Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)
2003-10-27 / 248. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 BORSOSBERENY 2003. OKTÓBER 27, HÉTFŐ Ősidők óta lakat) hely a nógrádi medence szélén, a Börzsöny keleti lábánál elterülő község: a kő- és a bronzkori leletek mellett a honfoglalás Ideiéből származó sírokat is feltártak a közelében. A falu nevének előtagja a Bors személynévből származik, az utótag pedig a kabar Berény törzsre utal: a kabarok valószínűleg még a honfoglalás alatt csatlakozlak a magyarokhoz. Egy oklevél 1274-ben említette először a talu nevét: akkoriban a diós- jenói jobbágyok bérelték az Itteni földeket. Csák Máté Nógrád vármegyében élő hívei 1311-ben feldúlták a település templomát mert urukat Gentilis bíboros, a pápai követ kiátkozta. A községről 1393ban a Losonczy család birtokaként tettek említést. A talu a középkori oklevelekben Berinke és Borsos-Berinke néven szerepek. A község határában ál egykor a Szomolya nevű falu, amely 1278-ban szerepek először a krónikában. Ezen az elpusztuk településen álk a középkorban a jobannka lovagok rendháza. akik egyben a birtokosok is vokak. |A konvent a XV. században elpusztult! Borsosberényt 147Men Madách László és barátja. Jánossy Gáspár nyerte adományul Mátyás királytét amiért a csehek elleni hadjáratban kilek vkézségükkel: a két katona ugyanis elfogta Podjebrád György cseh király kát Viktoril. A lain 1552 nyarán. Drégely várának eleste Ián lek a török hódoltság része, de a pusztítások már Nógrád várának 1544-es megszállása Ián megkezdődtek a vidéken. Berény 1563-ban a nógrádi szandzsákhoz tartozott 32 adóköteles háztartással - tehát jelentős településnek számkott Hűbérura 1587-ben Hízván drégelyi török klona volt a tizenöt éves háború idején. 1598- ban pedig Madách Péter birtokoka. A XVII. század első felére a falu jórészt elpusztult az 1633as török adélisA község 1715-re népesült be Ismét. A római katolikus templom középkori eredetű. Mai, barokk formáját 1728 és 1730 közök alakitokák ki, 1790-ben bővítették. Kevés- Pénzügyileg nem áll jól a borsosberé- nyi önkormányzat, hiszen 16 millió a forráshiánya. Ez abból is adódik, hogy a tavalyi közalkalmazotti béremelés fedezetét nem kaptuk meg, bár a médiák az ellenkezőjét állítják - mondta gondterhelten a polgár- mester. Az előző időszakban teljes egészében kiépült a községben az infrastruktúra, ami nagy könnyebbséget jelent, hiszen már csak működtetni kell. Szeretnék települést szépíteni, amennyiben lesz rá anyagi fedezet. Az önkormányzat kötelességének érzi, hogy az iskolát ne hagyják bezárni, noha a legköltségesebb intézmény. A kultúrház aránylag jó állapotban van, csak nincs kihasználva igazán. Legutóbb 1 millió forintot nyertek pályázaton a területfejlesztési tanácstól, amelyből elektromos hálózatbővítést hajtottak végre a Sallai úton. Ezen a részen szeretnének majd a közeljövőben 14 darab telket kialakítani, amiből bevételt remélnek. Az utak állapota nem jó, nagy részük javításra szorul. A községen átvezető két küopénzből nehéz élni nak abban, hogy ezzel is hozzájárulnak a község tisztaságához. Ebben az évben felújították a könyvtári helyiséget, amely már több évtől nem üzemel, a nyugdíjasklubot és az iskola egyik épületszámyát. A településen két asszonykórus tevékenykedik, számos helyen szerepeltek már mindenki megelégedésére. A községben élő vallásos emberek túlnyométeres Petőfi út felújítására árajánlatot kértek, a felújítás 205 millió forintba kerülne. Erre abszolút nincs esély, hogy rendbe tudják hozni saját erejükből. Az idén buszvárót építenek a 2-es számú főút megállójában, a munkálatok egy részét társadalmi munkában végezték a község lakói, amit ezúton szeretne megköszönni a polgármester. A közterületekre fából készült hulladéktároló edények kerültek, bízKántor is a polgármester Busái István nyolc éven át önkormányzati képviselőként szolgálta a falut, most viszont első emberként, polgármesterként. Az elektronikai műszerész végzettségű férfi rádiótelevízió műszerészként dolgozott, de eközben a zenéhez mindig is vonzódó fiatalember elvégezte a kántorképzö iskolát is. Több éve kárrtorizál a helyi templomban. Kedveli a labdarúgást, hiszen ő is focizott, a csapat azonban most éli a korszakváltást. Felesége a földhivatalnál dolgozik. Dávid fia a váci piaristáknál érettségizett, most a Sapientia Főiskolán hittantanámak tanul. A polgár- mester választási cédulájára ezt írta fel: Jól csak a szívével lát az ember. Azt kívánja: Legyen a községben nagyobb összefogás, szeretet,, ami még mindig ránkféme. Nem vagyunk békétlenek, de valamit élfelejtettünk, szeretni egymást. BORSOSBERENY 2003. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE mó többsége katolikus. Az önkormányzat és az egyházközség kapcsolata jónak mondható. A polgármester úgy gondolja, hogy nem csak a pénz segítségével lehet a településen jó dolgokat tenni. A lakosság, az itt élő emberek önzetlen összefogása csodákra képes, jó példa erre a mostanában épülő buszváró építése. Azt szeretné a polgármester, hogy érezzék át, a településük fejlődése minden itt élő polgár érdeke és kötelessége. Itt becsülete van a nyugdíjasnak! Évek óta működik a faluban a nyugdíjasklub, amelynek 33 tagja van, majd tíz éve állandó elhelyezést kaptak, a berendezés több sikeres pályázat eredménye. A klubtagok, s néhány kívülálló a lehetőségeikhez mérten járultak hozzá a komfortosság kialakításához. Működési forrásuk az önkormányzat rendszeres támogatása és a tagdíj. Programjukban szerepelnek a közös autóbusz-kirándulások, névnapi és ünnepi megemlékezések, Mikulás, karácsonyváró délutánok, pótszilveszter, farsangi vigasság, gyógyfürdőzések, kártya- és rexverseny, irodalmi estek, vitafórumok, ismeretterjesztő előadások. Közös vacsorák, teadélutánok, beteglátogatások, kötetlen beszélgetések. Rendhagyók a többszöri „lagzizások”. Az ötvenéves házassági évfordulókat mindig megünnepelték. Voltak köszöntések, majd tréfás szertartás közepette újabb ötven évre fogadtak egymásnak örök hűséget a menyasszonyok és vőlegények. A polgármester, a jegyző és a plébános remek segítők voltak ebben a ritka programban. Mindig megemlékeznek az örökre eltávozott tagokról. A község vezetőivel baráti és korrekt a kapcsolat. Egy boldog mindenes nagyapa Gere János az egyik legsokoldalúbb lakos a faluban. Nagyorosziban kereskedelmi tanuló volt, majd 1956-tól 1979-ig a kereskedelemben dolgozott, itt a faluban. Időközben Verpeléten katonáék- nál letöltötte a kötelező kétéves szolgálatot. A tanácsi rendszerben huszonöt évig tanácstag Gere Janos volt. Most viszont nem vesz részt semmiben. Persze ha tebb feladat hárult rá, szertáros kell és kérik, akkor segít, de volt. Meg mosónő, mindenes a semmiféle tisztséget nem haj- focicsapatnál. A mostani csapat- landó vállalni. A sportkörben is ról csak annyit mond: feljövő- tevékenykedett, a legösszetet- ben vannak. Két lánya helyben, illetve Érden pedagógus. Három unokája közül kettő fiú és egy kislány. A felesége az önkormányzatnál dolgozik. A legutóbbi időben a kisebbik unokájával volt gyesen. Egy évig pesztráskodott, de alig várta, hogy vége legyen, annyi lekötöttséggel járt. Most meg a lányáék házátalakításánál ő a mindenes. Nem panaszkodik, boldognak érzi magát. Eljár az erdőre fát gyűjteni, és szabad idejében elballag a nyugdíjasklubba. Nevetve mondja, hogy nem akar nyerni sem, mert nem is lottózik. Énekel és maketteket épít Kovács György, szülei, felmenői kivétel nélkül helybeliek. Ősi család, címer nélkül. A fiatalember kántor nagyapja hatására már fiatalon zenét tanult. Kitűnővel érettségizett, Vácott kántorképzőt végzett és jelenleg Tolmácson és Berkenyén kántora a katolikus felekezetnek. A közeli Berkenyén német nyelvű szent- ségimádást, litániát is tart. Örömmel újságolja, hogy nemrégiben új orgonát kaptak Berkenyén, s nagyon sikeres volt az avatókoncert. A hétköznapjain a Budapesti Műszaki Egyetemen első éves építészmérnök-hallgató, a hét végén pedig hazajár énekelni. Mindebben sok öröme telik, azonban azért szomorú, mert úgy látja, hogy sok emberben nincs igény az értékekre. Az okát nem tudja. Felfogásához híven a diszkókba nem jár el. Nem az emberek miatt, hanem mert nem tudja elviselni. Kicsit régimódinak tartják, mert megrögzött komolyzenepárti. Barátai vannak, akikkel időnként együtt tart, a lányokat azonban csak futó pillantásra méltatja. Szeret kertészkedni. A japán kertészet bűvöli el, tizenöt törpefát, bonsait nevel. Kedveli a makettek készítését, erre egyébként is szükséges lesz az egyetemen, mert a terveket maketten kell megjeleníteni. Az életcélja az igényesség és a tervezőépítész-diploma. Amihez hozzáfog szeretné hibáüanul véghezvinni. Arcok a településről Szeretné a könyveit kiadni Stáb Lászlóné fiatalkori vágyai szerint pedagógusnak készült. Mindig tanítani szeretett volna, de nem sikerült. Férjhez ment, de el is vált, s a két gyermek nevelése rá maradt. A gyerekeinek is már gyerekei vannak, főiskolásak és kisebbek. Itt született a faluban, itt élte le eddigi életét. A lánya Gyöngyösön végzett főiskolát és Balmazújvároson laknak. A nyugdíjazása előtt Horpácson volt 11 évig nevelő. De ajándékul kapott még egy évet, mivel az intézet is tovább élt, s őt arra az időre visszahívták tanítani. Bözsi néni most írogat, regényt, verseket. Szomorú azonban, hogy nem tudja ezeket kiadatni. A 43 ezer forintos nyugdíjból nem lehet a könyvkiadást pénzelni, és ráadásul neki kellene foglalkozni a terjesztéssel is. A helyi újság, meg a Tanító című folyóirat is közölte már a művét. Reménykedve mondja, hogy a műveket majd meghagyja az unokáinak. Az első három kisregénye az intézeti gyerekek életét dolgozza fel. Arról szólnak, hogyan lehet embernek megmaradni, mert nem biztos, hogy minden intézeti gyerek elkallódik, bűnöző lesz. Mindenkinek olvasni kellene! Demeter Károlyné, Babika a helyi nyolcosztályos iskola alsó tagozatán tanító. Valamikor még könyvelőként dolgozott, de időközben az esztergomi tanítóképzőben szerzett diplomát. Érsekvadkerti férje révén kerültek ide, aki villamosipari technikus, s egykor az állami gazdaságban dolgozott energetikusként. Babika nagyon büszke két felnőtt gyerekére, s kisfiú unokájára. Azt mondja, hogy boldogok a gyerekei, így ő is az. A tanító néni elég sok mindenbe bekapcsolódott a falu életében. Elvállalta a nyugdíjasklub irányítását és ő a könyvtár vezetője is, hiszen a főiskolán ezt is tanulta. A kölcsönzés szünetel a könyvtár felújítása miatt, s amit eddig felépített majd újra kezdheti. Nagyon fontosnak tartja, hogy minél több gyerek és felnőtt olvasson. Ő maga is szeret olvasni, rejtvényt fejteni, szereti a barátait. A nagy ünnepeken kívül most újra divatba jött a szüreti felvonulás. Erre sokan maskarát öltenek, még a legkisebbek is. Vidám farsangi vigalom van ilyenkor. Szomorúan mondja, hogy minden intézményben a kultúra van a költségvetés végén. Erre pedig áldozni kell, ami nem térül meg azonnal, de ebben az el- piacosodott világban az emberek nem szívesen áldoznak arra, ami nem hoz közvetlen hasznot. Ezen változtatni kell, de nem biztos, hogy pont ilyen kis településen. Gyökeret vertek a megyében Az ízes beszédű, dr. UjfaLudi Maim szabolcsi születésű doktornő Nyíregyházáról származik és az egyetem után Sátoraljaújhelyen dolgozott körzeti orvosként tizenegy évig. Kezdettől fogva erre a hivatásra készült. Baráti kapcsolat révén jöttek Nógrádba, s 23 éve gyógyít ebben a faluban. Több mint fél évtizede Rétságon laknak, ahol jf| építkeztek. Két éve már vállalkozó orvos. Az a fiúcska, akit idekerülésekor vizsgált először már egyetemista. Mindenkit ismer, előtte már senki sem tud eltitkolni semmiféle betegséget. Három község tartozik a körzetéhez, Borsosberény, Horpács és Pusztaberki, összesen több mint 1300 beteggel. A járó betegek ellátása mellett látogatja az idős embereket is. S bizony sokszor érzi, hogy betegebb, mint az, akihez mennie kell. Ha csak teheti mennek az unokájukhoz és hozzák magukkal. Nagyon szeret sütni-főzni. Különösen a szabolcsi töltött káposztát szereti. A töltelékek közé kolbászt vagy füstölt húst tesz, bele pedig szalonnát darál. Specialitása, hogy friss kaprot tesz a töltések közé, ami különleges ízt ad. A doktomőék már gyökeret vertek a megyében. A községi asszonykórus próba közben A borsosberényi óvoda egy régi kúria épületében működik Akinél mindenki fel van írva Busái Sándor, 1924-ben született és 18 éves koráig itthon volt a faluban, majd elszegődött a MÁV-hoz dolgozni. 1942. április 7-től 1981-ig teljesített szolgálatot a balassagyarmati vonalon. Váltókezelő és raktáros volt. Az idős vasutasnak két fia van, egyikük itt él Borsosberényben, a másik pedig Dunakeszin. Összesen öt unoka teszi széppé a nagyapa öregkori napjait. Sanyi bácsi azonban igyekszik hasznossá tenni magát most is. Mindennel foglalkozik, ami csak történik a faluban. Több mint húsz éve jegyezgeti fel az eseményeket, vastag füzetekbe írja a történeteket. Már jártak nála az újságoktól, le is fényképezték. Azt mondja, hogy a helybeliek sok mindent nem tudnak, ő viszont megválaszol mindent. Mutatja a sűrűn teleírt füzetet, benne pontos időrendben sorakoznak az egykori falubeliek. A névsor hiteles és pontos, hiszen az öccsével évtizedeken át ők voltak a sírásók. Négyszáz halott nyugszik csak az új temetőben. Mondogatja, hogy az idő eljárt fölötte, bántja az érszűkülete, s a bal szeme sem az igazi már. Pedig még lenne dolga a herényiek történetének a rendszerezésével. Könnyen meg lehetne oldani, hiszen nála mindenki fel van írva.
