Nógrád Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 202-227. szám)

2003-09-13 / 213. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MEGYE 2003 MIHÁLYGERGE 2003. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT A Dobroda-patak völgyébe települt a község, va­laha a Zách nemzetség ősi birtoka volt. Zách Felicián visegrádi merénylete után a nemzet­ség javait elkobozták, s csakúgy, mint a környe­ző falvakat Míhálygergét is Ákos nembeli Cse­len fia János kapta adományként Károly Róbert királytól. A község közelében egykor állt egy Helimbafalva nevű település is, de valószínűleg meg a középkorban egybeépült a két falu. Az oklevelek tanúsága szerint 1548-ban Székely Simon és Ferenc, továbbá Géczy László és Taméczy Sebestyén voltak a birtokosai. 1558- ban I. Ferdinánd királytól a Berényl, a Zerdahelyi, a Pilinyi és a Muraközi családok kaptak Itt részbirtokokat de a község 1562- ben már a szécsényi szandzsákhoz tartozott, 17 adóköteles házzal. 1598-ban a Pilinyiek bír­ták a falut. 1715-ben öt, 1720-ban pedig hét adóköteles háztartást írtak össze Mihály- gergén. A lalu mellett található a Komra-vőlgyi víztározó, ami egész Északkelet-Nógrád ivóvíz- ellátását biztosítja. A falu római katolikus temploma 1766- ban épült SzenMvány György - aki az idő tájt nógrádi alispán volt - anyagi támoga­tásával. Klenovec, a testvérközség Mihálygerge éve óta jó kap­csolatokat ápol a szlovákiai Klenovec településsel, amely­hez testvérközségi szálak is kö- | tik. Rendszeresen részt vesznek egymás nagyobb rendezvénye­in, művészeti csoportjaik, szó- j listáik fellépnek a határ mindkét oldalán. Tegnap a „Száll az ének szájrul szájra” elnevezésű prog­ram keretében a különleges hangszerek harmadik nemzet­közi találkozóján a mihály- gergeiek szerepeltek a szlováki­ai községben, ma Mihálygergén rendeznek nemzetközi főzőver­senyt, kisüstipálinka-kóstoló versenyt, népi kalácskiállítást és kóstolást, folytatják a különle­ges hangszerek találkozóját, es­te pedig folkmulatságot tarta­nak közösen. A harmadik nap helyszíne vasárnap Mátraszent- imre lesz. ■ A millenniumi emlékmű Kocsis Előd mun­kája Aktívan őrzik a hagyományokat Kétségtelen: Mihálygerge már jó ideje elsősorban arról nevezetes, hogy a mintegy 700 fős lélekszámához viszo­nyítva rendkívül magas a hagyomány- őrző ének-, zenei és táncegyüttesek­ben rendszeresen szereplők száma. Minden nyolcadik ember tartozik va­lamelyik művészeti csoporthoz. Egyébiránt azonban a község éppen úgy éli mindennapjait, mint bármelyik másik település a Karancs alján, a Dobroda völ­gyében: vannak sikereik, gondjaik és terve­ik is szép számmal. Eredményként könyve­lik el például, hogy teljessé vált az infra­strukturális szolgáltatás, utoljára a szenny­vízprogramot fejezték be. Alapvetően rend: ben vannak intézményeik - az óvoda, az alsó tagozatos iskola, a művelődési ház, könyvtár, teleház komplexum, az orvosi és a fogorvosi rendelő - leginkább a művelő­dési ház szorulna még további felújításra. Jelentős beruházásként értékelik a temp­lom melletti ravatalozót, amelyet a tervező referenciaként tart nyilván. Méreteiben a legnagyobbak közé tartozik az országban az az emlékmű, amelyet a millennium tisz­teletére emeltek. Új, korszerű buszváró is épült a falu központjában, a leszállópero­nokra pályázatot adtak be. Pályázati pénzt remélnek a sportpálya korszerűsítéséhez is. Az öltözőbe gázfűtést szeremének beve­zetni, a pályára pedig villanyvilágítást. Az utóbbira azért lenne nagy szükség mert Zsély László vezetésével működik az úgy­nevezett Bozsik-program, amely keretében Egyházasgerge, Ipolytarnóc, Litke és Mihálygerge tehetséges gyermek és serdülő labdarúgói edzenek itt. A községben - mint az önkormányzat előtt szerepelt körzeti megbízotti tájékoztatóból is kiderül - jó a közbiztonság, kevés a bűnesetek száma. A Mihálygergéért Alapítványnak dr. Miklós Zoltán, az egyházi alapítványnak Varga Jó­zsef az elnöke. Az önkormányzati testület számára ko­moly gondot okoz azonban a kezelésében lévő utak állaga. Bár a Zöldfa és Kossuth ut­ca már elkészült, az Akácos Otthon van a községházán A negyvenöt éves Varga Imre polgármester 1998 februárjában - időközi választás keretében - nyerte el az állampolgárok bizalmát. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy - lévén helyi születésű - jól ismeri a falu min­den rezdülését. Nem idegenként érkezett a községházára sem, hiszen 1982 óta folyamatosan ott dolgozott pénzügyi ügyintézőként. A helyi születésű polgár- mester 1977-töl 1980ig az NDK-ban vállalt munkát. Akkoriban ismerkedett meg élete párjával, német származású feleségével. Házasságukból két gyermek született: a 21 éves Ildikó Budapesten a 19 éves Márió Salgótarjánban jár főiskolára. Varga Imre - ha jut rá ideje - szívesen kertészkedik és a ház körüli barkácsmunkát is kedveli. út rövidebb szakaszára folyamatban van a pályázat. A hosszabbik szakasz valamint a Dózsa út még felújításra vár. Ezt is pályázati támogatással tervezik megoldani. Ugyan­csak fontos tervként dédelgetik a játszótér, valamint faluház - amely panzióként is szol­gálhatna - kialakítását, s szóba jön a közsé­get is érintő kerékpárút, valamint egy zápor- tároló megépítése is. Miután a faluban is ta­láltak egy megkövesedett faágat, a lelőhelyet érdemesnek tartanák tudományosan is ku­tatni, feltárni. A hosszabb távú elképzelések sorába tartozik az ipari terület kiépítése is. A titok az emberekben rejlik Az Ipoly néptánccsoportnak, a Tücsök ifjúsá­gi népzenei együttesnek, a Pajkos gyermek népzenei együttesnek, a Laboda gyermek- tánccsoportnak, a Dobroda hagyományőrző csoportnak és a szájharmonika-együttesnek összesen mintegy 80-85 állandó tagja van, s ez több mint lakosság tíz százaléka. A csoportokat működtető József Attila Művelődé­si Háznak 1979-től - az 1986-os év kihagyásával - dr. Egyed Ferdinánd az igazgatója. Díjazás nélkül, ügy­szeretetből látja el feladatát. 0 mondta el, hogy az in­tézmény az idén decemberben ünnepli negyvene­dik születésnapját. Az 1963. december 8-án útjára indított művelődési házban sorra jöttek létre a mű­vészeti együttesek. A legrégibb múlttal az 1968-ban alakult, Egyed János vezette nyolctagú szájharmoni­ka-együttes rendelkezik. Huszonöt tagja van az Ipoly néptáncegyüttesnek, amely 1976 óta létezik. Vezetője Egyed Ferdinánd, koreográfusa Tori Antal. Három együttes - a Tücsök, a Laboda és a Dobroda - a kilencvenes évtizedben jött létre, s nyolc, tizenöt, illetve huszonkét taggal működik. A legfiatalabb csoport a 2002-ben alakult héttagú Pajkos, amelyet Hrúz Szabolcs vezet. A Tücsök vezetője if]. Egyed Ferdinánd, a művészeti vezető Hrúz Dénes. A Laboda a salgótarjáni Váczi Gyula Művé­szeti Iskola kihelyezett tagozataként tevé­kenykedik Paluch Norbert vezetésével. A Dobroda élén dr. Miklós Zoltánná áll, a mű­vészeti vezető Varga Lajosné. Az együttesek anyagi hátterét egyrészt költségvetési pénzből, másrészt szponzori támogatásból, harmadrészt pedig pályázati nyereményekből biztosítják. A legjelentő­sebb szponzornak a coop-rendszer, a Palóc Coop Rt. (Szécsény) számít. A táncosok zö­me szövetkezeti tag. A mihálygergei együttesek az évek során sok nagy sikert értek el. A legnagyobb elis­merést 1999-ben a lengyelországi Zsiwiecz- ben aratta az Ipoly a Tücsök kíséretével. A Beszkidek fesztiválon a legjobb külföldi együttesnek járó nagydíjat nyerték el. 2002- ben a legstílusosabb, leghűbb koreográfiáért kaptak díjat ugyanott. Az Ipoly megkapta az Áfész Or­szágos Szövetségének nívódíját is. Az idén áprilisban a szövetkezeti dalosok, zenészek Mihálygergén ren­dezett országos találkozóján a szájharmonika-együt­tes és a Dobroda arany fokozatú minősítésben része­sült, a Tücsök pedig - immár harmadszor - kapta meg a legmagasabb szintű minősítést, az „Arany pává”-t. Az Ipoly együttes - azon túl, hogy szívesen látott vendége a megyei és regionális fesztiváloknak - nem ke­vesebb mint tizenöt országban mu­tatkozott már be: Cipruson, Lengyel- országban, Olaszországban és Szlo­vákiában többször is jártak a tánco­sok, míg Angliában, Csehországban, Finnország­ban, Franciaországban, Görögországban, Horvátor­szágban, Lettországban, Romániában, Spanyolor­szágban, Svédországban egyszer voltak. Legutóbb - néhány nappal ezelőtt - a hollandiai Ede város nem­zetközi folklórfesztiválján vett részt az Ipoly és a Tü­csök, ugyancsak nagy sikert aratva. Arra kérdésre, hogy mi a nyitja a mihálygergei ti­toknak, Egyed Ferdinánd a következőképpen vála­szolt:- Ha van egyáltalán titok, akkor az alapvetően az itt élő emberek öröklött mentalitásában, a kiváló csapatmunkában és a jó menedzselésben rejlik. Mindenki szívesen vesz részt ebben a közös munká­ban, szeretnek fellépni, utazni. A hozzáállásra mi sem jellemzőbb, minthogy az Ipolyban még mindig táncol nyolc alapító tag, köztük én is - mint legidő­sebb - a magam negyvennyolc évével. Büszkék va­gyunk rá, hogy a szerény - bizonyos szempontból akár hátrányosnak is nevezhető - feltételek közepet­te eljutottunk idáig. A jövőben is szeretnénk a ma- gunk útját járni. ____________________________■ A negyvenéves József Attila Művelődési Ház, az együttesek otthona, háttérben a kenyérsútő kemencével__ _ ____ ____■ K itüntetett néptáncos koreográfus Az augusztus huszadiki központi ünnepségek keretében Bu­dapesten, Hiller Istvántól, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumának vezetőjétől vette át a Wlassics Gyula-díjat Tari Antal, az Ipoly néptáncegyüttes koreográfusa. A díjat a közművelődésben, a kulturális életben hosszabb időn át ki­emelkedő teljesítményt nyújtó személyiségeknek ítélik oda. A negyvenhat éves Tari Antal alaposan rászolgált az elismerésre, mert gyakorlatilag szinte az egész eddigi életét végigtáncolta. Szülő­városában, Pásztón már az általá­nos iskola alsó tagozatában ismer­kedett meg a néptánc alapjaival, majd Salgótarjánba kerülvén alapí­tó tagja lett a Nógrád táncegyüttes­nek. Tizennégy éven át táncolt a megyeszékhelyen, oktatott a zagy- vapálfalvai óvodákban és az iskolá­ban, s immár annak is éppen tizen­négy éve, hogy Mihálygergén az Ipoly táncegyüttessel dolgozik ko­reográfusként. 2002-ig ő maga is rendszeresen táncolt, manapság akkor megy színpadra ha - mint a közelmúltban a hollandiai tűmén - a szükség úgy kívánja. Hozzá ki­zárólag a szakmai, művészeti munka irányítása tartozik, de a műsorról, a betanulandó új szá­mokról sosem egyedül dönt, messzemenően figyelembe veszi a táncosok igényeit. Repertoárjukon szinte az egész Kárpát-medence magyarlakta területeinek táncai szerepelnek. A kitüntetés felemelő érzéssel töltötte el, mert a magyar kultúra értékeinek fennmaradása, megismertetése érdekében tevé­kenykedik hosszú évek óta. S ezt szabad idejében, nemes hobbi­ként, kellemes, hasznos kikapcso­lódásként végzi. Nagyon jól érzi magát Mihálygergén, a próbák és szereplések során számos barátot szerzett, gyakran vesznek részt családostul közösségi rendezvé­nyeken. Az út végét nem látja, ad­dig csinálja a néptáncot, amíg bírja erővel, amíg nem lesz teher szá­mára. De ahogyan magát ismeri, ez a szerelem örök életre szól. Tari Antal Wlassics Gyula-díjat kapott u Arcok a településről Zsely Csaba Támogatás a kultúrának és a sportnak A Mihálygergéért Alapítvány céljai gyakorlatilag az elnevezésben benne foglaltatnak. Az 1993-ban bejegyzett alapítvány általában a község érdekében tevékenykedik, de mint Zsély Csaba - a héttagú ku­ratórium titkára - elmondta, főként a kulturális és sportélet, a művészeti együttesek és a labdarúgók támogatására fordítják az évente átlagban kétmillió forintot. Segítik az óvodai és iskolai rendezvényeket, s igyekeznek az intézmények tárgyi felszereltségét is javítani. Vettek például vi­deót az iskolának, s ügyességi, képességfejlesztési játékokat az óvodának. Az alapítvány évek óta támogatja a megyei II. osztályú felnőtt és ifjúsági labdarúgócsapatot, újabban előszeretettel áldoz­nak a Bozsik-programban részt vevő fiatalok fejlődésére. Zsély Csaba 22 év óta sportegyesületi vezető szülőfalujában, annak elle­nére, hogy már régen Salgótarjánban lakik. Minden héten elláto­gat azonban Mihálygergére, nemcsak a teendők miatt, hanem szü­leit meglátogatni is. Aranyos „pofagyalusok” A szájharmonika manapság már a ritka, mond­hatni különleges hangszerek közé tartozik. Ezért is - és természetesen igényes programjuk, hangula­tos, szép hangzású előadásmódjuk miatt is - kíséri nagy érdeklődés, szakmai és közönségsiker a mihálygergei szájharmonika-együttest, bárhol lép­jen is fel. Az 1968-ban létrejött zenekar egyik alapí­tó tagja, az együttes vezetője a falu szülötte, az ott élő Egyed Já­nos, akit sokan ismernek a salgótarjáni fodrászatból is. Tőle tud­tuk meg, hogy szerte az országban - Abasártól Hódmezővásárhe­lyig - számos fesztiválon, népzenei találkozón szerepeltek már, legutóbb a közelmúltban Kecskeméten. Idén a mihálygergei or­szágos rendezvényen arany fokozatú minősítést szereztek. A nyolctagú együttesben a legidősebb hetvennégy, a legfiatalabb „pofagyalus” - ahogyan ők magukat hívják - ötvenhat éves. Mű­sorukon a népdalcsokor mellett katonanóták szerepelnek leg­gyakrabban. „A gergei torony de messzire látszik...” sohasem ma­rad ki a repertoárból. Végtisztessiég méltó módon Az élet természetes része az el­múlás, a halál. S, ha ez bekövetke­zik, az itt maradottakra vár a feladat: méltó végtisztességben részesíteni az eltávozottat. E folyamatba kap­csolódott be már évekkel ezelőtt Gordos Tamás és Tamásné, majd pe­dig 2000-ben önálló kft.-t létesítettek Truhlimport néven. A külö­nös hangzású név a koporsó szlovák elnevezésére utal, ugyanis a koporsókat nagyrészt északi szomszédainktól szerzik be, majd értékesítik - egyéb temetési kellékekkel, textíliákkal stb. együtt - szerte az országban. A házaspár úgy véli, hogy sikerült elfogad­tatniuk magukat a piacon, s főként azért kedvelik őket a temetke­zési vállalkozók, ügyfelek, mert rugalmasak, megbízhatóak és áraik is elfogadható szinten mozognak. A vállalkozás központja Mihálygergén van, ahol egy mintaterem is található. Mint Gordos Tamásné elmondta: munkájukat úgy fogja fel, hogy azzal a bajba jutott, gyászoló emberek gondjain igyekeznek segíteni. Azonban még mindig nagyon megrázza, ha egy fiatal temetésében kell köz­reműködnie. Megszerette a falut Koska Ernő bükkszéki származású, a megyeszék­helyen lakik, s onnan utazik ki autóbusszal nap mint nap, hogy eleget tegyen hivatásának. Ő ugyanis a te­lepülés jegyzője. 1998-tól - csakúgy mint a polgár- mester - tölti be ezt a funkciót, érthető, hogy össze­szokott párost alkotnak Varga Imrével. A fiatalember elvégezte az államigazgatási főiskolát, letette a közigazgatási szak­vizsgát, sőt európai uniós számítógép-kezelői ismereteket is szer­zett már. Most angolul tanul a kistérség önkormányzatai részére in­dított tanfolyamon. Megszokta az ingázást, miközben utazik sokat gondolkodik, többek között a faluban aktuális teendőkről. Szereti a sport- és kulturális rendezvényeket, nézőként, szurkolóként is meg­megtalálni Mihálygergén. Ő maga is aktívan sportol. Az eltelt évek során nagyon megszerette a települést, s különösen annak lakóit. Úgy érzi: sikerült jó kapcsolatot kialakítania az emberekkel, akik befogadták őt. ____________________________________________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom