a gyűjtő szörnyűségei, Auschwitz és a kényszermunka, az írott forrásokkal pedig bepillantást nyerhetünk az otthon maradt (nem zsidó) lakosság reakcióiba. Nevezetesen abba, hogy hogyan próbáltak segíteni, akikben felébredt a lelkiismeret, hogyan örültek mások, hogyan árverezték, perelték el vagy utalták ki a nyilasoknak a zsidó vagyonokat. Az 1944-es városi névjegyzéken 1126 zsidó, vagy zsidónak nyilvánított polgár szerepel, a mártírok névsorában pedig több mint ezer magyar, salgótarjáni zsidó nevét olvashatjuk. A salgótarjáni zsidóság története azonban nem ért véget a holokauszttal, hiszen bár nagyon kevesen, de voltak, akik hazatértek. Az utolsó fejezet arról szól, hogy hogyan szabadultak fel és érkeztek haza, Salgótarjánba, mit találtak otthon, hogyan kezdtek új életet itt vagy távoli országokban. Szeretteiket elveszítve, összetört lélekkel, próbálták visszaszerezni vagyonukat, újjászervezni a hitközséget vagy biztonságos menedéket keresni a baloldali mozgalmakban. Az államosítás újabb traumája, az ’56-os tömeges kivándorlásuk is helyet kapott a záró fejezetben. A Kádár-rendszer alatti salgótarjáni életükről egy egykoron titkos egyházügyi jelentés mesél, a rendszerváltással bekövetkező változásokkal pedig végződik a könyv. Kérjük Önöket, hogy amennyiben a kiadványhoz szeretnének hozzájutni, s ezáltal az újranyomáshoz hozzájárulni, juttassák el hozzánk megrendelési igényüket. Címünk: Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, Bem út 18. Telefonszám: 32/312-801, e-mail: starjan@nogradarchiv.hu . Pásztor Cecília: Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára (Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2003.) A második kiadás ára B/5-ös méretben, kemény bontóval, 92 oldalon közel száz képmelléklettel: 1300 Ft + postaköltség.
