Nógrád Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 202-227. szám)

2003-09-13 / 213. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2003. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT | Bár gyakorlatilag a legújabb szám már a hatodik az idén, de a fejlécen a négyes szám látható. Az eltérés oka: volt két úgyneve­zett különszám is. Az egyik költé­szeti, a másik irodalomtörténeti. A hivatalos 4. szám egy teljes fe­jezetet szentel id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész emlékének, abból az alkalomból, hogy ez év augusztus 29-én volt a századik születésnapja. Centenárium, Madách-kutatás, lakástűz Irodalom, művészet, közélet: tallózás a „Palócföld” 2003/4-es számában Az összeállítás több írása megegyezik „Akit szerettek a fák” című, centenáriumi emlékkönyvben közzétett szövegekkel (ezeket a Nógrád Megyei Hírlap múlt szombati, szeptember 6-i számában mu­tattuk be) de vannak csak itt szereplő dolgozatok is. Ilyen például a főszerkesz­tő, Praznovszky Mihály méltató gondolatsora, amely az életmű további gondozásával összefüg­gő teendőkre is ráirányítja a fi­gyelmet. Érdekesek azok a do­kumentumok, amelyek a pálya­kezdésre, a kisterenyei emlék­mű felavatására utalnak, s akár kuriózumnak is tekinthetők azok a levelek, amelyeket a har­mincas évek második felében, a negyvenes évek elején dr Soldos Béla főispán küldött Szabó Ist­ván kerékgyártó mesternek, az­tán a szobrászművésznek, majd végül a „Kedves Pistának”. Meghívó id. Szabó A Palócföld e számában egy- avatóünnepségére aránt jól mutatkozik meg a fo­József Magyamándorban született, Ma­dár János jelenleg Bátonyterenyén lakik, Mizser Attila Fülekről küldi verseit). Ta­lán sokak számára jelent újdonságot, hogy a Kiscseri Mihály néven verset író személy nem más mint Laczkó Pál, vagy ahogyan még többen ismerik Pál József, a lap korábbi szerkesztője, illetve főszer­kesztője. A „Potomság csacskán” című verse több mint ígéretes alkotás, líra a ja­vából. A művészet - az id. Szabó Istvánra va­ló emlékezésen, a róla és műveiről ké­szült fotókon túl - Kovács Bodor Sándor KISTERENYE NAGYKÖZSÉG KÖZÖNSÉGE a vitógháborúbín a háziért hósi hatóit halt fiainak emlékére a VfttSéQ fdterén emelt HÓSÍ EMLÉKMŰVET 1937. évi október hó 24-án, vasárnap déleiért to és fél 11 érakor Istentisztelettel kazdódó EMLÉKÜNNEPÉLY keretében leplezi le, melyre a község közönsége nc­vében tiszteletiéi meghívjuk. Hazafias üdvözlettel: KISS ENDRE SZOMSZÉD LÄSZLÖ kfeMági v«*!& ivgyiö kinági bíró. A szobor alkotója SZABÓ ISTVÁN szobrászművész, a község szülöttje. István kisterenyei világháborús emlékművének lyóirat irodalmi, művészed és közéleti jellege. A szépirodalmat versek képvise­lik. A közölt költők mindegyike vagy je­lenleg is Nógrádban él [Adóm Tamás, Kohánka Erika, Kupcsulik Ágnes, Paróczai Csaba, Romhányi Gyula) vagy szorosan kötődik a megyéhez (Konczek két portréfilmjének itt közölt szövegében jelenik meg. Ugyanis a „Hitem a művé­szet” című filmben Czinke Ferenc salgó­tarjáni grafikusművész, az „Ecsettel kö­zeledtem a földhöz” címűben pedig Far­kas András balassagyarmati festőmű­vész volt Halászná Szilosi Ágota művé­szettörténész beszélgetőtársa. Az 1989- ben illetve 1990-ben készült filmek ere­deti példánya a Nógrádi Történeti Múze­um tulajdonában van. Ugyancsak művé­szeti tárgykörű (is) Andor Csaba írása, amelyik Máté Zsuzsanna „Madách Imre, a poéta philosophus” című, a Miskolci Egyetemi Kiadó által megjelentetett köte­tet mutatja be. Az előző mondatban zá­rójelbe tett is arra vonatkozik, hogy e könyv lapjain Madách nem elsősorban szépíróként jelenik meg, hanem filozó­fusként. Andor Csaba - aki egyébként a Madách Irodalmi Társaság elnöke - idézi Máté Zsuzsát, ató a következő­ket írta: „Szerencsére többen va­gyunk, akik azt állítjuk, hogy Madách Imre, a „poéta philoso­phus” Az ember tragédiájá-val megteremtette a magyar bölcsé­szeti irodalom egyik kiemelkedő művét”. Azt viszont már Andor Csaba állítja, hogy „...a Madách- kutatás határozottan előbbre ment, nemcsak az elmúlt száz­negyven év során, de most is, ez­zel a könyvvel is. ” A Palócföld harmadik jelleg­zetes vonulata, a közéletiség igazán markánsan jelentkezik a negyedik számban. Ez Szvircsek Ferenc tanulmányának, illetve Baráthi Ottó riportjának köszönhető. Szvircsek Ferenc a salgótarjáni munkás­kolóniák keletkezését, 19. és 20. század eleji képét, helyzetét, előnyeit, hátrá­nyait mutatja be, sok adattal konkreti­zálva írását. Az (ipar) történész szerző rámutat, hogy már az 1922-ben városi rangot kapott településnek az egyik ne­uralgikus pontja a kolóniák léte volt. Nagy részük mára eltűnt ugyan, de még mindig vannak hírmondók, amelyek jobbára a hanyatlás jeleit mutatják. Ugyancsak megyeszékhelyi témát dol­gozott fel Baráthi Ottó „Egy lakástűz anatómiája című, „Fortélyos félelem fészkelte be magát a gar­zonházba” alcímű írásá­ban. Ebből sokak számára azonnal kiderül, hogy a terjedelmes dolgozatban az idén januári garzonhá­zi tűzről esik szó, amely joggal ijesztette meg nem­csak a hatalmas épületek­ben lakókat. Baráthi Ottó, aki maga is a magas gar­zonházban lakik - aho­gyan egy igazi riporthoz illik - sokoldalúan, alapo­san járja körül a témát és igyekszik választ adni a tűz keletkezésének okai­ra, keresvén a tragédia, az anyagi kár felelősét, felelő­seit. Megszólaltja a III/8- as lakás elhunyt bérlőjé­nek, a tűz okozójának szomszédait, s ugyancsak főszereplői az írásnak a tűzoltók, s megszólal ben­ne a rendőrség, valamint az épületet fenntartó kft. képviselője is. A legolvas­mányosabb, a legérdekfeszítőbb része az írásnak az, amelyben a lakók el­mondják, hogy miként látták, hogyan élték át a történteket. Másként - a jövő szempontjából is - érdekesek a garzon­ház állapotát bemutató megállapítások. Megszívlelendők, tanulságosak azok a sorok, amelyekkel Baráthi Ottó lezárja mondandóját: „A tüzet eloltották, a füst felszállt, de a köd nem oszlott el. Csak a Szabó István benczúrfalvai műterme udvarán tüzet fékezték meg, az indulatokat nem. A garzonház lakói félnek, s hathatós ha­tározott intézkedéseket várnak - bizton­ságuk, nyugalmuk érdekében - mert at­tól tartanak, a tűzeset bármikor megis­métlődhet, a garzonház egy perc alatt pokoli toronnyá válhat. ” CSONGRÁDY BÉLA Beszélgetés a futballról Szokács László új könyve - Egy fejezet Salgótarján történetéből Szokács László Beszélgetés a futballról című könyve nemrég látott napvilágot. Sportemberek, egykori labdarúgók beszél­nek ebben a kis kötetben pályafutásukról, a labdarúgásról. Segítség az önálló életvitelhez Salgótarján Sok jel mutat arra, hogy a lab­darúgással kapcsolatban Nóg­rád megyében, illetve Salgótar­jánban régóta a nosztalgia, az édes-bús emlékezet korát élik mindazok, akiknek életében akár e sportág művelője- ként, akár szurkoló­ként kiemelkedő szerepet játszott a foci, ami persze most is népszerű, noha kétségkívül megkopott a régi fény. Az is nyilván­való, hogy például az SBTC ugyanúgy Salgótarján történe­tének része, mint maga a szénbányá­szat, jóllehet egyik sincs már. Vagy nem úgy létezik. A Karancs-Medves lá­bánál fekvő telepü­lést az ország távoli részein ma is bá­nyászvárosként em­legetik, jóllehet rég­óta nem így köszön­nek egymásnak az emberek: Jó szeren­csét! És a Stécé haj­dani dicsőssége is úgy él az emlékezet­ben, mint a hajdani aranycsapaté. A fut­ball tehát Salgótar­ján helytörténetének szerves ré­sze. Az utóbbi években több könyvet adtak ki Salgótarjánban a labdarúgásról és a Stécéről is. Szokács László Beszélgetések a futballról című karcsú könyve mégis érdeklődésre tarthat szá­mot a sport, illetve a helytörté­net iránt érdeklődők körében. Elsősorban a személyes hangvé­tel az, ami a kötetet nemcsak iz­galmassá, hanem élvezetessé is teszi. A jelenleg Budapesten élő, ám tősgyökeres salgótarjáni ne­ves újságíró, aki az utóbbi évek­ben több figyelemre méltó hely- történeti kötetet adott ki, ebben a könyvében azokat a beszélge­téseit adta közre, amelyek an­nak idején az Esti Hírlapban (1991), az Új Lámpásban (1994) és a Nógrádi Hírlapban (1996-1997) láttak napvilágot. Ő maga rövid pillanatképeknek nevezi ezeket az interjúkat, amelyekben sportemberek, egy­kori labdarúgók beszélnek éle­tükről és arról, hogy hajdanában milyen is volt ez a sportág. A könyv összesen húsz kis- interjút tartalmaz. Akiket meg­szólított: Básti István, Bérezi Jó­zsef, Czikora Zoltán, Kalakóczki József, Kmetty József, Kozma Ist­ván, Kökény József, Kriskó La­jos, Lombos István, Mészöly Kál­mán, Oláh Dezső, Oláh Sándor, Pintér Attila, Répás Béla, Szedlák Gábor, Szlezák Zoltán, Szoó József, Tarlósi István, Orbán Árpád, Varga Sándor. Ezek a rövid interjúk a műfaj szabályainak megfelelően célra­törők, a beszélgetés pergő, ugyanakkor mindegyiket szinte átmelegíti a labdarúgás és a hely iránti szeretet. Csak egyetérthe­tünk Szokács László Régi dicső­ségünk című előszavában foglal­takkal: „Nehéz idők járnak, minden támogatóra, mecénásra szükség lenne, hogy megindul­jon a szekér, hogy újra figyelje­nek a tarjáni labdarúgásra. Is­mét ezrek szurkolnának, járná­nak mérkőzésekre. Ha van ki­kért és miért. Mert ne feledjük, a sport, a labdarúgás is a kultúra része és itt van múlt, van mire emlékezni.” Szokács László interjúkötete dokumentum a régi időkről, de szándéka szerint a jövőt is szol­gálja a remény ébren tartásával. Legyen igaza. B. T. E. A Vásártéren négy éve műkö­dik az Önálló Életvitel Köz­pont. Az elnevezést Mándity Viktória információs munka­társ értelmezte.- Az Önálló Életvitel Központ pályázati pénzből működik és azért hozták létre, hogy a nehéz sorsú mozgáskorlátozottaknak és az 50-67 százalékos rokkantak­nak tudjunk segíteni. A mozgás- korlátozottak részére például működtetünk fodrászatot. A ta­goknak kedvezményük van. Ado­mány jelleggel fizetnek a fodrászkodásért, ami tényleg csak egy jelképes összeg, ami még a fodrászcikkek árát sem fe­dezi. A központot, így a fodrásza­tot is, akadálymentesen lehet megközelíteni a mozgáskorláto­zottaknak.- A központban helyet biztosí­tunk a sclerosis multiplex beteg­ségben szenvedők csoportos terá­piájának is.- Az iroda leszázalékoltak ré­szére adatbázist hozott létre. Itt vannak nyilvántartva azok, akik valamilyen fogyatékossággal ren­delkeznek. A munkáltatók általá­ban kikötik, hogy milyen száza­lékos fokú rokkantat kívánnak alkalmazni, az iroda összehozza a leendő munkáltatót a munka- vállalóval. Adatokat nem adnak ki. Sajnos, csökken a munkálta­tók által bejelentett munkahe­lyek száma. Régebben még var­rónőket is kerestek, manapság szinte már csak sorsjegyárusítás­ra van felajánlott munkahely. Mándity Viktória tájékoztatása szerint előfordul, hogy a munka- vállaló lép vissza. Sok esetben azért nem adható ki a munka, mert pénzkezelés szempontjából nem megbízható a munkavállaló. Azoknak a legnehezebb mun­kát találni, akik írni és olvasni sem tudnak, vagy egy-két, öt osztállyal rendelkeznek a regisztráltak. Akad ellenpélda is, azaz van főis­kolai végzebségű regisztrált is. Nagyon összetett munkát vé­gez a központ, mert például most a TIT szervezésében a mozgás- korlátozottak részére alapfokú an­gol, számítógép-kezelői és -hasz­nálói tanfolyamot szervezett. Az angolra tizenketten, a számítógé­pesre tizenöten jelentkeztek. Na­gyon érdekes az összetétel, mert volt olyan regisztrált 35 évesük, aki azt mondta, hogy ő már nem hajlandó tanulni. Viszont egy 53 éves középkorú hölgy szívesen beül az iskolapadba. Ebben nincs rizikó a tanulni vágyónak, mert ha a betegsége folytán, vagy egyéb okból kifolyólag nem tudná elvégezni az iskolát, akkor sem kell visszafizetni az egyébként borsos, 230-250 ezer forintos tan­folyami költséget. A tagdíjból befolyt összegből, autóbuszos kirándulásokat szer­veznek szerdánként. Legutóbb Zsóriban jártak a mozgáskorláto­zottak. Keddenként a munkaügyi központnak kihelyezett munka- tanácsadása működik. Az érdek­lődőket, akik munkát szeretné­nek vállalni, vagy valamilyen kér­désük van, az irodán fogadja egy munkatárs. A központban jártunkkor Csík Jenő 41 éves rokkantnyugdíjas munkalehetőség felől érdeklődött.- Ötvenszázalékos rokkant va­gyok. Halláskárosult, mert kilyu­kadt a dobhártyám. A feleségem­től elváltam és egyedül nevelem a fiamat. Huszonháromezer forint­ból élünk, nagyon szeretnék dol­gozni, mert kezdődik az iskola. A fiam tizenhárom éves, muszáj is­koláztatni. Sorsjegyárusításra je­lentkeztem. Most még jó idők vannak, de hamarosan nyakun­kon a tél és a tüzelőről is gondos­kodnom kell. A fát és szenet meg kell vennem. Bízom benne, hogy sikerül találnom valamilyen mun­kát, mert dolgozni szeretnék.- Mindenkin megpróbálunk segíteni - mondta biztatóan Mándity Viktória az Önálló Élet­vitel Központ információs mun­katársa. CSERHALMI ADÉL 1 UEFA KUPA LABDARÚGÓ MÉRKŐZÉS -• *i sast siióiMiii '.ff . A címlapon jelenet az SBTC-AEK Athén UEFA-mérkőzésről ■ A hátsó borítón a mérkőzés plakátja fotók: herbst rudolf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom