Nógrád Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-04 / 29. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 2004. február 4., Sí. KITEKINTŐ Új típusú, EU-konform szövetkezések: néhány sajátosság Magyarországon az elmúlt időszakban - különböző tényezők egymásra ható, egymást felerősítő tevékenysége nyomán - a szövetkezetekről, a szövetkezésekről igen kedvezőtlen felfogás alakult ki. Elmélyült bizalmi válság tapasztalható, melynek görcsös csomópontjait vélt vagy valós fe­szültségek, ellentmondások erősítik. A szövetkezés szempontjából érin­tettek körében a bizalomhiányt a rossz tapasztalatok, a tájékozatlanság, a félrevezetés és a kiszolgáltatottság még tovább növeli. A szövetkezésről a társadalomban a kedvezőtlen felfogás annyira általánosan és olyan magas fokon jelen van, hogy an­nak mérséklése, majd megszüntetése csak fokozatosan, szakmailag, tudományosan megalapozottan, oktató, nevelő, szervező munkával és a pozitív tapasztalatok moz­gósító erejével végezhető el. A magasra „nőtt” bizalmatlansági gátak lebontása, az elmélyült bizalmi válság megszüntetése már nem csupán gazdasá­gi (árutermelés, kereskedelem és végérté­kesítés) kérdés, hanem egyéni, családi, nemzeti értelemben és mértékben a tal- ponmaradásunk függvénye, feltétele. A szövetkezésekkel összefüggő igen kedvezőtlen hazai tapasztalatokat ismer­ve, továbbá az Európai Unió közös agrár- politikájának és agrárfejlődésének tör­vényszerűségeit, tendenciáit mérlegelve napjainkban különösen időszerű az új tí­pusú, EU-konform szövetkezésekről, ma­gyarországi megvalósításuk lehetőségeiről szólni. Mielőtt az új típusú szövetkezések alap­vető sajátosságairól írnék, célszerűnek tű­nik a magyar agrárium uniós csatlakozás előtti feltételeit, csatlakozás utáni várható következményeit csokorba gyűjteni, ter­mészetesen a teljesség igénye nélkül. A csatlakozást követően a magyar élel­miszertermelők megjelenhetnek terméke­ikkel a közel 500 milliós EU-s piacon, eközben a nagy nemzetközi multinacioná­lis cégekkel szemben a hazai piacon szin­te tehetetlenül vergődnek (az élelmiszer­feldolgozó kapacitások döntő többsége nem a termelők kezében van - olajipar, cu­koripar, konzervipar, szeszipar, dohány­ipar, hűtőházak stb.). Nagy valószínűséggel kiszámítható, hogy a magyar élelmiszertermelők a csat­lakozást követően még inkább, s fokozato­san kiszorulnak a hazai piacukról. A hazai mezőgazdasági termelőink értékesítési, pi­aci pozíciói gyengék, marketingtevékeny­ségük igen alacsony szintű, érdekeik ér­vényesítése a piaci értékesítésben, a pi­aci árak befolyásolásában szinte je­lentéktelen. Magyarországon mezőgazdasági fő- és részfoglalkozású munkával mintegy egymillió személy szerzi meg jövedelmét. Ezek többsége szerve­zetlen, atomizált termelő, akik a gazdál­kodásuk biztonságát, minimális jövedel­mezőségét egyéni piacozással vagy szer­ződéses termeléssel igyekeznek biztosíta­ni. A mezőgazdasági termelők többsége nem rendelkezik valós piaci információk­kal, azonban a piaci kockázatok hátránya­inak többsége visszahárul reájuk, miköz­ben a jövedelemelosztására nincs ráhatá­suk. Ebből a helyzetből a hazai mezőgaz­dasági termelők számára a kiút, a talpon- maradás esélyét a szövetkezés lehetősége és a szinte elkerülhetetlen kényszere ad­hatja meg. Ugyanis az egész Európai Unió mező- gazdasági termelőket segítő és népesség- megtartó politikája, továbbá agrárrendtar­tási rendszere a mezőgazdasági termelők szövetkezésére épül. Az EU-ban a mezőgazdasági kisterme­lők felismerték azt, hogy számukra létkér­dés az általuk előállított áruiknak a kor­rekt, biztonságos piaci elhelyezése, vagyis költségeiket meghaladó árbevétel biztosí­tása. Az EU-ban a szövetkezések a modern piacgazdaság, továbbá az agrártársadalom érdekérvényesítési szervezetei. Az EU-ban a szövetkezeti rendszer igen hatékonyan működik, többségükben termelői érde­keltségű feldolgozók és nagykereskedelmi szervezetek, pld.: nonprofit vágóhíd, tej- feldolgozó, hűtőház, aukciós piac stb. te­vékenykednek. A termelők szövetkezései termékekkel, szolgáltatásokkal jelennek meg a piac kínálati oldalán, marketing- stratégiájukkal pedig igyekeznek termelő­iknek biztos jövedelmet garantálni. Az EU-s szövetkezések döntő többsége nonprofit jellegű, piaci kapcsolataikban a maximális eredmények elérésére törek­szenek. Az eredményből a szövetkezés tagjai tevékenységük arányában részesed­nek. A szövetkezés tagjai fizetik a jövede­lemadót, nem a szövetkezés! A profitcentrum, a profitérdekelt, a szö­vetkezés tagja, s nem a szövetkezés! Az uniós szövetkezések sajátossága to­vábbá, hogy a többi társasági formával el­lentétben tudatosan törekszenek tagjaik megóvására, stabilitásuk megőrzésére és az egyre élesedő versenyben a tisztességes helytállásra. A több mint száz évre vissza­tekintő nyugat-európai mezőgazdasági dolgozók szövetkezései azt is mutatják, hogy célszerű minden egyes termékre, te­vékenységre vagy szolgáltatásra külön-kü- lön szövetkezést létrehozni. így általában egy gazda, aki több tevékenységet is egyi­dejűleg folytat, egyszerre több, 4-6 szövet­kezésben is tag. NÉHÁNY PÉLDA A NONPROFIT JELLEGŰ SZÖVETKEZÉSEKRE AZ EU-BAN: Raktárszövetkezetek, értékesítési alku­szövetkezetek, beszerzési szövetkezetek, tápkeverő és forgalmazó szövetkezetek, al­matároló hűtőházak és értékesítő szövet­kezetek, földbérlő vagy földhasznosító szövetkezések, géphasznosító társulások vagy szövetkezések (gépkörök), hitelszö­vetkezetek stb. Természetesen a gazdálko­dó személyes érdekei, igényei szerint vesz részt a fentebb említett szövetkezésekben, függetlenül a gazdálkodás nagyságrendjé­től és jogi formájától. A termelők tapaszta­latai egyértelműen igazolják, hogy ha mi­nél többen részt vesznek a szövetkezések­ben, annál nagyobb a piaci súlyuk. A szövetkezéseken belül megkülönböz­tetett jelentősége van a termékpá­lyás szövetkezések- ^Jfii nek (vertiká- ** lis által elért haszon (profit) a beszállítás ará­nyában illeti meg a tagokat. ■ A termékpályás szövetkezet képes valós piaci információ nyújtására, gyorsan tud visszacsatolni. ■ Hosszú távon növeli a termelésbiz­tonságot (termelőcentrikus, önintegrátor). ■ Az értékesítésben is biztonságot ad a termelőnek azáltal, hogy elősegíti az opti­mális ár elérését (teljes termékmennyiség­re), vagyis a biológiai és kereskedelmi cik­lusokhoz kapcsolódó ármozgások legelő­nyösebb szintjét keresi meg. ■ A nyitott szövetkezeti elv, azaz a vál­tozó tagság a későbbi csatlakozók számá­ra is azonos paritást biztosít. ■ A szövetkezet a piac felé profitérde­kelt, míg a beszállítók mint tulajdonosok felé nonprofit jelleggel bír, vagyis nekik a nyereséget visszaosztja. Ez a döntően non­profit elv alapján történő eredményelosz­tás csak a termelők számára vonzó. ■ A mezőgazdaságban kedvezőbb, mint bármely más társasági forma, mert a valóságos piaci versenyben tőkemegtaka­rítást végez és másodlagos piacot teremtve a nagyobb termelőknek és szolgáltatók­nak lehetővé teszi a gyorsabb fejlődést, mind az elsődleges, mind a másodlagos szövetkezetek szintjén. ■ A kisebb gazdaságokat és részfoglal­kozású termelőket is megvédi a kiszolgál­tatottságtól és a nepperektől. ■ A kistermelők szövetkezéseinek a nagyobb jövedelem és a nagyobb bizton­ság miatt a hitelező bankok, a biztosító in­tézetek és a kapcsolódó szolgáltató szer­vezetek előnyöket nyújtanak, pld.: szállí­tás, tárolás, minőség-ellenőrzés, piackuta­tás és mindennemű fejlesztési tevékeny­ség körében. ■ Az agrárrendtartás részére visszake­reshető információt nyújt, amely az EU­KAP viszonylatában belső intervenciós kö­vetelmény. ■ Európai Unió agrárpolitikájának új hányái a termelői direkt támogatást és az értékesítő szervezetek állami eszközökkel való segítését helyezik előtérbe. portjának cserbenhagyását sem! Szükség van az állam gyorsító segítségére a hiány­zó nemzeti agrárintézményünk, vagyis a termékpályás szövetkezés leépítéséhez. 5. A megfelelő társadalmi bázis meg­teremtéséhez, a nonprofit gondolkodás és gazdálkodás tartalmának törvényi elis­meréséhez, valamint az új típusú szövet­kezések szervezéséhez és azok hálózati fejlesztéséhez nélkülözhetetlen az állami segítség. 6. Ahhoz, hogy a szövetkezeti átala­kulás és a szervezési cselekvési program sikeres legyen, könnyíteni kell a szövetke­zés módján. Meg kell alkotni az új és kor­szerű szövetkezeti törvényt. T. A szövetkezésfejlesztő program végrehajtásában erősíteni kellene az ál­lamapparátus, a kamarák és a civil szerve­zetek felelős részvételét. 8. Az FVM részvételével ki kell alakíta­ni az önálló, politikamentes, nonprofit jel­legű szövetkezetszervező szolgálatot. Ilyen feladatokat ellátó szervezet minden uniós országban működik, amely tulaj­donképpen a legfontosabb euro-konform intézményt, a marketingorientált, elsősor­ban termékpályás szövetkezeti rendszert hivatott kiépíteni. 9. A biogazdálkodáshoz, a bioenergia és a hungarikumok termeléséhez a ma­gyar természeti, környezeti tényezők jók, de ehhez a tevékenységhez a szakembe­rek képzése, továbbképzése, a rendszeres szaktanácsadás hiányzik. Legalább az FVM-hez tartozó középfokú tanintézetek egy részében ezt a munkát el kell indítani! Reális veszély Magyarországon is, hogy a mezőgazdasági és élelmiszertermelők fokozatosan kiszorulnak a hazai piacok­ról. A hazai termékek számára a hazai pi­ac védelme(!) a mindenkori kormány egyik alapvető teendője lesz! Új típusú szövetkezések, integrációk, kooperációk (a termelés és végértékesítés) tehát a vertikális integrációk mielőbb, ha kell állami segítséggel, Magyarországon is létrehozandók! Az EU több országában szövetkezése­ket szervező, államilag működtetett szer­vezetek vannak! Csak a mezőgaz­dasági termelőkre, ön- szerveződé­sükre tegrá ció), mert: ■ tulajdonion mából és méretaránytól füg­getlenül lehetővé teszik egy-egy termékpá­lya mentén az együttműködést a termelők közötti érdekazonosságban, vagyis esély- egyenlőséget teremt a különböző termelő- egység számára. ■ Mivel a termelés elsősorban a minő­ségi fejlesztésen alapul, vagyis nem a mennyiség, hanem a minőség és az ered­ményesség versenyez (minőség-ellenőr­zés), ezért jóval modernebb, mint az üze­mi koncentráció. A minőségi követelmé­nyeknek eleget téve a termelő társaival szemben szolidáris lehet, mert sem őt azok ellen, sem azokat vele szemben nem lehet kijátszani. ■ Azáltal, hogy megszünteti az ellenér­dekeltséget a pályaszakaszok között, sok­kal inkább átláthatóak az érdekviszonyok és közvetlenebbek a garanciák. így rendkí­vül gyorsan megteremthető a bizalmi tőke az együttműködő felek között. ■ Az élelmiszer-ipari integráció közve­títése igényli az előszervezést, vagyis , a szövetkező termelők tulajdonába kerülve a feldolgozó üzemek elősegítik az élelmi- szeripari privatizációt az EU gyakorlatának megfelelően. ■ A feldolgozó és forgalmazó pályasza­kaszok szereplői nem vehetik el a gazdál­kodótól a végtermék hozamából neki járó arányos jövedelmet. A termékpályán kép­ződő eredményelosztás arányos az érték­többlet-előállítással, vagyis a szövetkezet ■ Végül pedig nem szabad elhanyagol­ni azt az érzelmi kapcsolódást, amelyet a csapatverseny felemelő, szövetkező szelle­misége hord magában. Megítélésem szerint a hazai szövetke­zésfejlesztés ma az egyik legsürgősebb po­litikai, szakmai teendők egyike. A felada­tok megoldását tovább halogatni nem le­het, mert a tétlenségnek kiszámítható ne­gatív következményei lehetnek, és esetleg a mezőgazdasági termelők, családjuk tö­meges tönkremenetelét eredményezhetik. MIELŐBB MEGOLDANDÓ FELADATOK: 1. Sürgősen koncepcióváltásra van szükség a szövetkezések szerepére vonat­kozólag és ennek megvalósítása érdeké­ben konkrét cselekvési programot kell ké­szíteni felelősökkel és határidőkkel. 2. Politikai érdekektől függetlenül cél­szerű kialakítani az értékesítés szervezeti kereteit, amely egyértelműen alapanyag- és termelőorientált lenne, ezáltal megfelel­ve a GATT-WTO és az uniós agrártenden­ciáknak. 3. Elő kell segíteni az Európai Unió tá­mogatási rendszeréhez illeszkedő ver­senyképes, optimális üzemméretek kiala­kulását. 4» A szektor- és versenysemlegesség nem jelentheti a termelők egyetlen cso­var- ni nem le­het! 10. A hazai agrár- szakoktatásban, szakképzésen, a felnőttek át- és továbbképzésében minőségi változ­tatásokat kellene végrehajtani a multifunk­cionális mezőgazdasági tevékenység vég­zésére alkalmas szemléletmódú és gyakor­latorientált szakemberképzésért. Ma még mindig 1-1 szakmára történik a szakem­berek képzése. Az EU-ban a GDP több mint 60 százalékát a szolgáltatási szféra termeli ki. Mi is, valószínű, hogy ez hány­ba fogunk haladni! A mezőgazdaságban dolgozók és a mezőgazdaságból megélni akarók tevékenységében a szolgáltatóele­met lényegesen fejleszteni szükséges! (Ag­rárgazdaság bázisán fejlesztett idegenfor­galom és környezetvédelem.) 11. Az EU-s csatlakozást követően a magyar belföldi piac is uniós piaccá válik, ezáltal a nemzetközi konkurenciaharc színterévé is. Nem közömbös, hogy egyé­ni, családi és nemzeti értelemben és mér­tékben hogyan jelenünk meg termékeink­kel ezen az új hazai piacon, továbbá az uniós országok piacain, illetve az unió ha­tárain túli piacokon... Mindezekért a marketing elméleti és gyakorlati kérdéseinek, továbbá az export- orientált szemléletmód kialakításának, ok­tatása a képzésben, továbbképzésben és a szaktanácsadásban elkerülhetetlen. A szövetkezéssel összefüggésben fen­tebb röviden, vázlatosan ismertetett gon­Dr. Vasas Joachim dolatok után mély meggyőződésem, egy­szerűen fel sem lehet tenni azt a kérdést minimális szakmai és uniós tájékozottság ismeretében, hogy kell-e egyáltalán szö­vetkezni? Ma az egyik legfontosabb kérdés az, hogy milyen konkrét lépéseket, milyen gyorsan és milyen hatékonysággal kell megtenni a mezőgazdaságban dolgozó­kért, értük és általuk az eredményes szö­vetkezés szakma, jogi és egyéb (oktatás, felkészítés, hangulati, érzelmi stb.) feltéte­leinek, kereteinek optimális kialakítása ér­dekében. Megítélésem szerint ma Magyarorszá­gon a szövetkezés igazi tétje, jelenünk és jövőnk küzdelmének értelme - egyéni, családi, települési, nemzeti értelemben és mértékben egyaránt - gazdálkodóinkat ki­juttatni az európai uniós terepekre, vala­mint hozzásegíteni őket ahhoz, hogy ered­ményes tevékenységet végezhessenek, versenyképes árukat állítsanak elő és mindezek nyomán létbiztonságban, uniós életnívón élhessenek... Ezt a munkát hangulati, érzelmi, indu­lati elemekre építeni nem lehet, pártpoliti­kai, vagy kampánycélok szolgálatában vé­gezni pedig nem más, műit felelőtlenség a magyar agrárium egészével szemben! A szövetkezéssel összefüggő, sokirá­nyú tevékenységet tudományosan, szak­mailag meglapozottan az összes érintett bevonásával, nagyfokú kormányzati segít­séggel, de alapvetően gyakorlatorientáltan kell végeznünk. A szövetkezések alapításának, jogai­nak, kötelezettségeinek, cselekvési moz­gásterének törvényi feltételeit sürgősen át kell tekinteni és az EU-normáihoz igazíta­ni. Ma Magyarországon a szövetkezésala­pítás rendkívül bonyolult, hosszadalmas folyamat, egyszerűen igen nehezen meg­valósítható, tarthatatlan! A szövetkezéssel összefüggő nemzet­közi és hazai ismeretek oktatása, propa­gandája, képzésekben és továbbképzések­ben történő megjelenítése, művelése tu­dományos módszerekkel és tudomá­nyos eszközökkel, jól felkészített és felkészült szakemberekkel történ­het. A szövetkezés mind történelmi előzményeit, nemzetközi és hazai tényeit, mind jelen és kiszámítható jövőbeli tényezőit ismerve interdiszcip­lináris - nem egy tudományra, nem egy diszciplínára épül, - ezért tanítása, oktatá­sa, szaktanácsadásban történő feldolgozá­sa sokoldalúan összehangolt, inter- studiális munkát igényel. A szövetkezéssel kapcsolatos jelenlegi, szülte tarthatatlan helyzetből érdemi és határozott előrelépésre jó lehetőséget kí­nál a nemzeti agrárkerekasztal összehívá­sa, melyen reményeim szerint az egyik legfontosabb témakör ez lesz. Ugyanis ma Magyarországon nincs olyan kis, közepes, nagyméretű gazdaság, olyan felszereltség­gel és piaci ismeretekkel, korrekt, tartós, kiszámítható piaccal rendelkező termelő, amelyik számára ne jelentene gyakorlati előnyt és értékesítési biztonságot a hori­zontális és elsősorban a vertikális szövet­kezés, integráció (termékpályás, a ter- melés-közvetítő-kereskedelem és a végér- tékesítés a termelők kezében!). Arról illene és kellene többet beszélni, hogy a jelenlegi és 2004. május 1-jét kö­vetően a számunkra kínálkozó lehetősé­geket, azt a mozgásteret, amelyet az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlása biztosít, hogyan tudjuk a lehető legoptimálisabban kihasználni. Ez a magyar agráriumért felelősséget ér­zők számára minőségileg új típusú kihí­vást jelent! Felismerni a felelősséget a magyar me­zőgazdaság előrehaladásáért, vállalni és helytállni a felismert és vállalt felelőssé­gért, ma nem más és nem kevesebbet je­lent, mint a kor parancsát! DR. VASAS JOACHIM kandidátus, agrártörténész, c. egyetemi tanár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom