Nógrád Megyei Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 277-300. szám)

2003-12-13 / 288. szám

„Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak” Rendhagyó történelemóra a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium végzős diákjainak Dr. Holló József tábornok sok ábrával, képpel illusztrált előadását nagy figyelemmel hallgatták a fiatalok FOTÓ: GYURIÁN TIBOR Szó szerint magas rangú (bár hivatalosan ezt rendfokozatnak nevezik) vendége volt a minap a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumnak. Dr. Holló József vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója személyében egy tábornok látogatott el az iskolába. Egyrészt elvállalta a Ravasz István versmondóverseny zsűrielnöki tisztét, másrészt rendhagyó történelemórát tartott az érettsé­gi előtt álló évfolyam tanulóinak. Ez utóbbi szerepléséről be­szélgettünk a hadtudomány kandidátusával.- Miről beszélt és miért a kö­zépiskolás diákoknak?- Sokat gondolkodtam a té­mán és végül is úgy döntöttem, hogy olyan kérdésről beszélek, amelyről tankönyvekben alig, vagy csak érintőlegesen esik szó. Ezért választottam a 2. magyar hadsereg 1943 januári védelmi hadműveletét, valamint az ezzel kapcsolatos kegyeleti tevékeny­séget, amelyről a rendszerváltás előtti évtizedekben az ismert po­litikai okok miatt nem lehetett beszélni. Én viszont mint főigaz­gató, most olyan helyzetben va­gyok, hogy beosztásomnál fogva foglalkozom a Don-kanyari ada­tok gyűjtésével, feldolgozásával, a történelmi megbékélés gyakor­lati teendőivel.- Úgy vélem - tapasztalatok in­dítanak ennek kijelentésére - hogy a Donnál történt hadi ese­mények, az ott elszenvedett vesz­teségek megítélése a közvéle­ményben még napjainkban sem jutott nyugvópontra, olykor indu­latos viták forrása, tárgya. így van ez?- Mára sokat változott, javult a helyzet, folyamatban van a valós tények kiderítése, az áldozatok számbavétele, a mártírok megbe­csülése, de kétségtelen, hogy a kutatómunka és ennek révén a hiteles tájékoztatás még nem fe­jeződött be. Ezért is kell megra­gadni minden kínálkozó alkal­mat, hogy - jobb későn, mint so­ha alapon - elmondjuk az embe­reknek mi történt hat évtizeddel ezelőtt a Don-kanyarban a ma­gyar katonák ezreivel.- Annál is inkább, mert na­gyon sok magyar család egy vagy több férfitagja maradt távol mindörökre.- így van. Ezért is vallom azt, hogy amint Mohácsot a költészet a nemzet nagy temetőjeként énekli meg, a kegyetlenül hideg, mínusz 35-40 fokos Don menti hómezőket nemzeti tudatunk, emlékezetünk magyar vesztő­helyként tartja számon. Ha azt mondjuk, hogy magyar katona olyan nehéz és mostoha körül­mények között soha nem har­colt, mint 1943 telén a Donnál a súlypontokon személyi és fegy­verzeti túlerővel szemben, közel járunk az igazsághoz. Az előző évi - váltakozó sikerű - nyári, őszi hadműveletek, 1943. január 13-ra a szovjet áttörések, az egyenlőtlen küzdelem következ­tében magyar szempontból vál­ságosra fordultak, s január 17-én hajnalban Jány Gusztáv vezérez­redes, hadseregparancsnok el­rendelte a visszavonulást. A had­seregből a csaknem egy év során mintegy 125 ezer főre tehető a megsebesült, elesett, eltűnt vagy fogságba került honvédek és munkaszolgálatosok száma. Mintegy 50 ezren lettek hősi ha­lottak, nagyjából ennyi volt a sú­lyos sebesültek száma is. A töb­biek hadifogságba kerültek, vagy nyomtalanul eltűntek. Olyan ha­talmas veszteség ez, amelyet fe­ledni sosem lehet, amelynek so­ha többé nem szabad előfordul­nia, amelyre mindig emlékezni kell, amíg él nemzet e hazán. Amit több mint negyven éven át nem tehettünk, ma már kimond­hatjuk: második világháborús honvédeink, akik vélt vagy valós igazságokért harcoltak, megse­besültek vagy a legdrágábbat, életüket áldozták, tiszteletet ér­demelnek. Hiszen becsülettel helytálltak, s a legtovább kitartot­tak a Don partján kiépített, cérna­vékony védelmi vonalakban.- Magyarországon mi történt, mi történik a kegyeletes emléke­zés érdekében?- A hadisírgondozó iroda a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezeti egységeként tartja nyilván a Magyar Köztársaság te­rületén és külföldön található magyar katonasírokat, katonate­metőket és hadi emlékműveket, a hazánkban fellelhető idegen katonasírokat, emlékhelyeket, el­látja a gondozás szakmai fel­ügyeletét és részt vesz az e tárgy­ban kötendő kormányközi meg­állapodások előkészítésében és azok végrehajtásának szakmai felügyeletében, hiszen az el­hunytak között nincsenek ellen­felek, nincsenek győztesek és vesztesek. Magyarországon kívül - jelenlegi ismereteink szerint - 27 országban találhatók magyar katonasírok. A Magyar Köztársa­ság eddig sorrendben Németor­szággal, Oroszországgal, Ukraj­nával, Moldáviával és Olaszor­szággal kötött kormányközi megállapodást. Az Oroszország­ban - ahol 845 településen van magyar katonasír - folyó munka egyik fontos mozzanata a had­műveleti területen, illetve a felvo­nulási és visszavonulási körze­tekben életüket vesztett katonák temetési helyeihez kapcsolódik a szovjet államadósságból e célra elkülönített részből. Az 1997. jú­nius 20-án, Voronyezstől 70 kilo­méterre felavatott boldirjovkai I. magyar központi katonai temető­ben 8375 honvéd maradványai nyugszanak. A rudkinói II. ma­gyar központi katonai temetőben - amelynek idei május 28-i avató­ünnepségén miniszteri felhatal­mazás alapján hazánk küldöttsé­gét vezethettem - 17 ezer 394 honvédőt - köztük 2 ezer 164 munkaszolgálatost - temettek új­ra. Valamennyiük nevét már­ványtábla őrzi. Megható volt lát­ni, ahogyan az egykoron szem­ben álló veterán harcosok egy­másra borultak. A máshol nyug­vó katonáinkról idehaza is meg­emlékezünk. Egy évtizedes ha­gyományra tekint vissza az októ­ber 31-i kegyeleti gyertyagyújtás az intézetünk díszudvarán tavaly kialakított jelképes sírkertben, az ez évben felállított lélekharang kondulása mellett. Januárban az Oktatási Minisztérium diákdele­gációját (amelynek egy salgótar­jáni madáchos tanuló, Jónás András is tagja volt - a szerk.) ké­szítettük fel a Don-kanyari láto­gatásra. A 2001-ben Budapesten felavatott magyar-örmény em­lékmű ikerpárját 2004-ben Jere­vánban állítjuk fel a város legma­gasabb dombján, a „Rogyina Maty” emlékmű szomszédságá­ban, amelyhez a felvezető utat annak idején magyar hadifog­lyok építették. A jövő évi tervek között szerepel - többek között - az ungvári katonatemető felújítá­sa. Távlati elképzelésünk egy uk­rajnai magyar katonai emlékhely kialakítása is. CSONGRÁDY BÉLA Építészként látja Európát ífi ________: XStO._IL'jL'i Sz öllősi András: Prága. Aranycsinálók utcája Európa utcáin címmel nyitott minitárlatot a minap Salgótarján­ban, a Karancs sörözőben Szőllősi András budapesti festőművész. A 61 esztendős, végezettségét tekint­ve építészmérnök alkotó nem ta­gadhatja: művei készítésekor is polgári foglalkozása vezérli. Mos­tani, tizenegy víz-, illetve olajfest­ményt tartalmazó sorozata Prága, Velence, Calabria, Szicília, Tosca­na és Siena mellett több, főként mediterrán város hangulatát idézi vissza látképben, utcaképben, vagy egy-egy épület megragadó, hangulatos részletében. A művész ajánlójában úgy fo­galmazott: „ha már nem hagyja a konok világ, hogy megjavítsák, csak azért is szebbítek rajta”. Ha a január végéig látható ké­pek csak egy-egy embernek okoz­nak kellemes perceket, már sike­rült neki... ó. s. Társművészetek a zenei napokon A salgótarjáni ifjúsági zenei napok rendezvénysorozata - mint a címe is mutatja - el­sősorban a muzsika ünnepe­ként ismert a megyeszék­hely kulturális életében. A 2004. március 1-je és 14-e közötti két héten elsősorban a különböző zenei műfajok képviselői lépnek majd a kö­zönség elé, a szervezők azonban helyet kívánnak biztosítani a programban más művészeti ágaknak is. E gondolat szellemébén hir­detnek irodalmi és képzőművé­szeti pályázatot általános és kö­zépiskolai tanulók részére. Há­rom korcsoportban (3-4., 5-8. és 9-13. évfolyam) lehet pályázni önálló alkotással, egy zenei té­májú verssel, novellával vagy mesével, illetve egy zenei él­ményt feldolgozó írás - beszá­moló, kritika - hárompéldányos beküldésével a név, a korcsoport, az iskola és a felkészítő tanár megjelölésével. A „Zenei ábrázo­lás” című pályázatra ugyancsak három korcsoportban (1-4., 5-8. és 9-13. évfolyam) lehet népdal­illusztrációs grafikai alkotásokat vagy festményeket beküldeni 50x70 cm-es paszpartu méret­ben. Mind az irodalmi, mind a képzőművészeti pályázatokat 2004. január 19-ig lehet bekülde­ni a Madách Imre Gimnáziumba (Salgótarján, Arany János u. 12.) Kele Szabó Ágnes szaktanácsadó tanár címére. Az értékelés kor­csoportonként, kategóriánként, az önálló alkotás kategóriában műfajonként történik. Az irodal­mi pályázat önálló alkotásai - a versek, novellák, mesék - a ren­dezvények bevezetőiként hang­zanak el. A képzőművészeti pá­lyázatra beküldött műveket kiál­lítják: az 1-4. évfolyamosokét a Madách Imre Gimnáziumban a társas énekverseny kísérőren­dezvényeként március 9-én, a 5-8. évfolyamosokét az Arany Já­nos Általános Iskolában a városi dalostalálkozó idején március 5- én, míg a 9-13. évfolyamosokét a Gagarin Általános Iskolában a megyei általános iskolai népdal­éneklési verseny kísérőrendezvé­nyeként március 2-án. A díjátadásra mindkét pályá­zat esetében a salgótarjáni ifjúsá­gi zenei napok zárórendezvé- nyén, a gálán kerül majd sor. ■ Kiállítás Nógrádmegyerben A kiállító Bakos Ferenc az iskola névadójának szobra előtt A nógrádmegyeri Mikszáth Kálmán Általános Iskola galériá­jában november 25-én nyílt meg a szécsényi származású Bakos Ferenc grafikus-képzőművész alkotásaiból álló kiállítás. A megnyitón Görcsi Vivien ötödik osztályos tanuló szavala­ta után Antal Gyula intézmény- vezető köszöntötte a megjelent vendégeket, az iskola érdeklődő szemekkel figyelő tanulóit, s a művészt, aki ezek után - rend­hagyó módon - átvette a szót, s ünnepélyesen megnyitotta a ki­állítást. Beszélt gyermekkori in­díttatásairól, amelyek a rajzolás irányába terelték érdeklődését, meghatározó balatoni élményé­ről, amikor először látott valakit vászonra festeni, majd pedig ar­ról, hogyan tör felszínre az em­ber belső világa, s ez milyen mó­don jelenik meg az alkotások­ban, hogyan válik egyedivé, mint mindegyikünk aláírása. Végezetül a művész végigka­lauzolta az érdeklődőket a galé­rián, s válaszolt kérdéseikre. A kiállítás december 18-ig tekint- hető meg. k. l.

Next

/
Oldalképek
Tartalom