Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)

2003-08-06 / 181. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI 2002. AUGUSZTUS 6., SZERDA KORKÉP „Óh a Balaton!”- „Óh a Balaton, régi nyarakon, ültünk kinn a teraszon, úgy néz­tünk végig a tavon...” - énekli édes-bús nótájában Cseh Tamás, a '60-as évek Balatonjára emlé­kezve. - Akkor még valóban a mi­énk volt a Balaton, húszforintos túrós csusza a tihanyi Fogasban, zsong a „Kecskeköröm”, s este a faluból hazafelé bandukolnak az ifjú honfoglalók, az olcsó telkek­hez jutott fiatal tanárok. A gyere­kek az apák nyakában, szentjá­nosbogarak világítanak az út mentén... S aztán a családi legendárium: Bulla Elma színészkirálynő sétál végig a parton, s Tália fejedelmei: Latinovits Zoltán és Ruttkay Éva nézik merengve a vizet a tihanyi mólón állva... Latinovits Zoltán szinte szerelmes vallomással ír a zsolozsmázó nádasról, a pámás vízről, a régi, szép sudár árbocok­ról, a balatoni égről, a szikrázó kavicsokról, Badacsony távolból kéklő hegyéről. Badacsony..., Szigligeti örökér­vényű Liliomfija! A film teljes pompájában mutatja be az elbűvö­lő balatoni tájakat, Jókai Balaton- füredének csodás, reformkori há­zait, az igéző vizet, a zöldet, a ké­ket - s Badacsonyban, a mi Bada­csonyunkban húsok sülnek, bor folyik... - Darvas Iván élete leg­szebb, s legfelhőtlenebb forgatásá­nak tartotta a Liliomfit. A Balaton, s az ifjúság számára egy volt! Azóta sok minden történt. El­vesztettük a Balatont. Egy nem­zet, amely elveszejti, megtagadja önmagától nemzeti kincsét... Hol vannak már a vidám vendéglők, a kis halászfalu, Tihany meghittsé­ge? Hivalkodó bazárvilág váltotta fel a balatoni hangulatot, üresség­től konganak az átalakított csár­dák. Talán csak a táj a régi, s az egykori nagyok: Illyés, Németh László, Passuth László, Latinovits kósza árnya tér vissza reményte­lenül az isteni tó fölé. SZABÓ ANDREA Francia professzor Pásztón- Professzor úr! Honnan ez a Magyarországhoz való kötődés?- Ez ötvenhárom évvel ez­előtt kezdődött, amikor en­gem Magyarországra, Gö­döllőre küldtek az akkori francia gimnáziumba tanár­ként. Ott két évig működ­tem, amikor megtörtént a fe­lekezeti iskolák államosítá­sa, akkor átkerültem a fran­cia nagykövetségre, ahol há­rom évig dolgoztam. Tehát a háború utáni időszakban öt évet töltöttem el Magyaror­szágon és ez alatt az idő alatt tökéletesen megtanultam a magyar nyelvet és azóta mindig magyar témákkal foglalkozom. Évtizedek óta minden év júniusában Ma­gyarországon tartózkodom.- Mivel foglalkozik jelen­leg?- Nyugdíjas vagyok, ezt megelőzően a francia parla­ment felsőházában dolgoz­tam. Mostanában könyve­ket, cikkeket írok, ezek té­mája általában a finnugor törté­nelem, a magyar, az észt, a finn vagy az oroszországi finnugor népek története.- Pásztói előadásának témá­ját honnan merítette?- Mivel nagyon kíváncsi ter­mészetű ember vagyok és ha va­Le Calloc'h lakiről valamit olvasok, arról rö­vid feljegyzést készítek. Később, amikor időm engedi utánakuta­tok a témának. így kerültem kap­csolatba Szatmári Király Ádám- mal, Rákóczi párizsi naplóírójá­val. Már nem emlékszem milyen körülmények között bukkantam a nevére, de elgondolkodtam ki is lehet az és utánanéztem. Óriá­si anyagom van róla, amelyben minden adat megtalálható. Ná­lam otthon mintegy 250 olyan cikk van, ami franciaországi ma­gyar emlékekről szól, s ami azt jelenti, hogy a magyarok tettek valamit Franciaor­szágban. Jelenleg egy olyan könyv írásán dolgozom, amelyben a csángó nép éle­tét akarom bemutatni a fran­cia olvasóknak.- Milyen a kapcsolata a pásztóiakkal?- Bottyán Zoltán tanár úr felhívott, hogy hallott arról, miszerint én előadásokat tartok, amikor Magyaror­szágon vagyok, elmondta, hogy van itt egy francia nyelvű gimnázium és arra kért tartsak egy előadást Pásztón. Eljöttem és az egy előadásból három lett mi­ként a mostani, második lá­togatásom alkalmával is. Egyet francia, a másik két előadást pedig magyar nyel­ven tartottam. Még itt-tar- tózkodásom ideje alatt több előadást fogok tartam olyan tudóstársaságokban, ahol ■ tiszteletbeli tag vagyok.- Pásztón is tiszteletbeli elnök lett...- A nemrégiben alakult Rákó­czi Szövetség Pásztó és körzete csoportja tiszteletbeli elnökké választott és ezt nagy örömmel vállaltam el. A következő évben ismét eljövök Pásztóra. Nemrégiben Pásztón járt Bernard Le Calloc’h professzor a pá­rizsi finnugor társaság alelnöke, aki előadást tartott Szatmá­ri Király Ádámról, Rákóczi párizsi naplóírójáról. A profesz- szort a Rákóczi Szövetség Pásztó és körzete nemrégiben meg­alakult csoportja tiszteletbeli elnökévé fogadta. Bábmúzeum nyílik Mohorán Bábmúzeum nyílik a faluban, legkésőbb jövő jú­liusban - mondta el az egri Harlekin Bábszínház igazgatója az MTI-nek. A mohorai Tolnay Klári-em- lékház szomszédságában megvásárolt épületben kialakítandó gyűjtemény az első bábmúzeum lesz Nógrád megyében - közölte Sziki Károly. Hozzá­tette: már megkezdte a bábok, díszítőeszközök és bábtartók gyűjtését. A múzeumban a tervek sze­rint bábos szakkör és regionális tábor is várja majd a gyerekeket - mondta Sziki Károly. ___________■ Ü vegművészek dolgoznak a 110 éves gyárban A ceredi művésztelep idei kö­zösségét üvegművészek szí­nesítik, a fennállásának 110. évfordulóját ünneplő St. Glass Rt. jóvoltából. Arról egyelőre nincs szó, hogy a zo­mánctábor mintájára az üve­gesek is évente adjanak itt randevút egymásnak, de egy olyan gyár életében, amely­nek ars poétikája az üveg és a művészet szimbiózisán ala­pul, egy rendszeresen műkö­dő alkotótábor nem zárható ki az életéből - mondta el la­punknak D. Ravasz Csilla, marketing vezérigazgató-he­lyettes. Az „üvegesek” jelenlétét min­denki - szervezők, társművé­szek, gazdasági vezetők - egy­aránt üdvözölte, hiszen ez az ipari kultúra több mint száz éve vert gyökeret a nógrádi meden­cében, s fennmaradásában épp' a művészeknek volt múlhatat­lan érdeme. Mi sem volt termé­szetesebb, minthogy egy tech­nológiai váltáshoz érkező üzem a 110. születésnapján üvegfnű- vészeket lát vendégül.- Nagy örömünkre hat mű­vész is vállalta, hogy részt vesz a ceredi művésztelep életében, s az ott megálmodott alkotásokat gyárunk vadonatúj kemencéjé­ben készíti el - mondta el érdek­lődésünkre D. Ravasz Csilla. - Az üvegszekció munkáját Erdei Sán­dor üvegművész irányítja, ami azért is nagy öröm számunkra, mert egy hosszabb kihagyás után tér vissza a gyárba. Az St. Glass stúdió e héten délutánon­ként ad lehetőséget a kivitelezés­re, azaz, rendelkezésükre áll az egyik kemence, s természetesen néhány kollégánk is. Mint megtudtuk, ezek az alko­tások is láthatók lesznek augusz­tus végén, a Nógrádi Történeti Múzeumban nyíló gyártörténeti kiállításon, miután szakavatott zsűri értékeli majd a „termést”. T.N.L. Buktatni, vagy nem buktatni? Ez itt a kérdés! Nem egyformán érnek a gyerekek - Szakemberek véleménye az évismétlésről A nemrég módosított közoktatási törvényről eddig igazi szakmai, a közvé­leményt objektiven tájékoztató vita nem bontakozott ki, inkább érzelmi alapon csaptak össze a nézetek. Gyakran olyanok nyilvánítottak véle­ményt - jórészt politikai hovatartozás szerint - akik meglehetősen gyér pe­dagógiai tájékozottsággal rendelkeznek. Az osztályozás, az értékelés, ki­váltképp a buktatás körül korbácsolódtak fel leginkább a kedélyek. A buk­tatással kapcsolatban életbe lépő törvényi szabályozástól a pedagógusok és a szülők nem kis hányada is idegenkedik, noha nem vitatják, hogy az oktatásban szükségesek a reformok. Az értékelés és a buktatás probléma­köréről olyan szakemberek véleményét kérdeztük, akik már évekkel ez­előtt bátorkodtak az oktatási folyamat e gondoktól terhes területét igényes elméleti és gyakorlati tájékozódás után, több iskolára kiterjedő széles kö­rű összefogással megújítani, dr. Lóránd Ferenc ismert pedagógiai kutató, az Országos Köznevelési Tanács jelenlegi elnöke szakmai irányításával. A gyakorlatban is kipróbált és bevált módszereikről és eredményeikről or­szágos fórumokon is többször beszámoltak. Dr. Diósiné Taraesák Judit magyar- történelem-pedagógia szakos tanár, most Salgótarján önkormányzata okta­tási, kulturális és sportirodájának veze­tő főtanácsosa korábban az említett is­kolakísérlet értékelési munkacsoportjá­nak volt a vezetője. Petőné Mérni Juli­anna. a megyeszékhelyen a Petőfi Sán­dor Általános Iskola tanítónője, aki ma is járja az országot egy iskolafejlesztés­sel foglakozó szakértői csoport (KOMP- csoport] tagjaként. Á két szakembert külön-külön kér­deztük úgy, hogy egymás válaszait nem ismerték...- A módosított közoktatási törvény szerint az általános iskola 1-3. évfolya­mán csak a szülővel történő egyeztetés után lehet buktatni... Nem jelenti-e ez a pedagógusok jogainak drasztikus meg­nyirbálását, mint egyesek hangoztat­ják? Dr. Diósiné Taraesák Judit: - A buk­tatás szó sajnos gyökeret vert az iskolá­val kapcsolatos szóhasználatunkban. Örülnék, ha kikerülne onnan. Hogy sé- rülnek-e a pedagógusok jogai? Én együtt kezelem a pedagógus, a nevelő- társ, azaz a szülő, és a gyermek jogait. Ebben a konkrét esetben előtérbe he­lyezem a gyerek jogát és érdekeit. Egyébként minden egyes döntésnél szem előtt kell tartanunk, hogy mi elő­nyösebb a számukra. Azt pedig, hogy a törvényi szabályozás szerint a nevelő­nek jobban meg kell gondolni, hogy 7-8 éves kisdiákot osztályismétlésre utasítson, helyesnek tartom, s nem gondolom, hogy ez a pedagógusjogok megkurtítása. Petőné Mérai Julianna: - Mint gya­korló pedagógus elsősorban a gyerek jogait helyezném előtérbe. A gyereknek ugyanis joga van az iskolában jól érez­nie magát. Azért jön az iskolába, hogy oldottan, feszültségtől mentesen jusson az ismeret, a tudás birtokába. Úgy gon­dolom, hogy a kisdiákoknál a buktatás­sal kapcsolatos új szabályozás a gyer­meki jogok hatékonyabb érvényesítését segíti. Nem hiszem, hogy ezzel csor­bulnának a pedagógusjogok.- Milyen hatást gyakorol a gyermeki személyiség alakulására a bukás? D. T. J. - Huszonöt évi pedagógiai ta­pasztalatom alapján határozottan állí­tom, hogy a gyermeki személyiség ala­kulására egyértelműen negatívan hat az évfolyamismétlés. A kudarc ugyanis nem segíti a személyiség pozitív irányú építkezését. Az ember alapvetően siker- orientáltnak születik, de a körülmé­nyek, a nem hozzá igazított követelmé­nyek sokszor a kudarcot erősítik a gyermekben. A bukás iskolaérett kisdi­ák esetében számomra nem kezelhető pedagógiai kategória, ugyanis olyan láncreakciót idézhet elő, ami újabb ku­darchoz vezet. P. M. J. - Sohasem hittem és ma sem hiszem, hogy bárkinek is jót tesz a buk­tatás. Az erről döntő tantestületnek, a szülőnek, a pedagógusnak sem, mert ez mindannyiunk számára kudarc. A gyereknél pedig egy életre szóló önbizalomvesz­tést, kisebbségi érzést válthat ki. Emlékszem arra a jó pár évvel ezelőtti esetre, amikor egy 5. osztályos tanulót orosz nyelv miatt kényszerítettek osztályismétlésre, s a következő tanév­ben az iskolában csalódott kisfiú már négy tantárgyból bukott, olyanokból is, amelyekből az előző tanév végén 4-es és 3-as volt a bizonyítványában. Tehát a bukásnak nem az a hozadéka, amit so­kan várnak tőle.- Mit csináljon a pedagógus a gyenge tanulóval? D. T. J. - A pedagógusok és a szülők is nagyon jól tudják, hogy a gyerekek nem egyformán érnek. Ennek fiziológi­ai és szociális körülményekből eredő okai is lehetnek. Ezért az adott gyer­mekhez kell igazítani a követelménye­ket. Az iskolába lépő kisdiákokat sokré­tű megfigyelés és megismerés, az eset­leges kudarcok alapos feltárása után kell a legértékesebb pontjaira koncent­rálva fejleszteni a gazdag pedagógiai­módszertani eszköztár igénybevételé­vel. Meggyőződésem, hogy minden gyermek személyiségében van valami értékes, minden gyerek tehetséges vala­miben, s ezt kellene elsősorban fej­leszteni. Úgy vélem, hogy nem jó az a gyakorlat, ami a gyerek gyenge pontjai­ra koncentrál, mert akkor nagy valószí­nűséggel a kudarcok rögződnek nála. P. M. J. - Látnunk kell, hogy a peda­gógus feladatot lát el, problémát old meg. Az alsó tagozatban iskolaérett ta­nulókat kell eljuttatnia valahová. A probléma elől nem térhet ki és azt nem ruházhatja át másra. Az egyes gyerek­hez igazodó differenciálást kell alkal­maznia, különböző módon eljuttatva a gyerekeket a feladatok sikeres megoldá­sához. Akadnak gyerekek, akik gyorsabban, mások lassabban birkóznak meg a feladatokkal. Az általános iskola első három éve arra szolgál, hogy minden gyerek eljusson lehetőségei határáig. Azzal nem lesz bölcsebb egyikük sem, ha iskolai tanul­mányaik elején osztályismétlésre kény­szerítjük őket, noha nem mindenben hiányosak az ismereteik.- Mit csináljon a pedagógus azokkal a gyerekekkel, akiknek eszük ágában sincs tanulni, s a családi háttér sem ser­kenti őket erőfeszítések vállalására? D. T. J. - Róluk sem mondhatunk le még akkor sem, ha esetenként szembe­szegülnek a munkával, de ilyenekkel alig-alig lehet találkozni a legkisebbek között. Meg kell keresnünk a szemben­állás okait és céljait, s akkor már nem reménytelen az ő fejlesztésük sem. P. M. J. - Azt kell mondanom, ha va­lahol netán akad ilyen kisdiák, mi tettük ilyenné. Ugyanis amikor a 6 éves gyerek az iskolába lép - bármilyen is a családi háttere - vággyal van tele, mindig kér­dez és jó esetben mindig kap is választ. Ha nem kérdez, akkor már történt vala­mi a kettőnk kapcsolatában. Lehet - és erre talán nem figyelünk eléggé - hogy nem érti az iskola nyelvezetét, s nem várt kudarcok érték. Égyszóval nem az észbeli adottságaival van baj, hápem a körülményekkel, mint a legtöbbgyen­ge, bukásra ítélt gyerek esetében, E. A. A gyermeki személyiség alakulására egyértelműen negatívan hat az évfolyamismétlés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom