Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-29 / 250. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap PUSZTABERKI 2003. OKTÓBER 29., SZERDA NÓGRÁD MEGYE 2 0 0 3 Nógrád megye egyik legkisebb települése, de története igen régi időkre nyúlik vissza. Elő­ször 1379-ben említették az oklevelek egy ha- tárjárási jegyzőkönyvben. Akkoriban a falu nem mai helyén volt, hanem a Fal-dűlőben. A török adélajstromok 1579-ben említették először, bár akkor már mint pusztát. Pusztaberki a később kelt okiratokból is hiányzik, az 1715. és 1720. évi adéösszeírásokban sem szerepelt: csak ez­után települt újra. A XIX. század elején egyik legjelentősebb birtokosa Szontagh Pál volt. Az 1850-es években a Diészeghy család és Terstyánszky Zsigmond építettek itt úrilakot, de ezek már elpusztultak. 1849-ben kisebb össze­csapás volt a falu határában az oroszok és a honvédsereg között. A község temetőjének egyik sarkában összegyűjtötték a XIX. század­ból származó, szépen faragott sírköveket, ame­lyeket már senki sem gondozott, s a falu föld- birtokos családjai állíttattak egykor. A csendes kisközséget a XX. század végére felfedezték a pihenést és tiszta környezetet kereső turisták. A község római katolikus temploma 1787- ből való. Tornyát a II. világháború idején találat érte, ezért beton haranglábat emel­tek helyére. Az 1848-49-es szabadságharcosoknak címzett emlékmű A település turistaháza ■ Az együttéléshez a békesség a legfontosabb Pusztaberki a Cserhát lankáin, a Börzsönyhöz közel eső részen, a De­rék-patak ölelésében helyezkedik el. A gyönyörű környezet, a tiszta leve­gő, a háborítatlan csend úgy veszi körül a települést, mint gyöngysze­met a kagyló. Pusztaberkiben csaknem kész a teljes infrastruktúra. Igaz, a kábeltévé még hiány­zik, de egyelőre az utak helyreállítása lenne a legsürgősebb feladat. Roppant nehéz örökséget vett át az önkormányzat, hiszen a „szerepkör nélküli” településen az élet­hez szükséges legalapvetőbb feladatokat kellett megoldani. Elsőként is az elektro­mos hálózatot bővítették, teljesen kicserél­ték a közvilágítást. A belterületí utakat kő­vel borították. Tatarozták és felújították a középületeket, bevezették a telefont és a ve­zetékes vizet, s beindították a falugondnoki szolgálatot. A következő négy évben bővítették a tu­ristaházat, nyugdíjasklubot teremtettek, sportöltözőt és garázst építettek a falugond­noki gépkocsinak. Kiépült a földgázháló­zat, teljesen felújították a templomot, új ha­ranglábat építettek, s előkészítették a szennyvízcsatorna-hálózat beruházását, amelyet a következő ciklusban sikerült be­fejezni. Új orvosi rendelő épült, komfortosí- tották a sportöltözőket és a turistaház is bő­vült két fürdőszobával. Ekkor történt a katasztrófa, 2000. de­cember 30-án leégett a közösségi ház, csak­nem megsemmisült minden. A pusztaber­kiek akaratának, faluszeretetének és az em­beri összefogás erejének köszönhetően alig egy év múlva új épületet húztak fel, amely­nek a tetőtere alkalmas nagyobb rendezvé­nyek megtartására is. Itt kaptak a fiatalok is egy klubhelyiséget. Pusztaberki kis falu, a házak száma azonban az utóbbi évtizedben megduplá­zódott. A telekkel és hétvégi házzal rendel­kezők száma négy-ötszöröse a helybeliek számának. Az évek folyamán minden vagyonukat eladták, mert szükség volt a pénzre a fej­lesztést elősegítő pályázatokhoz, s a leégett sához, az önrész biztosítására. Hitelt nem vehetnek fel a jelzáloggal terhelt csatorna­hálózat miatt. A több éve önhibájukon kí­vül forráshiányos település pályázatot nyúj­tott be a „működésképtelen települések” sorába, de nem tudják, remélhetnek-e? Pusztaberkiben azt mondják az önkor­mányzati vezetők és a lakosok, hogy falu­juk működéséhez anyagi forrásra, az együttéléshez békességre van a legnagyobb szükség. Az utóbbi rajtuk múlóan bizonyá­ra meglesz! közösségi ház helyreállítá­Hinni kell a falu létében Árpás Károly polgármester tizennyolc éve vezetője falujának. A helybeli származású férfi kezdetben géplakatosként dolgozott Budapesten, majd a házasság és a „fészekrakás” hazavitte a faluba. Mivel időközben tanult, ő lett a börzsönyi áfész helyi boltjának vezetője. Már a rendszer- váltás előtt, 1985-ben a falu lakosai tanácsi vezetőjükké választották. Mint mondta, az egykor a fejlesztéstől elzárt, „szerepkör nélküli település” sorsát a rendszerváltás és a másként gondolkodás mentette meg. Tartja: vissza kell adni a hi­tet az embereknek, hogy falun is lehet élni, sőt, meg lehet élni! A falu csak lakóinak ezzel a hitével maradhat életképes, ha ez a hit hiányzik, a település kihal, elpusztul. A falu értelmiségi mindenese Csatai Árpádnét nem csak Pusztaberkin ismerik sokan, ha­nem a közelebbi és távolabbi te­lepüléseken is. Az idős pedagó­gus Esztergomban járt, a Szat­mári Irgalmas Nővérek iskolájá­ban szerzett jeles érettségit, majd később kitűnő minősítésű tanítói oklevelet. Az érsekvadkerti származású tanítónőt Pusztaberkibe nevez­ték ki igazgató tanítónak 1952- ben. A fiatal pedagógus azon­ban nemcsak tanított, hanem egyben ő volt a-könyvtáros, a klubvezető, de tanácstaggá is választották és részt vett a köz- igazgatási apparátus munkájá­ban. Vagyis ő volt a falu minde­nese. Ám de az iskola körzetesí­tése után tanítványaival naponta ingázott a szomszédos borsos- berényi iskolába, hogy ott foly­tassa tanítói munkáját. A nyug­díjkorhatár elérése sem jelentett számára pihe­nést, mert bejáró pedagógusként tovább folytatta az oktató-nevelő munkát. Még évekig ta­nított, majd Sal­gótarjánba került a gyermek- és ifjúságvédelmi in­tézetbe és valójában 1997-ben, hetvenévesen hagyta abba a pe­dagógusi munkát. Azóta pedig itt a faluban igyekszik könyvtá­rosként hasznosítani magát. A gyerekeknek az olvasás mellett mesemondást, játékos rajzfog­lalkozásokat tart. Az idős, beteg emberek részére pedig még helybe is szállítják az olvasniva­lót. Nagy örömére a helybeliek mellett a községben üdülő ven­dégek is szívesen felkeresik a könyvtárat, amely tágasabb, gazdagabb tartalmú lett a műve­lődési ház leégését követő újjá­építés során. Mert- olvasni jó és érdemes, jellemalakító, tudás­gyarapító hasznos időtöltés. Ugyanakkor ez a hely módot ad az emberi együttlétre, az oly fontos közösség kialakulására, melyben mindenki jól érzi ma­gát. Itt rendeznek összejövetelt az ünnepnapokon, megemléke­zéseket, szórakoztató műsoro­kat, kiemelkedő családi esemé­nyeket. A könyvtárat is magá­ban foglaló faluház a második otthonuk. Az egykor pedagógusköl- csönből épített pusztaberki ház­ban már csak ketten vannak a férjével. Gyermekeik, egy fiú és egy lány már régen kirepültek ebből a családi fészekből, hi­szen a négy unoka közül a legki­sebb unoka utolsó éves gimna­zista, s a többiek is egyetemet, főiskolát végeztek. __________■ A z elmúlt években megduplázódott a házak száma Pusztaberkin. Ma már több a képen is látható hétvé- gi ház, mint a helybeliek portája___________________________________________________________■ A jövő mezőgazdaságáért dolgoznak Dr. Hutás István, a Pharmatéka Bt. vezető gyógyszerésze nem pusztaberki lakos, de üdülni és dol­gozni ide jár. Róla a környezetében csak azt tudják, hogy figyelemre­méltó személyiség, aki családi vál­lalkozásban egy új nemzetközileg is ellenőrzött üzemet épített a tele­pülésen, ahol állategészségügyben használatos adalékanyagokat állít elő nyolc-tíz fő, zömében helyi dolgozók segítségével. Tudni érde­mes azt is, hogy egy másik térségben számos lét- fontosságú takarmányadalék anyagot, különböző szervesen kötött nyomelem premixeket gyárt ha­szonállatok részére a hiányártalmak elkerülése ér­dekében. Ezek használata a takarmányozásban el­kerülhetetlen és gazdasági előnyökkel jár. Az elmúlt több mint harmincéves gyakorlati és szakmai tapasztalatok garanciát jelentenek arra, hogy mi itt versenyképesek tudunk lenni és mű­ködni a jövőben is. A falu idősebbjei kezdetben idegenkedtek a befogadástól, ami érthető, hisz ezt a tevékenységet nem ismerték, a nyitott napok azonban meggyőzték azokat, akik az üzem tevé­kenységét közelebbről is meg kívánták ismerni, hisz az európai uniós csatlakozás jegyében sokan szeretnék az itteni térséget kedvezőbb gazdasági helyzetbe hozni és a helyi infrastrukturális fejlesz­tésekhez és egyéb tevékenységekhez támogatáso- kat szerezni. ______________________________■ Ar cok a településről Itt találta meg a jövőjét Horváth György dísznövénytermesztő kertész kisvál­lalkozó. A Dunakeszin élő férfi 1996-ban járt itt és na­gyon megtetszett a táj, a település. Tolna megyebeli, s ott is hasonló csendes, békés helyen élt, ami azóta is hiány­zik neki. Az új hely azért is tetszik, mert itt van tere fog­lalkozása folytatásának, s ezért települtek ide. S ha a há- zukat otthon el tudjuk adni, végleg ide jönnek a felesé- gével és a fiával együtt. Ha ide költöznek, akkor a korábbi üzleti kapcso­latait megszűnteti. Reméli, hogy munkájához kap megfelelő kisegítő erőket. Díszfákat és tujaféléket nevelnének. Igaz, ezen a vidéken, a hide­gebb éghajlat miatt kicsit korlátozott a dísznövényfélék nevelése, de ez nem riasztja el. S nem is akar szaporítani, csak továbbnevelni. Az áru­dájának akar utánpótlási hátteret teremtem, mert a beszerzések nem egyenletesek, s így alacsonyabb árszinttel lehet dolgozni. Dunakeszin az önkormányzat városi parkjait látta el növényekkel. Itt is a falu szépítésé­ben tud segíteni a különböző növényekkel. Igazság szerint azért is kötő­dik Nógrádhoz, mert Balassagyarmaton volt katona a határőrségnél a hatvanas években. Azt mondja, ha már várja is a nyugdíjat, a vállalko­zást megtartja bizonyos szinten. A falugondnokok csapatkapitánya Behiczki Károly csaknem tíz éve falugondnok. Előtte a mezőgazdaságból élt, meg fuvarozott, s amikor meg­hirdették ezt az állást, megpályázta. Szívesen cseleke­dett máskor is az emberekért. Naponta nagyon korán kel, ezt is megszokta. A falugondnoki munka mellett még kiegészítő feladatokat is elvállal. De azért jut ideje a kikapcsolódásra is. Mindenkori szórakozása a labdarú­gás volt. Valamikor ő is futballozott, manapság inkább már csak nézi. Szívesen játszott bármelyik poszton. Illetve esetenként focizik még most is. A megyei falugondnoki egyesületüknek van egy csapata, s évente jár­nak országos kispályás versenyekre. Nemrégiben Szabolcsban jártak, ahol a hatodik helyen végeztek. A csapatkapitány mindig a legidősebb falugondnok. Most ő lett a kapitány. Képviselő, sekrestyés, harangozó Brindza Sándor mosolyogva mondja, hogy gyakorta csak túrónak hívják. A brindza ugyanis szlovák eredetű szó, nem csúfolódás. Magyarul túrót jelent. Esztergá­lyos a tanult szakmája, de jelenleg egy bútorgyártó cég­nél sablonraktáros, a rétsági ipartelepen. Eredeti szak­májában csak távol lehetett volna munkát találni, így vi­szont közel van az otthonhoz. Kicsit bánatosan mond­ja, hogy ötvenéves, a szakmában is elmaradt a fejlődéstől. Dunakeszin tanulta a mesterséget, évekig ott dolgozott, majd Érsekvadkertre jött, s amikor felszámolták az ottani üzemet, Rétságon a szivattyúgyártó szö­vetkezetben talált munkát, s amikor az is megszűnt, elment sablonrak­tárosnak. Az önkormányzatok megalakulása óta képviselő a faluban és egyben alpolgármester. Mondja, hogy egyre nehezebb a képviselői munka, s a helybeliek akarata, szorgalma kevés a boldoguláshoz. Kato­likus ember, 1991-től az egyházközségnek is képviselője. Ő látja el a templom körüli teendőket, harangozik, sekrestyés, de ő az egyház he­lyi pénztárosa is. A nagyapja még beszélt szlovákul, s talán ennek kö­szönhető, hogy a háború idején nem vitték el harangot az oroszok, mert lebeszélte őket erről. Együtt lélegezik a faluval Pusztaberki a Borsosberényben működő körjegyzőséghez tartozik, ahol Dudásné Schlenk Judit a körjegyző, aki tizenhárom éve végzi ál­lamigazgatási feladatait a faluban. Amikor ide érkezett csaknem minden középület siralmas, lerobbant állapotban volt. A hivatal Nagyorosziból kapott bútorokat a közös tanács vagyonmegosztása során, hogy leg­alább az ügyfeleket legyen hol fogadni. Aki azonban most megy végig a falun, már a nyomait sem látja ennek. S ehhez nagyon szívós küzdelmes munkára volt szükség a polgármester, a képviselők, s minden segítő ré­széről. Nem szabad legyinteni annak hallatán, hogy Pusztaberkin 131 la­kos él. A költségvetést, a beszámolót, helyi rendeleteket ugyanúgy el kell készíteni, a segélyezésekre is szükség van, s minden, a testülettel kap­csolatos feladatot intézni kell. Tavaly óta pedig szlovák kisebbségi ön- kormányzat is működik náluk. A fejlesztések döntő többsége pályázati pénzekből valósult meg. Az elmúlt években a körjegyzőség közreműkö­désével sok pályázat készült és számos nyertes is volt. Sok időbe telt az elmaradt hagyatéki ügyek lerendezése. Esetenként két-három évtized múltán rendeződtek ezek. Volt, hogy Dél-Afrikába, Amerikába levelez­tek, s egy idős néni Kanadából látogatott haza ügyeinek intézésére. Az önkormányzat több mint fél évtizede forráshiányos, s pályázni kell az el- fogadható működéshez szükséges pénz megszerzése érdekében. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom