Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-21 / 17. szám

2004. JANUÁR 21., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Határokon átívelő kulturális erő (Folytatás az 1. oldalról) Dóm Ottó, a megyei közgyű­lés elnöke köszöntőjében a hét­köznapi mögött a maradandó, a múlandó mögött az igazi érték megőrzéséről szólt. A 40 év 150 kitüntetettet jelent, s ez tanulság arra, hogy egyetlen életmű mi­képp válhat lelkeken és határo­kon átívelő, kulturális integráló erővé. Jarábik Gabriella, a po­zsonyi székhelyű Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója a szlovák állam támo­gatásáról biztosította a magyar szellemi életet. Intézménye szakmai felügyelete alá tartozik a szklabonyai Mikszáth-, és az alsósztregovai Madách-múze- um, amelyek az igazgatónő oda­figyelése nyomán számottevően fejlődni kezdtek. A Madách-díjakat Dóra Ottó adta át. Bódi Györgyné dr. salgó­tarjáni könyvtáros munkásságát dr. Horváth Ist­ván történész méltatta. A díja­zott nem csak ki­váló könyvtáros, de Madách, Mik­száth, Komjáthy bibliográfiájának elkészítője is, aki hosszú történe­lem szakos pedagógusi tevé­kenykedése után szerzett könyvtárosi szakképesítést. Ki­tűnő helytörténész is egyben, a megyei könyvtár helytörténeti gyűjteményének megteremtésé­ben oroszlánrészt vállaló kuta­tó, valamint a jeles salgótarjáni személyiségekről szóló cikkek írója. Mindeközben munkáját fáradhatatlanul, kedvesen és örömmel végzi a könyvtárosnő. Az 50 évvel ezelőtt létrehozott Palócföld folyóiratról Bódi Tóth Elemér költő, újságíró, lapszer­kesztő emlékezett meg. A mik- száthi idézettel: „Óh, kedves virá­gai a Palócföldnek...” induló első szám egy olyan kulturális folyóirat létrejöttét jelentette, amely az ér­ték- és hagyományőrzést tekintet­te fő feladatának, s teljes mérték­ben beépült a megye szellemi éle­tébe, valamint az önismeretre is lehetőséget adott. Eddig nyolc fő- szerkesztőt „élt meg” a Palócföld Csizmadia Gézá­tól Praznovszky Mihályig. A kez­deti évi 1-2 szám­tól a tavalyi kilenc kiadványig eljutó folyóirat különbö­ző irodalmi mű­fajoknak, műfordításoknak is teret adott, elindította a Palócföld- könyvek sorozatot, s az Ipoly két oldalán lévő régiót mutatta fel a nagyvilágnak, a nagyvilágot pedig - egészen Párizsig - a régiónak. Tibay Andrást, a Kiss Árpád Általános Iskola igazgatóját, ba­lassagyarmati előadóművészt T. Pataki László író, rendező kö­szöntötte. Az igazgató-tanár, elő­adó- és képzőmű­vész sok évtized­nyi töretlenséggel kapcsolódott be a megyén kívüli kulturális életbe is. Évek óta ő a Madách-ünnep- ségen a Tragédia költőjének megje­lenítője, már egészen ifjú’ korától irodalmi színpadi tag. Játszott a Csikász István vezette Madách Imre Irodalmi Színpadon, a Sza­bó Lőrinc és Ex Libris színpad­okon, jelenleg pedig a Varietas Pódiumszínház előadója. Iskola­galériájával, kiállításaival, a Job­bágy Károly Alapítvány titkári teendőinek ellátásával is a művé­szeteket pártolja. Boldog az a vá­ros, ahol a genius locit gazdagító szellemi műhelyek munkálkod­nak, s a szellemi munkát e ran­gos díjjal el is ismerik - emelte ki T. Pataki László. A felemelő ünnepséget Marschalkó Zsolt salgótarjáni tanár, zenei rendező keretjáté­ka színezte, amely a próbán részt vevő színészek szelle­mes, sokszor ironikus párbe­szédével indult, s az 1864-es sztregovai oroszlánbarlangba jutott el Csábi István, Szél Im­re, Tibay András és Varga Zsó­fia közreműködésével, Orosz­lánná Mészáros Ágnes rende­zésében. Für Éva énekes, Barát Attila szaxofonegyüttese, Telek András és Szabó Agnes néptán­cosok, valamint a Dűvő népze­nei együttes oldották és emel­ték az est - immár hagyomá­nyosan - méltóságteljes hangu­latát. SZABÓ ANDREA Számos érdeklődő volt jelen a jelmez- és díszletkiállítás megnyitóján is Csongrády Béla Hármas ünnep Ma újra felhangzik a városszignál - amelyet Krajcsi Lajos, az acélgyári fúvószenekar egykori karnagya komponált jó három évtizeddel ezelőtt - mint olyankor mindig, ha Salgótarján ünnepel. Márpedig az év első hónapjában, ilyentájt jó oka van rá. Ugyanis január 27-én, 1922-ben az Acélgyári Olvasóegylet épületében mondatott ki a határozat, amely városi rangra emelte az akkor már komoly ipari bázissal rendelkező mintegy 15-16 ezres lé- j lekszámú települést, s ezzel hosszú távra meghatározta további sor­sát, jövőjét. E napról megemlékezni megtisztelő kötelessége a min­denkori városvezetésnek, az itt lakók közösségének. Meg is teszik rendre minden évben, tisztességgel, az esemény rangjához méltóan. Ilyenkor terítékre kerül az immár több mint nyolc évtized - amely minden viszontagság, gond, veszteség, tragédia ellenére mégiscsak főként a küzdelemről, az építésről, a szellemi gazdagodásról, a tar- jániak életerejéről tanúskodik - és megfogalmazódnak a soron lévő feladatok, az éppen aktuális teendők. Ezek megvalósításához, a vá­rosi önazonosságtudat, kötődés elmélyítéséhez kétségkívül komoly ösztönzést, értelmi és érzelmi muníciót adnak e rendezvények, an­nál is inkább mert az ilyenkorra „időzített” önkormányzati, képvise­lő-testületi kitüntetések bizonyítják: manapság is születnek kiemel­kedő teljesítmények, követésre méltó produktumok, élnek, alkotnak sorainkban közmegbecsülésre érdemes személyiségek. Az elisme­rés pedig nemcsak őket, az adományozókat is minősíti. Az elmúlt évtizedben gyökeresedett meg hazánkban - eléggé nem dicsérhető módon - a magyar kultúra napjaként tisztelt ünnep. 1823-ban, a tetőző nemesi ellenállás idején írta Kölcsey Ferenc a „Himnusz” című, „A magyar nép zivataros századaiból” alcímű mű­vét, amelynek végére éppen 181 évvel ezelőtt, január 22-én tett pon­tot. A költemény - amely időközben nemzeti imánkká nemesedett - születésének dátuma joggal lett kultúránk piros betűs napja, amely Salgótarjánban is meggyökeresedett. Rangos művészek, szólisták, együttesek lépnek fel ez alkalommal - ezúttal Bubik István „Ritka (a) magyar” című műsorával - s a helyi kulturális élet reprezentán­sai is megmutatják értékeiket. A mai este folyamán nyílik meg a me­gyeszékhely egyik legmarkánsabb karakterű képzőművészének, Mustó Jánosnak a tárlata. Először kerül közönség elé a „Salgótarján völgyváros” című film is, a Palóc Képműhely alkotói gárdájának al­kotása. Bár a Madách-díjat sokáig itt, a nógrádi megyeszékhelyen adták át a Tragédia-költő január 21-i születésnapján, újabb keletű, mindössze hatéves tradícióként tartható számon Varga Imre Madách-szobránál való tisztelgés, amelyet az 1997 őszén alakult Madách-hagyomány Ápoló Egyesület szervez más szervezetekkel, intézményekkel kar­öltve. Az egyesület vendégeként Andor Csaba, a Madách Irodalmi Társaság elnöke tart előadást. A nyolcvanéves Madách Imre Gimná­ziumban a névadóra való emlékezés mellett a legendás rajztanár, Fayl Frigyes kiállítását is megnyitják. Igazán szép, felemelő élmények, tartalmas programok reményében köszöntött ma ránk, lokálpatriótákra, kultúrabarátokra január 21-e. Remélhetően sokan - ha másként nem lélekben - társulnak e hár­mas ünnep rendezvénysorozatához. , Kultúra napi programok ______Salgótarján_____ A József Attila Művelődési Központban ma délután fél hat­kor Mustó János gyűjteményes ki­állításának megnyitója lesz, ame­lyen közreműködik Hollai Kál­mán. Ezt követően, 18 órakor Sal­gótarján várossá nyilvánításának 82. évfordulója és a magyar kultú­ra napja tiszteletére rendezett vá­rosi ünnepség kezdődik. 19 órától Ritka (a) magyar címmel Bubik István színjátékos önálló estet tart, amelyen közreműködik Ré­mi Tünde harangozó-díjas, nép- táncos-énekes művész, a Hege­dős együttes és a Honvéd Mű­vészegyüttes táncosai. A magyar kultúra napja ren­dezvénysorozathoz több program is kapcsolódik a nap folyamán: fél négykor Varga Imre Madách- szobránál városi koszorúzási ün­nepség lesz a Bolyai János Gim­názium és a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület szervezésében. Megemlékezést tart Kovács Anna múzeumigazgató. 16 órakor a Völgyváros című filmbemutatóját tartják a József Attila Művelődési Központ klubtermében, amely­nek alkotója a Palóc Képűhely. Köszöntőt mond Puszta Béla, Sal­gótarján megyei jogú város pol­gármestere, a díszvendég Finta József építész lesz. FoMórünnep: megyei néptánc-antológia Nógrád azon megyék egyike, ahol tudatosan és aktívan őr­zik a népművészeti értékeket, hagyományokat. E törekvés jegyében szerveződik időről időre a néptánc-antológia elne­vezésű rendezvény is. Legutóbb, 2002 novemberében Szécsény adott otthont e bemutatónak, e hét végén Salgótar­jánban, a József Attila Művelődési Központban találkoznak és állnak - reményeik szerint minél nagyobb számú - kö­zönség elé a táncosok és az őket kísérő zenekarok. Salgótarján Mint dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, a Nógrád Megyei Köz- művelődési és Turisztikai Intézet munkatársa elmondta, az első néptánc-antológiát 1980-ban ugyancsak a megyeszékhelyen tartották. Azóta többször is volt vendéglátó a már említett Szé­csény, továbbá Mihálygerge és Pásztó is. Tehát azok a települé­sek, amelyeken jelentősebb cso­port működik. Á január 24-én, szombaton 18 órakor kezdődő programot a megyei közművelő­dési és turisztikai intézet, valamint a Salgótarjáni Néptáncművészet­ért Közalapítvány szervezi. A há­zigazda Nógrád táncegyüttesen kívül fellép a néptánc-antológián a pásztói Muzsla és az Ágasvár, a mihálygergei Ipoly és a szécsényi Palóc együttes is. Valamennyi cso­port két új koreográfiát mutat be. A kíséretet a Dűvő, a Tücsök és a Hamiskás zenekar biztosítja. Új­donságként - egy-egy blokk erejé­ig - három gyermek népzenei együttes is bemutatja tudását: Ka­zárról a Kabar, Mihálygergéről a Pajkos szerepel a műsorban, s fel­lépnek a salgótarjáni Váczi Gyula Művészeti Iskola népzenésztanu- lói is. Szólistaként bemutatkozik Radics Máté tekerőlantos is. Példa­értékű az a folyamat, ahogyan az együttesek biztosítják saját után­pótlásukat. Nem olyan régen még az immár huszonöt éves Dűvő együttes tagjai tanították a Tücsök zenekart, mostanában viszont már a Tücsök foglalkozik a Pajkos együttes még ifjabb zenészeivel. A szombati, tizenkettedik nép­tánc-antológián Neuwirth Anna­mária, a Hagyományok Háza néptánc- és népzenei osztályának vezetője köszönti a vendégeket és mond megnyitóbeszédet. A mű­sort követően táncház követke­zik, amelyet az acélgyári pékség támogat. Tartanak szakmai ta­nácskozást is, amelyen hasznos tanácsokhoz jutnak az együtte­sek, erősödik országos ismertsé­gük, presztízsük s minden bi­zonnyal méltó elismerésben ré­szesül a nehéz feltételek közepet­te is szorgalmasan, magas színvo­nalon tevékenykedő amatőr cso­portok áldozatos munkája. CS. B. Nincs fennakadás a főutakon (Folytatás az 1. oldalról) A Volán-társaságtól nem kaptak jelzést járhatatlan útról. Lakossági panasz érkezett több helyről, de, mint mondta, az első mindig a fő­útvonalak takarítása, a mellékutak hómentesítése csak ezután követ­kezhet. A megyében 5-10 centimé­ter hó esett, amelynek eltakarítá­sán 22 autó dolgozott, egyidejűleg sóval kevert zúzalékot szórtak az utakra. A Nógrád Volán Rt.-nél megtud­tuk: a helyközi járatoknál nem volt fennakadás. A helyi járatok 5-10 perces késéssel közlekedtek a Somos-Salgó útvonalon, komo­lyabb fennakadás csak a Somlyóbánya felé közlekedő helyi járatnál volt: az első járat 7.40 óra­kor tudott kimenni, a következő vi­szont csak a Forgách-telepig jutott, míg az ezt követő járat már ismét végigment a szokásos útvonalon. Ez az egy útvonal volt olyan, hogy a délelőtt folyamán csak részlegesen tudott közlekedni a helyi járat. ■ Bódi Györgynével (balra) Andor Csaba és Győriné Mojzes Anikó beszélgetett FOTÓK: RIGÓ TIBOR Romantikus séta a hóban - hja, akiknek nem négy keréken kellett megbirkózni a csúszós utakkal... m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom