Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)
2003-11-29 / 276. szám
„A csütörtöki hölgyek” pénteken is Úgy tartják, hogy abból lesz jó CT * I * « „j-L drámaíró, aki eleven dialógudZOinSZI SSIul sokat tud írni. A cselekményt, a hátteret a párbeszédek, a beszélgetések mögé illeszteni már úgymond „gyerekjáték”. Nos e leegyszerűsített - és ennélfogva csak részben igaz - recept szerint Loleh Bellon „A csütörtöki hölgyek” című színpadi játéka remekmű, mert az élő beszéd - olykor szellemes, másszor lapos - fordulataira alapoz, a természetes észjárás logikáját követi három hatvan év körüli asszony rendszeresen ismétlődő, már-már szertartásszerű találkozóin. amikor a Magyar Színház társulata tűzte műsorára Moór Mariannával, Tordai Terivel és Béres Ilonával. A darab általuk lesz elviselhető, egyes elemeiben élvezhető, sőt élvezetes. Loleh Bellon egyébként tisztában van vele, be is vallja, hogy nem író, nem képes kitalálni szárnyaló gondolatokat, nem törekszik felvetni elvi igényű, filozofikus mélységű kérdéseket. Az anekdotázó Sonia (Moór Marianna), Heléne (Béres Ilona) és Marie (Tordai Teri) teázás közben Pedig a francia szerző - aki nem mellesleg közelről ismeri a színpad szabályait, követelményeit, minthogy színésznő - alkotása nem tartozik még csak az átlagon felüli kategóriába sem. A világ megannyi nyelvén és szegletében tucatjával születnek hasonló kvalitású színművek, amelyek éppen ezért meg is maradnak a lokális ismertség szintjén. Loleh Bellon jó dialógusokat írt ugyan, a drámai történések - amelyek persze nem kevésbé fontosak - azonban feltűnően hiányoznak darabjából. Színjátéka hogyan került akkor mégis magyar színpadra is már ezelőtt húsz esztendővel a Várszínházban? Bizonyára abból a meggondolásból, hogy a három hölgy figurája, szerepe szinte jutalomjátékot kínál a Soniá-t, a Marie-t és a Heléne-t megformáló színésznőknek. így volt ez 1983-ban is, amikor nem kisebb egyéniségek játszották „A csütörtöki hölgyek”-et, mint Psota Irén, Törőcsik Mari és Váradi Hédi és így van jelen esetben is, Ábrándozni persze szeret és őszinte érdeklődéssel viszonyul az emberekhez, feljegyzi megfigyeléseit, mindenekelőtt az érzelmek foglalkoztatják. Ez tükröződik a hölgytrió szeánszain is, ahol lényegében nem történik más, mint az emlékek szembesítése a valósággal, azzal a helyzettel, amelybe - mint rendesen - részben önmaga „jóvoltából”, saját választásai, döntései következtében került Sonia, Marie és Heléne, részben pedig a sors keze által. Tereferélgető, —^mm i x _____I______— H eléne fivére, a síron túlról megidézett Jean (Öze Áron), Marié felesége volt _______________________________________________________________FOTÓI P. TÓTH LÁSZLÓ te ázgató randevúikon - amelyeket Sonia korabeli polgári ízléssel berendezett, de már alaposan lepusztult lakásában tartanak - felmerül minden hétköznapi ügy: a zátonyra futott szerelmektől, a megfeneklett házasságokig, a gyermeknevelés szélsőségeitől a politikai aktualitásokig. Minden - öröm és bánat - ami a legtöbb ember életét keretezi. A szerző javára legyen mondva: a hölgyek - noha a második világháború előtti gyermekkoruk óta barátnők - alapvetően eltérő jelleműek és ettől lesz érdekes „bajvívásuk”. Sonia - aki orosz származásúként él Párizsban - kedvesen bohém, különc egyéniség, a többiekhez képest meglehetősen szabados életelvű, elfogyasztott több férjet és szeretőt, botladozó élete élményeivel, elkényeztetett felnőtt fiához fűződő viszonyával még mindig képes csodálkozásra, némi irigységre és ádáz vitákra is késztetni két hallgatóját. Marie jóval földhözragadtabb, egyszerűbb alkat, aki tisztességgel gyászolja férjét és normális kapcsolatot ápol lányaival, mintegy védekező pózt visel a világgal szemben. Határozottan megleckézteti viszont sógornőjét, Heléne-t, akinek a családi luipta helyeinek „elosztása” jelenti a legfőbb gondot. Nem véletlenül, hiszen vénlányként pótcselekvésekre kényszerül. Ugyancsak Loleh Bellon leleménye az idősíkok ügyes változtatása, egymásba „folyatása”. Hol a jelenben vagyunk, hol a közelebbi, hol a távoli múltban s az átváltozásokat a szereplőknek minden smink és ruhacsere nélkül, csupán színészi eszközökkel kell megjeleníteniük. Dicséretükre szóljon, mesterségbeli tudásuk legjavát kamatoztatva, kiválóan tesznek eleget e kifejezetten nehéz kihívásnak. Szűkmarkúan bánt viszont a darab írója a két férfi szereplővel Mind Sonia fiának, Victornak {Végh Péter), mind pedig Jean- nak, Marie elhunyt férjének, Heléne fivérének (Őze Áron) csak néhány percnyi jelenet, néhány jelzésszerű gesztus jut a „bemutatkozásra”. Vándorfi László rendezése ugyancsak - egyébként logikusan - a három gráciára koncentrál. A Magyar Színház társulata a közelmúltban mindkét salgótarjáni bérletsorozatban bemutatta „A csütörtöki hölgyek”-et: a József Attila bérletben csütörtökön, a Radnótiban pedig pénteken... ____________ CSONGRÁDY BÉLA Az előadás szünetében, az öltözőben kerestük meg Őze Áron színművészt abból az alkalomból, hogy első ízben lépett fel a nógrádi megyeszékhelyen. Készséggel állt rendelkezésünkre és elmondta, hogy - kollégái élményei, elbeszélései alapján - szívesen jött Salgótarjánba vendégszerepelni. Örömmel tölti el, hogy ebben a városban ennyien kíváncsiak manapság a színházművészetre. A nézők őszinte érdeklődését, már-már megható szeretetét a színfalak mögött, az úgynevezett „takarásban” éppúgy érezte, mint amikor színen volt. E hozzáértő közönség megérdemli, hogy színvonalas szórakoztatásban legyen része, annak ellenére, hogy a városban nincs kifejezetten színházi célokra készült épület. A technika azonban másodlagos - fejtette ki - színésztársai véleményével egybehangzóan - Őze Áron, aki a Magyar Színházban működő akadémián osztályfőnöke a nem olyan régen még a helyi Petőfi színjátszók soraiban jeleskedett, volt Madách gimnazista Oláh Zsoltnak. Tehetségesnek és erős egyéniségnek tartja a tarjáni fiatalembert. Világsztárok a BS-ben Világsztárok lépnek fel decemberben a Budapest Sportaréna színpadán és jegén, valamint Debrecenben és Győrben. A részletekről Hegedűs László, a Multimédia Concerts ügyvezető igazgatója számolt be. A Népstadion gyakorló jégcsarnokában tartott tájékoztatón Hegedűs László bejelentette: december 16-án este hét órai kezdettel tartják a Budapest Sportarénában az első jégshowt a Mul- ümédia Concerts és a BS közös szervezésében. A Skyeyes International Fantasy on Ice című produkciójában világ-, Európa- és olimpiai bajnokok szerepelnek. A Deep Purple december 8-án Debrecenben, a Főnix csarnokban ad újabb koncertet. Hegedűs László elmondta: a brit rockegyüttes november 18-i, BS-beli óriási sikerű koncertje után született a megegyezés az ismétlésről, miután a zenekar tagjai hallottak az Iron Maiden itteni sikeréről. A Deep Purple itt tartja turnézáró fellépését. Előzenekar a P. Box együttes, az angol együttes fellépése után meglepetést ígért a Multimédia Concerts igazgatója. December 12-én az aréna közönsége klasszikus zenét hallhat - másképpen. Az Aréna Classic 2. című koncertje a BS márciusi megnyitásakor létrejött produkció folytatása lesz. A Budapesti Fesztivál Zenekar és világszerte elismert magyar művészek közreműködésével megvalósuló koncerten a multimédia eszközeit, a különleges lézertechnikát, látványtechnikát vetnek be. Minden darabhoz külön fénykompozíció készült. Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Silló István vezényletével, a Vox Mundi kórus, Miklóska Erika (szoprán), Miller Lajos és Miller Zoltán (bariton) operaénekesek, Illényi Katica hegedűművész és Jandó Jenő zongoraművész. Elhangzik többek között a Carmina Burana első tétele, Delibes Lakmé című operájának Csengettyű áriája, Verdi Trubadúrjából a Cigánykórus, Liszt: Les preludes, Muszorgszkij Egy kiállítás képei című szerzeményének részlete, Kodály Háry János című daljátékának Intermezzója, Verdi Nabuccójából a Zarándok kórus. Hot Funky Christmas címmel december 27-én a debreceni Főnix Csarnokban, december 28-án a Budapest Sportarénában, december 29-én pedig a győri Városi Egyetemi Sportcsarnokban a soul- és funkyzene két veterán zenekara, az Earth Wind and Fire és a Kool and the Gang együttes lép fel. A rhythm and blues két kiválósága együtt is színpadra lép. A két zenekar külön-külön már járt Magyarországon. Mostani három koncertjük az együttesek menedzsmentjének kezdeményezésére jött létre. Chessy, Lotte és'Cleopatra modellek: ebek számára kreált farmerruházatot mutatnak be a frankfurti közönségnek. A Németországban idén rendkívül népszerű kutyacuccok 39 és 55 euró között kaphatók. fotó: epa Elhunyt Palócz László Hosszú betegség után életének 83. évében, pénteken elhunyt Palócz László operaénekes. Palócz László 1921. április 27-én született Budapesten. Tanulmányait a Nemzeti Zenedében végezte. 1943-tól négy éven át az Operaház kórusában énekelt. 1947-ben lett a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, ahol Verdi Otelló című művének Jago szerepében debütált. Két évvel később a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, s hat évig a Nagymező utcai teátrumban lépett a közönség elé, 1955 és 1976 a Magyar Állami Operaház magánénekese volt. 1964-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 1975-ben kapta meg az érdemes művész címet. Két éve a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Remény a reménytelenségben A közelmúltban - stílusosan éppen Katalin napján - mutatták be a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban Bácsik KataUn immár negyedik kötetét, amely a Vasvirág címet viseli. Oroszlánné Mészáros Ágnes, a könyvet kiadó intézmény igazgatója, a mű sajtó alá rendezője, bevezető szavaiban elmondta, hogy Balassi Bálint óta a költészetnek jogfolytonossága van Balassagyarmaton. Örvendetes, mennyien lépnek a múzsák szolgálatába évről évre, s milyen erős hagyományai vannak a lírának az Ipoly-parti településen. A versek szerzője a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagja is, s a csoportosulás hosszú évek óta folytatja értékőrző és értékteremtő tevékenységét a történelmi városban. Dr. Gömhór Endre irodalomtörténész elemzésében kiemelte, hogy Bácsik Katalin orvosként hivatásosan, költőként pedig művészetében is a lélek titkait kutatja. Pusztulás felé sodródó, kizárólag a fogyasztásra, anyagiakra épülő világunkban a Vasvirág költeményei sokszor kegyetlen őszinteséggel lerántják az önámítás leplét, felfedik magánéletünk álságait, s a versekből nem egyszer gyötrelmesen sejlik fel a hiábavalóság érzete. A láz, a betegség, a magány, a közöny, az elmúlás leltárát adják a művek. Fel-felcsillan azonban e költészetben a „csakazértis” reménye, a szeretetlenségben a szeretethez, a reménytelenségben a reményhez, a rútságban a szépséghez való ragaszkodás. Tanulhatunk Bácsik Katalintól: iróniát, a nehézségeken túllépés képességét, a minden bajon átsegítő humort,az elmúlással való bátor szembenézést, s az élethez szükséges, elengedhetetlen bölcsességet. SZABÓ ANDREA
