Nógrád Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 202-227. szám)

2003-09-27 / 225. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2003. SZEPTEMBER 27„ SZOMBAT | Színházi esték Mindkét szó - bár egyik sem magyar - je- ) lentése nagyjából köz­ismert, de így együtt szokatlannak tűnik, magyará­zatot igényel. E furcsa jelzős szerkezet azt a kettős kapcso­latot szándékszik érzékeltetni, amelyben John Smith londoni taxisofőr él immár tizennyolc éve, s amely viszony fenntartá­sához - amióta használatos - a mobil telefónia is jó szolgálatot tesz. A mindig kéznél lévő apró szerkezet ugyanis segíti a ha- zudozásban a házasságszédel­gőt, sokszor kimenekíti a ne­héz helyzetekből. Igen ám, de a híradástechnika rohamos fejlődése lesz a veszte is a bigámista férfinak: az egyik felesé­gével élő fiú- és a másiknál lévő le­ánygyermeke ugyanis az Inter­neten kapcsolatba kerül és mie­lőbb személyesen is szeretne meg­ismerkedni egymással. Különösen miután kiderül, hogy mindkettő­jüknek John Smithnek hívják az apját, s nemcsak a nevük azonos, de foglalkozásuk is ugyanaz, sőt - milyen a véletlen - életéveik száma is megegyezik. A két fiatal érthető­en sürgeti a találkozást, apjuknak azonban éppen ellentétes az érde­ke, s igyekszik is megtenni min­dent, hogy megakadályozza e légyottot. Egyedül azonban kevés­nek bizonyul, ravasz mesterkedé­seihez társul hívja az egyik lakása albérlőjét, Stanley Gamert, aki - bár apjával egy tengerparti kirán­dulásra készült - nagy nehezen be­lemegy a játékba s kénytelen-kel­letlen hajlandó az egyik feleséget, a másik elől, illetve Vickyt és Gevint, a két Smith gyereket egy­más elől letagadni, „dugdosni”. A helyzet azonban egyre reményte­lenebb a kétnejű férj számára, hiá­ba telefonálgat, rohangál őrült mó­don ide-oda, hogy megtévessze asszonyait, Barbarát és Maryt, s tá­vol tartsa két gyermekét egymás­Digitális bigámia tói. Olykor tényleg csak az „önfel­áldozó” Stanley eszement, hajme­resztő ötletei mentik meg Johnt a lelepleződéstől, titkainak felszínre kerülésétől. A bújócskázás azonban nem tarthat örökké, eljön egy pillanat, amikor a taxisofőrnek be kell valla­nia: két felesége van, Vicky és Gevin az ő gyermekei, tehát féltest­vérek. A bomba azonban ekkor robban csak igazán: Barbara és Mary közük férjükkel: régen tisztá­ban vannak vele, hogy „sorsközös­ségben” élnek, tudatosan mentek bele a játékba, élvezték, hogy John mindkettőjükhöz figyelmes, igyek­szik messzemenően kedvükben járni. Ennél nagyobb meglepetés azonban már csak akkor éri Johnt, amikor megtudja, hogy csak a Bar­barával élő Gevin az ő gyereke, Vickynek Mary ugyan az anyja, de az apa nem más, mint a ködösítés­ben segítkező Stanley Gamer. Fergeteges vígjáték a „Páratlan páros 2”, amelyben a kettes egyér­telműen jelzi: folytatással van dol­gunk. Igen volt „Páratlan páros 1” is, méghozzá tavaly ilyenkor, ugyancsak évadnyitóként láthatta a közönség Salgótarjánban. (Sőt az „l”-es változatot már 1990-ben is bemutatták a József Attila Művelő­dési Központ színpadán s abban is szerepelt Cseke Päer, Szerednyey A „Páratlan páros” két „állandó” szereplője Barbara (Tóth Enikő) - „telefonvégen" Béla és Tóth Enikő!) A két darab között az a különbség, hogy az eredetiben John Smith még csak a két feleség előtt törekedett titkolni bűnös kapcsolatait, a minap látott „2”-es variációban pedig már a gyerekei előtt is konspirálnia kell. Ettől válik a cselekmény még for­dulatosabbá, kuszábbá - olykor nehezen követhetővé - de egyszer­smind elementáris erővel szóra­koztatóvá, amit a harsány humort végképp nem szerető sznobszem­lélettel lehet persze sokallni, túl­zásnak tartani. A Madách Színház több mint egy évtizeden át műsoron tartott „Páratlan páros”-át annak idején Pethes György rendezte, a jelenlegi változatnak viszont Szirtes Tamás a rendezője. Ügyes kézzel nyúlt Ray Cooney újabb darabjához, s minden humorforrást - van belőle jócskán - felszínre hoz. Színészei - mint fentebb kiderült - részint a folytonosságot képviselik, részint újként kerültek az előadásba. így a Maryt játszó Bencze Ibna, s az idő­közben született és kamasszá ser­dült két gyereket megformáló Belányi Zsuzsa valamint Szanitter- John Smith (Cseke Péter) és az egyik feleség, Dávid. Ugyancsak új szereplő Stanley szenilitásba hajló édesap­ja, akit Reviczky Gábor személyesít meg remek karikírozókészségé- nek minden eszközét felvonultat­va. A legtöbb nevetést, önfeledt kacagást azonban mégsem ő, ha­nem Szerednyey Béla váltja ki, ta­lálóan jelenítve meg a leszbikus hajlamokkal is megvádolt ügyesen manőverező „bűnsegédet”. Eltor­zított telefonhangjai szakmai bra­vúrnak tetszenek. Kár, hogy a színlap nem tünteti fel az úgy­mond ikerdíszlet tervezőjét, mert munkája nemcsak elegáns, sugár­zó színhatása miatt érdemel emlí­tést. Szinte borítékolni lehetett, hogy a mobütelefon gyors, világméretű elterjedésére azonmód „rájátsza­nak” a színpadi szerzők. Nos, Ray Cooney felismerte, hogy az új talál­mány - és természetesen két gyer­mek - „beiktatásával” még egy bőr lehúzható a „Páratlan páros”-ról. Nem tévedett. Ezt igazolta Salgó­tarjánban a két bérletsorozati, vala­mint a rendkívüli plusz előadás kö­zönségsikere is. ___________CSONGRADY BÉLA A pa és fia: a Gamerek (Reviczky Gábor és Szerednyey Béla) felettébb mulatságos kettőse FOTÓ: p. tó™ LÁSZLÓ Három fotográfus bemutatkozása Csütörtök délután, a fotográfia szentélyévé alakultak át a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a József Attila Művelődési Központ galériái. A könyvtárban a magyar származású, Heidenheimben élő Csefalvy Alois felvételei, a művelődési központban pedig Jozef Benes és Heinz Leopold a Becstől nem messze lévő St. Pöltenben élő fotográfusok mutatkoztak be képeik­kel. A tárlatokat Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub vezetője és Kovácsné Czene Csilla alpolgármester ajánlotta a fotográliát kedvelő látogatók figyelmébe. fotó, gyurián Mivel is játszottak nagyszüleink ? A tanulás hete alkalmából lát­ványos kiállítás nyílt a salgótar­jáni Fáy András körúti óvodá­ban. A több mint száz régi hasz­nálati és dísztárgy, rengeteg já­ték, mesekönyv mind a körút la­kásainak eldugott zugaiból ke­rült átmenetileg az óvoda polca­ira. A gyermekek szülei, nagy­szülei által összegyűjtött és félt­ve őrzött kincsek, nem csupán a városrész ovisainak jelentenek örömet, a város több óvodájából is meglátogatják majd a kiállí­tást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom