Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)

2003-12-18 / 292. szám

2003. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK SPORT TÜKÖR Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal Grosics a „stécés” múltról... A Dorogról elszármazott Grosics Gyulát, a magyar labda­rúgó Aranycsapat „Mona Lisa- mosolyú”, 86-szoros válogatott kapusát, az SBTC egykori siker­edzőjét aligha kell bemutatni az idősebb korú, focit kedvelő nógrádi szurkolóknak. Négy évtizede tartó ismeretségünkre tekintettel, a mindennapos sű­rű programja mellett készsége­sen vállalkozott egy kis nosztal­giázásra.- Alighogy abbahagytam az aktív sportolást, előbb Tatabá­nyán, majd a hatvanas évek kö­zepén edzősködtem a Salgótar­jáni Bányász csapatánál is. A bányászvárosban egy, az első osztályból kiesett és alapjaiban megtépázott, morálisan szét­esett csapatot találtam - kezdte a „Fekete párduc”. A feladat egyértelmű volt: a csapatot egy éven belül vissza kell juttat­nom a legmagasabb osztályba. Ezt nemcsak a több ezres szur­kolósereg, a város sportmúltja, hanem a vezetés is egyértelmű­en elvárta tőlem.- Mint tudjuk, ez be is követke­zett...- Valóban. A társaságot első­sorban morálisan kellett felráz­nom. Ez sikerült, megnyertük a másodosztályú bajnokságot, visszakerültünk az élvonalba. Kö­zel négy évtized távlatából büsz­ke vagyok a sikerre, s arra is, hogy edzőségem alatt kezdett kialakul­ni a később országos hírűvé vált Szalai, Répás, Básti középpályás hármas. Szálait egy edzőmeccsen láttam játszani a Sesében, s nyomban kértem a vezetőket, Mi­kit mielőbb igazolják le hozzánk. Tehetségét mi sem bizonyította jobban, hogy Bástíval együtt az olimpiai bajnokságig vitte. A ve­zetők kérésemre leigazolták Sán­dor U-t, Kocsis Lajost, Kökény Jó­zsit, Miillert és Jeck Fent, akik ez­után a bronzéremig jutottak az NB I-ben és kiléptek a nemzetkö­zi kupaporondra is.- Gurult a szekér, s a szezon közben mégis otthagyta Salgótar­jánt...- Első tarjám évemben ugyan nem, de a másodikban - már az első osztályban - voltak, akik be­leszóltak a szakmai munkába és egyesek érdemtelenül is részesei akartak lenni a sikereknek. En­nek ellenére ne gondolja, hogy valakivel is összezördültem vol­na, és azért jöttem el Tarjánból. Az utánam érkező hajdan volt sikeredző, Szűcs György is fél év elteltével vette a kalapját és tá­vozott a megyeszékhelyről. Az idő előtti távozásomtól függetle­nül jól éreztem magam a szim­patikus bányászvárosban. Számtalan jó barátra leltem Nógrádban, akikkel máig is tar­tom a kapcsolatot, habár egyre kevesebben vannak: Persik, Vég­vári, Pájer Zoli remek munka­társak voltak. Tarjáni éveim óta figyelemmel kísérem a labdarú­gás helyzetét, s úgy látom, hogy az elődökhöz viszonyítva mél­tatlanul szerepelnek. A focihoz értő tarjáni publikum - vélem ­a jelenleginél többre vágyik, at­tól függetlenül, hogy a minőségi focit Balassagyarmaton játsszák, általában szép számú szurkoló­sereg előtt.- Salgótarján után miként foly­tatta sportpályafutását?- Néhány évig külföldön edzősködtem, majd húsz évig vol­tam sportvezető, de néhány év óta különösebb kapcsolatom nincs a sporttal, hacsak azt nem vesszük annak, hogy most Buzánszkyval járjuk az országot, a 6:3-as ünnepségsorozat kap­csán. Már régóta a láthatatlan be­tonfalat nemcsak én, hanem azok sem tudták áttörni, akik még rajtam kívül akarták azt. Lepattogtunk róla, mint a gu­milabda! Hit nélkül nem lehet dolgozni, élni, mert anélkül nem érdemes. Mi annak idején megtiszteltetésnek vettük sze­retett országunkat, a nemzeti színeket képviseltük a váloga­tottságunkon keresztül, Szoj- káékkal együtt. A mai focistáknak más a szemlélete, mind morálisan, mind etikailag. Átlagon felülit akar és kap is, az átlag alatti tel­jesítményéért. Téves az a nézet, ha jobban megfizetik a focistá­kat, akkor többet produkálnak. Jelenleg az a helyzet, hogy ná­lunk nem a sportért élők, hanem a sportból élők űzik ezt a szak­mát... Hát kérem ezért olyan a magyar labdarúgás, amilyen! A sorozatos kudarcokat hosz- szú éveken keresztül csupán magyarázzák, de tenni is kelle­ne érte valamit. Bő negyed szá­zada a sportért élő emberek mindig alulmaradtak, s én ezt is mint sportvezető éltem végig. Annak idején Salgótarjánban is több ezer ember végigszurkolt egy-egy mérkőzést, hogy most mennyi, azt nem tudom, de azt igen, hogy a legutóbbi váloga­tott meccsen ötszázan sem vál­tottak belépőt.- Egy kis odafigyeléssel bő száz­szoros magyar vábgatott is lehe­tett volna. Mi erről a véleménye? Grosics Gyula- Dorogról a Honvédhoz való igazolásom után belekeveredtem egy disszidálási ügybe, s egy évre eltiltottak a válogatottságtól. Sok problémám adódott abból is, hogy véleményt nyilvánítottam bizonyos kérdésekben, amit ak­kor nem jó szemmel néztek. Az­tán még többször is eltiltottak, ám olyan kitűnő kapusoktól, mint a tarjáni Oláh. Géza, Faragó, Danka, Fazekas, Gellert, Bakó, Török, Szentmihályi és még né- hányan, akiktől mindig sikerült visszaszerezni az egyes számú nemzeti színű mezt.- Végül mit üzen egykori tarjáni barátainak és a Nógrád Megyei Hírlap olvasóinak?- A sportújságokból ismerem a tarjáni labdarúgás helyzetét, de a jövőre vonatkozóan borúlátó va­gyok. A nógrádi megyeszékhely és környékének sok ezres szurko­lótábora a mánál sokkal jobb „sorsot” érdemelne... De sajnos azzal kell beérniük, ami van. A hajdan volt ismerősöket, ismeret­leneket, barátaimat, játékosaimat, a még élő vezetőket ezúttal is üd­vözlöm - fejezte be a beszélgetést Grosics Gyula. KUKELY MIHÁLY [ ,, .«7 «*;> I ,5 - ■£' I ,■» ■ -■ «r EMfcia»*::. 1,.: PgrTV-Jh'-*»..** 1 Voltak akik beleszóltak szakmai munkájába, egyesek pedig érdemtelenül is részesei akartak lenni a sikernek Tovább menetel a Beszterce KK Kosárlabda, NB II, Közép-magyarországi régió, férfiak Az egyik szemünk sír, a másik nevet az NB Il-es kosárlabda­bajnokság Közép-magyarországi régiójának hét végi forduló­ja után. Az utóbbi időszak diadalmenetét Budafokon folytató Beszterce KK-Fekete Sasok együttese zsinórban hatódik sike­rével megerősítette dobogós pozícióját, s remek előjelekkel készül a vasárnapi Eldorádó elleni rangadóra, a 12 Karátos Is­kola ellen az idei utolsó fellépését letudó Balassagyarmati Justitia ugyanakkor vereséggel búcsúzott az esztendőtől, s egyúttal négy találkozót „megélt” győzelmi sorozatától. A szombati munkanap miatt mindössze hét „ráérő” játékos­sal, ennek ellenére az utóbbi he­tek sikersorozatának folytatása reményében vágott neki a Besz­terce KK-Fekete Sasok együttese idei utolsó idegenbeli túrájának. A bizakodó hangulat azután né­mileg mérséklődött, mikor kide­rült, hogy a budafoki vendéglá­tók egy órával a kezdés előtt, még nem óhajtják beengedni az öltözőbe a tarjániakat, akik így a mínusz egy-néhány fokos hi­degben az iskolaudvaron kény­szerültek volna várakozni - ha Kasléder Dávid játékos-edző észre nem vesz egy közeli ven­déglátó-ipari egységet. Más megoldás nem lévén a tréner az ivóba vezényelte tanítványait, akik ott várták ki „sorsuk jobbra fordulását”. Talán ez a nyers fo­gadtatás árthatott meg Soós Gá­bornak, akinek hirtelen annyira megfájdult a gyomra, hogy két­ségessé vált egyáltalán átöltöz- het-e a mérkőzésre. Szerencsére percekkel a feldobás előtt szűn­ni látszottak a center fájdalmai, így vállalta a játékot, s nem rövi­dült tovább a vendégek amúgy is kurta kispadja. A nyitó negyedben felváltva estek a kosarak, inkább küzdel­mes mint szép játék jellemezte ezt a szakaszt. A hazai csapat sokat hibázott, amit azonban a Beszterce a szükségesnél keve­sebb alkalommal tudott kihasz­nálni, így csak hárompontos előnnyel várhatták a második tíz percet. Ami remekül indult szá­mukra, Kelemen Zoltán réven ugyanis gyorsan kilencegység- nyire hízott a vendégelőny. Ek­kor azonban egy ötperces rém­álommal felérő időszak követke­zett, amikor a tizenhét hazai pontra csak egy Longauer-féle tripla érkezett válaszul, s 40-35- ös állásnál, a nagyobb bajt meg­előzendő, Kasléder Dávid kikér­te a mérkőzés egyetlen vendég­idejét. A „főnök” tanácsai meg­tették hatásukat, s Selmeci Gá­bor villanásai után ismét parti­ban voltak a tarjániak (42-41). A második félidőre azután egy teljesen más felfogású Besz­terce jelentkezett játékra, amely taktikusan támadva, lépésről lé­pésre közelítette meg, majd hagyta el riválisát. A tarjániak utolsó negyed előtti ötpontos előnye, a gárda remek védőmun­káját látva mindenképpen jó folytatást sejtetett. Ami nem is maradt el, ráadásul a budafoki edző „hangos” kritikájával amúgy sem csúcsformáját futó csapatának maradék játékkedvét is elvette. A vendégek ellenben még akkor is rávetették magukat minden egyes gazdátlan labdára, amikor az eredmény azt már nem igényelte, ráadásul támadá­saikat is rendre kosárral fejezték be, s a végjátékban Vincze Gábor demoralizáló zsákolása végképp összezúzta a vendéglátók mara­dék önbizalmát is.- Most a CSAPAT nyert, ugyanakkor a kritikus idősza­kokban mindig akadt egy-két re­mek egyéni dobóteljesítmény is - értékelt a lefújást követően Kasléder Dávid. - Kezd alakulni a játékunk, de természetesen még bőven van csiszolgatni való elem is. A második félidőben mutatott védekezéssel elégedett vagyok, remélem ezt sikerül át­menteni az Eldorádó elleni ha­zai rangadóra Nem sikerült viszont az óév­búcsúztató a szintén kis létszá­mú alakulattal felvonuló - bár ők ezt már alighanem megszok­ták, hiszen az őszön alig volt olyan találkozó, amelyen a be­nevezett gyarmati kosarasok száma meghaladta volna a hat­hét főt - Justitiának, amely a közvetlen rivális 12 Karátos Is­kola otthonában a legutóbbi for­dulókban látott formájától jócs­kán elmaradva méretes, 104-78- as verésbe szaladt bele. A táma­dójátékkal nem volt különösebb gond, hiszen általában ennyit szoktak dobni az Ipoly-partiak, akiknek zónája azonban ezúttal meglehetősen hatástalannak bi­zonyult a tíz hárompontost be­vágó fővárosiakkal szemben.- Nagy kár, hogy a végére eny- nyire leeresztettünk, januárban kezdhetünk mindent elölről. Mindenkinek kellemes karácso­nyi ünnepeket és boldog újévet kívánok! - nyilatkozta Boronyai Tamás. _______________________________PJL, H.P. E REDMÉNYEK Budafoki KK II. - Beszterce KK-Fekete Sasok 69-84 (20-23, 25-18,12-21,12-22) Budafok, 50 néző, vezette: Mátyás, Gyurkovics. Beszterce KK-Fekete Sasok: LONGAUER 23/15, Vincze 12, Kovács P. 6, Szabó Z. 18/3, Soós 7/3. Csere: SELMECI 14, Kelemen 4. Játékos-edző: Kasléder Dávid. Az eredmény alakulása. 3. perc: 5-9, 8. perc: 12-18, 13. perc: 23-32,18. perc: 40-35, 23. perc: 45-47, 28. perc: 55-59, 33. perc: 61-71, 38. perc: 67-80. 12 Karátos Iskola - Bgy. Justitia 104-78 (16-18, 32-16, 24-21, 32-23) Budapest, Hárshegyi út, 50 néző, vezette: Szlota, Leitmann. Bgy. Justitia: Koltányi 10/6, Lovászi 10/6, Kenyeres 21, Si­mon 17, Tőzsér 18. Csere: Fe- nyőházi 2, Szabó. Edző: Boronyai Tamás. Az eredmény alakulása. 4. perc: 11-7, 15. perc: 34-25, 25. perc: 64-42, 28. perc: 66-51, 34. perc: 84-66, 37. perc: 97-70. Kasléder Dávid játékos-edző (jobbról a második, félig takarva) ezúttal a legjobbkor kért időt ___________________________________________________________________FOTÓ: ARCHÍV/GÓCS ÉVA Peugeot-nyitány A jövő évi rali-világbajnokság első versenyén, Monte-Carlóban mutatkozik be a Peugeot 307 WRC. Az új modell a legendás Peugeot 206 WRC-t váltja, amel­lyel a francia istálló a márkák versenyében három (2000,2001, 2002), míg a pilóták között a finn Marcus Grönholm révén két (2000,2002) világbajnoki címet nyert. A január 23. és 25. között zajló Monte-Carlo-ralin a Grönholm és a belga Freddy Loix vezeti a Peugeot új ászát Öten is esélyesek Francia lapértesülés szerint öt futballista esélyes az arany­labdára. A L'Equipe című tekin­télyes sportnapilap úgy tudja, hogy a francia Thierry Henry és Zinedine Zidane, az olasz Paolo Maidini, a cseh Pavel Nedved, vagy a brazil Ronaldo kaphatja meg az elismerést. Amennyiben Zidane nyeri el a legtöbb szava­zatot a sportújságíróktól, úgy duplázhat, miután hétfőn a FIFÁ - ahol a szövetségi kapitányok voksolnak - az év játékosának választotta a világklasszist. Ta­valy decemberben Ronaldo, a világbajnok brazil válogatott és a Real Madrid szupersztárja mindkét elismerést megkapta. Az aranylabdát 1956 óta minden évben a sportág avatott króniká­sainak voksai alapján ítélik oda annak az Európában játszó fut­ballistának, aki a legjobb telje­sítményt nyújtotta az adott nap­tári évben. Mint ismeretes, 1967- ben eddig egyetlen magyarként Albert Flórián is megkapta az aranylabdát. A FIFA szavazásán a szövetségi kapitányok válasz­tanak. Egy kis segítség Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke úgy vé­li: az 1992-es barcelonai játékok szép emlékei biztosan hasznára válnak majd a 2012-es seregszem­lére jelentkezett Madrid pályáza­tának. - A NOB bízik a spanyolok tapasztalatában, hiszen több nagy világversenyen bizonyítot­ták már rátermettségüket - mond­ta a belga sportdiplomata. Barce­lona sikere mindenképpen latba esik Madrid elbírálásánál, termé­szetesen a pluszpontok között. Rogge a spanyol fővárosban meg­tekintette a jelenlegi állapotokat és a terveket, amelyekkel kapcso­latban elégedettségét fejezte ki. Madrid mellett Havanna, Isztam­bul, Lipcse, London, Moszkva, New York, Párizs és Rio de Jane­iro jelezte rendezési szándékát. A városoknak januárban kell újabb jelentést tenniük a NOB-nak, amely májusban dönt arról, kik maradhatnak továbbra is verseny­ben. A házigazdát 2005 júliusá­ban, Szingapúrban jelölik ki. Elégedettek Fáradtan, de az elért ered­ményre büszkén számolt be a de­cember 6-án, 15 órakor célba ért Djuice legénysége, amely harma­dik lett az Atlantic Rally for Cruisers (ARC) vitorlásverseny 235 hajót felvonultató mezőny­ben. Fa Nándor irányításával a tízfős magyar csapat 13 nap 1 óra 20 perc és 15 másodperc alatt tet­te meg a mintegy 2700 tengeri mérföldes (5000 km) távot. - Cso­dálatos élményt jelentett, ahogy ez a társaság kihozta a maximu­mot a hajóból és ebből a verseny­ből. Az együttes sikerének értékét növeli, hogy csak két, egyértel­műen gyorsabb versenyhajó, a Volvo 60-as Spirit és a Vemon elő­zött meg minket - mondotta a ru­tinos tengerjáró. A Djuice egyéb­ként az első perctől kezdve az él­mezőnyben haladt, a rajtot köve­tően egy napig még vezetett is, és azt követően is mindvégig bizto­san tartotta harmadik helyét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom