Nógrád Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-03 / 28. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI K Ö R K É P 2004. FEBRUÁR 3., KEDD A vadkacsák a tavaszt várják Téli álmát alussza a természet, így van ez a Bánki-tó partján is. A horgászstégek üresek, a strand néptelenül várja a jó időt. A befagyott tavon és a parton a vadkacsák csapatokba verődve keresik az ivóvizet és az élelmet. fotók: rigó tibor Eredményes évet zártak SZÉCSÉNY A Palóc-Coop Kereskedelmi és Szolgáltató Részvénytár­saság az elmúlt napokban tartotta évértékelő munkaér­tekezletét. A rendezvényen a megjelent közel 160 munkavállaló előtt Halmosi György vezérigazgató vázolta az elmúlt év eredményeit. Megállapította, hogy az üzletpoli­tikai célként meghatározott for­galmi és jövedelmezőségi célkitű­zések teljesültek. Ismertette az el­múlt évben végrehajtott fejleszté­seket, beruházásokat, amelyek összértéke megközelíti a 60 mil­lió forintot. A cégvezető vázolta a 2004. évre vonatkozó stratégiai elképzeléseket, melyek legfőbb célja, hogy az erős konkurencia és a fizetőképes kereslet ingado­zása ellenére a cég szárnyalja túl az elmúlt évi eredményeket. A rendezvényen részt vett dr. Zs. Szőke Zoltán, a Coop-Áfész főtitkára, aki hozzászólásában elismerően nyilatkozott a Palóc- Coop Rt. tevékenységéről. A munkaértekezleten kitüntetések átadására is sor került. A Coop-Áfész által alapított Szövetkezett érdemérem kitün­tetést 3 dolgozó kapta meg: Pál Lászlóné, a litkei 63. sz. vegyesbolt vezetője, Oláh Istvánná, a nógrádsipeki 42. sz. vegyesbolt vezetője és Adamikné Pifka Márta, a köz­ponti igazgatás titkársági elő­adója. A kitüntetéseket dr. Zs. Szőke Zoltán adta át. A vezérigazgató 16 dolgozójának nyújtott át elis­merő oklevelet és az ehhez pá­rosuló jutalmat. A tanácskozás jó hangulat­ban, fehérasztal mellett folytató­dott. ■ SZENO ­Tervek, pályázatok Balassagyarmat A város önkormányzatának képviselő-testülete meghatá­rozta az idei esztendőre vo­natkozó fejlesztési pályáza­tok prioritási rendjét. A már megkezdett, folytatan­dó beruházásokhoz kapcsolódik többek között a Veres Pálné út teljes kiépítésére történő pályá­zat, valamint a kórház-rekonst­rukció második ütemének cím­zett állami támogatására vonat­kozó kérelem benyújtása. Az in­tézmények felújítási keretének kiegészítése, a városi rendezvé­nyek színvonalának emelése szintén előtérbe kerül. Az orvosi ügyeleti rendelőt át kívánják he­lyezni a kiürülő rendelőintézeti épületbe, de az alapellátási ren­delők ésszerű elhelyezését is szem előtt szeretnék tartani. Az intézményi és közterületi aka­dálymentesítés megvalósítása úgyszintén lényeges szempont. 2004-ben meg kell rendelni azokat a tervdokumentációkat, melyek későbbi pályázati alap­ként szolgálhatnak. E dokumen­tációk a nyírjesi tavak és parker­dők rekonstrukcióját, a belváros rehabilitációját érintik. A bérla­kások építése, a sportcsarnok felújítása, az uszoda és tornate­rem terveinek előkészítése, a volt megyeháza felújítása, 6 tan­terem megépítése a Május 1. úton, a Kiss Árpád Általános Is­kola tanterembővítése, az Óvá­ros tér, a Köztársaság tér és a Pa­lóc liget rehabilitációja szintén e tárgykörbe sorolható. Pályázatot kell benyújtani a járdák, esővíz­elvezetők felújítására, az ipolyszögi művelődési ház, a Mikszáth Kálmán úti és Móricz Zsigmond lakótelepi játszóterek rendbetételére. Az új templom mögött még egy játszóteret szándékoznak kialakítani, s a mentőállomás is rekonstrukció­ra szorul. Díj nélkül is kitüntetés, hogy megállítanak az utcán...” Kulcsár Lászlóné kitüntetése - Az első osztály maga csoáa - Mindig az iskoláé volt a főszerep Kulcsár Lászlónénak, Jutka néninek, a pásztói Dózsa György Általános Iskola tanítójának az oktatási miniszter a magyar kultúra napja alkalmából Karácsony Sándor-dí- jat adományozott az oktatás terén végzett munkája elisme­réseként Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. Pásztó- Hogyan zajlott a díjátadás?- Gyönyörű volt a Néprajzi Múzeum aulája, az ünnepség helyszíne. A magyar kultúra nap­ja alkalmából nemcsak a Kará­csony Sándor-díjat, a tanítóknak létrehozott kitüntetést adták át, hanem ekkor osztották ki az Apá- czai-díjat is a középiskolai és a Szent-Györgyi-díjat az egyetemi tanároknak, oktatóknak. A 77 dí­jazott között én egyébként a fiata­labb korosztályba tartoztam: lát­tam néhány 50 év körüli tanárt is, de a többséget idősebbnek sac- coltam. Számomra nagyon szim­patikus volt, hogy a miniszter né­hány lépést eléje ment minden ki­tüntetettnek: nem várta meg, hogy teljesen „elébe járuljunk”.- Jutka néni mindig a pedagó­gusi pályára készük?- Biztosan befolyásolt, hogy édesanyám pedagógus volt. Ami­óta az eszemet tudom, minden já­tékom a tanításról szólt: az öcsémmel együtt órákat tartot­tunk, naplót vezettünk, dolgoza­tokat írattunk és javítottunk. Ba­bák, mackók: nálunk mind „anyakönyvezve” voltak. Az öcsém például művészeti órákat tartott és színdarabokat íratott volna a „tanítványaival”; termé­szetesen ő is pedagógus lett. Én aztán a főiskola elvégzése után a legkisebbeket választottam. Biz­tattak ugyan az egyetemre, hogy idősebbeket tanítsak, de hozzám ez a korosztály állt a legközelebb és soha nem bántam meg, hogy így döntöttem.- Elsőtől harmadikig tanította az osztályait. Melyik a kedvenc éve?- Az első osztály maga a csoda, az a négy hónap karácsonyig, amikorra igazi iskolás lesz a kis­gyerekből, amikorra olvasni meg­tanul. Törheti az ember a fejét, hogy milyen fondorlattal, milyen varázslattal lehet rávenni azt a „vadóc” társaságot, hogy elismer­jék „falkavezérnek”. A második év amolyan nyugalmas, köztes ál­lapot, addigra összeszokunk, jól lehet haladni az anyaggal. Har­madikra elég erős érzelmi kapocs alakul ki közöttünk, szemvilla­násból is értenek a gyerekek, oko­sak, ügyesek, talpraesettek lesz­nek, negyedannyi energiával is le­het szárnyalni. Nem tudok dönte­ni. Minden év jó valamiért.- A Dózsa iskola igazgatónője megkért, tolmácsoljam ezúton is a tanári kar gratulációját és szeren- csekívánatait. Kik a legkedvesebb kollégái?- Büszke vagyok rá, hogy 37 év alatt senkivel nem konfrontálód­tam. Voltak kedvesebb és kevésbé kedves kollégák, a közös munkák és tanfolyamok alatt kialakultak erősebb kötődések is. Sokáig igazgatóhelyettesként dolgoztam, de minden kolléga fontos volt szá­momra, igyekeztem objektív ma­radni. A személyes érzelmeket, barátságot és a kollegiális vi­szonyt külön kezeltem. Ugyanígy különválasztottam az iskolát és az otthont. Nem hordtam innen oda, onnan ide a gondokat. Ha az osztályban becsuktam az ajtót, az volt a fő, hogy ott a sok-sok „eb­adta” figyelmét lekössem.- A dolgozó nőket gyakran megkérdezik, mi a fontosabb szá­mukra: a család vagy a munka, il­letve, hogy a munka mellett van-e elég idejük a családjukra.- Nálam az iskoláé volt a fősze­rep, de a család hátterét is megte­remtettem, sőt az élet úgy hozta, hogy az unokáim is nálam kötöt­tek ki, volt dolgom bőven. Meg­esett, hogy nem volt tiszta itthon az ablak, de az iskolában soha semmilyen munkával nem vol­tam elmaradva.- Mindvégig Pásztón tanított?- Igen. Itt jártam általános isko­lába, aztán a gimnázium és a főis­kola után ide jöttem vissza, és 37 év után itt búcsúztattak 2003 jú­niusában. Most már itthon vagyok, szeptember óta nincs újabb osztályom.- Melyek a kedvenc tan­tárgyai?- A matematikát nagyon szerettem, annak ellenére, hogy „könyves ember” va­gyok, azaz az irodalom, a könyvek nagyon fontosak nekem. A matematikában számomra az a lényeges, hogy gondolkodni meg­tanítsam egy kicsit a gyereket, hogy el tudjon indulni, megértse, mi a probléma. Egyébként mate­matikát és készségtárgyakat taní­tottam végig.- Húsvétkor mindig egy kosár gyönyörű, saját festésű, mintás piros tojás van az asztalukon. Ki­től tanuk meg tojást festeni?- Mackó Jenőné, Boriska néni­től, még általános iskolás korom­ban. Ő fogékony volt minden újra és bár 43-an jártunk egy osztály­ba, mégis kitalálta, hogy tojást fo­gunk festeni. Vittünk otthonról piros festéket, aztán valami gyen­ge sósavval alkottuk az első cso­dáinkat. Később, mikor én is taní­tani kezdtem, én is festettem az osztályaimmal. Ezek „rumlis” órák: ezekre elő kell készülni, be­szerezni a hozzávalókat, az aszta­lokat le kell takarni, a nagyon ele­ven osztályokat le kell előbb nyugtatni - de miután dolgozni kezdtek, a legmobilabb társaság is csendben ül, a nyelvük hegye kidugva, valaki néha megszívja az orrát, de egyébként csönd van és festenek. Megtörtént, hogy üyenkor benyitott egy-egy kolléga és nagyon csodálkozott, micsoda rend van. Talán jól tudtam moti­válni őket.- Egy másik jellegzete­sen Jutka nénis” dolog a szememben a mézeska­lács, szépen megrókázva. Honnan származik a re­ceptje?- Honnan is? Valószínű­leg régi, nagymama féle recept volt. Érdekes módon a főis­kolai néprajztankönyvben megta­láltam szóról "szóra ugyanezt, „ősi magyar édesség” megjegyzéssel. Természetesen volt olyan is, hogy hazahoztam egy-egy osztályt és itthon mézest sütöttünk, mindig nagyon élvezték.- Nyomon követi, mi lesz ké­sőbb a tanítványaival?- Számomra díj nélkül is kitün­tetés, hogy megállítanak az utcán, hogy meglett családapák, család­anyák kiugranak az autójukból egy puszira, ha találkozunk. A szülők is beszámolnak a gyere­kek sorsáról.- Volt különösen emlékezetes osztálya?- Sokan nem hiszik el, de az ember szinte minden volt tanítvá­nyára emlékszik. Talán az 1982- ben indított testnevelés tagozatos osztályt többet emlegetem. Elég sokan voltak és sok volt köztük az egyéniség: nehezen alkalmaz­kodtak egymáshoz is, hozzánk is. Mégis nagyon jó csapatot sikerült kovácsolni belőlük.- Mi a különbség a húsz évvel ezelőtti és a mostani kisiskolások között?- A tananyag egyre több, a tan­óra kevesebb és mára a család sem úgy működik, mint azelőtt. Igazából persze az iskolában kel­lene megtanítani a tudnivalókat, az első hat osztályban. A családi funkciók megváltozása miatt má­ra nagyon sok a sérült, érzelem­szegény gyerek.- Lehet rajtuk segíteni?- Ha emberszámba veszik, ha érzi, hogy „státusa” van, akkor kinyílik és dolgozni kezd a gye­rek. Hátrány, hogy ha erős érzel­mi kötődés alakul ki az iskola el­ső néhány évében, később a gye­rek nehezebben fogad el mást. Jelenleg harmadik osztály után elkerülnek a „nagy iskolába”, a Dózsa iskola főépületébe, ahol már negyedik osztálytól zömé­ben felsős kollégák tanítják őket. Ez az új oktatási törvény szerint úgy módosul, hogy az első négy évben tanítók foglalkoznak a gyerekekkel - akik így talán éret­tebben kerülnek a felső tagozat­ba. Jó a munkakapcsolat alsós és felsős kollégák közt, gyakori­ak a kölcsönös óralátogatások, közelednek egymáshoz a mód­szerek. Megszűnőben a kölcsö­nös egymásra mutogatás: te ezt nem tanítottad, azt neked kéne elmondanod.- Ha újra. kezdhetné?- MegíríÉtanító lennék.-TN­h K A Karácsony Sándor-díj A Karácsony Sándor-díjat az oktatási miniszter alapította, tulaj­donképpen a tanítók életmű-díja. Azoknak a tanítóknak adományozható, akik a gyermekek harmonikus személyiség-for­málásában huzamosan kiemelkedő munkát végeznek. Évente egyszer, a magyar kultúra napján (január 22.) adják át, legfel­jebb 10 tanítónak. A díj névadóját, Karácsony Sándort (1891-1952) a XX. század egyik legnagyobb magyar pedagógiai gondolkodójának tartják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom