Nógrád Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 202-227. szám)

2003-09-19 / 218. szám

Mindennapi történet V r alamikor egy utcában laktunk Csépán Lajosnéval. Most, hogy találkoztunk, szót váltottunk, megleptek tiszta gondolatai, szép beszéde, kortalansága. Ahogy hallgattam minden­napjai történetét, döbbentem rá, mennyi mindent megélt. A Salgó túlsó oldalán, Sőregen született. Édes­apja vasutas volt. A szomszédos Ajnácskőnek volt vasútállomása, ott teljesített szolgálatot. Jobban mondva a két település között, mert az állomás ott volt, talán még közelebb is Sőreghez. Aztán az el­ső világháború után úgy húzták meg a határt, hogy mind a két település Szlovákiához került. Ők meg eljöttek Salgótarjánba, a nagyállomáson, a rendezőben kaptak lakást. Akkoriban parcellázták a Rokkant-telepet, az édesapja is ott vett telket. Lassan-lassan megvalósult az álmuk is, felépült a családi ház. Nehezen, de átvészelték a második világhábo­rút is. Ment ő is a többiekkel falura, vitte a cipőt, a ruhát, amit nélkülözni tudtak és élelemre cserélte. Esőben, hóban utazott vagonok tetején, de a ba­tyujában ott lapult a liszt, a cukor, a zsír, a túró. Volt, hogy napokig nem látták és az édesanyja nem győzött imádkozni, hogy baj nélkül érjen ha­za a lánya.- Emlékszem, egyszer egy szép libát is kaptam. Erősen szorítottam magamhoz, örömömben nem néztem se jobbra, se balra és egyszercsak egy gö­dörben találtam magam. A többiek meghallották kétségbeesett kiáltásomat és kihúztak. Már túl vol­tam az első ijedtségen, amikor észrevettem, hogy a liba nincs sehol. A gödörben álldogált, várta, hogy menjek érte - meséli mosolyogva. A háború előtt már dolgozott Salgótarjánban, a Hangya Szövetkezetnél. Eladó volt, jól kijött a se­gédekkel és főnökével is, a vásárlók sem panasz­kodtak rá. A háború után a társadalombiztosítás­nál kapott munkát. Folyószámla-könyvelőt „csi­náltak” belőle.- Leültettek egy íróasztal elé, elmagyarázták, mit kell tennem és én mindent pontosan megcsi­náltam. Akkoriban ez így ment... - Az emlékezés fiatalos derűt varázsol arcára. így teltek az évek munkával, egy kis szórako­zással, olvasókörrel, kórussal, színjátszással. Férj­hez ment Csépán Lajoshoz, aki a tűzhelygyárban volt főművezető. Jól megvoltak. Szerették, becsül­ték egymást. Dolgoztak, szép utazásokat tettek, sok-sok élményt gyűjtöttek. Aztán egyszerre mindennek vége szakadt. A férfit egészen váratla­nul elvitte a szíve. Ennek már 27 esztendeje.- Mára mindenki elment mellőlem - tűnődik a múló időn. - Az édesapám után az édesanyám, a testvéreim... Elfogytak a régi kollégák. Ha beme­gyek a munkahelyemre, már nem ismerek senkit. Csak csodálkozom, hogy engem az újak is neve­men szólítanak... Egyedül él a rokkant-telepi házban, gyermekei nincsenek. Annak idején férjével arra gondoltak, magukhoz vesznek egy gyereket, hogy idős koruk­ra ne maradjanak magukra. Aztán nem lett belőle semmi.- Ha nincs gyerek, nincs bánat, de öröm sem... - mondja csendes szomorúsággal. A szomszédok, a barátok nem engedték, hogy magára zárja az ajtót. Barátnője nőklubot vezetett a József Attila Művelődési Központban. Magával vitte, később rábízta a klub vezetését is. Ennek már 13 esztendeje.- Valahogy rámmaradt, de szívesen csinálom. Kéthetente összejövünk, szép előadásokat hallga­tunk. Vertich József az acélgyári színjátszásról me­sélt, Herold László irodalmi délutánt tartott. Ha meg éppen nincs előadónk, önmagunkat szóra­koztatjuk. Verset mondunk, élménybeszámolót tartunk arról, ahol éppen jártunk és valami szépet láttunk, vagy csak egyszerűen beszélgetünk. Ki­rándulunk, fürödni megyünk. Jártunk már Hajdú­szoboszlón, Budapesten, Egerben is - sorolja, mi mindent csinálnak a klubban. Volt idő, amikor hetvenen, nyolcvanan is össze­jöttek. Az idősebbek, a betegséggel bajlódók már nehezebben mozdulnak és olyanok is vannak, akik már nem lehetnek közöttük. Azért húszán, huszonötén mindig együtt vannak.- Már én is egyre többször érzem, hogy fáradt vagyok. Arra is gondolok, talán abba kellene hagy­nom az egészet - mondja, de azonnal győzködni is kezdi önmagát. - Ezek az asszonyok kitartanak mellettem és én is jól érzem magam velük. Mit csi­nálnék otthon? M-eséli, hogy mindig akkor érezte jól magát, ha emberek között volt. Ha bevásárolni in- dul, ismerősökkel találkozik, soha nem mennek el szótlanul egymás mellett. Mindig van egymás számára mondanivalójuk.- De az idő kíméletlen, eljárt fölöttem is. Elége­dett vagyok a sorsommal. Volt, hogy könnyebb volt és volt, hogy nagyon nehéz, de túléltem. A nyugdíjam, hogy kapom az özvegyet is, 67 ezer 500 forint. Nincsenek nagy igényeim, megvagyok belőle... Egy-egy keveset félre is tudok tenni - so­rolja mindennapi leltárát. - A szüleim vallásosak voltak, bennünket, gyerekeket is így neveltek. Ma is eljárok a templomba és hálás vagyok, hogy szép életem volt.- VG ­______Röviden_______ Á TVEHETŐK AZ ÜDÜLÉSI CSEKKEK. Már három hete an­nak, hogy Salgótarjánban a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletéhez megérkeztek a nyugdíjas üdülési csekkek. Ahogy arról már korábban is hírt adtunk, a megyében közel 170 nyugdíjas igényelt üdülési csekket, fizetett be 2 millió 200 ezer forint önrészt. Ennek fejé­ben 4 millió 800 ezer forint érté­kű üdülési csekk érkezett a kép­viselethez. Egy-egy jegy értéke 30 ezer forint, amelyért ki-ki a nyugdíjától függően fizette az önrészt. Az igénylők jelentős ré­sze már átvette az üdülésre jo­gosító utalványokat. A fennma­radó üdülési jegyek átvehetők hétfőn, szeptember 22-én, Sal­gótarjánban a szakszervezeti irodaház második emeletén 9 és 11 óra között. KEDVEZMÉNYES SZÉNAK­CIÓ. A bányászszakszervezet ebben az évben is megszervezte a nyugdíjasok kedvezményes szénvásárlási akcióját. így szep­tember végéig még igényelhető kedvezményes áron a téli tüze­lő, a szén. A lyukói dúsított dió 1700, a kocka 1800, a kocka-da­rabos pedig 1850 forintba kerül mázsánként. Az árak tartalmaz­zák a házhozszállítás költségeit is. A szükséges szénmennyiség Salgótarjánban a szakszervezet irodaházának portáján igényel­hető. Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy a nyugellátással kapcsolatos kérdéseiket megküldhetik a Nógrád Megyei Hírlap Szerkesztő­ségébe. Címünk: 3100 Sal­gótarján, Pf. 96. A boríték­ra kérjük írják rá: Nyugdí­jasélet. A kérdésekre a Nógrád Megyei Nyugdíj- biztosítási Igazgatóság szakembere válaszol, ame­lyet a lapban közlünk. A salgótarjáni Vonsik Ilona tartalmasán tölti nyugdíjaséveit. Gyönyö­rű kézimunkái sok háztartás díszei. FOTÓ; GYURIÁN TIBOR Közlönylapozó Jogszabályváltozások a nyugellátásban A társadalombiztosítási nyu­gellátásról szóló 1997 évi tör­vény és a törvény végrehajtá­sára kiadott kormányrende­let rendelkezései minden év­ben, így 2003-ban is módo­sultak. A leglényegesebb vál­tozásokat rovatunkban folya­matosan - havonta egyszer - közöljük. De mindkét jogsza­bály megtalálható a Magyar Közlöny 2003. február 12-i, 14. számában. A TIZENHARMADIK HAVI NYUGDÍJ 2003. évtől fokozatosan beve­zetésre kerül a tizenharmadik havi nyugdíj. A bevezetés évé­ben ennek összege a 2003 no­vember hónapban járó nyugdíj huszonöt százaléka, amely ugyanezen hónapban kerül kifi­zetésre. (A következő 3 évben a kifizetésre kerülő 13. havi ellátás mértéke évenként 25 százalék­kal növekszik és 2006. évben éri el a nyugdíj egyhavi összegét.) Az ellátás összegének meg­határozásánál a november havi nyugellátás összegének a nem társadalombiztosítási ellátás, a nemzeti helytállásért elnevezé­sű pótlék, az egyes személyes szabadságot korlátozó intézke­désekkel, valamint a semmissé nyilvánított elitéléssel össze­függésben járó emelés, illetve az 1991. évi XII. törvény alap­ján megszüntetett nyugdíj-ki­egészítés helyébe lépő pótlék nélküli összeget kell figyelem­be venni. A tizenharmadik havi nyug­díjra ebben az évben azok a nyugdíjasok jogosultak, akik­nek a nyugdíját 2003. január 1- jét megelőzően állapították meg és 2003. november hónapban is nyugellátásban részesülnek. Az átmeneti ideig járó ideigle­nes özvegyi nyugdíj tizenharma­dik havi nyugdíjra nem jogosít. Az özvegyi és szülői nyugdíj megosztása esetén a jogosulta­kat a folyósított nyugdíjrész ala­pulvételével megállapított 13. havi nyugellátás illeti meg. A tizenharmadik havi nyugel­látás külön kérelem nélkül, hi­vatalból kerül folyósításra. A kormány védi a nyugdíjasokat Juhász Gábor a nyugdíjakról, a gyógyszerárakról és az Európai Unióról Az elmúlt hetekben sokféle vélemény kapott lábra a nyugdíjak rendezésé­ről, a 13. havi nyugdíjról, az özvegyi ellátásról, s arról is, hogyan élnek majd a nyugdíjasok, ha Magyarország az Európai Unió tagja lesz. A kérdé­sekre és kétségekre Juhász Gábortól, Nógrád megye parlamenti képviselő­jétől kértünk választ.- A nyugdíjasok azt tartják, egy kormány annyira becsüli őket, ahogyan kialakítja idősügyi politikáját, ahogyan teljesíti ígérete­it. Önnek mi a véleménye erről ?- Az én véleményem az, hogy a Medgyessy-kormány nem ígéreteket fogal­mazott meg, hanem vállalásokat tett. Az el­ső az volt, hogy visszaadjuk a nyugdíjasok­nak azt az 52 milliárd forintot, amelyet az Orbán-kormány egyoldalú döntéssel elvett tőlük. Kormányunk úgy döntött - a nyugdí­jas érdekvédelmi szervezetek véleményé­nek meghallgatása után - hogy nemcsak a nyugdíjasokat, hanem a nyugdíjszerű ellá­tásban részesülőket is megpróbálja kárpó­tolni. Ennek eredménye volt az a szemé­lyenkénti 19 ezer forint, amely már régen ki­fizetésre került. Tudom, hogy ez nem nagy összeg, de azt is hozzá kell tennem, hogy nemcsak a nyugdíjasok kapták ezt meg, ha­nem a nyugdíjszerű ellátásban részesülők is, így összesen 3 millió 150 ezer személy ré­szesült a juttatásban. Erre az adófizető pol­gárok, a kormány közreműködésével 59,9 milliárd forintot fordítottak. Medgyessy Péter miniszterelnök többször is hangoztatta, hogy megőrizzük a nyugdí­jak vásárlóértékét. Ezt nemcsak megtettük, hanem túl is teljesítettük. Ugyanis 2003-ban a nyugdíjak mértéke 12,5 százalékkal emel­kedett - beleértve az év végéig kifizetésre ke­rülő 53. heti nyugdíjat is. Ez több mint 7 szá­zalék reálérték-emelkedésnek felel meg. Hozzátehetem azt is, hogy a hatályos tör­vény szerint az év végéig még mintegy 2 szá­zalékos emelést hajtunk végre, ami 2003. ja­nuár 1-jétől visszamenőleg kerül folyósítás­ra és beépül a nyugdíjba is. Ugyancsak meg­valósítjuk az özvegyi nyugdíjak emelését, amely 20 százalékra növeli a túlélő házastár­sak juttatását. Eddig csak a nyugdíjak emeléséről szól­tam, de mi az időskorú társadalmat ennél sokkal több juttatásban is részesítjük. Példa­ként említem az idősek házi gondozásának szélesítését és az önkormányzatok által jut­tatott szociális támogatások bővítését.- A nyugdíjasszervezetek erőteljes tiltako- zását váltották ki az elmúlt hetekben a kor­mánytagok és az MSZP egyes vezetőinek el­térő nyilatkozatai az 53. heti nyugdíj, az öz­vegyi nyugellátás kifizetésének januárra ha­lasztásáról Ön volt az első, aki egyértelmű­en nyilatkozott meg ezekben a kérdésekben és véleménye eltért több pártvezető vélemé­nyétől Mi késztette erre?- Az 53. heti nyugdíj kifizetésének elha­lasztásával kapcsolatban korábban nem született döntés. Kiszivárogtatott, kóbor hír­ként értékelem azt, hogy ennek az elhalasz­tását mi terveztük volna. Az MSZP képvise­lőcsoportja eddig sem járult hozzá és a kö­vetkezőkben sem fog hozzájárulni ahhoz, hogy a nyugdíjasokat méltánytalanság érje. Köszönöm az elismerő szavakat, amellyel il­letnek, miszerint én elsőként emeltem fel szavamat e tekintetben is a nyugdíjasok ér­dekében. Azonban elhárítom ezt a dicsére­tet, mert képviselőcsoportunk ebben a kér­désben is egységesen gondolkodott és fel sem vetődött bennünk az, hogy a parla­mentben a nyugdíjasokat érintő hátrányos intézkedést szavazzunk meg. Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy az én véleményem nem tért el a Magyar Szoci­alista Párt és a frakció vezetőinek vélemé­nyétől, mert mi mindig is egységesen szol­gáljuk az időskorú társadalom érdekeit, fi­gyelemmel a lehetőségekre. Még annak ha­tárait is túllépve támogatjuk azt az időskorú generációt, amely áldozatkész munkájával felépítette ezt az országot, generációkat ne­velt fel és megteremtette a jobb élet feltétele­it. Ez erkölcsi kötelességünk is.- Nem az első ciklust tölti képviselőként a parlamentben. Most aktívabb, határozot­tabb, mint korábban. Miért érzi szükségét, hogy rendszeresen kiáRjon a nyilvánosság elé és elmondja véleményét?- Ez a harmadik parlamenti ciklusom és büszkén mondhatom, kevés országgyűlési képviselő van, akit három egymást követő parlamenti ciklusban az egyéni választóke­rület polgárai juttattak be. Én erre büszke vagyok és ez mindig eszembe juttatja azt is, hogy újra és újra meg kell szolgálnom ezt a bizalmat. Akik közelebbről ismernek tud­ják, hogy határozottságommal soha nem volt baj. Talán annyi a változás, hogy egy- egy esetben most én hozom nyilvánosságra a szocialista frakció véleményét. Emögött csapatmunka van és azok a képviselők, aki­ket esetleg ritkábban látnak a televízióban, ugyanúgy végzik a saját dolgukat, ahogy én végzem a magamét. Ez a csapatmunka ad lehetőséget arra, hogy tartani tudjuk a kap­csolatot a választókkal, együttműködjünk a kormánnyal és teljesítsük nemzeti kötele­zettségünket a magyar parlamentben és az unió parlamentjében is. A nyilvánosság előtt kifejtett tevékenység nem mindig alkalmas arra, hogy bemutassa mindenki munkáját, inkább arra szolgál, hogy a közös véleményt mindenki megismerhesse.- A miniszterelnök, a kormánytagok a ta­karékosság évének mondják 2004-et. Mire számíthatnak a nyugdíjasok? Sokan közü­lük attól tartanak, hogy az uniós csatlakozás az árak követhetetlen emelését hozza magá­val, jóllehet már most is nehéz körülmények között élnek. Jogos az aggodalmuk?- Valóban, 2004 a takaré- 1 kosság éve lesz. A takaré­koskodást a kormány na- 1 gyón helyesen, saját magán j kezdte, hiszen már az idei I évben mintegy 76 milliárd j forintot igyekszik megtaka- | rítani a saját tevékenységé- * * nek és elképzeléseinek meg­változtatásával. Jövőre a gazdasági növeke­dés várhatóan 2,5-3 százalékos lesz. Arra kell készülnünk, hogy bár Kánaán nincs, de feladni nem kell semmit az eddig elértekből és azokat a fejlesztési elképzeléseket, ame­lyeket időarányosan terveztünk, végre tud­juk hajtani. Aki Salgótarján és Kisterenye között jár, láthatja, hogy a 21-es út négysá­vos építése tovább folyik. Ezen a cikluson belül végre megépül a Salgótarján centru­mát elkerülő új útszakasz is. Még az idén el­kezdődik Bátonyterenyén és a környező községekben a csatornahálózat első ütemé­nek kiépítése és azon lobbyzunk, hogy az idén szülessen meg a döntés, a jövő évben pedig kezdődjön el Pásztó város szennyvíz­csatornájának kivitelezése is. Vagyis tartani tudjuk vállalt fejlesztési elképzeléseinket. Az uniós csatlakozás nem hoz drasztikus változást a gyógyszerárakban, hiszen azok árarányai eddig is sokat változtak. Azok a nyugdíjasok, akika „Gyula-bérlettel”, vagyis ingyen utaznak és hála Istennek jó egész­ségnek örvendenek, eddig is bejártak a na­gyobb üzletekbe vásárolni, ahol olcsóbban vehetik meg azokat az élelmiszereket, ame­lyek nélkülözhetetlenek. A gyógyszerárak egy része, ahogy minden évben, sajnos most is emelkedni fog. De jó néhány gyógy­szer, amely krónikus betegségekre való, na­gyobb támogatásban részesül, így keveseb­be kerül. Arra kell számítani, hogy a legrá­szorultabbak komoly kedvezményekben ré­szesülnek. A nyugdíjasoknál a harmadik legfonto-' sabb kiadás a lakásrezsihez, a háztartási energiához kötődik. Azért van az, hogy a gáz fogyasztói ára, a kevés gázt használó nyugdíjasnak lényegesen kisebb tarifa sze­rint kerül kiszámlázásra, mint a nagy luxus­lakások lakóinak. Ezért léptünk fel annak ér­dekében, hogy a háztartási energia jövő évi áfa-változása csak kevésbé érintse a nyugdí­jasokat és ne drágítsa az életüket. Bár nem közvetlenül a nyugdíjasokat érintő teher, de szólni szeretnék a gyermek- nevelés költségeiről is, mert tudom, hogy a nagyszülők szeme fénye az unoka. Azt is tudom, hogy a nyugdíjas nagyszülő akkor is segít az unoka nevelésében, ha a szájától vonja el a falatot. Az elmúlt egy évben mint­egy 20 százalékkal emeltük a családi pótlé­kot és az iskolakezdésre egy újabb havi, a 13. havi családi pótlékot is biztosítottuk a gyermeket nevelő családoknak. Biztos va­gyok abban, hogy ez a nagyszülők pénztár­cáját is kíméli és talán valamivel több ma­rad majd saját magukra, vagy az ünnepi al­kalmakra. Mindenki fél egy kicsit a változásoktól, kíváncsi milyen lesz majd az unióban. Min­den kétkedőnek jó szívvel ajánlom: nézze meg a híradóban vagy a filmekben, hogy milyen élet van Portugáliában, Spanyolor­szágban, Olaszországban vagy Ausztriá­ban. Az a célunk, hogy mi magyarok is ugyanúgy élhessünk és a mi nyugdíjasaink is élvezzék a ledolgozott élet után járó biz­tonságos időskort. VG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom