Nógrád Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 202-227. szám)

2003-09-03 / 204. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ 2003. SZEPTEMBER 3., SZERDA Nemzeti értékké nemesült a gyermekkori álom Méltó emlékezés a száz évvel ezelőtt született id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészre Szobor a szoborban: 1939-ben alkotta id. Szabó István a „Gyermekkori ál­mom” című körtefa plasztikáját, amely egy ábrándos arcú fiút ábrázol ke­zében egy szoborral. Nos, a későbbi páratlanul gazdag életút azt bizonyít­ja, hogy - minden akadály, gáncsoskodás ellenére - sikerült kiteljesítenie kivételes tehetségét, veleszületett képességeit. Azt pedig e sorok írójának mondta el az akkor már fehér hajú mester, hogy egy-egy látogatás során sokan megkérdezik életkorát, pedig az nem számít. Ő elmehet, de művei tovább élnek, őrzik majd keze nyomát. Ebben is igaza lett... meret részeiként őrződnek meg az utó­kor számára is - mondta. Ennek egyik zá­loga a „Fába faragott élet” című állandó kiállítás, amelyet Dóm Ottó, a Nógrád István - mindenki Pista bácsija - külső megjelenésében, s még inkább mentalitá­sában, bölcs világlátásában, csavaros gondolkodásmódjában hasonlított a Id. Szabó István alkotásai a kisterenyei kastélyban Szabó István 1903. augusztus 29-én született, Cereden. Apját követve kerék­gyártóként kezdte pályafutását Kiste- renyén, ahol azonban - a salgótarjáni Bóna Kovács Károly tanítványaként - már szobrászkodni is elkezdett, ahol első köz­téri munkáját felállították. Művészete - amely sok más elismerés mellett a Kossuth-díjat is kiérdemelte - az öt­venes évek közepétől Benczúr- falván - ahol 1992. július 5-ig élt és alkotott - bontakozott ki a maga tel­jességében. Műtermében alakult meg tavaly nyáron - halálának tize­dik évfordulóján - az a társadalmi emlékbizottság, amely átfogó prog­ramtervet munkált ki a századik születésnap méltó megünneplésé­re. Az elképzelések jó része - a hiva­talos pártfogók, támogatók, minisz­teriális szervek, önkormányzatok, intézmények segítségével - meg is valósult. A kiemelkedő események sorából érdemes felidézni P. Tóth László balassagyarmati fotókiállítá­sát, a „Nemzedékek” című tárlatot, amelynek Salgótarjánban a József Attila Művelődési Központ, Loson­con - ahol ugyancsak élt a család a negyvenes években - a Nógrádi Ga­léria volt a házigazdája. Id. Szabó István szobraiból szép kiállítást ren­deztek a közelmúltban Szécsény- ben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban is. A centenáriumi ünnepségsoro­zat azonban értelemszerűen az elmúlt hét végén, a konkrét dátumhoz kötődve érte el a csúcspontját. Augusztus 29-én Cereden, a faluház­ban tartottak megemlékezést, amelynek keretében Pál Józsefiró - aki apai ágon ro­konként is kötődik a Szabó családhoz - idézte fel a művésszel kapcsolatos élmé­nyeit, mondta el érzelmekkel teli gondo­latait az életműről, s főként id. Szabó Ist­vánról, az emberről. A hetvenhatodik életévében járó ifj. Szabó István szobrász- művész itt jelentette be, hogy a család ­az édesapa emlékét, szellemiségét így is őrzendő - alapítványt hozott létre a tehet­séges ceredi gyerekek támogatására. Az általa készített emlékkaput dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész, a Palócföld főszerkesztője, az emlékbizott­ság elnöke avatta fel, annak az iskolának a bejáratánál, amely augusztus 29-től id. Szabó István nevét viseli. Praznovszky Mihály a díszkaput az egyazon pályára került apa és fia, a két művész egymásra ható, elválaszthatatlan kapcsolata szim­bólumaként is értékelte. Kiemelte: az is­kolai névadással megteremtődött annak a lehetősége, hogy id. Szabó István mun­kásságát a felnövekvő generációk megis­merjék, emlékét sokáig továbbörökítsék. Augusztus 30-án, szombaton a benczúrfalvai műteremben közeli bará­tai, tisztelői, az emlékbizottság tagjai jöt­tek össze, hogy egy-egy találkozás, egy- egy anekdota felidézésével emlékezze­nek a száz éve született művészre, s érté­keljék önként vállalt feladatuk megvalósí­tását, az évforduló kapcsán, id. Szabó Ist­ván tiszteletére rendezett programokat. Praznovszky Mihály itt mutatta be azt a három kiadványt - a Palócföld legújabb számát, az „Akit ismertek a fák” című kö­tetet és az életmű-katalógust - amely ugyancsak az emlékezést hivatott szolgál­ni. A baráti beszélgetés résztvevői elhatá­rozták, hogy a kerek jubileum elmúltával - esetleg alapítvány, egyesület létrehozá­sával - a közeli és távolabbi jövőben, hosszú távon is éltetik a kivételes tehetsé­gű és rangú művész szellemi és tárgyi örökségét. A centenáriumi eseményekre augusz­tus 31-én, vasárnap Kisterenyén, a kas­télykertben tartott ünnepségek tették fel a koronát. A ritka szépségű parkban Pmkai Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lekto­rátus osztályvezetője avatta fel ifj. Szabó István szobrászművész édesapjáról ké­szített portréját, amelyet - másokkal egyetemben - az alkotó maga és édesany­ja, id. Szabó István 97 éves éves özvegye is megkoszorúzott. Prokai Gábor - egye­bek között - megemlítette, hogy id. Szabó István sokféle anyagban dolgozott, de iga­zán sikeres a famegmunkálásban lett, fa­szobrai révén fog rá emlékezni a magyar művészet története. Alkotásai - főként a népművészeti fogantatású, illetve a bá­nyászattörténeti szobrai - a nemzeti önis­Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke adott át a nagyközönségnek. A szónok méltatta id. Szabó István életútját, pályaképét. A helyi önkormányzat áldo­zatvállalásával is felújított, egykori Gyürky-Solymossy-kastélyban, a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet szakembe­rei által rendezett tárlaton a mintegy hat­van szobor mellett, a művész kitünteté­sei, személyes tárgyai is láthatók, s beren­deztek egy stilizált műtermet is. Dóra Ot­tó szerint ezzel a kiállítóhellyel nemcsak régi adósságot sikerült törleszteni, de gaz­dagodott Nógrád látnivalóinak sora, erő­södött turisztikai vonzereje is. Az ünnepségek, visszaemlékezések során gyakran merült fel, hogy id. Szabó „nagy palóc” Mikszáth Kálmánra. Kétség­telen: id. Szabó István is azon kevesek egyike, akik örökérvényűen írták be ne­vüket a huszadik századi Nógrád megye történelmébe, formálták arculatát, s akár­csak egy természeti jelenség voltak és vannak jelen az itt élők mindennapjai­ban. „Erőfeszítések és természetes derű. Ez az ő művészete... Az emberek számára úgy mutatta meg a szépet, hogy azt ma­gukban is felismerjék... Az elviselt élet em­lékei, élményei, szenvedések és lázadások kiegyensúlyozódnak és csak egyetlen visz- szatekintő merengés lesz az ember vála­sza mindenre: - éltünk” - írta id. Szabó Istvánról a költő, Váci Mihály. CSONGRÁDY BÉLA Első lépések az európai úton Bizakodva néz a jövő elé Karancslapujtő és Bastia Umbra Településtörténeti esemény színhelye volt augusztus 18-án a karancslapujtői községháza. A képviselő-testület ünnepi ülé­sen szándéknyilatkozatot fogadott el, amely testvértelepülési szerződést készít elő Karancslapujtő és Bastia Umbra között. A szándéknyilatkozatot az augusztus 20-i rendezvényen a két polgármester, Lazzaro Bogliari és Morgenstern Ferenc ünnepé­lyes keretek között látta el kézjegyével. A dokumentum szerint az aláírók megállapodtak abban, hogy mindkét közösség érdekeit szem előtt tartva, szoros kap­csolatot alakítanak ki a kultúra, a művészet, a kereskedelem, a szociális és a sport területén. Vállalják a civil szervezetek kö­zötti találkozók támogatását és szervezését. Tiszteletben tartják egymás értékeit, hagyományait. Együtt munkálkodnak az egysé­ges Európáért, a „közös otthon” megvalósításáért. Kötelezettséget vállaltak, hogy legkésőbb 2004. december 31-ig létrejön a testvértelepülési szerződés. A kapcsolatfelvételt hosszú, közel 10 éves munka előzte meg. szokatlan módon egy civil szer­vezet, a Krétakör Alapítvány volt a közvetítő. Az alapítvány hátrá­nyos helyzetű gyermekek üdül­tetésére jött létre és a kuratóriu­mának van olasz tagja is. Gianni Alessi már 9 éve szervezi Bastia Umbrában a magyar gyermekek táborát. Bogliari polgármester egy alkalommal meglátogatta az Olaszországban tartózkodó cso­portot. Ekkor ismerkedett meg a lapujtői dr. Szondi Bélával, az alapítvány egyik kurátorával. A beszélgetés során felvetődött, hogy az olaszok a már meglévő francia, német és spanyol test­vérközösségek mellett szívesen bővítenék kapcsolatukat egy magyar településsel is. Ezt köve­tően mindkét önkormányzat megadta a felhatalmazást a to­vábbi tárgyalásokra. Ennek eredményeként 2002 novemberében a karancslapujtői Mocsáry Antal Körzeti Általános és Művészeti Iskola „Karancs” néptánccsoportja meghívást ka­pott az Assisi szomszédságában lévő városba. A gesztenyeünne­pen jelen voltak a német és fran­cia vendégek is. A megyénk folk­lórját bemutató fiatalok műsora nagy sikert aratott. Ez alkalom­mal került sor az olasz város de­legációjának Karancslapujtőre történő meghívására, amelyet örömmel elfogadtak. Idén augusztus 17-én érke­zett meg a 6 fős delegáció Lazzaro Bogliari polgármester vezetésével. A néhány napos magyarországi tartózkodásuk alatt a hivatalos program mellett megismerkedtek Nógrád megye nevezetességeivel. Ellátogattak Budapestre is, ahol a Parlament megtekintése után a budai vár­ban is tettek egy kellemes sétát. Augusztus 20-án vendégeink együtt ünnepeltek a lapujtői- ekkel és a szomszéd te­lepülések, valamint Csá­kányháza és Ragyolc polgármestereivel is. Jelentős esemény volt ez, hiszen a község ön- kormányzata és Mor­genstern Ferenc polgár- mester véleménye sze­rint az olasz kapcsolat­ból származó lehetősé­geket ki kell terjeszteni a mikrorégióra is. Az ünnepi alkalomra készült el és avatták fel Király L. Lajos művész­tanár Üzenet című fest­ményét, amely a községháza ta­nácstermének falát díszíti. A kép a múlt, a jelen és a jövő allegori­kus megjelenítése. A jövő kap­csán Bogliari polgármester is ki­fejtette, hogy az már a magyarok számára is európai lesz. Megfon­tolt és bölcs döntésnek tartja, hogy a magyar nép az Európai Unióra szavazott. Hangsúlyozta, hogy bár még sok áldozatot kell hoznunk, de ők már tapasztalat­ból tudják, hogy a jobb élet biz­tosítéka: az egyesült Európa. Pándy Piroska nyári sikerei Nemzetközi gálákon Salgótarján Pro Arte-díjasa- Hogyan töltötte a nyarat? - kérdeztük a két külföldi fel­lépés között hazalátogató lírai szoprán operaénekesnő­től, a nemzetközi hírű Pándy Piroskától.- Keveset pihentem, ugyanis számtalan koncerten léptem fel idehaza és külföldön. Július 14-én és 16-án például Hannoverben a nemzetközi Verdi-gálán éne­keltem a Don Carlosból, az Álarcosbálból, a Traviataból és az Aidából részleteket.- Milyen feladatok várnak önre a közel­jövőben?- Pénteken újra Hannoverbe utazom, s egyedüli magyarként szerepelek szeptember 6-án, szombaton a rangos európai énekesek közreműködésével megrendezésre kerülő Strauss-gálán. A Cigánybáróból, a Bécsi vér­ből és A denevérből énekelek..., de készü­lök a Marica grófnő címszerepének a megformálására is. A premier decem­berben lesz a hannoveri Eigi Teatherben.- Úgy tűnik, hogy erőteljesen kötődik Hannoverhez...- így igaz, de Németor­szágban másutt is min­dig szívesen lépek fel az ottani nagyszerű közönség előtt. A passaui színház­ban például to­vábbra is ének­lem szerepeimet.- A nyár elején az Egyesült Államokban szerepelt...- Most is tárgyalok a Chi­cagói Operával, remélem, hogy sikerül megállapodnunk.- Mikor hallhatjuk legközelebb Sal­gótarjánban?- Reményeim szerint októberben Ugyanis, ha létrejön Jeney Balázs, a Salgó­tarjánban már többször sikeresen szere­pelt baritonista festményeiből a József Attila Művelődési Központban a kiállí­tás, ebből az alakalomból én is fellépek, de valószínűleg itt lesz Jeney Balázs mellett a neves tenorista, Berkes János is. Bárhol járok a világban, gondolat­ban mindig itthon vagyok. Nagyon szeretek Salgótarjánban énekelni - fe- iezte be Pándy Piroska. _________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom