Nógrád Megyei Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 253-276. szám)

2003-11-26 / 273. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 NÓGRÁDSZAKÁL 2003. NOVEMBER 26, SZERDA A Rárósmulyadi-szoros áttörése után az Ipoly lerak­ja hordalékát: a hegyek és a lapály találkozásánál van Négrádszakál. Középkori település, a XV. szá­zadban a Guthl Ország család birtokolta. Az okleve­lek feljegyzései szerint 1482-ben a Dálylak vették zálogba, 1548-ban pedig a Lossonczy család volt a földesura. ezután török világ következett: 1552-ben All basa tüzérei a falu mellett állították lel ágyúikat, s lőtték rommá az Ipoly másik partján álló bússal várat,. A hódoltság és a Rákóczi szabadságharc után 1715-ben húsz, 1720-ban pedig tizenhat adó­köteles háztartást Írlak Itt össze. A lalu plébániája középkori eredetű, a templom 1523-ban öntött ha­rangja a legrégebbi a megyében. A ma Is látható, dombtetőn állé templom azonban csak 1893-94- ben épült. A falu határában tévő Kastély-begyen a legenda szerint kolostor állt a középkorban. Akkor a lalu nem a mai helyén volt, hanem az Ipoly köze­lében. 1896-ban, amikor a vasutat építenék, meg­találták a régi épületek alapfalait. Nógrádszakálhoz tartozik Ráróspuszta. a népszerű üdülőhely. A Paris-patak völgye a földtörténeti korok emlékeit feltáró természetvédelmi terület. ¥ m ti * I iM tyű ti é Km i 1 1 ***• . » M ::zr ......h i A település temploma A díszes templombelső Szent István-szobor A templom 1523-ban öntött harangja Hitelfelvétel nélkül gazdálkodnak Nógrádszakált 1990-es önállósodá­sakor elhanyagolt utak, az infrast­ruktúra teljes hiánya jellemezte. Azóta eltelt 13 év, s a körültekintő gazdálkodás meglátszik a települé­sen: mostanra teljes az infrastruk­túra, beleértve a szennyvízcsator­na-hálózatot is. Kicsit túl is jutottak a többi települé­sen, hiszen mintegy öt éve működik a ká­beltelevízió, az önkormányzat önálló csa­tornával rendelkezik: a képviselő-testületi döntéseket, egyéb híreket tévén juttatják el a lakossághoz. Útjaik 100 százalékban aszfaltozottak, rendelkeznek hókotróval, így már most is felkészülten várják a telet. 1990-ben csak 4 osztály volt az általános iskolában, a rendszerváltást követően a testület felvállalta a 8 osztály fenntartását, amely nagy terhet ró az önkormányzatra: kevés a gyerek, a falusi lakosság elviszi a gyerekeket a településről. Ennek az ered­ménye, hogy az iskolás gyerekek 90 szá­zaléka etnikum. A település lakosságának összetételében 48 százalék az etnikum aránya: az utóbbi időben egyre több ve­gyes házasság köttetett. Kovács József polgármester szerint a nógrádszakáli ro­mákkal nincsen gond, inkább a betelepü­lőkkel akadnak problémák, amíg meg nem szokják, hogyan kell viselkedni. A körzeti orvos közös Ludányhalászival, hetente kétszer rendel, és közös a körzeti megbízott is: ez utóbbinál szeretnék, ha többet tartózkodna a faluban. Nagy terhet jelent a polgármesteri hivatalnak a mun­kanélküliség, közcélú és közhasznú munkásokat foglalkoztatnak. Az önkor­mányzat azon kevesek közé tartozik, amely hitelfelvétel nélkül gazdálkodik, sőt tartós lekötésű tartalékokkal rendel­keznek. Ebben a ciklusban szolgálati la­kásokat szeretnének épí­teni, helyreállítani a parókiát. Szeretné­nek nyitni az Ipoly szlovákiai oldalára: határokat bontunk, hidakat építünk jel­szóval a szomszédos polgármesterekkel célba vették a rárósi híd megépítését: ez mintegy 3 kilométerre hozná az alsósztre- govai strandot, és így megoldódna a rárósi melegvíz hasznosítása is. A polgármester hangsúlyozta: mindent a nógrádszakáli lakosok segítségével értek el, s reméli, ké­sőbbi terveiket is megvalósíthatják majd. Lokálpatrióta polgármester A 62 éves Kovács József tősgyökeres nógrádszakáli, nagy lokálpat­rióta. Rendszerváltás óta a falu élén áll, tisztségét társadalmi meg­bízatásban látja el. Sem lakóhelyét, sem munkahelyét nem változtatja szívesen, 1959. júniusától a szécsényi Tüzép-telepen tevékenykedik, előbb alkalmazottként, később vezetőként, jelenleg pedig tulajdonosként. Felesége pedagógus, ma már nyugdíjas, két gyermekük van: leányuk szintén pedagógus, fiuk építőipari technikusként a családi vállalkozásban apja jobb keze. A középpontban a 15 hónapos Eszter unoka áll, akit imád a nagypapa. A pol­gármester hobbija a sport, elsősorban a foci. Hétvégeken a másik kikapcsolódás az úszás, szaunázás. Nyugdíjasból díszműkovács Már az utcán tudjuk, melyik ház a kovácsmesteré: a gyönyörű, kovácsoltvas kapu eltéveszthetetlenül útba igazít. Cseng-bong kalapács az üllőn, formálódik a pirosra izzott vas, alakulnak a különleges formák. Amikor belépünk, Ferkó István díszműkovács, népi iparművész éppen egy díszítőelemet formáz. Eredeti szakmája kovács, több mint 10 évig művelte. Mesterének sokat segített kovácsoltvas dísztár­gyak készítésében, s ez volt az, ami igazán tetszett neki a kovács szakmában. Aztán máshogyan alakult az élete, csak nyugdíjazása után kezdett újra foglalkozni a ko­vácsolással. A kilencvenes évek elején vett részt először a Néprajzi Múzeum hagyományőrző kiállítá­sán, ahol aranyplakettel díjazták alkotásait. Az első kiállítást követte a többi. Térelválasztók, rácsok, ál­lólámpák és falikarok, kandalló­készlet, dísztárgyak, régi ková­csoltvas darabok felújítása: a kész darabok megegyeznek abban, hogy mindegyikbe beépítette a ha­gyományos népművészeti eleme­ket. 1994-ben részt vett a „Népi iparművészet” pályázaton, ahol kovácsoltvas kategóriában pálya­díjat nyert. 1996-ban a német kéz­műves kamara meghívására egy hónapos továbbképzésen vett részt, ahol díszmű-kovácsolással és műemlék-felújítással foglalkoz­tak. S honnan veszi a mintákat?- Bármerre járok, az ilyen stílu­sú régi darabokat mindig megné­zem - mondja Ferkó István. - Azt Ferkó István hiszem, az ilyen utakon látott min­ták valahogyan megragadnak a fe­jemben, aztán amikor hozzálátok egy-egy darabhoz, előjönnek. Van egy keret, egy darab papírra leraj­zolom, milyennek is képzelem az adott darabot. Lerakom a műhely padlójára a keretet, s nekiállok a padozaton megrajzolni krétával a főkontúrokat, van úgy, hogy több­ször is átrajzolom, mire igazán tet­szik, de sokat alakul még menet közben is. Mint mondja, így volt ez a ková­csoltvas kapuval is, amely a háza előtt hirdeti: itt mesterember lakik. Nem ragaszkodik az elkészült munkáihoz, de erre a kapura iga­zán büszke. Mint ahogyan arra is méltán lehet büszke, hogy munkái Szlovákiától kezdve az USA-ig szinte minden országban megta­lálhatók. Vendégház várja a turistákat Nógrádszakál részt vesz a falusi turizmusban. Ferkó Istvánná, Marika falusi szállásadó két éve adja ki a vendég­házat az idelátogató turisták számára, amely egész évben ki­tűnő pihenési és szórakozási lehetőséget nyújt a kikapcsoló­dásra vágyók számára. A vendégház a település legöre­gebb épülete, amely az 1800-as években épült. Három, jól elkü­löníthető részből áll: az akkori épít­kezési szokások­nak megfelelően mindig toldot­ták hozzá egy-egy részt. A felújí­tás során igyekeztek megőrizni az eredeti formákat, csak ott vál­toztattak, ahol szerkezetileg fel­tétlenül szükséges volt. Amint azt Ferkó Istvánná elmondta, a tavalyi tél sok gondot okozott,' megrongálódott a lábazat, ame­lyet tetemes költséggel állítottak helyre. S hogy mit talál, aki ide­látogat?- A nógrádszakáli jó levegőt, a csodaszép tájat - mondja Ferkó Istvánná. - A vendégek kényelmét szolgálják a pótágy- gyal bővíthető 3-4 ágyas szo­bák, a felszerelt konyha és étke­ző, a fürdőszoba. Az udvarban elhelyezett bográcsozó hangu­latos vacsorák színhelye lehet, vendégeink autóikat zárt udvar­ban helyezhetik el. Kirándul­hatnak a környék erdeibe, meg­nézhetik a műemlékeket. Az Ipoly vidéke számtalan gyönyö­rű helyet tartogat horgászoknak és kirándulóknak egyaránt. A falu határában található a „Pa­lóc Grand Canyonnak” is neve­zett Páris-patak völgye, amely feledhetetlen élmény. Települé­sünkről alig 10 kilométerre ta­lálható Ipolytarnóc, ahol Kelet- Európában egyedülálló őslele­tek tekinthetők meg, s nem messze van Hollókő sem, ahol a palóc életstílussal ismerkedhet­nek meg vendégeink a hagyo­mányőrző, kulturális progra­mok segítségével. Arcok a településről Az anyakönywezető Bozó Istvánná, vagy ahogyan a településen ismerik, Ilcsi, 1991. óta anyakönyvvezető. Az ő fela­datát képezi a népesség-nyilvántartás, a szociális igazgatás, a szociális segélyezés, a hadigondozás, az állampolgársági ügyek. Ilcsi ludányhalászi születésű, 1972-ben házasságkötése után került Nógrádszakálba. Férje Salgótarjánban dolgozik, tár­sadalmi megbízatásként képviselő, a polgárőrök parancsnoka. Egy lányuk van. Munkájában leginkább az anyakönyvi részt szereti, de, mint mondja, többségében a szomorú rész marad ebből, a halotti anyakönyvezés, mert kevés a házasságkötés. Jól mutatja ezt az a szám is, hogy az eltelt 12 év alatt kevéssel emelkedett 20 fölé azoknak a száma, akiket összeadott. Ha már a házasságkötés szóba került, nem állta meg, hogy ne mesélje el az első esketését: mai napig elevenen él emlékezetében. Mint mondja, talán jobban izgult, mint az ifjú pár, aki előtte áll. S bár úgy mondják, „jött- ment”, hiszen nem a falu szülötte, mégis úgy érzi: az eltelt évek alatt megismerték, megszerették, elfogadták őt az emberek. A szo­ciális segélyezés egyik önkormányzatnál sem tartozik a könnyű munkák közé, ő mégis azt mondja, szereti csinálni. Könnyen meg­találja az emberekkel a közös hangot, az eltelt idő alatt is jócskán akadt dolga hőzöngőkkel, de segítséget sosem kellett hívnia, mindig sikerült ügyfelét lecsillapítania. A templom gondnoka Özvegy Pityi Sándorné, Bözsi néni 76 éves, ebből 17 évet töltött az egyház szolgálatában. Ma is az ő feladata a templom, a plébánia, a kálvária gondo­zása. Régebben mindent maga csinált, de ma már nem bírja: eljárt fölötte az idő. Minden szombat­vasárnap segít neki egy-egy csoport, akik beszerzik a virágot, segítenek a takarításban, a díszítésben. A kálvária rendben tartásával kevesebb a gond, hiszen minden egyes stációnak külön gondozója van. Bözsi néni Ráróson lakott, sokat betegeskedett, ezért aztán sehol nem kapott munkát. Nógrádszakálban akkoriban halt meg a sekrestyés, egy hónapig nem találtak a helyére senkit. Ő mindig itt volt a szentmiséken, s a szakácsné, aki jó ismerőse volt, rábeszélte: vállalja el a sekrestyés feladatát. Egy hónap próbaidő után véglegesítették, s azóta kisebb- nagyobb megszakításokkal már az ötödik plébánost szolgálja. Tudója a templom történetének, mesél arról, hogyan menekült meg a harang a török pusztításától. Tudja, melyik plébános mikor szolgált itt, tudja, mikor tatarozták kívül, s mikor újították fel belül a templomot. Tudása a könyvekből fakad: mint mondja, ha lassan is, de mindent elolvas, sőt jegyzeteket készít, hogy pontosan tudjon válaszolni, ha kérdezik. Az üzletvezető 1997 decemberében nyílt a településen a második élelmiszerüzlet, melynek vezetője Kovács Komád. Az árukészletben az alapvető élelmiszerek, tisztító- szerek találhatók, de minden rendelésnél figyelembe veszik a lakossági kéréseket, igényeket. Mint mond­ja, az üzletet családi vállalkozásban működtetik, egy alkalmazottal dolgozik: azért nyitották, hogy egyfelől nagyobb legyen az áruválaszték, másfelől legyen a másik élelmi­szerüzletnek konkurenciája az árak tekintetében. Saját bevallása szerint jobban szeret a Tüzépen dolgozni: nagyobb a mozgási lehetőség, több szakmai döntést igényel az a munka, amely közelebb áll hozzá, hiszen végzettsége építőipari technikus, bár megszerezte a vendéglátó-ipari és a boltvezetői képesítést is. A pedagógus A Petőfi Sándor Általános Iskola és Napközi otthonos Óvoda igazgató-helyettese Ludányiná Bella Szilvia. Másoddiplomaként szerezte meg a gyógy­pedagógusi végzettséget, amelyre szükség is van, hiszen fogyatékos gyerekeket is oktatnak integráltan. Nógrádszakáli születésű, egyszer már elköltözött szüleivel innen, de, mint mondja, ez a falu mindig a szíve csücske, ezért visszajött. Többször is lehetősége nyílott a vál­toztatásra, de többre értékeli az apró örömöket, amelyek a megszokott iskolájában érik. Az 1-8. évfolyamon összevon! osztá­lyokban történik az oktatás, az 1. és a 4. most szólóosztály. Nem kön­nyű így tanítani, de differenciált munkával megoldható. Az iskolában zajlik a Bozsik-program, a gyerekek sikeresek a foci terén, de szép eredményeket értek el a szorobánosok is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom