Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-20 / 244. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MEGYE 2003 T E R É N Y 2003. OKTÓBER 20., HÉTFŐ A község környéke a bronzkortól lakott, és hon­foglalás kori leleteket is feltártak Itt. A telepü­lés a középkorban a Vásáros-Térién nevet visel­te; az utótag bizonyára a honfoglaló Tarján törzs emlékét őrzi. A település vásártartási jog­gal rendelkezett és városi kiváltságokkal bírt. Az oklevelek 1283-ban említették először. A fa­lu római katolikus temploma az 1400-as évek­ben épült, s bár az évszázadok során többször átalakítutták, a szentély egyes részletei meg­őrizték gótikus jellegüket. Feljegyezték, hogy 1497-ben az Isten háza harangot kapott, amit 1696-ban újra öntöttek. A helység 1506-ban Terjéni Radnóthy György birtoka volt, a XVI. század közepétől pedig a török fennhalésága alatt állt. A tizenöt éves háború felvidéki sike­rei után, 1598-ban Balassa Zsigmond volt a földbirtokosa, 1633-ban azonban újra a török adóztatta, a váci nahije részeként. A török ki­űzése után, 1686-ban grét Zichy István nyerte adományul. Az 1715-ös összeírás öt magyar és 11 szlovák, a 1720-as pedig 12 magyar és 16 szlovák háztartást említett itt. Érdekesek a község környékének egyes dűlőne­vei: az egykori Akasztóhegy neve arra utal, hogy bitófa állt ott, amíg a középkori település pallos­joggal bírt. (Zsigmond király 1400-ban adományo­zott pallosjogot az itt birtokos Terjéni Péternek és rokonainak.) A Barátszurdok helyén hajdan kolos­tor volt. A Peres-dűlő neve onnan származik, hogy 1848 előtt a herencsényiek és a terényiek között hosszú per folyt a tulajdonjogáért. A falu evangé­likus temploma az 1910-es években épült. A Hrabina nevű domb alatt egész utcasorra való né­pi lakóház maradt fenn a XX. század elejéről. A községhez tartozó Kiskérpusztán töltötte gyermek­korát Szent-Györgyi Albeit, a világhírű NobeFdíjas biokémikus. A község határában a Káposztás-hegy aljában található tavat és a tavaszihérics-mezőt 1995-ben természetvédelmi területté nyilvánítot­ták. Terényt ma körülbelül fele-fele arányban lak­ják magyarok és szlovákok. Római katolikus templom Evangélikus templom Munkahelyteremtés helyben Terényt mai lakosságát tekintve - 446 fő - kissé elöregedve, főként evangélikusok és katolikus vallású- ak lakják. Megélhetésüket helyben néhány kisebb családi vállalkozás mellett a háztáji gazdálkodás jelen­ti. Ipari vállalkozási tevékenység nem folyik a településen. A felnőttek 1990-es rendszerváltó pél­dáját követve 1992-ben az országban el­sők között jött létre a gyermekönkor­mányzat. Őket követték a településen élő szlovákok a kisebbségi önkormányzat megalakításával. Ma is így hármasban dolgoznak településükért. A sors időköz­ben úgy hozta, hogy az óvodások és a felső tagozatos iskolások Szandán növe­kedhetnek és tanulhatnak, még a mára tucatnyira fogyatkozott alsó tagozatos ál­talános iskolásokat helyben oktatják. Itt is a korábbi években túlnyomórészt meg­építésre kerültek az infrastruktúrához szükséges beruházások, de a legna­gyobbra, a szennyvízcsatorna kiépítésé­re még várni kell. Ezt a jövőben pályáza­ti keretek között Herencsényhez, illetve Szandához csatlakozva szeretnék megva­lósítani. A kapcsolatok teremtésében már jó úton járnak. A gyermekönkormányzat­nak például két szlovákiai településsel - Ipolybalog és Ipolyfödémes - a község ön- kormányzatának pedig a szintén szlovák Apátújfaluval van testvéri kapcsolata. Idén februártól sikerült egy négygyer­mekes házaspár ideköltözésével, dr. Sza­bó Gergely és dr. Ha Veronika személyé­ben megoldaniuk a háziorvosi ellátást. Ugyancsak a közelmúltban új tanító, Herbály Eszter került a településre. Na­gyon szép ravatalozót terveztek, melyet 2004-ben saját erő mellett a kétharmad­nyi területfejlesztési alaptól elnyert pá­lyázati pénzeszköz felhasználása mellett fognak megépíteni. Terény híres kulturális életéről, így idén a belső-cserháti térség pályázati le­hetőségét kihasználva Építészmérnök, tájfutó polgármester Fáy Dániel 1967-ben született Budapesten, nős, öt gyermek édes­apja, építészmérnöki végzettséggel rendelkezik. Korábban a fővá­rosban egy építészeti irodát vezetve kerütt kapcsolatba a település­sel. Ma tényként említi, a faluban olyan felmérhetetlen műemlék jel­legű építészeti értékeket talált, mely a jövőben nagy gondosságot igényel. Talán ez is vezette ahhoz a gondolathoz, hogy 2002-ben döntsön, végleg elhagyja a fővárost és leköltözik a csendes, jó levegőjű, igen vendégszerető Terénybe. Pol­gármesteri megválasztását követően úgy érezte, ebben a feladatban számára sok kihívás van. Hobbija a tájékozódási futás. TERENY 2003. Ifi KÖLTSÉGVETESE kommunális feladatok , 1265 szociális , ellátások 3922 helyi “utak 3 922 Zj 6205 társulás költsége 10231 _ szeretnének a nyertes pályázók között lenni. Ez utóbbi a már országos, sőt, nemzetközi hírnévre szert tett, többna­pos nemzetiségi nap rendezvényére, illet­ve a színpad felújítására és egy időszakos ifjúsági szálláshely - camping - kialakítá­sára irányul. A polgármester szeretné, ha a turiszti­ka, az élelmiszergyártás egyes részei, a kézműipar és az egészségügyben való munkahelyteremtés itt helyben megvaló­sítható lenne. Őrizzük a múltat, hogy legyen jövőnk Néhány évvel ezelőtt alakult meg Terényben az Arttéka egye­sület. Tagjainak gerincét a térséghez kötődő képzőművészek, művészek és a közművelődéshez tartozó szakemberek alkot­ják. Munkájukat Lencsés Zsolt festőművész fogja össze. mely elsősorban a térség fiatal tehetséges alkotóit mutatja be. Az ide vetődő vendég, aki be­lépődíj fizetése nélkül tekinthe­Ma a helyi és országos mellett két jelentősebb külföldi kapcso­latot tartanak fenn. Nyolc éve működnek együtt egy olasz ko­molyzenét képviselő egyesület­tel, akikkel minden évben egy többhétig tartó szimpóziumot bonyolítanak le. Másik fontos társkapcsolatukat a szlovák Rozéta csoporttal tartják fenn. Lencsés Zsolt szerint a kistér­ségében jelenlévő Leader-prog- ramba bekapcsolódva kinyílik a tér. Ennek első jeleként mutat- J kozott meg az a négy kortárs- fesztivál, melyet már két sikeres gyermekrajzpályázat lebonyolí­tása követett. Besegítettek a tele­pülés általános rendezési tervé­nek elkészítésébe is. A Műegye­tem hallgatói Karnba Tamás épí­tészmérnök irányítása mellett a terényi 85 lakóházból 63-at mér­tek fel. Az egyesület szerteágazó fel­adatai között találjuk az időköz­ben fiatalon elhunyt Kovács Al­fonz festőművész hagyatékának és egy 10 ezer kötetes könyvtár­nak a gondozását is, de rendkí­vül nagy súlyt helyeznek arra, hogy itt, a településen Szent- Györgyi Albert kultuszának me- mentót állítsanak, egyben haza­telepítsék hagyatékát. Úgy vélik, Kiskérpuszta mindig is jobban kötődött Terényhez, mint a hegy túloldalán lévő Bujákhoz. A mozgó haranglábáról elhí- resült kis településnek csiszo­latlan gyémántja a szoborpark mellett kialakított pajta és az akol épületegyüttese. Az utóbbit a napokban adták át rendelteté­sének, melyben egy tágas, re­A híres mozgó harangláb mek akusztikával rendelkező többfunkciós kamaraterem ke­rült kialakításra. A kamaraterem kiajánlása so­rán az egyesület szeretne bekap­csolódni az országos és nemzet­közi konferenciák, szabadegye­temek rendezvénysorozatába. A minap szoborparkjuk Csem- niczky Zoltán 6 méter magas Trombitáló Niké szobrával gaz­dagodott. Szólni kell még az is­tállógalériáról, melyet három éve indítottak be. Itt jelenleg negyed­évente szerveznek kiállítást, ti meg az épületegyüttest és a szoborpark alkotásait, távozása­kor emlékkönyvbe foglalhatja gondoláit. Közülük egyet, az akkori utolsó bejegyzést jegyeztük fel: Nagy szeretettel és örömmel lát­tam, hogy szülőfalumban az Arttéka hatalmas munkát vég­zett, kedves barátaim közül Zsoltinak, Zsuzsának és Tamás­nak nagy szerepe volt ebben. Őrizzük a múltat, hogy le­gyen jövőnk ! Paul Fajszán, Kanada Arcok a településről Sok a temetés, kevés az esküvő Kistestvére vagyunk és jó a kapcsolatunk a tele­pülés képviselő-testületével, mondta Gulácsiné Fabulya Hilda , aki 1994-től vezetője a szlovák ki­sebbségi önkormányzatnak. A mostani ciklusban Brozsó Andrásáé és Dudásné Csordás Orsolya segíti a munkáját. Megvalósítandó terveik közül az egyik legfontosabb, hogy a faluházban kapjanak egy he­lyiséget, mely a későbbiekben kisebbségi irodaként működne tovább. Fő célkitűzéseik között a hagyományok ápolása szerepel. Hathatósan besegítenek a település kulturális rendezvé­nyeinek szervezésébe, lebonyolításába. Kiemelt feladatnak tekin­tik a minden év júniusában megtartandó nemzetiségi nap lebo­nyolítását. Gulácsiné, aki egyben a térség lelkésze is, családjával tíz éve Bé­késcsabáról, illetve a rákospalotai evangélikus gyülekezettől ke­rült ide. Szerinte itt isten- és lelkészszerető emberek élnek, majd még hozzátette, de sajnos, egyre több a temetés és egyre kevesebb az esküvő. A világon egyedülállóként Nagy Vilmos gépésztechnikus néhány éve magánerőből hozta létre a szőlősoron egy általa vásárolt kis parasztházban a világ je­lenleg egyedülálló orsósmagnó-gyűjteményét. Az acélhuzalos magnóktól a stúdiómagnókig több mint 200 különféle típusú mű­ködő készülék ötven gyártó cégtől, 14 országból található itt. A magnógyűjtemény bemutatásakor a saját korának megfelelő zenei anyaggal szólalnak meg a készülékek. Jelentős hangsza­lag-, mikrofon-, magnófej- és szakirodalom-gyűjteménye is látha­tó, miközben a bejáratnál egy ember nagyságú anyóka régi szé­ken, ölében korabeli magnóval fogadja a betoppanó vendégeket. Nagy Vilmos a további helyiségek kialakításán fáradozik, már csak azért is, mert a közeljövőben az USA-ból további félszáz ré­gi magnókészülék érkezése várható. Alice kincsesbányája A falu központjában, a Fő úton álló kis épület nyi­tott ajtaján bepillantva az arra járó ezt olvashatja: Mézműves műhely-illatáruda. A pillanatnyi megle­pődést követően gyorsan kiderül, itt egy nagyon szép tartalommal megtöltött picinyke kiállítóhelyi­ség van, ahol a sütéshez, gyümölcsaszaláshoz, étel- készítéshez használatos tárgyak, értékek vannak összegyűjtve. A bérlőt, Kömyei Alicét annak ellenére, hogy csupán hét éve ke­rült a faluba, mindenki ismeri. Érthető, hisz Alice népműveléssel, hagyományőrzéssel foglalkozik. Ide kerülését követően több évig éneket, rajzot és hagyományőrzést tanított az iskolában, de ez má­ra megszűnt, maradt a délutánonkénti „társadalmi munkás” szak­köri foglalkozás és az esti mesegyűjtés. Úgy véli, Terényben meg lehet élni azokat a dolgokat, melyeket korábban ő is szeretett volna. Példáként említette a kemencefűtést, kenyérsütést, a petrencehordást, vagy a jeles népi szokásokat. Az általa foglalkoztatott gyermekek egyébként nagy örömmel játsszák végig a jeles napi szokásokról betanult műsoros előadásokat Alice mindig forgat valami újat a fejében. Most azon fáradozik, hogy újra bevezessék a vásáros Terény rendezvényt. Itt élned kell! Mucsina Gyula és felesége pedagógusok. Három fiúgyermekük és hat unokájuk van. A férj márkházai, felesége alföldi születésű. Az esztergomi taní­tóképző főiskolán 1962-ben megszerzett diplomát követően mind­ketten a közeli Herencsényben kezdték el pályafutásukat, innen kerültek Terénybe. Mucsina Gyula későbbiekben a körzetesítésen is keresztülment helyi általános iskola igazgatója lett. Néhány éve egy betegség foly­tán leszázalékolásra került, de 12 évre polgármesterként még beug­rott a települést irányító munkába. A legutolsó választáson már nem indult. Belefáradt. Ekkortájt mindig csak Kölcsey Szózatának egyik sora jutott eszébe, melyet aztán a maga szájíze szerint így módosított: Itt élned kell! Belefogott hát a kecsketartásba. Első kecskéje a Hilda még ma is ott legelészik az időközben százra emelkedett szaporulattal a település szélén kiépített bócsoki far­mon. Őstermelőként a kecsketejből sajtot állít elő. Mucsina Gyula büszke az általa készített kecskesajtra, ennek hírét az idelátogatók már Franciaországba is elvitték.--------------------------------------mm---­A z épület, amelyben konferenciaterem is rendelkezésre áll

Next

/
Oldalképek
Tartalom