Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-29 / 250. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 B E C S K E 2003. OKTÓBER 29, SZERDA A település középkori eredetű, reve valószínűleg a Benedek személynévből származik. Ezt alátámaszt­ja az is, hogy a középkorban állt itt egy valószínű­leg a XII. században alapított Benedek-rendi apát­ság. A falu első írásos említése 1272-ből szárma­zik, akkor Bechke alakban írták. A község 1493- ban már templomos hely volt, az idő Iáit Szanda várához tartozott. A török előtti időkben több föl­desúr osztozott a lain határán, közülük említést ér­demet Széchenyi Benedek, a történelmi Széchenyi család egyik őse. 1562-63-ban Becske a hódolt­ság része volt, hét adóköteles háztartással. 1598- ban Széchenyi Lajos, a történelmi Széchenyi csa­lád egyik őse birtokolta. A hódoltság idején a falu elnéptelenedett, ezért a XVIII. század elején Túrőc és Árva vármegyéből telepitettek ide szlovák job­bágyokat: 1715-ben tizenkét magyar és hat szlovák háztartást Írtak össze. A községbe érkező, bármelyik irányból is jön, már messziről meglátja a falu plébániatemplo­mát, amelynek tornyát ritka építészeti tormát mutató sisak tedi. 1800-ban épült, a török ál­tat elpusztult középkori templom helyén. Kopjafa Az idegenforgalomban látják a jövőt Becske „átmenő” település a Balassa- gyarmat-Aszód közötti útvonalon. A falu­ból északra tekintve jól látszik a közeli, vul­káni eredetű Szanda hegy hármas csúcsa, délre pedig a közvetlen szomszédságban törik és osztályozzák a hegyek bazaltját a nógrádkövesdi üzemek. A falu ugyan nem rendelkezik kiemelkedő idegenforgalmi ér­tékekkel, az utóbbi évek fejlődése, az em­berek változása azonban a hagyományok megőrzése mellett olyan körülményeket te­remthet, amelyek mind a letelepedni vá­gyók, mind az itt pihenni vágyók megelé­gedésre élvezhessék a pihentető, felfrissítő környezetet. A polgármester aggodalommal mondja, hogy egyre több az idős, egyedülálló sze­mély, a lakosság száma is folyamatosan csökken. A fiatalok a város felé orientálód­tak, sokan elköltöztek. Helyben munkale­hetőség nincs, sajnos naponta ingáznak az emberek a munkahelyükre. A munkanél­küliek száma igen magas. Jelenleg hét köz­munkás igyekszik rendben tartani a közte­rületeket. A szociális gondozást 1 fő látja el. Hetente két fél napot rendel a házi- és a gyermekszakorvos. Közlekedési viszonya­ik jónak mondhatók. Közvetlen autóbusz- járat indul Hatvanba és Balassagyarmatra naponta több járat is közlekedik. Sajnos a vasúti közlekedésről ezt nem lehet elmon­dani, mivel a településtől egy kilométerre van Becske-alsó megállóhely, ahol az utób­bi időben már nem minden vonat áll meg... Vállalkozók alig vannak a településen. Közülük ifi. Maszlik József és Marton Tibor támogatja a sportegyesületet, utóbbit vá­lasztották meg sportelnöknek is. Az elmúlt években sok városi lakos vásá­rolt ingatlant a faluban. Egyre többen van­nak, akik végleg ide költöznek családtagja­ikkal együtt. A polgármester asszony sze­rint idegenforgalmi fejlesztés lenne jó, eb­ben lehet a jövő. Azonban fontos a feltételek megteremtése, szálláshe­lyek kialakítása. A községen keresztül ve­zet a bakancsos turizmus országos Kék tú­ra útvonala. A nemzetközi és hazai idegen- forgalomban szinte évről évre fokozott sze­repet játszik a rendezvényturizmus. A település határában a Karma Decsel Özei Ling tibeti buddhista közösség 1998- ban meditációs központot létesített. Min­den évben nemzetközi buddhista találko­zóknak ad helyet, a világ minden részéről érkeznek látogatók, 1000-1500 fő. Focirajongó polgármester Szatatnyainé Zsigmond Éva polgármester temperamentumos, hatá­rozott hölgy. Már a második ciklusát tölti ezen a poszton. Korábban a nógrádkövesdi körjegyzőségen dolgozott, mint igazgatási előadó. Majd húszéves múltja van a közigazgatásban. A közigazgatást fiatal kezdő korában szerette meg, mert nagyon emberközpontú beosztást kapott, gyámügyi előadó volt és ráadásul volt egy nagyszerű főnöke is, akitől nagyon so­kat tanult. Sajátmagára és családjára igen kevés ideje jut. Szabad idejében szak- irodalmat olvas. Imádja a labdarúgást, minden mérkőzésen részt vesz, s elkíséri a becskei focicsapatot. S ami számára nagy öröm, az ifjúsági csapatban már a fia is igazolt játékos. Teljes már a közműhálózat Becskén a közművek teljesen kiépültek. Az utak állapota nem jó, de a szennyvízberuházás előtt erre nem fordítottak pénzt. Idén a Mező út és az összekötő utak felújítására nyújtottak be pályázatot. Ha nem nyernek, akkor ez jövőre va­lósul meg. Folyamatosan minden utcát szeretné­nek aszfaltburkolattal ellátni. Most az orvosi ren­delő és a polgármesteri hivatal kialakítása követ­kezik. A tervek elkészültek, az engedélyezés után kerül sor a kivitelezésre. Következő feladat a belvízelvezetés megoldása és végül a falu szépí­tése. A településnek múlt évben elkészült a ren­dezési terve. A rendezési terv elképzelései között szerepel vadásztanya, ökopark kialakítása, szál­láshelyek létesítése. ÁUomásvezetőből vállalkozó Maszlik József autószerelő­mester korszerűen felszerelt műhelyében fogadja javításra a környékbeliek gépkocsijait. A becskei születésű férfi éppen két évtizede kezdett vállalkozni, amikor még a Magyar Autóklub mini állomásaként működött. Egy idő után azonban a megél­hetés érdekében belevágott az autóbontásba is, elősegítve ez­zel az itthoni gépkocsipark javí­tását. Végül 1998-ban önálló vál­lalkozó lett, s a jól felszerelt mű­helyt a családi házban alakította ki, mellette pedig már halad a műhely bővítésével. A bontás­ban nem szakosodott típusra, pedig ez lenne a jó, de ilyen kis településen ez nem megy. Itt egy négyzetkilométerre jut tíz autó, ami a városban ennek a sokszorosa. Amit bontásra kí­nálnak, és amiben üzletet lát­nak, azt átveszik és szétbontják. Két gyermeke közül egyikük gé­pészeti szakközépiskolába jár a közeli Aszódra. A mester remé­li, hogy ő majd folytatja a csa­ládfő munkáját. Maszlik József egyike annak a néhány vállalko­zónak, akik megpróbálnak segí­teni a falunak, hiszen az önkor­mányzat anyagi helyzete nem rózsás. Az Őrvéd vigyáz Azt mond­ják a faluban, hogy az Őrvéd Kft. a legnagyobb vállalkozás a településen, noha csak nemrégiben telepedett le itt az ügyvezető igaz­gatója. A cég 1992-ben alakult, s alig több mint fél évtized után már országos hálózattal rendelkezett. A cég filozófiája: Náluk legfonto­sabb az ügyfél. A társaság minden esetben arra törekszik, hogy tevé­kenységükkel az ügyfelek kívánal­mainak maximálisan eleget tegye­nek és hosszú távú gyümölcsöző, kölcsönös bizalmon alapuló kap­csolatot alakítsanak ki. A partne­rek elégedettsége érdekében ve­zették be az MSZ EN ISO 9001: 2001 szabvány követelményeinek megfelelő minőségirányítási rend­szert. A garantált minőségi munka ellátása érdekében alkalmazottaik válogatott emberek, büntetlen elő­életű, megfelelően kiképzett, szakmai gyakorlattal rendelkező személyek. A társaság kezdetben őrzés-védelemmel foglalkozott, majd az irodaházak, ipari terüle­tek, telephelyek őrzése során fel­merült további igények kielégítése érdekében felvállalták az épületek komplex üzemeltetését, karban­tartását, napi takarítását és fel­ügyeletét, az irodaházakat övező kertek, parkok ápolását, gondozá­rájuk sát. Öt éve már partnerei a villa­mos energiaszolgáltató cégeknek, a fogyasztói hálózatokkal kapcso­latos építési, szerelési, karbantar­tási, ellenőrzési megbízatásokat teljesítve számukra. Foglalkoznak épületvillamossággal, villamos alapszerelésekkel és tervezik az épületfelügyeleti rendszerek (EIB) tervezésének, telepítésének, kar­bantartásának felvételét a szolgál­tatási körükbe. A cég tulajdonosa és ügyvezetője Marton Tibor, aki felsőfokú vagyonvédelmi végzett­séggel és nagy szakmai gyakorlat­tal irányítja vállalkozását. S tegyük hozzá, nagyon szereti a természe­tet, s ha akad szabad ideje, va­dászni szeret a legjobban Arcok a településről Katona Lajos Egy otthonteremtő fővárosi Katona Lajos fővárosi fiatalember foglalkozása me­zőgazdász, baromfitenyésztő. Budapesten élt, dolgo­zott mígnem Becskére költözött. A félig cégszerű csa­ládi vállalkozás vásárolt a falu szélén egy telepet ahol baromfi, tyúk törzsállományt telepítettek. A történet oka igen egyszerű, az uniós szabályozók a fővárosban már nem teszik lehetővé a nagyüzemi baromfitartást, ezért jöttek vidékre. Szeretnének építkezni, és végleg leköltözni a fő­városból. Ezt a szakmát tanulta, ezt szeretné folytatni, ebből megél­ni és békében, nyugodtan vidéken. Mint háztáji őstermelők. Az or­szág majdnem minden részébe szállítanak. A csirkéket keltetik és előnevelik. Nógrád megyebeli vásárlópartnereik is vannak. A nagy konkurencia és a falusi emberek szokásainak átalakulása azonban rontja az üzletet. Tavasszal egyre kevesebben vesznek naposcsibét, drága a takarmány, nehéz a nevelés, akik dolgoznak, nem tudnak tö­rődni a csirkékkel. Az emberek többsége a bevásárlóközpontokban a kész csirkét veszi meg. A családira a napi 10-12 óra munka mellett enyhén szólva csak nagyon kevés idő jut. Óvónőből tanítónő Földvári Lászlóné Paróczi Éva e kis településen és környékén ért el karriert. A helybeli születésű hölgy egészségügyi szakiskolába járt, de az élete máskép­pen alakult. Amikor Galgagután óvónőt kerestek, ő el­vállalta. Innen indult a pedagóguspályája. Majd elvé­gezte a kecskeméti óvónőképző főiskolát. Több he­lyen dolgozott, végül a szécsénkei gyereklétszám nagy csökkenése miatt került haza Becskére. Újra tanult, Baján át­képzőt végzett és így lett tanító az iskolában. Három éve pedig igaz­gató Becskén. Azt mondja, jobban szeret tanítani, mint igazgatónak lenni, a sok papírmunka miatt. Persze ebben meg az a jó, hogy az egész intézményért tud cselekedni. Náluk csak alsó tagozat műkö­dik, és összevontan tanítanak, jelenleg 23 tanulójuk van. Pedagógus munkája mellett önkormányzati képviselő is. Nagyon fontosnak tart­ja, hogy legyen óvoda és iskola egy településen. Kedves, otthonos is­kolájukon látni a pedagógusok szeretetét. Pályázatokkal is igyekez­nek segítem a nevelést. Szabadidős foglalkozásokra, színházlátoga­tásra és a mindennapos testnevelés megoldására nyertek pályázatot, mintegy százötvenezer forintot. A családra, önmagára is jut azért ideje, szeret olvasni, s közösen kirándulnak. Egyik fia megnősült, kis unokáját, Rebekát imádja. A férje is igencsak elfoglalt, biztonsági őr Vácott. Egészséget és békét kíván mindenkinek. Helyi polgár már a művész A faluban kevesen tudják, hogy Siska Gyula sze­mélyében mennyire értékes polgára van a település­nek. A nyugdíjas pedagógus művész-tanár, főiskolai docens ugyancsak nagy vargabetűt tett meg, amíg Szabolcsból Nógrádba jutott. A háborúban apját vesztett fiúcska nagyon nehéz körülmények között nőtt fel. Orvos szeretett volna lenni, de tanítói taní­tóképzőbe irányították. Szerencséjére és kitartására ezen a pályán profi lett. Három oklevele van, egy ta­nítói, egy földrajz-rajz szakos tanári és a képzőművészeti főiskolán szerezte a harmadikat. Időközben tanított, majd szakfelügyelő lett, s amikor a képzőművészetire felvették, közelebb helyeztette magát a fővároshoz, hogy a tanítás mellett továbbképezhesse magát. A művészi pályája a rajz-szakfelügyelői munkássága alatt alapozó­dott meg, akkor kiállításokon vett részt, művésztelepekre járt. Sis­ka Gyula a vizuális nevelés apostola. A Dunántúlra 1982-ben került pályázat útján a szekszárdi főiskolára adjunktusnak. A főiskolán 1982-től 1996-ig ta­nított, akkor ment nyugdíjba, s akkor költözött ide. So­sem tudott egy nor­mális lakást venni, meg egy gépkocsit, mert neki sosem volt ehhez elegen­dő fizetése. A fele­ségével bejárták az országot és keres­ték a letelepedés lehetőségét. S amikor meglátták ezt a vidéket, eladták a garzont és Becskére jöttek. Itt csodálatos a természet, a levegő jó, s nekik kell- e már több az életből?

Next

/
Oldalképek
Tartalom