Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)
2003-12-20 / 294. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2003. DECEMBER 20., SZOMBAT „Rövidítsük le a köztünk lévő távolságokat!” Kistérségi beszélgetések közösségekről, kultúráról, helyi nyilvánosságról, civil szervezetekről „Közösségi munka a nógrádi városok és térségeik településein” címmel rendezett szakmai fórumsorozatot az év első hónapjaiban a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet. E téma a közelmúltban Salgótarjánban tartott közművelődési tanácskozáson a kistérségi együttműködést segítő programok kapcsán került terítékre. Az egyik előadó Papné Kovács Éva, a megyei intézet munkatársa volt, aki összegezte a kistérségi beszélgetések tapasztalatait, s az alábbiakban megosztja azokat lapunk olvasóival is.- Milyen célokat tűztek maguk elé a kistérségi beszélgetéssorozat szervezői?- Az egyik célunk az volt, hogy a fórumokon részt vevők képet kapjanak a települések közösségi, kulturális életének jelenlegi állapotáról, ismerjék meg egymás eredményeit, problémáit, a folyamatban lévő turisztikai fejlesztéseket és kicserélvén tapasztalataikat, kapcsolatokat építsenek egymással. Arra is törekedtünk, hogy aktivizáljuk, inspiráljuk a helyi öntevékenységet és nyilvánosságot, erősítsük a kistérségi együttműködést.- Kik és milyen arányban vettek részt e szakmai fórumokon?- A beszélgetések házigazdái a városi közművelődési intézmények igazgatói voltak. A129 Nógrád megyei településből pontosan 50 képviseltette magát. Másként fogalmazva, az összes település mintegy 40 százaléka tartotta fontosnak, hogy szakembere(i) révén bekapcsolódjon a közös eszmecserébe. A fórumokon megjelent hetven fő zöme intézmény- vezető, népművelő, művelődés- szervező, könyvtáros stb. volt, de elfogadhatónak bizonyult az ön- kormányzati tisztségviselők létszáma is. Néhányan képviselték a civil szervezeteket, a kisebbségi önkormányzatokat és előfordult néhány falugondnok, területfejlesztési szakember, iskolaigazgató is. A legtöbben - huszonegyen - a rétsági fórumon vettek részt.- Melyek voltak a beszélgetések szakmai kérdéskörei, „sarokpontjai”?- Természetszerűen adódott a házigazda intézmények bemutatkozása, térségi munkájának ismertetése. Ezzel is összefüggött annak vizsgálata, hogy az egyes településeken meglévő közösségek hol találkozhatnak, hol tartPapné Kovács Éva, a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet munkatársa összegezte a szakmai fórumsorozat tapasztalatait ■ hatják összejöveteleiket, rendezvényeiket. Ahol működik közművelődési intézmény (művelődési ház, klubkönyvtár, könyvtár, faluház, közösségi színtér stb.) ott ez az elsődleges befogadója a művelődő, művészeti közösségeknek. Vannak olyan települések, ahol csak épület van, amelyik csak egy-egy esetben képes kielégíteni az igényeket. S gyakoriak az úgynevezett külső helyszínek - iskolai tornaterem, sportcsarnok, óvoda, templom, plébánia, kulcsosház, fogadó, vendégház (például Nőtincsen) - is. Az érdeklődés homlokterében állt az a kérdés is, hogy ki szervezi a közösségi alkalmakat. Főállású, vagy rész- munkaidőben, illetve megbízási szerződéssel foglalkoztatott népművelők, művelődésszervezők esetében az vetődött fel elsősorban, hogy ki(k)re támaszkodhatnak munkájuk során. A legtöbb segítséget az általános iskolai tanárok, az óvodapedagógusok, a civil szervezetek, hagyományőrző csoportok vezetői, tagjai, az egyházak képviselői, a vállalkozók és az önzetlen lakosok nyújtják, utóbbiak főként a faluszépítő akciókkal kapcsolatosan. A beszélgetések is megerősítették, hogy a személyi feltételek alakulása jelend az egész civil szféra működésének, működtetésének egyik kulcskérdését. Az is kiderült, hogy a helyi nyilvánosság elemei szintén igen széles skálán mozognak a településeken: az információáramoltatás „legősibb” módozataitól (hangosbemondó), a hagyományos, de a kistelepüléseken alapvetően jól működő formákon (élelmiszerbolti, kocsmai plakátok, hirdetőtáblák, szórólapok stb.) át a modem technikai eszközök (kábeltelevízió) felhasználásáig. Egyre több településen jelenik meg időszaki lap, alkalmi újság, kiadvány, évkönyv, kalendárium (például Nagylócon).- Milyen tényezők, problémák akadályozzák leginkább a közösségi élet kibontakozását?- Ez a kérdés váltotta ki a legtöbb vitát. Általánosíthatók az olyan megfogalmazások, amelyek szerint lenne hol, de nincs kivel, lenne kivel, de nincs hol és lenne hol és lenne kivel, de nincs miből, azaz a hunfán infrastruktúra szűkössége, illetve az emberek és az önkormányzatok pénzszegénysége okozza a legnagyobb gondot. Még ha meg is találják a településen a megfelelő végzettségű, képességű személyt, gyakran nem képesek megfizetni. A pályázatokhoz szükséges önrészt az önkormányzatok sokszor nem tudják biztosítani. Bár vannak falvak, ahol találni önzetlen társadalmi munkásokat, az is előfordul, hogy egyetlen ilyen ember sem akad. Ugyancsak nem elhanyagolható tényező a kevés szabad idő, valamint az érdektelenség, az igénytelenség, a közöny mint társadalmi jelenség. Komoly gátat jelent az italozás, hiszen ha a népművelő kitiltja az alkoholt és a cigarettát a művelődési házból, azonnal megcsappan a látogatók száma. Még leginkább bizonyos „veszélyérzet” hozza össze a közösségeket. A megyében 22 szlovák nemzetiségi településen működik szlovák klub mondhatni az anyanyelvi kultúra védelmében. Alkalmasint az is gondot okozhat, ha egy-egy településen sok egyesület, kör működik, de nincs közöttük párbeszéd, együttműködési szándék, a szervezés nem összehangolt. Ez ugyanis párhuzamosságokat eredményezhet, sőt fölösleges rivalizáláshoz is vezethet.- Milyen általános következtetések vonhatók le a fórumok alapján?- Jól látható, hogy a közművelődési feladatok ellátásában, a közösségépítő folyamatokban, a civil szerveződésekben egyre nagyobbak az eltérések az egyes települések között. Nagyok a különbségek abban is, hogy ki miként értelmezi feladatait és kötelezettségeit a helyi közművelődés egészét érintő kérdésekben. Reményt keltő, hogy a település jövőjének zálogát sokan az együttműködésben, a közös gondolkodásban látják, megőrzendő persze a települések önállóságát, saját arculatát. Ennek útjait, módjait kell megtalálni, kimunkálni. A civil szervezetek növekvő hatást gyakorolnak a helyi társadalomra, s - mint ahogyan a beszélgetéssorozat egyik résztvevője megfogalmazta - élő lelkiismereteként kell működniük az adott településen. Ugyancsak fontos tanulság, hogy a falvak jövőjét mind több szakember a turisztikai fejlesztésekben látja.- A települések milyen területen igénylik leginkább az önök, tehát a megyei közművelődési intézet segítségét?- Elsődleges és általános igényként vetődött fel több hasonló rendezvény szervezése. Úgy fogalmaztak: „Rövidítsük le a köztünk lévő távolságokat!” Azt kérték, hogy a továbbiakban is adjunk segítséget a pályázatok elkészítéséhez és biztosítsunk helyi szaktanácsadást a rendszeresen működő hagyományőrző csoportok, művészeti együttesek tevékenységéhez. A közművelődés, a közösségi lét térképei, „látleletei” rendelkezésünkre állnak. A megye hat városában lezajlott beszélgetéssorozat azonban csak az első lépcsőfoka volt annak a hosszabb távú munkaprogramnak, amelynek részle tes kidolgozásán intézetünk jelen- leg is dolgozik. csongrády béla ____________—-----------„■* ____________IjUS A z egyik beszélgetés színhelye a szécsényi művelődési központ volt ____________________________________■ J ótékony táncos lábú leányzók Kiss Eszter, Komka Nikolett, Králik Vera, Putnok Eszter és Tóth Eszter neve egyre ismerősebben cseng Salgótarján iskoláiban, a sajtóban, a rendezvényszervezők programjai között. Az öt leány alkotta Defjam Dance School tánccsoport Nógrád megye sok községében, több városában fellépett már, a megyehatáron túl ismeri őket az egri strandfesztiválok, a Tisza-tavi kiskörei forgatag, a Nagy Nők Mikulás-partijának közönsége, A láncos lábú és jótékony leányok de a tévécsatornák műsorszerkesztőinek egy része is tudja, hogy arról az öt salgótarjáni lányról van szó, kiknek meggyőződésük, hogy a tánc az egyik legcsodálatosabb dolog a világon. Segíti őket a mindennapi gondok leküzdésében, érzelmeik kifejezésében, de még fiatalságuk megőrzésében is. Ha műsoruk másoknak is örömet szerez, azt vallják, akkor csinálni kell. A lányok a hip-hop stílust képviselik. Közösen választott zenére közösen összeállított koreográfiát visznek színpadra, s képezik magukat a nyári tánctáborok alkalmával is. Önállóan dolgoznak, heti hét alkalommal saját próbájukon és szintén heti hét alkalommal december elején indított tánciskolájukban, mely első alkalomtól kezdve népszerű, korosztálytól függetlenül. Mindezt középiskolai tanulmányaik mellett teszik, ahol szintén jó eredményeket érnek el valamennyien. A Defjam Dance School fellépésein, apró meglepetéssel kedveskedik hálás közönségének és egyre bővülő rajongótáborának. Most a csapat újabb meglepetéssel készül, ezúttal nem a színpadon. Hagyományteremtő szándékkal „Defjam karácsony” címmel meglátogatja Nógrád megye gyermekotthonait, hogy örömet szerezzen azoknak a gyermekeknek is, akik soha nem jutnak el a fent említett rendezvényekre, köztük olyanokra, ahová már visszatérő vendégként várják őket évről évre. Bízva programjuk sikerében, örömmel indulnak a megyei körútra, hogy sze- retetükből mindenhol adhassanak egy kicsit a gyermekeknek, s odaadó nevelőiknek. Csütörtökön Mátraszelén, Salgótarjánban és Zagyvapálfalván, pénteken Taron és Kisterenyén léptek fel. Kedden Felsőpe- ténybe, Szátokra és Balassagyarmatra látogatnak, utazásukat a gyermekotthonokat fenntartó Nógrád Megyei Közgyűlés támogatja. Terveik szerint a későbbiekben Pásztora és Cserhátsu- rányba is ellátogatnak. Nagy Márta: Tél (akvarell) ■
