Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-06 / 232. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 BOKOR 2003. OKTÓBER 6., HÉTFŐ Árpád-kori település a Cserhál hegyei között megbújó, aprócska falu: az oklevelek 1265-ben említették először. 1439-ben Buják várának tar­tozéka volt; ebben az évben nyerte adományul Báthory István. Az Árpád-korban a falu nem a mai helyén, hanem attól délre állt, s a Kisbokor nevet viselte. A név vagy a középkorban haszná­latos „Bukur" személynévből, vagy pedig a bo­kor. azaz cserje szóból származik. A település­nek már a XIII. században is volt temploma, ami a török időkben elpusztult. Romjai a mai teme­tőben állnak. A falu közelében még láthatók a XV. században épített vár maradványai: az erős­ség a sokkal jelentősebb Buják egyik előerődít- ménye volt. A falu a hódoltság idején valószínű­leg nem pusztult el teljesen, hiszen 1715-ben öl magyar és öt szlovák, 1720-ban pedig öl ma­gyar, valamint egy-egy szlovák és német háztar­tást írtak össze. Az evangélikus templom késő barokk stí­lusban épült a XVIII. század végén: 1863- ban, amikor a faluban nagy tűzvész pusz­títóit, leégett. ___________;________»______ A z „első fecskék” a leendő múzeumfaluból „Hűvös Ezzel a találó szlogennel bizonyára többekben kelti fel az érdeklődést ön­maga iránt a mindössze 135 lelket számláló kis község. Szép fekvése, jó - már-már alpesi - levegője ugyanis vonzó lehet a turisták, a városi embe­rek számára, akik viszont növelhetik a falu bevételeit, hozzájárulhatnak a működéshez szükséges anyagi háttér stabilizálásához, a tetemes költségve­tési hiány pótlásához. Legalábbis így látja a helyzetet Dömsödi Gábor, a 2003. tavaszi pótválasztáson bi­zalmat kapott polgármester. Nyilvánvaló azonban, hogy a kellemes természeti kör­nyezet önmagában nem elég. Ezt megtalál­ják az emberek máshol is. Kell tehát valami érdekeset, valami különlegeset nyújtani ahhoz, hogy idegenforgalmi célpont le­gyen Bokor. Más lehetőség ugyanis aligha kínálkozik. Vállalkozások nincsenek, ipart nehéz teremtem, s a mezőgazdaságból sem igen lehet tisztességesen megélni a munkaképes korúaknak. A házak eladása völgy a Cserhát alján” ugyancsak nem járható út, mert állandó la­kosság híján megbénul a község, nem lesz szükség iskolára még Alsótoldon sem. Ma­rad tehát a turizmus, s annak is egy speci­ális formája: a múzeumfalu. A polgármes­ter úgy véli, hogy - felhasználva a traktor- majális kedvező tapasztalatait - érdemes tovább gyűjteni és időről időre bemutatni a régen használt mezőgazdasági gépeket, a Magyarországon gyártott, de a forgalomból már kivont haszongépjárműveket. Az ér­deklődők fogadásához azonban szükség van szálláshelyekre, s kifőzdére is, amely hét végeken a vendégeket szolgálná ki sze­rény, tájjellegű kínálattal, hétközben pedig az idős emberek étkezdéjeként működne. A vendégszobákat az épülő faluházban le­hetne kialakítani, amennyiben - akár ön- kormányzati telkek eladása árán is - sike­rülne pénzt szerezni a befejezéshez. Ugyancsak megfontolandó egy biciklitáro­ló létesítése, hiszen - térségi látnivalókban gondolkodván - a kirándulók innen gyor­san elérhetik - egyebek Tévés személyiség a polgármester Ritka eset, hogy valaki - lévén közismert rádiós, televíziós újságíró, s tős­gyökeres fővárosi lakos - egy piciny nógrádi faluba költözzön, és közszol­gálatot is vállaljon. A 46 esztendős Dömsödi Gáborral ez történt. Jó tíz­éves szerelem fűzi a környékhez, s 3 esztendeje költözött családjával együtt ide. A közgazdász végzettségű polgármesternek két gyermeke van. 12 éves leá­nya a pásztói Dózsa György Általános Iskolába, 16 éves fia ugyancsak oda, a francia ta­gozatú gimnáziumba jár. Felesége pénzügyi szakember, sokat segít férjének minden el­foglaltságában. Dömsödi Gábornak - ahogyan fogalmazott - a családján, a gyermekein és a falun kívül mostanában egy újabb hobbija akadt: beleszeretett a veterán autókba. ÉH1 KÍHTQFTiönÉSF iWfWinppiKj mWm RMV9VMR ^RmMWIblR wAWp Közművelődés 9Q7 igazgatás 2763 ellátás 2434 pénzeszközátadás 5 786 Összesen: 231741R közt - a világörökségként jegyzett Hollókőt is. Az itt élő különböző generációk igénye­ire apellálva, mintegy az összetartást is erő­sítendő foglalkoznak a nyugdíjasok klubjá­nak létrehozásával, közösségi programok (bensőséges hangulatú falunapok, tánces­tek, sportversenyek, vetélkedők) szervezé­sével, s folyamatban van - a volt tűzoltó­szertárban - az Internet-szakkör beindítása is. Ehhez pályázaton nyertek számítógépe­ket. Nagyon fontosnak tartják, hogy az itt élők jól érezzék magukat saját falujukban, senki ne kívánkozzon innen elköltözni. Szívén viseli a falu sorsát Hegedűs Pálné otthonában népművészeti babák „társaságában" 1990-ben választották meg először önkormányzati képviselő­nek Hegedűs Pálnét, s azóta mindig tagja lett a testületnek. Noha már nem tartozik a fiatalok sorába, ellátja az alpolgár­mesteri teendőket is. Nem véletlenül nevezik - ahogyan ő mondja - „mindenki Marka nénijének”. Mihalik Máriaként anya­könyvezték, de szlovák szárma­zása miatt az „i” betű gyakran lemarad a nevéből. Ezért azon­ban nem haragszik, sőt büszke rá, ha Markának szólítják s an­nak is, hogy idevalósi. Egy ne­gyedszázadot élt ugyan Pásztón, de mindig visszavágyott a szíve, s immár annak is mintegy húsz esztendeje, hogy visszaköltöz­tek szülőfalujába. Jó érzés szá­mára, hogy az egész család itt él, egymáshoz közel. Olyan típusú ember, aki nem­csak magával és közvetlen sze­retteivel törődik. Szívén viseli a nagyobb közösség gondját-baját is. Az értékek megőrzése, az ösz- szetartozás érzésének erősítése szándékával szervezte meg - jó tíz évvel ezelőtt - Bokor hagyo­mányőrző csoportját. Rendszere­sen felléptek különböző fesztivá­lokon, kulturális bemutatókon. Szlovák és magyar dalokat éne­keltek például Bánkon és Sámsonházán is. Sőt, az önmaga által átélt élmények és saját fan­táziája alapján „forgatókönyvet” írt a fosztás, a lakodalmas és a ke­resztelő színpadi megjelenítésére is. Néhány éve már nem műkö­dik ugyan a csoport, de Hegedűs Pálné még mindig aktív. Nemré­gen helyben is, Hollókőn is beöl­tözött népviseleti ruhába és a be­állt a fiatalok közé, hogy bemu­tassa faluját, tekintve, hogy - ahogyan mások jellemzik - jó a „beszélőkéje”. Lakásában ott so­rakoznak a népviseletes babák is, amelyek ugyancsak őrzik a ha­gyományos kultúrát. A kis község nagy gondjának látja, hogy helyben nincs, illetve nagyon szűkös a munkalehető­ség, az önkormányzat pedig nem részesül megfelelő támogatás­ban. Ennek ellenére bizakodó és örül minden olyan kezdeménye­zésnek, mint amilyen a közel­múltban rendezett jó hangulatú falunap volt. A gyermekek vetél­kedtek, a felnőttek süteménysütő versenyben mérték össze tudá­sukat, a közösen főzött őz­pörköltet pedig együttesen fo­gyasztotta el a falu apraja-nagyja. Arcok a településről Tekintélyes világi felügyelő A községben a legtöbb ember evangélikus vallású. Kisebbségben vannak a baptisták - bár nekik helyben is van imaházuk - és a katolikusok, akik viszont a szomszédos Kutasóra járnak templomba. Az evangé­likus egyházközség - amelyhez Bokor, Cserhát- szentiván és Kutasó tartozik - világi felügyelője Krátki György egyéni gazdálkodó, aki nagy tekintélynek ör­vend a hívek sorában. Nem véletlenül, hiszen sokat tesz a gyüleke­zet érdekében. Gyermekkora óta rendszeres templomjáró, 1990-től tölti be ezt a tisztséget, amióta Budapestről hazaköltözött szülőfalu­jába. Jól együttműködik az egyházi vezetővel, a terényi lelkésznővel, Fabulya Hildával, aki vasárnaponként 13.30 órakor tart istentisztele­tet a helyi templomban, az Alsótoldi Körzeti Általános Iskolában pe­dig hittant tanít a Bokorból átjáró gyerekeknek is. Krátki György megelégedéssel nyugtázza, hogy a közelmúltban egyházmegyei pá­lyázat révén sikerült a harangot villamosítani, számítógép-vezérlésű­vé alakítani s ezzel kiváltani a harangozó fáradtságos fizikai munká­ját. Ugyancsak jó szívvel említi, hogy az önkormányzat rendben tart­ja az egyébként egyházi fenntartású temetőt. Harmincöt évig harangozott Alig néhány napja hagyta abba napi elfoglaltságát Mihalik Józsefné. Ó volt a helyi evangélikus templom harangozója. 1968-ban férjétől „örökölte”, s harminc­öt éven át végezte e munkát, a most 73 éves asszony. Pedig nem volt könnyű naponta kétszer - délben és sötétedkor - létrán felmászni a toronyba és működés­be hozni a nehéz harangot, s két megállással elkon- gatni rajta - ahogyan mondta - három „versecskét”. A vasárnapi is­tentisztelet előtt és a halottak búcsúztatásakor három harang szól, ilyenkor a lánya is besegített a harangozónak. Ugyancsak a férje - amíg élt - és a család valamelyik másik tagja vette át e szerepet, ha Mihalik Józsefné beteg volt, vagy - nagy ritkán - egyéb teendője akadt. Ugyanakkor tízéves dédunokája már fel sem akart menni a to­ronyba, olyan nagy ott a zúgás. A harangozó elégedett „utódjával”, a villamosított szerkezettel. Egyelőre még gyakran eszébe jut: itt az idő, mennie kell harangozni. Érthető, hiszen a több mint három év­tizedes rendszeres tevékenység berögződött életvitelébe. Mihalik Józsefné szerint több embernek kellene templomba járnia. A mun­ka - amire sokan hivatkoznak - úgyis megvár mindenkit. Szlovák gyökerű a falugondnok Szepes Péterné tíz éve vezeti a falugondnoksá­got, a tavalyi helyhatósági választásokon a szlo­vák kisebbségi önkormányzat elnöke is lett. Alig győzi sorolni, hogy kettős funkciójában mi­féle teendőknek kell eleget tennie. De - mint mondja - örömmel csinálja mindkettőt, hiszen örökmozgó természetének az ilyenfajta sokrétű foglalatosság felel meg. Ennél fontosabb azon­ban a helyiek véleménye, amely szerint „jó, hogy van egy Arankájuk.” A korábbiakban számos munkakörben - volt könyvelő, pénztáros, telepvezető a termelőszövetke­zetben, óvodában gondozó, gyermekintézményben élelmezésvezető - megmérette magát Szepes Péterné, s most - ebben az összetett feladatkörben, amelyet fa­lugondnokként lát el - nagy hasznát veszi előzetes is­mereteinek, az évek során felhalmozott tapasztalatai­nak. A szociális gondozás már eleve sokrétű munka, hiszen az orvoshoz viteltől, a gyógyszerkihozatalon át, a bevásárlásban való segítésig, megannyi folyama­tot magában foglal. De a falugondnok végez hivatali ügyintézést is, és nem utolsósorban ő maga ül a mik­robusz volánja mellé, hogy a nehéz hegyi terepen fu­varozza a betegeket, az időseket, a rászorultakat. Mindenkit jól ismer a faluban, hiszen tősgyökeres he­lyi lakos, már szülei is itt látták meg a napvilágot. Bizonyára e gyökerek is szerepet játszottak abban, hogy az elmúlt évben a háromtagú szlovák kisebbsé­gi önkormányzat elnökének választották meg. Az ősök 1690-től kezdve a 18. század első két évtizedé­ben telepedtek le Bokorban. Sokáig csak szlovákul beszéltek az itt lakók, 1930-ig csak így tartották az is- _ tentiszteletet is, mostanra azonban már sokat kopott' C _____JT/, ' ,9 ~ A kisbusz volánja mellett is jól érzi magát Szepes Péterné m a nyelvtudás, jobbára csak az idősek használják, értik a szlovákot. Ezért a kisebbségi önkormányzat egyik feladatának tartja az anyanyelvi kultúra feleleveníté­sét, a hagyományok őrzését, terjesztését. Szepes Péterné - aki néhány évvel ezelőtt Vanyarcon már el­végezte a szlovák népfőiskolái tanfolyamot - maga is úgy döntött, hogy nekifog a nyelvtanulásnak, meg­újítja tudását. Az alsótoldi iskolában pedig - ahová a helyi gyerekek is járnak - kezdeményezik egy szlovák szakkör indítását Fabulya Hilda, terényi lelkésznő ve­zetésével. Az első ízben megválasztott kisebbségi ön- kormányzat - bár még magán viseli a „T” betűt, azaz ismerkedik a lehetőségeivel, feladataival - segített a falunap megrendezésében, támogatja az iskolai ren­dezvényeket, s törekszik jó kapcsolatokat ápolni az egyházakkal is. S ha ennyi hivatalos munka és a családi elfoglaltsá­gok mellett még mindig marad szabad ideje Szepes Pétemének, akkor egyéb képességeinek is hódol: pél- dául tányérokat fest._________________________■ „Ezermester” közmunkás Ottjártunkkor volt az utolsó - legalábbis ebben az évben - munka­napja Németh András közmunkásnak és másik négy társának. Már­ciustól szeptember végéig fizette őket az önkormányzat. Feladataik sorában a legfontosabb a falu tisztán tartása volt, dolgoztak a vízle­vezető árkoknál, az útszéleken, a vízműnél, a temetőben, a játszóté­ren, a sportpályán is. A közösségi háznál is közreműködtek annak idején. Az „ezermester” - eredeti szakmája szerint bánya-elektro- lakatos - Németh András azonban nem fog unatkozni az őszi, téli hónapokban sem: otthon a „háztájiban” gazdálkodik. Németh András (balra) és társai az elmúlt napokban újították fel a faluközpont kútját is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom