Nógrád Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-28 / 50. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2004. FEBRUÁR 28., SZOMBAT Ezekben a hetekben mind a közönség, mind a szakma körében megérdemelt figyelmet keltett Mustó János festőművész kiállítása Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ reprezentatív üvegcsarnokában. A nógrádi megyeszékhelyen élő hetvenéves művész csaknem másfél évtized gazdag terméséből válogatott összesen mintegy negyven olajképet, egyedi grafikát és linómetszetet erre a tárlatra, amelyet Mustó Lóránttal együtt rendezett Salgótarján megyei jogú város támogatásával, a művelődési központ közreműködésével. Salgótarján Mustó János, az ország határain túl is elismert festőművész az észak-magyarországi régió képzőművészeti életének meghatározó személyiségei közé tartozik. A Cserhát völgyében, a szlovákok lakta Lucfalván (Lucina) született 1934-ben. A családban mind az ipari, mind pedig a paraszti létforma egyaránt jelen volt, csakúgy mint a szlovák, illetve a magyar hagyomány szerves egysége, az együttélés számtalan formájának gazdag változatossága. Az egymásrautaltságot tehát igen korán, még gyermekként megtanulta, ez gondolkodásának és művészetének részévé vált. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább, majd pedig az egri pedagógiai főiskolára került. Tanulmányait befejezve visszatért a szülőföldre, Nógrádba, ahol azóta is él és dolgozik. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyarországi Szlovák írók és Művészek Egyesületének, fáradhatatlanul dolgozik a régió szellemi életének felemelkedéséért, kulturális rangjának további megerősítéséért. Miként azt a jelen kiállításhoz készült elegáns és gondolatgazdag katalógus Előszavában a pályatárs, Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész - akit Mustó János képi látomásai ban és linómetszeteiben is. Ezekben szintén jelen van Mustó János művészetének egyik alapvető eleme, a klasszikus alkotásokkal, például a Bibliával való alkotói párbeszéd, ami persze valójában nem is az, hanem lényegét tekintve az emberi lét alapkérdéseinek boncolgatása. Nem véletlen, hogy a művész vüágképében és annak művekben objektiválódó megjelenési formáiban meghatározó a mítosz és a filozófia. Éppen azért mert ezekben olyan alapkérdések vannak jelen, amelyekre az emberiség azóta sem találta meg a választ. Lehet, hogy nincs is egyetlen válasz. De bizonyos, hogy a kérdéseket minden korban újra és újra föl kell tenni és nem szabad elfelejteni az újabb tudás birtokában sem az őstudást, ami az embert és a világot még egységben látta. Mustó János persze tudja, jó ideje már, hogy „minden egész eltörött”, autonóm művészként azonban azt is vallja: ebbe egyetlen ember sem nyugodhat bele. Természetesen sokféle mítosz van és sokféle történelem. De egy az ember sorsa, a létezés titkának keresése. Talán ez a titokkeresés az egyetlen értelme az egésznek. B. T. E. Mustó János: Bartók II. talmas életművekkel kapcsolatos vizuális látomásai a klasszikus szellemi kincset az európai tradíció formakultúráját egyénien ötvöző képóriásaiban (Madách Imre tiszteletére 7-/7-777., Illés szekerén, Bartók I-II.). Az irodalmi, sőt a világhistóriai, illetve a bölcseleti nyomok révén olyan képtestek szerveződnek ezekben és más művekben is, köztük például az Őssejtig vagyunk minden ős, Salgótarján születése, Én-te-ő, Mítosz és történelem, Életfa címűekben, amelyekben az ősidőben született ősgondolat a mán keresztül a jövőig ér. Az Életfa - Mustó János egyik fő műve - tagolt darabjaiban is úgy sejlik föl végül az egész, hogy a néző idő- és tértágulást élhet át, miközben kárpát-medencei, európai, kontinensen túli és „kozmikus” hagyomány egységben van jelen, mintha valami monumentális vizuális létszózattal találkozna. A lokális és az univerzális hagyomány újra-, illetve körülírása folyamatosan foglalkoztatja a művészt „kiskompozíci- óiban”, egyedi grafikáiMustó János mestereivel, Kántor Andorral, Basilides Sándorral, Pap Gyulával, Barcsay Jenővel, Jakuba Jánossal, ületve Kondor Bélával, Szalay Lajossal és másokkal együtt azok közé sorol, akik hatással voltak szellemi fejlődésére - megjegyzi, a művész egész munkásságának egyik leg- nyüvánvalóbb jellemzője a „markáns következetesség”. Praz- novszky Mihály, a kiváló irodalomtörténész ugyancsak utal erre a katalógusban szintén közreadott, Közel a csillagokhoz, a végtelenhez című csillogó esszéjében. E szerint a művész „főleg az utóbbi időben megtalált, valamit, ami ezt a filozofikus, elvont pik- túrát nagyon is valóságossá, nagyon is jól értelmezhetővé és befogadhatóvá teszi: megtalálta identitásának magában korábban olykor erővel elrejtett eredőit”. Már e pár kiragadott megjegyzésből is nyilvánvalóvá válhat, hogy Mustó János a rendkívül tudatos, filozófiai ismeretekkel is rendelkező, a kor alapvető kérdéseit szenvedélyesen elemző művészek közé tartoMustó János: Bartók I. zik. Az egyetemesség iránti igénye Madách Imréével, Ady Endréével, Bartók Béláéval rokon, hogy csupán néhány példát említsünk jelzésként. Korántsem véletlen tehát, hogy munkásságában is központi szerepet kapnak - többek között - e ha(Város) történelmi pillanathoz érkezett a megyeszékhely kulturális élete, amatőr művészeti mozgalma: a jelen állás szerint a következő hónapokban létrejöhet az évtizedek óta sokak - legutóbb a Salgótarjáni Polgári Kör - által felvetett, igényelt amatőr színház. A kezdeményezés körül napjainkban bábáskodók az új „intézményt” Vertich Józsefről, a közelmúltban elhunyt rendezőről, lokálpatrióta várostörténészről - aki 1939 óta, mintegy fél évszázadon át volt a legendás acélgyári Petőfi Színjátszó Csoport tagja, vezetője - javasolják elnevezni. Vertich Színpad születőben Mini Sándor Zoltántól, a polgármesteri hivatal oktatási, kulturális és sportirodájának helyettes vezetőjétől megtudtuk, az önkormányzat nyitottnak, fogékonynak bizonyult e valós igény iránt és közismerten nehéz anyagi helyzetében is igyekszik - ha szerény összeggel is - útjára indítani a színpad működését. Ez az első fázisban nem jelent se többet, se kevesebbet, mint a Vertich Színpad Stúdió beindítását. A díjtalan képzésre minden 16-25 éves korú, a színház iránt érdeklődő fiatal jelentkezhet március 5-ig. A márciusban tartandó meghallgatás során három verset vagy prózarészletet kell a színjátszójelölteknek elmondaniuk. A kurzus munkáját stúdióvezetőként T. Pataki László újságíró, rendező irányítja majd. Jelentkezési lap a József Attila Művelődési Központ - amely helyet ad a Vertich Színpadnak - portáján szerezhető be. A március 17-re tervezett, úgymond hivatalos megnyitón Puszta Béla polgármester is szándékozik részt venni. Sándor Zoltán elmondta: bíznak abban, hogy a tehetséges ifjak számára sikerül egy olyan szellemi műhelyt létrehozni, amely alkalmas lesz színvonalas, a mai kor igényeit kielégítő produkciók bemutatására, a Salgótarjánban nagy hagyományokkal rendelkező amatőr színjátszás továbbéltetésére, a Váczi Gyula Művészeti Iskola drámatagozatával való együttműködésre, alapja lehet egy majdani állandó színtársulatnak, s egyszersmind hozzájárul a közösségépítéshez, a városhoz való érzelmi kötődés erősítéséhez. Ugyanakkor Sándor Zoltán azt is hangsúlyozta, hogy az amatőr színpad működése hosszabb távon csak akkor lehet eredményes, ha az önkormányzati mellett más forrásokat, támogatási formákat is sikerül igénybe venni. Bár Vertich József munkássága döntő mértékben az acélgyári „Olvasóegylethez”, a későbbi Kohász Művelődési Központhoz kapcsolódott, a Petőfi színjátszók egyik legemlékezetesebb sikerét, az 1966-os vasas művészeti fesztivál nagydíjas előadását Faulkner- Camus „Rekviem egy apácáért” című darabjával az abban az esztendőben felavatott József Attila Művelődési Központban produkálta. Az intézmény igazgatója, Korill Ferenc ennek tudatában is örömmel ad otthont a Vertich Színpad - egyelőre stúdió - foglalkozásainak a rendelkezésükre álló technikai eszközök, személyi feltételek biztosításával. Kezelik a város által a színpad számára nyújtandó támogatást is, de azzal nem ők rendelkeznek, nem az ő kompetenciájukat és felelősségüket képezi a pénz felhasználása.- E házban nem előzmények nélküli az ilyenfajta tevékenység, hiszen működött itt a KiViSzI színjátszó együttes, valamint a M.E.R.T. Színházi Közösség is. S ha egy vertikumban gondolkodunk, akkor a hivatásos társulatok előadás-sorozatához, a gyermekszínházhoz, az irodalmi színpadi produkciókhoz társulva a leendő amatőr színház mintegy kiegészíti a rendszert, amelynek alkotóelemei nem egymás ellen hatnak, hanem erősítik egymást - fejtette ki Korill Ferenc. T. Pataki László stúdióvezető arról tájékoztatta lapunkat, hogy személy szerint is nagyon örül annak, hogy ez a régi álom - amelyre 1974-ben még határozat is született - megvalósul. A március 17-i válogatást egy háromtagú - a városban a színjátszás területén nevet, érdemet szerzett rendezőkből álló - zsűri végzi majd, de a rendezvény nyitott, minden érdeklődőt szívesen várnak. A stúdió várhatóan a március 15-i ünnepek után kezdi el a munkát. A mintegy félévesre - nyári szünet közbeiktatásával - tervezett stúdium keretében heti egy - négyórás - foglalkozást tartanak a József Attüa Művelődési Központ színpadán. Alapvetően színészmesterséget, színpadi mozgást, beszédtechnikát és ének-alapismereteket tanulnak a résztvevők. A színészmesterség tárgykörében T. Pataki László kiemelte a relaxá- ciót, a koncentrációt, az érzetfelidéző és improvizációs gyakorlatokat. A program egy meghatározott iskola, szakmai metódus jegyében áll össze. Megvalósításában - és a későbbiekben, a darabok színpadra állításában - természetesen más szakemberekre is számít T. Pataki László, olyan partnerekre, akik ezzel a módszerrel egyetértenek, azt képviselik. A stúdió végéhez közeledve a csoport közösen választ majd egy - összetételének megfelelő - darabot, amelyet - a folyamat optimális alakulása esetén - karácsony előtt szándékoznak bemutatni. Mit lehet ehhez hozzátenni? Legfeljebb annyit: úgy legyen! CSONGRÁDY BÉLA A József Attila Művelődési Központ színpada hamarosan ifjú színjátszótehetségek otthona is lesz fotó: gyurián
