Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-31 / 252. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 H O R P Á C S 2003. OKTÓBER 31, PÉNTEK A Börzsöny, a Cserhát és az Ipoly közé települi a falu. Neve valószínűleg a magyar horpad szóból származik, ami arra utal, hogy a lalu egy nem kü­lönösebben mély, horpadásszerű völgyben bújik meg. Az oklevelek 1473-ban említették először, a Szobi család birtokaként, akik 1480-ban az Almássyaknak adták cserébe. A török időkben, már Drégely 1553. évi ostroma alatt lelégelték a Iáiul. 1562-ben 14 adóköteles házal írt össze a tö­rök. A tizenöt éves háború felszabadító harcai ide­jén, 1598-ban Paska István birtokolta, 1633-ban ismét a hódoltsághoz tartozott, egyetlen adófizető háztartással. A török kiűzése után a lalu újratele­pült. Horpács bővelkedik nevezetességekben. A te­metőben nyugszik Nagy Iván, a hazai családtörté­neti kutatás legkiválóbb művelője, Szonlagb Pál, akiről Madách Imre Az ember tragédiájának Luci­ferjét mintázta és a Mikszáth család több tagja is. Emlékhely az eredetileg klasszicista, többször át­alakított Szontagb-küria és a mellette álló. 1906- ban épített eklektikus Mikszáth-kastély. Utóbbi az író, Mikszáth Kálmán (1847-1910) emlékmúzeu­ma. A kastély parkja természetvédelmi terület, egyben élő irodalomtörténeti emlékhely is: a nö­vényzet idősebb példányai már akkor itt álltak, amikor Mikszáth volt a birtokos. A barokk római katolikus templom 1740 és 1744 között épült Buszmegálló Aranyalma-forrás Valaha - minden bizonnyal a jó Isten akaratából - leesett az égből egy aranyalma, pontosan Horpács közepébe és vizet fa­kasztott. Azóta ott egy forrás ta­lálható, mely sosem fagy be, az aranyalma pedig ott díszeleg a falu címerében. Családias falu, szellemóriások hagyatékával Legyen bármilyen kicsi és eldugott, Horpács neve nem ismeretlen még határa­inkon kívül sem, igaz ott (is) főleg a Mik­száth nevéhez fűződő kúria és múzeum, vagy az ugyancsak ott lévő Szontagh-ha- gyaték jóvoltából. Ám ha nem az irodalmi emlékek, hanem a mindennapi élet irá­nyából közelítve valaki is azt gondolná, egy 195 lélekszámú, elöregedő, semmiféle munkalehetőséget nyújtani nem tudó, je­lenleg éppen egyetlen élelmiszerbolt nél­küli falvacska nemigen nézhet rózsás jövő elé, annak érdemes elbeszélgetnie az ott élőkkel, akik egyáltalán nem tűnnek pesz- szimistáknak. Teljes a közműhálózat, egy híján valamennyi önkormányzati út szi­lárd burkolatú, de azt is hamarosan felújít­ják. (Sőt további egy kilométert építenek.) Falugondnoki szolgálatot működtetnek, heti két alkalommal pedig helyben rendel a körzeti orvos. Igaz a mindössze 12 isko­lás a közeli Borsosberénybe jár, ugyanúgy mind az öt óvodás is. A szerény költségve­tés ellenére évente 2-3 millió Ft, azaz a bü­dzsé 17-18%-a jut fejlesztésre, mely bi­zony jóval a megszokott felett van. Az utóbbi évek számos sikeres pályázatával együtt így szinte nem volt olyan év, hogy ne adtak volna át, avattak volna fel vala­mit. A közeljövőben felújítják a régi ön- kormányzati épületet, mely közösségi házként ad otthont a klub- és rendezvény- teremnek, valamint az orvosi rendelőnek. A polgármester és a képviselő-testület munkáját mindenki maximálisan és tevő­legesen segíti, hisz a falu szépítésében szinte mindenki részt vesz, aki csak tehe­ti. Horpács hiába öregszik el, nem hal ki. Sokan fedezik fel szépségeit, nyugalmát, közkedveltté vált többek között a fővárosi­ak körében is, számosán költöznek ide. Az eladó házakra azonnal lecsapnak, idén parcelláztak ki nyolc közművesített telket, így egy teljes utcácskával bővül a község. A falusi és kultúrturizmus fellendítése érdekében fogadó működik a volt iskolaépületben, külföldi vendégek is megfordulnak, bár az idegenforgalomból még nemigen profitálnak. Annál többet si­keres rendezvényeikből, melyek közül az anyák és apák napján a televízió is jelen volt, de a falunap, a Mikulás-ünnep, vagy a nyugdíjasnap is a kedvencek közé tarto­zik. A többségben lévő idősekre egyéb­ként is nagyon odafigyelnek, hisz az egész falu egy nagy család. Pedagógus és fociimádó Nem nagyon kell annál nagyobb elismerés, minthogy egy parányi közösség valaki olyat válasszon meg vezetőjévé, aki nem is ott la­kik. A nős, kétgyermekes, kétdiplomás 41 éves Molnár Zoltán pe­dagógus, a szátoki Százszorszép Általános Iskola és Diákotthon tanára, és emellett tiszteletdíjas polgármester, immár a második ciklusban. Horpács lakosai még akkor fogadták bizalmukba, amikor az itteni iskolában és nevelőotthonban tanított. Szeret utazni családjával, és amikor csak teheti, a kispályás focira is szakit időt. Szellemi és kulturális központ A Szontagh-kúria épülete A falu közepén, egy gondo­zott parkban öreg fák őrzik tit­kaikat a történelem akaratából. A mondások szerint e fák egyike alatt megpihent II. Rákóczi Fe­renc, de emlékeket őriznek Szontagh Pálról, Madách Imré­ről és Mikszáth Kálmánról. Mindhárman fontos szerepet töltöttek be hazánk irodalmá­nak, kultúrájának és nemzeti tu­datunk alakításának terén. Az utókorra hárul a kötelesség, hogy megőrizzük, ápoljuk az emlékeket és gondoskodjunk megtartásukról. Az elmúlt pár év nagy változásokat hozott a kúria életében. A Szontagh Ala­pítvány - melynek fő tevékeny­sége a műemléki környezet megóvása, kulturális rendezvé­nyek, művészeti táborok szerve­zése, a gyerekek és az ifjúság ré­szére - vállalt segítséget az in­gatlan felújításában, karbantar­tásában, a terület gondozásá­ban. Az alapítvány névadója nemcsak a szabadságért küzdő kitűnő férfiúként, hanem mint Az ember tragédiája szerzőjé­nek barátjaként is ismert, így egyre többen érdeklődnek az ő életútja és munkássága iránt. A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítóhelyet tart fenn az épület múzeumi részé­ben, mely a nagyközönség szá­mára is látogatható. Az itt talál­ható relikviák Mikszáth életét mutatják be egy színvonalas ki­állítás keretében, de helyt ad az ingatlan a Magyar-Amerikai Ba­rátságért Alapítványnak és a Ma­gyar-Amerikai Baráti Társaság­nak is. Mint dr. Sándor Vilmos­tól, az alapítvány kuratóriumá­nak elnökétől megtudtuk, a két nemzet kultúrájának megisme­rését, a hagyományok ápolását, a tudományos élet kiterjesztését tűzték ki célul. Az alapítvány tagja a Magyar Amerikai Koalíci­ónak, egy nagyszámú, az Egye­sült Államokban élő magyarral tart kapcsolatot. Májusban fő programként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tar­tott konferenciát, ahol neves amerikai és magyar előadók tar­tottak előadást, és ezt hagyo­mánnyá szeretnék tenni. A társa­sági élet fontos eseménye volt a kúria parkjában szervezett parti, ahol a résztvevők megismerked­hettek a két ország gasztronómi­ai érdekességeivel. A jövőről az egyesület elnöke, dr. Varga Péter kiemelte, az elkövetkező évek­ben irodalmi kávéházat szeret­nének létesíteni, ahol szűkebb hazánk, Nógrád megye és a kör­nyék irodalom és művészetek iránt érdeklődő embereket látná­nak vendégül. A kávéház lehető­séget adna arra, hogy a tanulmá­nyi kirándulásokon részt vevő gyerekek kulturáltabb körülmé­nyek között, jobban megismer­jék a magyar irodalom jeles kép­viselőit és alkotásaikat. Talán a nem távoli jövő, egy kutatóintézet indítása, a Szontagh Pál lakta épület belső felújítását követően, a kutatók nyugodt el­helyezésére pedig két apartman kialakítását tervezik. A mintegy 5 hektár területet szabadidő- és szo­borparkkal tennék gazdagabbá. Kicsi a falu és kicsi a hely, de gon­dolataik és terveik nagyok. Példát szeretnének adni arra, hogy mi­ként fér meg egymás mellett a sokszínű alkalmazás. Terveikhez partner az önkormányzat és a falu lakossága. Jó érzés az a tudat, hogy a lakosság gondoskodó fi­gyelmét és segítségét is maguk mögött tudhatják. Kölcsönösen formálják egymást és ez minden­ki javát szolgálja. Arcok a településről Egy példamutató vállalkozó Pusztai Sándor festő, tapétázó a falu egyetlen vállalko­zója, második ciklusban önkormányzati képviselő. Társá­val és segítőjével Guzsaly Istvánnal együtt sokat tett a falu­ért, és lassan a környéken is megismerik és igénybe veszik a szolgáltatásaikat. Felújították többek között az orvosi ren­delőt, buszmegállót, részt vettek a millenniumi emlékmű építésében, bárhol szükség van rájuk, ott önzetlenül segí­tenek. A nős és gyermekes Sanyi megkér, okvetlen emeljem ki, ő roma vál­lalkozó! Egyike a ritka és követendő példaképeknek. Közéleti és vállalko­zói tevékenysége mellett mindene a foci, saját, falubeli csapat híján a köze­li Borsosberényben rúgja a bőrt, de talán még fontosabb a rendszeres ha­zai Ifjú Titánok-Öreg Harcosok derbi. Több futballszerető társával azon fá­radoznak, hogy a 20 éve megszűnt nagypályás focicsapat újjáalakuljon. Alpolgármester és két falu postása Gál Gábor Horpács mellett a szomszédos Pusztaberki postása is, egyben második ciklusos képviselő és alpolgár­mester. Mint ahogy már az is az itteni specialitások közé tartozik, hogy a postás mindenfajta hírek vivője, vagy ép­pen felolvasója, ha egy-egy idősebb ember megkéri erre. Mivel a postahivatal az érvényes rendelkezések következ­tében megszűnik, Gábornak is felajánlották az autóval járó mobüpostás szerepét, minek következtében további négy falut kellene el­lásson, ám ő még nem döntött, elvállalja e. Ha nem, akkor a gabonater­mesztésnek és erdőgazdálkodásnak szenteli energiáját és idejét, azaz csak majdnem a teljeset. Mert a rendszeresnek mondható kispályás focimecs- csek ezentúl is kitöltik kevéske szabad idejét, és persze törzsszurkoló lévén egyeüen balassagyarmati futballmérkőzés megtekintését sem hagyná ki. Alapítvány a kultúrkincs megőrzéséért Egy község, melynek oly gazdag kulturális öröksége van, mint Horpács, nem engedheti meg annak elkallódá- sát, így a képviselő-testület 1999-ben létrehozta a Fundus Közalapítványt, mely 5 fős kuratóriumának elnöke Gere László. IMint a lelkes lokálpatrióta elmondotta, céljuk a kulturális örökség megőrzése, mely érdekében az alapít­vány támogatja a Mikszáth-örökség tárgyi emlékeinek ápolását, a nagy palóc íróról elnevezett kutatóhely létesítését, a falu idegen- forgalmát fellendítő és a Mikszáth-hagyományokat erősítő kiadványok, programok kiadását. A jövő felvirágoztatását is szívén viseli az alapítvány, így a település lakosságmegtartó erejét növelő kezdeményezéseket is támo­gatnak. Ennek keretében évente három, különböző típusú közép-, illetve felsőfokú intézményben tanuló diákot támogatnak anyagilag, de jutott a templom fűtésének korszemsítésére, a nagy sikerű falunap, vagy a Miku­lás-est és egyéb rendezvények megsegítésére is. Mikszáth örökségét ápolják Mikszáth-kúria A Mikszáth Kiadó 1990-ben alakult, hármas célkitűzéssel: a mikszáthi örökség ápolása, a ma­gyarországi nemzetiségek sajátos kiadói feladatainak szolgálata, valamint klasszikus és egyetemes értékek kiadói gondozása. A megalakulásuk óta eltelt közel másfél évtized, valamint a több mint kétszáz saját kiadvány iga­zolja célkitűzéseink megalapo­zottságát, és ezzel a Nógrád me­gyei kötődéssel sikerült mind a magyar, mind az egyétemes kul­túra vonatkozásában figyelemre méltó értéket létrehoznia. A Mik­száth Kiadó horpácsi kötődései közismertek, és a kezdeménye­zésével alapított Fundus Közala­pítvány, a Kálmán-napi ünnepek és ’ számtalan könyvbemutató után a kiadó valóban otthonra ta­lált Mikszáth Kálmán kedvelt fa­jújában. Túl azon, hogy a magyaror­szági nemzetiségek mértékadó tudományos műhelyeinek szinte saját kiadójaként működik, a Ma­gyar Néprajzi Társaság nemzeti­ségi szakosztályával együtt jelen­tős fejlesztéseket valósítanak meg a tankönyvek megújításá­ban is. Ennek eredményeként 32, az Oktatási Minisztérium által engedélyezett tankönyvük van jelen a rendkívül szigorú feltéte­leket támasztó tankönyvpiacon. A Magyar Művelődési Intézettel az 1990-es évek elején kezdték el a „Tudás-kultúra-társadalom” címmel közművelődési könyvso­rozat indítását. Ezeket a köteteket a mai napig szakirodalomként használják mind a szakmai kép­zésben, mind a felsőoktatásban. A Mikszáth Kiadó működése igazolja hiteles marketingfilozófi­ájának szlogenjét: Nálunk a mi­nőség - hagyomány. Rugalmas kultúrmissziós Hogy a fura fenti cím mit is takar, az hamarosan kiderül az alábbi sorokból, ám először is mint háromgyermekes családanyát illik bemutatni Gulya Erzsébetet, aki tavaly óta mint önkormányzati képviselő is élvezi a falu bizalmát. A Mikszáth Múzeum és Emlékházban dolgozik, ahol a tár­latvezetéstől a gyűjtemény gondozásáig, kolléganőjével együtt rájuk hárul. Erzsiké ezen felül a több mint 3000 kö­tetes könyvtárat is vezeti, melynek a falu lakosságának több mint a fele tag­ja, sőt olyanok is visszalátogatnak hozzá, akik már elszármaztak a község­ből. A könyvtári állományt a teljes Mikszáth-gyűjtemény mellett az önkor­mányzat segítségével állandóan bővítik, és a beszerzett kötetek igazodnak a gyerekek kötelező olvasmányaihoz is. Erzsiké bevezette a rugalmas nyit­va tartást, azaz akik szellemi táplálékra vágynak, szinte bármikor felkeres­hetik a kultúra írásos tárházát. Vadászelnök fegyver nélkül Ritka az olyan vadásztársasági elnök, aki rá sem bír nézni a fegyverre, és így persze vadat sem lőtt soha éle­tében - márpedig dr. Varga Tibor eme különcök közé tartozik. Igaz, nem is a Mikszáth Vadásztársaság elnöki posztja köti le minden szabad idejét, hanem a szépiro­dalmi művek olvasása. Van persze tisztes polgári foglal­kozása is e különc és különös „Nimródnak”, 1995 óta ő a nagyoroszi központú térség, így Horpács körjegyzője (is). Az üyen ap­ró körjegyzőségi munka nagy kihívást jelent az ott dolgozóknak, hisz a kellő szakmai háttér ellenére is naprakésznek kell lenni, mindent tudni kell, ugyanúgy, mint ott, ahol a nagyobb létszám miatt specializálódni tudnak a hivatal dolgozói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom