Nógrád Megyei Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-03 / 2. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap M E GYEI KÖRKÉP 2004. JANUÁR 3., SZOMBAT A családom után a zene a legfontosabb... A TV2 által meghirdetett Megasztár című, ifjú énekes­tehetségek felkutatása céljából megrendezett verse­nyen nemrégiben feltűnt egy 24 esztendős balassagyar­mati reménység, Gáspár László. A mintegy 4-5 ezer je­lentkezőből a Presser Gábor vezette zsűri a selejtező­kön keresztül mindössze 50 fiatalt juttatott be az öt elődöntőbe, ahol 10-10 előadó mérte össze tudását. Az elődöntőben két nóg­rádi fiatal, Gáspár László (Balassagyarmat) és Csikós Béla (Mátraterenye) képvi­selte megyénket, akiket a debreceni csoportba sorol­tak. December 16-án került adásba a két fiatal verseny­ző produkciója, ahol a gyar­mati fiatalember előadása a bírálóbizottság összes tag­ját lenyűgözte. George Benson Lovin’ On Bor­rowed Time című számát adta elő olyan meggyőző erővel, hogy Presser Gábor csak annyit mondott: „A nem létező kalapomat leg­szívesebben megemelném előtted.” A megmérettetés szabályai szerint két ver­senyző biztosan továbbju­tott a döntőbe, Gáspár Lász­lót pedig a közönség szava­zataira bízta a zsűri. Január 10-én jön el a nagy nap, amikor is csak az öt „kö- zönségszavazatos” lép fel élő adásban, s az ő döntőbe jutásukról határoz majd a tisztelt publikum, a tv- nézők serege. A verseny előtti időszak kemény mun­ka volt az ifjú zenész szá­mára. Az elődöntő előtt egy hónapig naponta utazott fel Budapestre, ahol csapattár­saival együtt járt énektanár­hoz, koreográfushoz. A tánctanár azonban nemigen korrigálta a gyarmati fiú lé­péseit, hagyta kibontakozni ösztönös tehetségét. A 10-i adásra is már a jövő héttől megkezdi a felkészülést Bu­dapesten. A zongoristával együtt dönt majd arról, va­jon Stevie Wonder vagy R- Kelley dalával lép fel. S hogyan jött az ötlet, hogy jelentkezzen a Mega­sztár műsorába? A tv-ben látta a felhívást, és feltett szándéka az, hogy az egész országnak zenéljen és kitör­jön a kisváros szűkre sza­bott keretei közül. Gáspár László sosem tanult muzsi­kálni, magától jött rá az éneklés és a hangszerek ízé­re. Kedvence a basszusgitár, de szólógitározik, billentyű­zik is, valamint dalokat sze­rez. Édesapja hobbiszinten gitározott, talán tőle is örö­költe a zene iránti rajongást. Próbálkozott már zenekar­alakítással, jazzegyüttese, a héttagú Talentum Salgótar­jánban és Bátonyterenyén is közönség elé lépett. A pop­rock zenét játszó csoporto­sulásban László énekelt és basszusgitározott. A fiatal­ember igen szemérmes csa­ládi hátterével kapcsolat­ban. Mint mondta, öten van­nak testvérek, legidősebb öccse 22 éves, kishúga mindössze nyolcesztendős, szülei albérletben laknak. Már neki is van saját család­ja, egy egyéves kislány édes­apja. A munkanélküli fiatal­embernek nagy anyagi meg­terhelést jelentett a verseny előtti najai utazgatás a fővá­rosba. Édesapja súlyos be­tegséggel küzd, s ahogy az ifjú zenész nyilatkozta: „-Ahhoz kell az igazi elő­adói képesség, hogy az em­beren ne látszódjék az, hogy az apja beteg, s úgy zenél­jen. Egyszerűen azért mert szeret zenélni... 17 éves ko­rom óta 8-10 órát gyakorol­tam minden nap. Olyan hangszerekre tudtam szert tenni, hogy megcsodáltak Pesten is. Nagyon nagy aka­rat van bennem, rengeteget mentem azért, hogy tanul­hassak. Megszerettek a hangszerüzletekben is, ked­vezményeket adtak, részlet­re vehettem például gitárt. Ha nem tudnék zenélni, nem is lennék önmagam. Mintha csonka ember vol­nék. Nekem a családom után a zene a legfontosabb.” Nagyon reméljük, hogy a nógrádi szavazók segítik majd Gáspár Lászlót terve megvalósításában. Abban, hogy valóban egy országnak énekeljen. SZ. A. Interjú Juhász Péter volt balassagyarmati polgármesterrel és országgyűlési képviselővel Egy kereszténydemokrata villamosmérnök Juhász Péter két cikluson keresztül, 1994-től 2002-ig volt Balassagyar­mat polgármestere, a rendszerváltást követően pedig négy esztendeig parlamenti képviselőként tevékenykedett kereszténydemokrata szí­nekben. Arra kértük a volt városvezetőt, hogy összegezze azokat az eredményeket, melyeket sikerült az általa vezetett testületeknek elér­nie. Megkérdeztük, mi a véleménye a jelenlegi önkormányzati munká­ról, s természetesen politikai pályafutásáról is faggattuk.- Nyolc árig állt a város élén. Nyilván rengeteg tapasztalatot szerzett, s bizonyá­ra születtek olyan vívmányok a két vá­lasztási ciklus alatt, melyekre máig büsz­ke. Készítene egy gyors számvetést az el­ért eredményekről?- Az első négy év egyik legnagyobb eredménye az iskolaügyek rendbetétele volt. Akkoriban már zajlott a volt egyhá­zi ingatlanok visszaadása, illetőleg az önkormányzatok , valamint az ingatla­nairól lemondó egyházak pénzbeli kár­talanítása. Ez a változás a leánykollégiu­mot, a Rákóczit és a kisegítő iskolát érintette a katolikus, a Petőfi iskolát pe­dig az evangélikus egyház részéről. Tisztázni kellett a felekezetekkel, mely épületekre tartanak igényt. A Miniszter- elnöki Hivatallal, az egyházakkal folyta­tott tárgyalások során olyan megállapo­dási javaslatot sikerült az asztalra tenni, melynek megvalósításában minden fél érdekeltté vált. Ettől a pillanattól kezdve felpörögtek az események. Arra külön büszke vagyok, hogy érzékelve a Hon­védelmi Minisztérium szorult helyzetét, sikerült bevinnem a tárgyalási körbe a Balassagyarmat szimbólumát megteste­sítő, milliárdos értéket képviselő várme­gyeházát is, mely soha nem volt a város tulajdonában. Egy meglehetősen bo­nyolult konstrukció keretében a szalézi- aknak átadott leánykollégiumért kaptuk meg kártérítésként. Az egyházaknak át­adott ingatlanokért kapott kártérítésből megépült a ma már Szabó Lőrinc nevét viselő új iskola, tornateremmel együtt. Ebbe az épületbe költöztettük a Petőfit és a Rákóczit összevonva.az Ifjúságival. Megteremtve ezzel a három iskola biz­tonságát, és megmentve a Rákóczi ma­tematika-, a Petőfi nyelvtagozatát is. Az evangélikus egyház pénzbeli kártérítést igényelt, így az ingatlan véglegesen az önkormányzat tulajdonában maradt, melyet a kisegítő iskola kisdiákjai ve­hettek birtokba. Természetesen ezzel egyidejűleg, a csökkenő gyermeklétszá­mot is figyelembe véve, ki kellett alakí­tani a város színvonalas, egymásra épü­lő és hosszútávon is finanszírozható oktatási rendszerét. Az első ciklusban ezenkívül befejeztük és beüzemeltük a strandot, létrehoztuk az ipari parkot, el­végeztük a piac teljes rekonstrukcióját, és szilárd burkolatú parkoló helyeket alakítottunk ki mellette. A Szondi és a Mikszáth szakközépiskola pedig egy- egy új épületszárnnyal gazdagodott. A tűzoltóságnak és a városüzemeltetési kft.-nek nagy értékű, modern gépeket és felszereléseket szereztünk be munkájuk jobb, gyorsabb és szakszerűbb ellátása érdekében. Az eredmények értékét csak növelte, hogy a „Bokros-csomag” idején, ellenzé­ki pozícióból, a területfejlesztési tanács­ból kiszorítva, a képviselő-testületben ki­sebbségi támogatás mellett sikerült mindezt megvalósítani! Az 1998-as választások után a feltéte­lek jelentősen megváltoztak. A kormány- párti önkormányzat képviselő-testületé­ben többségi támogatással, az előző cik­lusban már kiérlelt célkitűzésekkel, a vá­lasztás során megfogalmazott kritikák szem előtt tartásával és óriási elszántság­gal vetettem magam a munkába. A második ciklus vívmányai: 17 ön- kormányzat összefogásával megvalósí­tottuk a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is megfelelő regionális hul­ladéklerakót; a városba hoztuk a megye legnagyobb, de országos szinten is figye­lemmel kísért beruházását, a DELPHI-t; térségi szennyvízcsatorna-hálózatot és tisztítóművet építettünk 2,5 milliárdos értékben; beindítottuk a 2,4 milliárdos kórház-rekonstrukciót; az EU CBC alapja 800 millióval támogatta az elkerülő út el­ső szakaszának megépítését. A nyírjesi tavak rehabilitációjára beadott pályáza­tunkra 90 milliót kaptunk. A város úthá­lózatát soha nem látott mértékben fej­lesztettük. Megkötöttük az első szerző­déseket az ipari parkba települő társasá­gokkal. Elkezdtük a képviselő-testületi ülések közvetítését, a városi tv-t átállítot­tuk digitális technikára, mely az adás mi­nőségét jelentősen megnövelte. Korszerű gázfűtést alakítottunk ki a megyeházán. Az intézményeink folyamatos karbantar­tása mellett elkezdődött a polgármesteri hivatal épületének bővítése és felújítása. Ennek során átépítésre kerültek a vizes­blokkok, a teljes fűtési rendszer és a tető- szerkezet. A homlokzat felújítása során elvégeztük a külső nyílászárók cseréjét, és teljesen újjáépítettük az életveszélyes­sé vált erkélyt. Kialakítottuk az okmány­irodát, és elkezdtük a belső felújítást. Ezek mellett új bérlakásokat építettünk, és jelentős állami támogatással a legmo­dernebb technikai eszközöket tudtuk biztosítani a városi tűzoltóság számára. Mindez persze nem pusztán egy ember munkájának a gyümölcse, hanem egy lelkes, tehetséges, a közösségért mindig tettre kész csapaté, melynek tagjai külön­böző posztokon ugyan, de azonos célo­kért küzdöttek. Ezúton is köszönet érte!- A nemrégiben bevezetett fizető parko­lási rendszer nem aratott osztatlan sikert, de hajói tudom, már az ön városvezetése alatt megfogalmazódott a gondolat.- Valóban komolyan foglalkoztunk a Rákóczi úton, és a piac környékén kiala­kult áldatlan állapotok megszüntetésé­vel. Egyrészt egy nagyobb parkolót ala­kítottunk ki a Mikszáth utcában, más­részt a főúton és a piac térségében, de csak itt, pénzbedobós parkolási rend­szer bevezetését fontolgattuk. Erre az elképzelésre félre is volt téve 20 millió forint, amelyet azonban elvitt a lépcső­házi fűtések gázcsonkjainak kialakítása. Bizony a távfűtés felszámolását szorgal­mazó lakók közül sokan fűtés nélkül maradtak volna a hideg beálltával, ha akkor az önkormányzat nem cselekszik gyorsan. Nos a pénz fontosabb dologra kellett, így a parkolórendszer kialakítása elmaradt. A jelenlegi megoldással szem­ben azért van ellenérzésem, mert a konstrukcióján érződik, hogy a parkolá­si gondok enyhítésén túl mindenáron bevételre törekszik. Olyan utcákban is bevezették a parkolási díjat, ahol csak nagyritkán látni autót.- A mostani városvezetés komolyan el­marasztalta önöket a Nyírjes rehabilüálá- sának elmulasztása ügyében. Mintha ki­engedték volna a kezükből a lehetőséget...- E lehetőséget mi teremtettük meg, nem szokás tálcán kínálgatni 90 millió forintot. Másodszor, a pá­lyázatunkat készí­tő vízügyi szakem­berek elkövettek egy hibát, jelesül nem vizsgálták a zsiliprendszer mű­szaki állapotát, melyről a pályázatunk pozitív elbírálása után kiderült, hogy bármikor össze­omolhat. Harmadszor, több helyről megerősítették azt a számomra gyanús információt, miszerint közbeszerzési el­járást nem igényel a beruházás. Persze, hogy kiderült az utolsó pillanatban, hogy a több hónapot igénylő eljárást mégis le kell folytatni. Negyedszer, a re­habilitáció a választások közeledtével értelmetlen támadások kereszttüzébe került. Egyszóval teljesen életszerű helyzet alakult ki a tó’rehabilitációja kö­rül, amelytől azonban nem szabad meg­ijedni. A közbeszerzési eljárás indításá­nak feltétele a jól körülhatárolt műszaki tartalom. Először tehát olyan megoldást kellett kidolgozni, amely magában fog­lalja a zsiliprendszer felújítását is, és ter­mészetesen elfogadható a pályázat vég­rehajtását ellenőrző szakembereknek is. Ezek után következhetett volna a közbe­szerzési eljárás, de nem következett, mert a város új vezetője - állítólag egy te­lefonon tett ígéret alapján, képviselő-tes­tületi döntés nélkül - visszamondta a tá­mogatást. Nos az önkormányzati beru­házásoknál nem egyszer előfordul, hogy határidőt kell és lehet is módosítani. Egy megítélt támogatásról önként lemondani sohasem szabad, mert azt többé nem lát­ja viszont az ember. Azt hiszem, hogy Lombos István polgármester úr egy életre szóló tapasztalatot szerzett az ügy kap­csán, a városnak azonban ez túl sokba került. Nem csoda, hogy nagy igyekezet­tel próbálja a felelősséget ránkhárítani.- A parkolási díj bevezetése kapcsán Lombos István azt nyilatkozta, önök nem vállaltak magukra semmilyen népszerűt­len döntést.- Ez nem igaz. Nekünk más gondokat kellett orvosolnunk, és a polgármester úr nagyon téved, ha azt gondolja, hogy az ő működése után a városban nem lesznek megoldatlan ügyek. Engedje meg, hogy most ne dicsekedjem azzal, hogy milyen népszerűtlen intézkedésekre kénysze­rültünk az elmúlt nyolc év alatt, hiszen az emberek rengeteget hallottak róla az akkori ellenzéktől, vagyis a jelenlegi vá­rosvezetéstől. Egy dolog azonban bizo­nyos. Én sohasem beszéltem arról, hogy mit kellett volna megtennie az előző vá­rosvezetésnek, és mi mindent csinált rosszul. Meggyőződésem, hogy az em­berek nem erre kíváncsiak, hanem arra, hogy mit tudunk letenni a város asztalá­ra, és mit tudunk kezdeni azokkal a ne­hézségekkel, amelyek az ő életüket nyo­masztják.- Mi az, ami ön szerint nem folytató­dott a mostani ciklusban, vagy ami nem úgy folytatódott, ahogy elképzelte1- Elsősorban a kórház-rekonstrukció félbeszakadását sajnálom, a folytatás az ígéretek ellenére elmaradt. A főtérrel kapcsolatban volt egy szép elképzelé­sünk Előd Ákos tervei alapján. Á Ma- dách-szobor környéke szinte halott, így jó lett volna a kis terek összekapcsolásá­val életet lehelni a város központjába. A Civitas Fortissima-emlékmű nem kapta meg a neki szánt központi szerepet, számomra jelzésértékű volt, hogy a leg­utóbbi ünnepséget az emléktáblánál tartották, nem Párkányi-művénél. Saj­nálattal konstatálom, hogy a polgármes­teri hivatal felújítása szintén megtor­pant. Én csak nyolc évet töltöttem az ál­datlan állapotok között, de a hivatal munkatársai utoljára Győri Sándor ide­jén láttak festőket tevékenykedni az épületben. Az általunk megkezdett je­lentős úthálózatbővítés és -felújítás foly­tatása szintén várat magára. Sohasem értettem egyet azzal, amit a jelenlegi városvezetés a megyeháza hasznosítása címén művel. Hónapokon belül az Európai Unió tagja leszünk. Akár tetszik, akár nem, a megyerend­szer szerepe gyengülni, a régióké pedig erősödni fog. Ezzel együtt felgyorsul a decentralizáció folyamata, mely jelen­leg kormányzati hatáskörben lévő fel­adatok régiókba történő telepítését je­lenti. Az én törekvésem mindig is az volt, hogy ekkor Balassagyarmat elő tudjon állni egy fogadóképes épülettel, melyet az országban most kevés város tud megtenni. A megyeszékhely elvesz­tése után ez a várost ismét regionális szerepkörhöz juttathatná. Ezt olyan fontos célkitűzésnek éreztem, hogy szí­vesen elviseltem azokat a kisstílű táma­dásokat, amelyek a megyeháza haszno­sításán nyargalásztak. Egy ilyen horde­rejű ügynél nem szabad engedni annak a rövid távon gondolkodó nyomásnak, amely az épület értékének elkótyavetyé­léséhez vezet.- Beszéljünk most a politikáról! Tud­juk, hogy nemrégiben jelentős szerepet kapott a megújult KDNP-ben. Amikor be­lépett a Fideszbe, azt mondták önről, ér­dekből állt az akkor győzelemre esélyes párt tagjai közé. Mi az igazság?- Kezdettől fogva egyetlen pártot tud­tam elképzelni, amelyben politizálhatok: a Kereszténydemokrata Néppártot. Ők kerestek meg mint szécsényi származá­sú villamosmérnököt, hogy induljak a színeikben országgyűlési képviselőként. A Giczy-féle vezetés alatt 1997-ben tagja voltam a párt országos elnökségének, melyben minden megyéből csak egy em­ber, valamint az ügyvezető elnökség és a szakbizottságok elnökei képviseltették magukat. Aztán szembekerültem Giczyvel, aki összeférhetetlenség miatt törvénytelenül kizárt a KDNP-ből, mert az újonnan létrejött MKDSZ-nek is el­nökségi tagja voltam. A kizárás azért volt törvénytelen, mert az MKDSZ nem párt, hanem egyesület, tehát semmiféle össze­férhetetlenségről nem lehetett szó. 1998 márciusában beléptem a Fidesz-be, ugyanis ekkor úgy láttam, hogy többé nem fog talpra állni a KDNP. Visszavo­nultam az MKDSZ-ből is. A múlt év vé­gén született jogerős bírósági döntés ré­vén lezárult a KDNP többéves kálváriája. Az új vezetés nagy lendülettel és elszánt­sággal fogott a párt újjászervezéséhez. Helyreállította az 1997 júniusi állapoto­kat, és az akkori nyilvántartásnak megfe­lelően minden tagot megkeresett, így en­gem is. Erkölcsi kötelességemnek érez­tem, hogy ott kamatoztassam tudásomat és tapasztalatomat, ahonnan a politikai pályafutásom elindult. A KDNP alapsza­bálya akkor még nem tette lehetővé a ket­tős tagságot, így ki kellett lépnem a Fidesz-MPSZ-ből. Számomra nagyon szimpatikus irányt vett az új KDNP, a ko­rábbinál erőteljesebben kívánja képvisel­ni az egyházi tanítás elvein nyugvó poli­tikai célkitűzéseit, ugyanakkor nem szándéka megosztani a jobboldalt, ha­nem a Fidesz-MPSZ szövetségeseként te­ret kíván nyújtani a markánsan keresz­tény gondolkodású embereknek- Végül egy személyes kérdés: milyen foglalkozásnak él majd a jövőben?- Az elmúlt évek során egy cseppet sem csökkent az érdeklődésem és a sze­retetem az eredeti szakmám iránt, me­lyet annak idején hivatásszerűen gyako­roltam. Villamosmérnökként szeretnék az elkövetkezőkben tevékenykedni, mely a tervezéstől a kivitelezésig igen széles skálán mozoghat. Azon szeren­csések közé tartozom, akiknek a szak­májuk egyben a hobbijuk is, így a diplo­máim porolgatásával nem kell vesződ­nöm. SZABÓ ANDREA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom