Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)

2003-11-26 / 273. szám

2003. NOVEMBER 26., SZERDA SPORT T Ü K Ö R Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal Palotáson is megemlékeztek a diadalról A magyar labdarúgó-válogatott ötven éve nyert a Wembleyben Buzánszky Jenő (balról) és Grosics Gyula, középen Szabó Mihály, Palotás polgármestere előtti eseményeket, majd megtekintet­ték a mérkőzést. A MÉRKŐZÉS BŰVÖLETÉBEN ÉL- Ez a londoni győzelem a játékos pályafutásunk egyik kiemelkedő mér­kőzése volt, a magyar labdarúgás szem­pontjából pedig óriási jelentőséggel bírt - kezdte visszaemlékezését Grosics Gyula. - A találkozó előtt az angolok az évszázad mérkőzésének hirdették meg ezt a találkozót, miközben kijelentették amelyik csapat itt nyer, azt tartják a vi­lág legjobbjának. Sikerült legyőznünk saját otthonában az akkor már 90 éve veretlen angol válogatottat, így mi let­világon azóta sem tudta senki megcsi­nálni így ezt a mozdulatot. Az angolok abban bíztak, hogy 90 évig nem kaptak ki, akkor ezt a kilencen percet is meg­ússzák, de mi nyertünk 6:3-ra. Mi úgy érezzük örömet tudtunk szerezni ha­zánk állampolgárainak, hiszen az ezt követő mérkőzésen került a köztudatba az is, hogy érdemes magyarnak lenni. Ebben az időszakban a sport volt az egyetlen olyan sikerág aminek az em­berek örülni tudtak.- Miként telnek a napjai?- A mi életünket sokszor nem ma­gunk határozzuk meg, egyszerűen csak sodor a sors. Nagyon sok helyre Palotáson a főúton közlekedő már messziről észreveszi a narancsos színben pompázó felújított kis pa­rasztházat, melynek falán fehér be­tűk adják hírül: ez itt az Aranycsa­pat Pizzéria. A napokban itt nagy ünnepség volt. Ugyanis a helyiek, élükön a sportszerető polgármes­terükkel az ötven évvel ezelőtt vi­lágsikert elért magyar labdarúgó­válogatott még három élő játékosát hívták meg. Közülük a kórházi ápoláson lévő Puskás Ferenc nem tudott jelen lenni, de Grosics Gyula és Buzánszky Jenő ott volt az ün­nepségen, melyet több neves sport­vezető is megtisztelt jelenlétével. Elsőként Szabó Mihály, Palotás pol­gármestere rövid köszöntőjében felele­venítette az ötven évvel ezelőtti 6:3-as magyar győzelemmel zárult londoni ta­lálkozót, majd a jelenlévők, köztük Mé­szöly Kálmán, Mezei István, Herényi Károly, Répássy László, Ferencz Gyula és Pancsovai Nándor, egy perces néma felállással emlékeztek meg a már idő­közben elhunyt aranycsapat tagjairól. A hivatalos ceremónia végén Szabó Mihály az aranycsapat jelenlévő két tagjának, Grosics Gyulának és Buzánszky Jenőnek az egyéb ajándé­kok mellett egy a hátukon 50-es szám­mal jelzett emlékmezt adott át, míg Báli János egy az Illés Győző által megfestett Farkas János válogatott-labdarúgót áb­rázoló portré festményt nyújtott át Me­zei Istvánnak, a Magyar Cigányváloga­tott vezetőjének. Ezt követően Herényi Károly, országgyűlési képviselő, az MDF frakcióvezetője méltatta az 1953. szeptember 25-én elért világraszóló magyar győzelem sportpolitikai jelen­tőségét, majd Mezei István tájékoztatta a megjelenteket a cigányválogatott leg­utóbbi sikereiről. A két élő legenda is megköszönte a meghívást, majd az egyre oldódó légkör a sajtó és elektronikus média képviselő­inek jelenlétében a régi események fel­idézésével folytatódott. Talán legtöbb­ször Soós Károly szövetségi kapitány ideje alatt történtek kerültek terítékre. Jó volt hallani a halk szavú Grosics, a temperamentumos Buzánszky, és a jó Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja humorérzékkel megáldott Mészöly visz- szaemlékezéseit. Aztán előjöttek a nóg­rádi válogatottakkal kapcsolatos emlé­kek is, különösen Buzánszkynál került szóba Bablena László bányászváloga­tottsága, Szojka Ferenc okos játéka, Mé­szölynél pedig Menczel Iván szereplése. Ezt követően a jelenlévők fehér asz­talnál megtárgyalták az ötven évvel ez­A sporttörténelmi jegyzőkönyv 1953. november 25. Anglia - Magyarország 3:6 (2:4) Wembley-stadion, 105 ezer néző, vezette: Leo Horn (J. Bronkhorst, K. Schipper) - hollandok. Anglia: Mernek - Ramsey, Johnston, Eckersley - Wright, Dickinson - Matthews, E. Taylor, Mortensen, Sewell, Robb. Szövetségi kaptány: Walter Winterbottom. Magyarország: Grosics (Gellér, 78.) - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. Gl.: Sewell (14 ), Mortensen (38.), Ramsey (57., 11-esből), ill. Hidegkúti (1., 22., 53.), Puskás (25., 29.), Bozsik (50.). Az angolok kilencvenéves hazai veretlenségüknek inthettek búcsút. tünk a világ legjobbjai. A magyar válo­gatottnak ezt követően négy és féléves veretlenségi sorozata volt. Ebben az időszakban egy olyan együttes aratta a sikereit, melyben mindenki alá tudta rendelni saját egyéni képességeit a kö­zösség akaratának.- Hogyan maradt meg emlékezetében ez a mérkőzés?- Ma is élénken él bennem mozdula­ta. Akkor el sem jutott az agyamig, hogy ötven év múlva erről a mérkőzés­ről fogunk majd beszélgetni. Ennek a mérkőzésnek a bűvöletében élek a mai napig is. Nagyon jó érzés az a szeretet, mely az emberek felől az aranycsapat felé áramlik. Úgy érzem ez még ma is párját ritkítja a világon. TUDÁS, HIT ÉS AKARAT KELL- Azt hiszen ötven év távlatából egy ilyen győzelemre visszaemlékezni na­gyon jó - elevenítette fel a múltat Buzánszky Jenő. - Véleményem szerint a 103 éves magyar labdarúgás legki­emelkedőbb eseménye volt az angol­magyar mérkőzés. 1953. november 25- én repült fel a magyar labdarúgás a vi­lág tetejére. Nekünk óriási előnyként jött Hidegkútinak első percben szerzett gólja. Ezen a találkozón nem minden­napi gólok születtek, például Puskás Öcsi visszahúzós csele utáni találat. A Aranycsapat Pizzéria Az Aranycsapat Pizzéria nagyter­mének falát Grosics, Buzányszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás és Czibor nagyméretű képei díszí­tik, melyet Illés Győző helyi amatőr festő készített. Báli János pizzéria tulajdonosa elmondta, hogy a ven­déglátóhely tervezett nevét egy palotási sporteseményt követően Herényi Károly vetette fel, melyet tett követett, Így a névadás létrejött. hívnak bennünket. Mi igyekszünk ele­get tenni az ilyen kéréseluiek. Ez most az 50 éves évforduló tájékán igencsak felgyorsult. Lassan már fényképet kell magunkról otthon hagynunk, mivel mindig úton vagyunk. Tavaly is jártam Palotáson, most is nagyon szívesen jöttünk ide. Rendkívülinek tudom ér­tékelni, azt amikor ilyen kis települé­sen ennyire megbecsülik a labdarú­gást, a sportot, miközben figyelemmel kísérik Aranycsapat sorsát. Annyit vé­gezetül még elmondanék, hogy tu­dás, hit, és akarat nélkül a labdarúgás­ban, de a sport más területén sem lé­tezhet győzelem. ZENTAl JÓZSEF „Varázslatos magyarok” Anglia valószínűleg az utób­bi száz év legjobb csapatával ke­rült szembe 1953-ban a Wemb­leyben - írta a londoni The Ti­mes, amelynek hétvégi sport­összeállítása egész oldalas cik­ket szentelt a 6:3-as vendéggyő­zelemmel végződött Anglia - Magyarország labdarúgó-mér­kőzés 50. évfordulója alkalmá­ból. Az összeállítás szerint - amelynek főcíme az 1953. no­vember 25-ei mérkőzést a „fut­ball novemberi forradalmának”, az Aranycsapatot pedig „varázs­latos magyaroknak” nevezi - az eredmény nemcsak az angol vá­logatott első, nem brit csapattól elszenvedett hazai vereségét je­lezte, hanem azt is, hogy Anglia nem volt többé az általa feltalált játék mindenek feletti uralkodó­ja. Angliát érték olyan hazai ku­darcok, mint a skótokkal 1928- ban játszott 1:5, de az akkori felfogás szerint ez más volt, hi­szen az angolok mégiscsak brit, vagyis szinte „hazai” csapattól kaptak ki. A The Times felidézi, hogy a mérkőzést rendkívüli nemzetközi érdeklődés előzte meg: a Wembleyből száznál is több külföldi újságíró tudósí­tott, ami akkoriban egyedülálló volt. „Ezek az újságírók már tudták, milyen nagyszerű a ma­gyar válogatott” - írta a vezető brit lap. A visszaemlékező ösz- szeállítás szerint a magyarok si­kerét nemcsak az magyarázta, hogy a válogatottban Puskás Fe­renc, Hidegkúti Nándor, Kocsis Sándor, Bozsik József és Grosics Gyula személyében egyszerre öt valódi világklasszis játszott, hanem az is, hogy a játékosok hosszú időszakokat töltöttek együtt, megfelelő módon csa­pattá szerveződtek. Anglia ugyanakkor csak néhány napot gyakorolt a nemzetközi mérkő­zések előtt: Sven-Göran Eriksson, az angol válogatott je­lenlegi svéd szakvezetője joggal panaszolhatná, hogy ez a helyzet máig sem sokat változott - áll a The Times cikkében. A lap szerint mindemellett a magyarok forradalmian új taktikát is bevetettek. A 4-2-4-es felállás, amely­ben Bozsik és Hidegkúti össze­kötőt játszott a középpályán, megbolondította az angolokat, akik addig nem szoktak hozzá az ilyen formációhoz, és nem tudták, hogy mikor kit fogjanak. Ráadásul a szélsők rendszeresen helyet cseréltek, tovább fo- j kozva az angolok zavaro- : dottságát. A hátvédek | időnként előre húzódtak, a j csatárok pedig gyakran be­álltak védekezni, ami „2003-ban mindennapos gyakorlat, de 1953-ban ez a felfogás a játék átformálá­sával ért fel” - írta hétvégi elem­zésében a The Times. A követ­kező év májusában, a 7:l-es ma­gyar győzelemmel végződött bu­dapesti visszavágón az angol vá­logatott fennállásának mai napig legsúlyosabb vereségét szenved­te el, pedig akkor már tudták, hogy kikkel állnak szemben. Grosics a The Timesnak ezt azzal magyarázta, hogy az „angolok nagyon nehezen adják fel ha­gyományaikat”. Syd Orvén, aki a budapesti mérkőzésen a közép­pályán szerepelt, egyik játékos­társának idézete szerint annak idején azt mondta: olyan érzése volt, mintha „más bolygókról ér­kezett emberek ellen kellett vol­na játszani”. A lap szerint a lon­doni 6:3 hosszú távú hatása „monumentális” volt az angol futballra, amelynek nagyságai - köztük Bobby Robson és Alf Ramsey - a meccs után ismerték fel, hogy az addigi angol játék­stílus ideje lejárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom