Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-01 / 228. szám

12. oldal - Nógrád Megyei Hírlap SPORT TÜKÖR 2003. OKTÓBER 1., SZERDA Beírták nevüket Salgótarján sporttörténetébe „Színeinknek győznie kell!” - Ismét találkoztak az ötvenes, hatvanas évek legendás SBTC-játékosai „Hol vagy te szép ifjúság? Te vidám, bohó, szép mesevilág!” - énekelték szombat este újra - immár ki tudja hányadszor - a SBTC két korábbi sikercsapata - az 1956-os és az 1960/61-es vidék legjobbja - játékosai a Kakuk-udvarházban tartott baráti vacsorán. Persze megfakult már a hangjuk, mint ahogyan gyérülő hajuk is igencsak őszbe hajlik a hatvanas, hetvenes éveikben járó egykori focistáknak. S az is megkülönbözteti őket hajdani önmaguktól, hogy akkoriban nemigen figyelték a szöveg tartalmát, most viszont akár róluk is szólhatnak a nosztalgikus sorok, hiszen tényleg távoli már tőlük a bohém fiatalkor, s innen visszanézve va­lóbán mesevilágnak tetszik minden, ami velük lassan fél évszázada történt. ... Szojka, Dávid - Bablena, Vasas, Csáki, Bodon, Taliga - nem is volt igazi Stécé-szurkoló, sőt igazi tarjáni férfiember sem, aki ne fújta volna az ötvenes évek végén - s akár ma is - az ál­landó fedezetpár illetve a csatár­sor „kőbe vésett” összeállítását. S persze ugyancsak ismert volt a többiek - a két Oláh, Agócs, Jan­csik, Sándor Gyula - vagy a ’60/61-es csapatból Cserháti, Krajcsi, László, Menczel neve. Az 1956-os bajnokságban ötö­dik helyen végzett gárdát Szűcs György, a későbbi - szintén ötö­dik helyezett - legjobb vidéki csapatot Titkos Pál edzette. Nos ezek a tények, amelyek az idő múlásával - a főszerep­lők és a szemtanúk gyérülésé­vel - egyre inkább elhalványul­nak. S, hogy ne végképp kerül­jenek a feledés homályába, ar­ról egyrészt újságcikkek, sport­könyvek, másrészt a hagyomá­nyokat, a múlt értékeit éltető személyiségek gondoskodnak időről időre. Közéjük tartozik Kakuk József vállalkozó is, aki ’61 és ’69 között maga is a klub játékosa volt. Az ő meghívására gyűltek össze az elmúlt hét vé­gén újra az egykori sikerková­csok, hogy ismét találkozzanak egymással, barátaikkal, a jelen­legi csapat játékosaival és ter­mészetesen a közönséggel. A program ugyanis a tóstrandi pá­lyán kezdődött, amikor is az SBTC - Vecsés NB Il-es bajnoki mérkőzés előtt köszöntötték a hajdani kedvenceket. A meghí­vottak közül Agócs Lajos, Chladny Nándor, Cserháti Jó­zsef, Dávid Róbert, Huszár Jó­egyperces néma főhajtással em­lékeztek meg a mérkőzés részt­vevői. tó érzésként emlegette a mérkő­zésekről hazafelé tartó buszozá­sokat, amelyeken egyszercsak elismerésben, ajándékban ré­szesült Simon Imre - aki az együttműködés felajánlásával mentőövet dobott a nehéz hely­zetben lévő, éveken át a megyei bajnokságban vegetáló egyesü­letnek - is. (Ugyancsak megkap­ta az aranyjelvényt e sorok írója - mint elhangzott - több mint fél évszázados hűségéért, a feke­te-fehér színek melletti kitartó szurkolásáért.) Kakuk József után hangzottak el az „arra emlé­keztek, amikor...” kezdetű mon­datok. Mérkőzésjelenetek, kül­földi túrák emlékei elevenedtek meg. Az örökifjú Jancsik Mihály - noha 78 évével ő a korelnök - különösen elemében volt. Gyak­ran merült fel Hévíz, ahol a .bá­nyászüdülőben az alapozás, a felkészülés megannyi nehéz, mégis kellemes, a Cimbalmos­ban töltött görbe estékkel, kis­31 éve szervezi, menedzseli az öregfiúk meccseit és ezt nagy megtiszteltetésnek tartja - is fel­idézett néhány felejthetetlen mérkőzést. Köztük az 1978-as udinei 4-4-et, amelyen a hazai­aknál Buffon védett, s játszott Corso és Suarez is. A nagy érdek­lődéssel kísért, sok ezer ember előtt lejátszott olaszországi ta­lálkozón Szűcs László három gólt rúgott, a negyediket Szojka A Kakuk-udvarházban barátsággal és terített asztallal fogadták a mindenkor kedves vendégeket A baráti találkozó a Kakuk- udvarházban folytatódott, ahol a házigazda és családja üdvözöl­valaki elkezdett énekelni: „Le­szállt a csendes éj, alszik a vá­ros, aludj hát te is fiam, kis ke­megemlítette, hogy jövő tavasz- szal egy látványos, közönség­csalogató gálát szeretne rendez­ni a tóstrandi pályán. Az ünne­peltek sorába az ’56-os és ’61-es csapat játékosain túl meghívná az 1972-es bajnokság nagy si­kert elért, ugyancsak jó nevek­kel fémjelzett bronzérmeseit is. A nap Stécé-bállal fejeződne be. E gesztus újfent a régiek megbe­csülését jelentené, de minden bizonnyal ösztönző hatású len­ne a mai fiatalok, a jövő csapatai számára is. Kezdeményezésé­hez azonban összefogásra, tá­mogatásra van szüksége, ame­lyet kér és vár minden Stécé- szimpatizánstól. Az összejövetelt minden ele­mében a kötetlen, baráti légkör jellemezte, az anekdotázásokkal azonban kiváltképp oldottra, jó­kedvűre váltott a hangulat. Min­denkinek volt legalább egy meg- mosolyogató története. Egymás fröccsözéssel is tarkított napján voltak együtt annak idején. Ilyen időtávlatból már nem mindenre emlékeztek egyformán, s ez bi­zony átmeneti parázs vitákat is kiváltott. Sőt, előjöttek a becene­vek, az ugratások is, amelyeket csak igazi jó barátok viselnek el egymástól. Persze komolyabb, megha- tóbb esetekről is esett szó. Pél­dául arról, hogy milyen felemelő érzés volt Krajcsi Józsefnek a Hoffer József irányította ifjúsági válogatott tagjának, Európa leg­jobbjaként 1960-ban Bécsben a magyar himnuszt hallgatnia Ihász Kálmán, Farkas János, Mészöly Kálmán és mások társa­ságában. Szojka Ferenc arról számolt be, hogy számára is életre szóló élményt jelentett az 1952-es helsinki olimpiai győze­lem alkalmával felhangzott nemzeti himnuszunk. Mihalik Ferenc - aki nem kevesebb mint centerként szerezte. Felhősebb hangnemet ütött meg Simon Im­re, amikor kifejtette, hogy a je­lenlegi csapat fiatal játékosainak bizony még nagy feladatnak számít a hirtelen jött NB 11-es bajnokság és sajnálja, hogy az egykori labdazsonglőröknek a Vecsés ellen igen vérszegény já­tékot kellett látniuk. A baráti est résztvevői vi­gasztalták Simon Imrét, elis­merték eddigi tevékenységét és kifejtették: kitartó munkával, összefogással lehet még a jövő­ben is sikercsapata Salgótarján­nak. S mintegy szavaik igazolá­saként, buzdításként ismét fel­hangzott a csapat - a hívei szá­mára oly kedves - indulója: „.. .Büszke szép zászlónk, ha lo­bog, még a kék ég is mosolyog. /Rajta hát Stécé, rajta hát Stécé! / Színeinknek győznie kell (mindig)!” CSONGRÁDY BÉLA Chladny Nándor (balra) Jancsik Mihály emlékeit hallgatja zsef, Jancsik Mihály, Krajcsi Jó­zsef és Szojka Ferenc együtt hallgatta meghatottan a pálya­futásukat elismerő, méltató sza­vakat, a maiak kivonulásakor is felcsendült Stécé-indulót. Nem volt jelen a találkozón az érin­tettek közül Bodon Tibor, Csáki Béla, László László, Menczel Iván és Vasas Mihály. Jó néhá- nyan viszont már csak égi me­zőkről küldhették üdvözletüket egykori játszótársaiknak. Saj­nos hosszú, éppen egy csapat- nyi a névsoruk: Bablena László, Csekő Tibor, Jagodics László, Jedlicska Sándor, Neuschel Bé­la, Oláh Géza, Oláh II. Dezső, Répás Gábor, Salgó György, Sán­dor Gyula, Taliga Ferenc. Róluk te a vendégeket, akik sora né­hány további volt játékossal - így Ferencz Gyulával, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagjával, Nagy Pállal és Toldi Miklóssal - kibővült. Meghívást kapott a vacsorára Mihalik Fe­renc, az öregfiúk „szövetségi ka­pitánya”, Pájer Zoltán, a csapat ügyes-bajos dolgainak örökös intézője, Pattogató Ferenc, a ko­rabeli közkedvelt szertáros és Si­mon Imre, a jelenlegi SBTC el­nöke is. Kakuk József beveze­tésképpen a közös emlékekről beszélt. Elmondta, hogy soha nem felejthető élményekkel gaz­dagodott játékos-pályafutása so­rán, sokat tanult a most köszön- töttektől és társaiktól. Szívszorí­zed apád kezében, álmodj hát szép csendesen...” Izgalommal készült - családtagjaival egye­temben - a mai napra is, hogy méltóképp fogadhassa az elmúlt évtizedek kiváló sportolóit, akik olyan sok örömet szereztek a vá­ros lakosságának, akik helytállá­sukkal öregbítették Salgótarján jó hírnevét, akik példát adtak nemcsak szakmai tudásból, de emberségből, barátságból is. Enélkül pedig igencsak üres, si­vár lenne az élet - emelte ki Kakuk József. Bejelentette, hogy a családja által alapított arany Stécé-jelvényt ezúttal Cserháti Józsefnek, Ferencz Gyulának, Huszár Józsefnek és Krajcsi Jó­zsefnek adja át. Ugyanebben az Balról Pájer Zoltán - aki évtizedek óta áll az SBTC szolgálatában - középen Mihalik Ferenc, az öregfiúk „főnöke”, jobbra Simon Imre, a jelenlegi klub elnöke _________ ________fotó; gyqrián tibob

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom