Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-02 / 229. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 SZÉCSÉNYFELFALU 2003. OKTÓBER 2., CSÜTÖRTÖK Régen csak Felfalunak hívták a községet. Középko­ri eredetű település, de a birtoklástörténeti adatok hiányosak. Annyit tudunk, hogy Szécsényi László liú utód nélküli halála után, 1459-ben a Fellatu le­ányainak tulajdona lett. Közvetlenül a török világ előtt, 1548-ban bizonyos Nyakazé György volt a birtokosa. A környéket az Ipoly-vötgyi nógrádi vá­rak eteste után, 1552-ben szállták meg a törökök. Fetlalu ekkor a szécsényi szandzsák része lett. A kincstári adóívek szerint 1562-ben Hasszán Teszvídzs török tiszt hűbérbirtoka volt. A tizenöt éves háború felvidéki sikereinek idején, 1598-ban Dely László volt a település földesura. Az 1754-55-ös vármegyei nemesi összeírás szerint Garamszeghi Géczy Imre birtokolta. Prénay Mihály 1845 körül, Glos Sámuel pedig 1865 táján építtet­te itteni kúriáját. A falu temploma Vendégház Vendégház Vendégház Játszótér A zsákfaluból a kiút a vendéglátás lehet Szécsényfelfalu évtizedeken keresz­tül az endrefalvai körjegyzőséghez tartozott, amely 1950-ig, a helyi taná­csok megalakulásáig működött. 1971-ben jött létre a közös községi tanács Endrefalva székhellyel, így Felfalu ügyeit ismét a szomszédban intézték. Az 1990-es önkormányzati választások idején a község még Endrefalva körjegyzőséghez tarto­zott, ám felismerve lehetőségeit, 1992. január 1-jével kivált abból, s azóta éli önálló életét. A csodálatos természeti környezetben, egy dombok övezte völgykatlanban elte­rülő település népessége az utóbbi évek­ben 500 fő körül stagnál és fokozatosan elöregszik. A mintegy 70 fős romaközös­séget a 3 fős cigány kisebbségi önkor­mányzat képviseli jó együttműködési készséggel. A munkanélküliség 40 százalékos. A legjelentősebb munkáltató maga az ön- kormányzat intézményeiben és közmun­Kialakítottak orvosi és fogorvosi rende­lőt (3-3 rendelési nappal), polgármesteri hivatalt. Felújították az óvodát és az alsó iskolát, a művelődési házat, a ravatalozót és a sportöltözőt. Létrehozták az idősek házát, falugondnokot alkalmaznak. A ke­reskedelmi ellátást két élelmiszerbolt, há­rom vendéglátóegység és a palackozott italok boltja biztosítja. A település természeti adottságait, a jó­szerivel érintetlen táji környezetet, vadá­szati, horgászati és lovas­Vállalkozó polgármester A 49 éves, tősgyökeres felfalui Kuris Zoltán pályáját az esztergomi szakközépiskolában szerzett szakmájával 1973-ban a megyei kórház­ban orvosi műszerészként kezdte. A '80-as évek elejétől fuvarozó, majd műszerész-vállalkozásba kezdett, 1987 és 1990 között pedig a helyi termelőszövetkezetben volt művezető. 1990-ben a falu első emberévé vá­lasztották, majd két kihagyott ciklus után 2002-ben magabiztosan nyert. Vállalko­zói tevékenységét felesége vette át. Fiuk a fővárosban rendőrként szolgál, lányuk mostanában állt munkába. A polgármester kikapcsolódásként szabad idejében legszívesebben horgászik. kaprogramjaiban dolgozókkal. A két ké­zen megszámolható egyéni és társas vál­lalkozások csak enyhítik a foglalkoztatási gondokat, meg nem oldják azokat. A település óriási értéke a teljesen ki­épített víz-, villany-, gáz-, telefon- és szennyvízcsatorna-hálózat. A községi utak 90 százaléka burkolt, egy részük azonban felújításra vár. Mindez jórészt az elmúlt 10-12 év összefogásának, a pályá­zati lehetőségek jó kihasználásának az eredménye. SZÉCSÉNYFELFALU 2003. ÉVI KdLTSÉGVEÍÉSE kiadások iizréT 14.077 szociális ellátások felhalmozási kiadások 6.462 e 12.900 Összesen: 63 819 E Ft sport lehetőségeit tekintve az idegenforga­lom bázisa lehet. Sok üresen álló paraszt­ház is kínálja magát, amelyekből vendég­házak és szolgáltatóhelyek is kialakítha­tók. Két vendégház, Saját Nándoré és Kuris Eleméré is már várja az idelátogató turistákat. Vendégmarasztaló programokra is készülnek: a zsákfaluból a kiút a vendég­látás lehet. A környezet fejlesztése céljából hozták létre a Ménes-patak menti települé­sek egyesületét és minden törekvésük arra irányul, hogy kihasználják a falusi turiz­mus és vendéglátás lehetőségeit. Munka és tanulás lehet a kitörési pont Magyargécből nősült be egy helybeli cigánycsa­ládba Oláh Attila, hogy aztán 2002-ben már a ci­gány kisebbségi önkormányzat elnökének válasz­szák és két magyar társává képviselje a mintegy 70 főt kitevő falubeli roma -kisebbséget. A három- gyermekes, rokkantnyugdíjas szimpatikus fiatal­ember minden erőfeszítése arra irányul, hogy se­gítse övéi felemelkedését, egyelőre és először is persze talponmaradásukat, hiszen a családok jó részében a felnőttek munkanélküliek. Pedig a kitörési pont számukra csak a munka és a tanulás lehet, ezért is nagyon nehéz a hely­zetük, mint mondja, mert még nem minden roma gondolkodik így, de véleménye szerint a kor­mány sem igen tudja mit tegyen velük. Élelmiszercsomaggal, ru­házattal, adományokkal segíti az önkormányzat a cigánycsaládo­kat, de ez csak ideiglenes megol­dás fennmaradásuk biztosításá­ra. Diszkrimináció a faluban nem tapasztalható, a települési önkormányzat is ott segít, ahol csak tud... A helyiek mellett vendégeket is szolgálna Saját Nán- domé, Éva asz- szony 1974-ben, 20 éves korában jött férjhez a falu­ba, s talált ott­honra, olyany- nyira, hogy ma férjével, két lá­nyával és unoká­jával az egyik leg­ismertebb nagy­családot alkotják, még ha nem is él­nek együtt és nem is tartózkod­nak mindannyi­an mindig a falu­ban. Éva asszony érettségi után a volt BRG-ben dol­gozott, s munka mellett szerezte később kereskedelmi ismereteit, szakképzettségét. 1992-ben kez­di üzleti vállalkozását először a volt áfész-bolt bérlőjeként. Je­lenleg egy másik kis helyiség­ben élelmiszerüzletben, illetve vegyesboltjában áll a számára nagyon kedves helybeli vásárlók rendelkezésére. Ugyanakkor egy szülőktől örökölt ház ven­dégházzá történő átalakításával, (három szoba, fürdőszoba, fő­zőfülke, terasz) várják a pihe­nésre, kikapcsolódásra vágyó turistákat, kiket családtagként kívánnak kezelni és kiszolgálni ebben a csodálatos környezet­ben. Arcok a településről Hat év fogságban, egy élet munkában Már dédnagyapja is felfalui volt az 1915-ben hadiárva­ként megszületett Halmosi Györgynek. Volt tehénpásztor, summás, a falubeli uraságnál dolgozott, sőt leszállt az etes- raui aknába is. Öt évig a rendőrség állományában szolgált Budapesten, innen hurcolták el az oroszok. A hat évig tar­tó, a csecsenföldi Groznijban megszenvedett fogságból 1950-ben szabadult. Ezután Petőfibányán dolgozott, majd a síküveggyárban helyezkedett el, ahol 24 évet húzott le. 46 évi munka után ment nyugdíjba 1975-ben. Büszke 82 éves feleségére, két gyermekükre és öt unokájukra. Meséli, hogy amíg a környező bányá­kat be nem zárták, a falubeli férfiak többsége bányászkodott, kevesebben szőlőt is termesztettek. Felháborodott a termelőszövetkezetek széthordá- sán, minden baj forrásának tartja a munkanélküliséget és a hitetlenséget. Maci és egér megférnek egymással Természeti környezetéből csak épített belső világa sze­met gyönyörködtetőbb annak a kis óvodának, amelynek vezetője Várhegyi Gabriella. Szeretettel nevelgeti jelenleg 18 gyermekpalántáját. Immár 10 éve áll az óvoda élén. Az intézményben három éve kötötték be a gázt, felújították a mosdót, javították felszereltségét. A foglalkoztatóban fel­tűnő a tisztaság és rend, a kaleidoszkópszerűen színes, a többségében képességfejlesztő játékarzenál. Felszereltsé­gük javítását pályázatírással igyekeznek javítani, most ép­pen az udvar felújítására és számítógépparkra adtak be pályázatot. A játék és a számítógép, jelképesen a maci és az egér jól megférnek majd egymás­sal. Egyébként az óvoda jól felszerelt konyhával rendelkezik és nemcsak a kicsik, de az idősek házában lévő öregek étkeztetését is biztosítja. Kiveszik részüket a falu életéből Az 1-4. osztályt működtető általános iskolában 22 ne­buló issza magába a 43 éves, pedagóguscsaládból szár­mazó tanítónő, Homoki Marianna minden szavát. A két tantermes iskolát a '90-es évek elején alakították ki egy szolgálati lakásból, fokozatosan megteremtve a korszerű oktatás feltételrendszerét, bár hiányzik a tornaszoba, tor­napálya. Ketten tanítanak itt, megosztva az 1-2. és a 3-4. osztályt. A tanulók között több hátrányos helyzetű, egyé­ni bánásmódot is igénylő gyerek van. A tanítás családias jellegben folyik, nagy figyelmet fordítanak a környezeti nevelésre. Bekapcsolódnak a falu életébe, közreműködnek a különböző rendezvényeken, köszöntik az öre­geket idősek napján, műsort adnak karácsonykor. Homoki tanítónő hob­bija az utazás, kirándulás a családdal és az olvasás, a könyv minden mennyiségben. Idősek háza: kényelem, komfort A szép környezetben lévő felújított, jól karban­tartott, 20 férőhelyes idősek házának vezetője, gondnoka, mindenese, az 1954-ben született, a gyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola egészségügyi szakán érettségizett és szakképesí­tést szerzett Kuris Béláné, Ágika, aki lelkét kiteszi, hogy minél otthonosabbá tegye a házat és maxi­málisan kiszolgálja és ellássa azt a jelenleg 26 rászoruló idős asz- szonyt és férfit, aki bejár az intézménybe és ideje egy részét a házban tölti el. Az ott­hon, nyugodtan ne­vezhetjük így, mert valóban otthonos fel­szereltsége jónak mondható, van itt minden, ami kell, tá­laló, konyha, jó kis ebédlő, fürdőszoba, mellékhelyiségek, te­levízió és olyan kellé­kek is, mint vérnyo­másmérő, vagy éppen szobamérleg. S ho­gyan érzik magukat az itt tartózkodók? Kincses Sándomé, Juliska néni 82 éves és 9 éve jár ide, azt mondja, hogy igazán jól elvannak egymással. Kuris Ferencné, aki 72 éves és 7 éve látogatja az otthont, maximálisan elé­gedett az ellátással és a gondozónővel is, de még a polgármestert is megdicséri - mint mondja, sokat köszönhetnek neki. Háztól házig szolgálatban A mezőgazdasági szakmunkásképzőt végzett, 47 éves kétgyermekes családapa, Bartus László négy éve látja el a falugondnoki teendőkét. Munkanélküliként közvetítették ki az önkormányzathoz, hogy aztán a kecskeméti népfő­iskolán szerezzen képesítést a falugondnoksághoz. Ko­rábban többek között 5 évig dolgozott a tarjáni acélgyár­ban, 14 évig pedig az endrefalvai termelőszövetkezetben. Ezeregy dolga van, mint mondja. Az első talán az iskolás gyerekek iskolá­ba és hazaszállítása, minthogy a felső tagozatos gyermekek Endrefalvára járnak. Neki kell gondoskodnia többek között a betegek részére történő gyógyszerek biztosításáról, az óvoda konyhájának nyersanyagbeszerzé­séről, önkormányzati és lakossági megbízatások teljesítéséről. Azt mond­ja, amilyen háztól házig szolgáltatást végez, ami neki nagy örömére, a la­kosságnak megelégedésére történik. Felháborodás a postabezárás miatt Maczák Sándomé közel harminc éve dolgozik a pos­tán, hat éve kényszervállalkozóként. Hivatalosan tájékoz­tatást nem kapott még a posta megszüntetéséről, jószeri­vel neki kell majd utoljára megtudni menesztését, jóllehet a tévéből, újságból már értesült a 600 fő alatti kistelepülé­sek postáinak bezárásáról. Az 50 éves nő higgadtan be­szél az őt egzisztenciálisan is érintő intézkedésekről, nem így a falu lakói, akik felháborítónak, antihumánusnak tartják a posta dön­tését. Maczákné már azt is sérelmezte, hogy vállalkozóként kellett ellátnia korábban megbecsült munkáját, s egy kicsit megalázónak tartja azt, hogy a postahivatalban WC-papírt, cigarettát és minden bóvlit kell árulnia. Be­letörődve, rezignáltan kérdezi, mi lesz vele az ő korában, amikor vállalko­zóként munkanélküli-segélyre sem jogosult? Jogos kérdése a levegőben maradt és válaszra vár, no meg méltányos megoldásra is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom