Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)

2003-08-30 / 201. szám

A NÖGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2003. AUGUSZTUS 30., SZOMBAT Mint közismert: a főis­kolai, egyetemi tanul­mányaikat kezdő hall­gatók - nem tudni mi okból - a kedves nagy­madárról, a gólyáról kapták becenevüket. Nos ők - minden eddigi­nél többet - 349 főt számiáltatnak a Buda­pesti Gazdasági Főisko­la Pénzügyi és Számvi­teli Főiskolai Kar Salgó­tarjáni Intézetében. A harmincegyedik tan­évét kezdő intézet igaz­gatójával dr. Rozgonyi Józseffel beszélgettünk a felvételi vizsgák ered­ményeiről, az év eleji helyzetről, s az egyéb aktualitásokról. Minden eddiginél több a „gólya” Rozgonyi József igazgató: Az alapvető fő képzési irányok nem változnak, de bő­vül a szakmai profil- Vége felé jár a nyár, lassan be­csengetnek a felsőfokú tanintéze­tekben is. Salgótarján 1972-ben alapított főiskoláján hogyan érté­kelik a közelmúltban befejeződött felväeä vizsgák időszakát?- Sikeresnek, ugyanis nem ke­vesebb mint 349 új hallgatót tud­tunk felvenni, s ez rekordnak szá­mít a helyi főiskola három évtize­des történetében. 279-en a hét fél­éves nappali alapképzésben, 45- en távoktatásban vesznek részt, 25-en pedig az úgynevezett akkre­ditált szakképzésre nyertek felvé­telt. Utóbbiak négy félév után fel­sőfokú szakképesítést szerezhet­nek és megfelelő feltételek esetén felvételi vizsga nélkül főiskolán­kon folytathatják tanulmányaikat. Intézményünk népszerűségét, az első évesek magas létszámát azért is kell nagyra értékelnünk, mert - mint köztudott - e korosztály lét­száma is csökkenőben van, egyre több a gazdasági jellegű képző­hely és idén - tavalyhoz képest - jelentősen megemelkedett a felvé­teli ponthatár is. A hozzánk elégséges 85 ponttal már némelyik egyetemre is be lehetett jut­ni.- Ebből ar­ra is lehet kö­vetkeztetni, hogy jók, alapvetően helyesek az intézet szak­mai irányai?- Úgy vé­lem, hogy igen. Ezt egy­részt az ér­deklődés, a beiskolázás gyakorlata igazolja, más­részt erre utalnak a munkapiac visszajelzései is. Még min­dig jó eséllyel pályázhatják meg a nálunk végzők a különböző munkalehe­tőségeket. Ezért a meghatározó szakstruktúrán - azaz pénzügy, számvitel, informatika - nincs is szándékunk változtatni. Termé­szetesen mozgások, úgymond fi­nomítások - az élet, a társadalmi szükségletek változásai alapján ­A főiskola központi épületében szeptember 9-én tartják a tanévnyitó ünnepséget FOTÓ: RIGÓ TIBOR várhatók. Figyelembe kell ven­nünk például, hogy a pénzintéze­tek felvevőképessége csökken, vi­szont a számviteli végzettségűek iránt fokozatosan nő a kereslet. Ezért részint a közszféra, az ön- kormányzatok - főként a vidékiek - igényeiből fakad, de a vállalko­zói szféra is nagy számban képes még foglalkoztatni nálunk kép­zett szakembereket. Az oktatási szerkezet módosulásának, a szak­mai profil bővítésének egyik fon­tos állomásának tartjuk a nyáron általunk is aláírt konzorciumi szerződést. Eszerint jövő ilyenkor már a szociális munkások nappa­li tagozatos képzése is beindulhat intézetünkben, a későbbiekben pedig szóba jöhet a vendéglátó, az idegenforgalmi és a logisztikai képzés is, természetesen a regio­nális és helyi igények felmérése és a közreműködő partnerekkel való egyeztetés alapján. Ehhez kedve­ző alapot, ha úgy tetszik hátteret biztosít, hogy a Budapesti Gazda­sági Főiskola részeként jó munka- kapcsolatokat ápolunk a régióban működő gyöngyösi Károly Róbert Főiskolával és a Miskolci Egye­temmel. A most induló tanévben tehát megtesszük az első komo­lyabb lépéseket a profilbővítés te­rületén is, miközben megfelelően kell menedzselnünk a mintegy 900 fős hallgatói állomány is.- Ez alatt mit kell érteni?- A körülményekhez, lehetősé­gekhez képest a lehető legjobb feltételek biztosítását. Eszközellá­tottságunk kifejezetten jónak te­kinthető, ugyanez azonban nem mondható el a kollégiumi hely­zetről, ugyanis csak 280 főt tu­dunk elhelyezni, az igény pedig meghaladja az 500-at. Pályázati úton szeretnénk bővíteni a kollé­giumi kapacitást. Gondjainkat csak részben enyhíti, hogy úgy­nevezett lakhatási támogatásban - amelynek összege 3-tól 10 ezer forintig terjed - is tudjuk a rászo­ruló hallgatók bizonyos hánya­dát részesíteni. Még nagyobb problémánk - amelyet évek óta görgetünk magunk előtt - hogy lassan harmincéves épületeink karbantartására, felújítására semmilyen központi forrás nem áll rendelkezésünkre, az e célra fordítható saját erőnk pedig meg­lehetősen szűkösnek bizonyul. A vezetékek, csövek cseréje csak egy-egy szakaszon 6-10 millió fo­rintunkat emészti fel. Nagy erő­feszítésünkbe telik tehát az is, hogy megállítsuk a három, nagy­jából egy időben épült szárny ál­lagának jelentős romlását'. Bár­mennyire az oktatás tartalma, színvonala a fő kérdés, kénytele­nek vagyunk ilyen „földhözra­gadt” ügyekkel, kérdésekkel is foglalkozni.- Essék hát szó emelkedettebb témákról is...- Ezek sorában örömmel em­lítem, hogy tanári karunk stabi­lizálódott. A harmincfős állo­mány zöme évek óta együtt dol­gozik, jó szakembernek számít, szellemi műhelyt alkot. Sok könyvvizsgáló is akad köztük, többek esetében folyamatban van a tudományos fokozat meg­szerzése. Valamennyien komoly követelményeket állítanak a hallgatók elé, s ebből a követel­ményrendszerből nincs szándé­kunkban engedni. A felvételi vizsgákon liberálisabb a szemlé­let, mint korábban, a kapun be­lül azonban egyértelműen kide­rül, hogy ki mire képes. Bizony gyakran előfordulnak utóvizs­gák, évhalasztások, s a hallgatók egy bizonyos százaléka nem is képes eljutni a végzésig.- Néha irreális bukásszámról hallani és talán túlzott az írásbeli számonkérések száma is...- Mindkét felvetés jogos. Ha túl sok hallgatónak nem sikerült a vizsgája, akkor az mindkét felet önvizsgálatra kell, hogy késztesse. Valóban sokszor kell írásban, teszt formájában felelniük a hallgatók­nak, s ez bizony nem segíti verbá­lis kommunikációs készségük fej­lődését. Ezen azonban házon be­lül nincs módunk változtatni.- Mikor indul a 2003/2004-es tanév?- A tanévnyitó ünnepséget szeptember 9-én 10 órakor tartjuk a központi épület nagyelőadóter­mében. Ekkor kerül sor az első éves nappali tagozatos hallgatók ünnepélyes fogadalomtételére és a tanulmányi díjak - köztük a me­gyei és városi önkormányzat díjai­nak - átadására is. Egyetlen színki­tűnő hallgatónk van, megérdemli, hogy név szerint is megemlítsem: Kakuk Erikának hívják, salgótar­jáni lakos, most lesz harmadéves. Tanulmányi eredményük, nyelv­vizsgájuk, tudományos diákköri és közösségi munkájuk alapján négyen pályáznak a köztársasági ösztöndíjra, amelynek összege megegyezik a minimálbérrel, azaz ötvenezer Ft/hó. Érdemes tehát jól tanulni! CSONGRÁDY BÉLA „Nemcsak a szépet, hanem mindig az igazat” Immár két éve a bátonyterenyei Ezüstfenyő idősek otthona lakója dr. Gáspár János, de 82 éves kora ellenére rendkívül aktív és érdeklődő. Pár hónapja éppen a számítógép rejtelme­ivel ismerkedik, hiszen mint mondta, a régi Erika írógépével túlságosan körülményes volt írásait javítani, s ezért döntött úgy, hogy megtanulja kezelni a technika vívmányát. Egyik kedves ismerőse, Somogyiné Quallich Lenke, a salgótarjáni Dornyay általános iskola igazgatónője a nyári szünidőre köl­csönzött számára egy számítógépet. Mint kiderült, az igazgatónő 1995-ben találkozott először Gáspár Jánossal, amikor az is­kola öregdiákjaként segített a mai Dornyay Béla Általános Is­kola 100 éves történetét írásba foglalni. Azóta Somogyiné rend­szeresen meglátogatja János bá­csit az idősek otthonában, aki verseit, visszaemlékezéseit, s az intézmény kiadványának, az Életútnak a cikkeit már számító­géppel írja. Sajnos azonban most, az is­kolakezdés közeledtével vissza kell hogy adják a kölcsönzött számítógépet, így János bácsi­nak ismét csak az írógép marad. Pedig - mint azt János bácsi el­mondta - még rengeteg dolga van, szeretné számítógépre vin­ni összes eddigi munkáját, hogy megörökítse azokat a jövő nem­zedékének is.- Az én elvem az, hogy nem csak a szépet, hanem mindig az igazat kell leírni, hogy tanuljunk belőle - vallja. De ki is valójában az ország talán legidősebb számítógép-fel­használója, milyen munkái van­nak? Életrajza sok mindent el­árul róla. 1921. decemberében született Salgótarjánban 1938-39-ben a Chorin Ferenc Reálgimnázium­ban érettségizett. 1942-ben be­vonult Miskolcra, a komáromi, majd a győri tisztiiskolát követő­en hadapród-őrmesteri rangban az orosz frontra került, ahol 1944 júniusában megsebesült. A nyíregyházi hadikórházból Bu­dapestre indult a szervezés alatt álló II. utászzászlóaljba. 1944. december 5-én a németek által kiépített úgynevezett Margit-vo- nal mentén Középbogárd köz­ségben társaival együtt hadifog­ságba esett, ahonnan a temesvá­ri hadifogolytáborba került. Sok­ezer bajtársával együtt jelentke­zett a temesvári önkéntes ma­gyar hadosztály megalakítására és az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány programja szellemében a német fasiszták elleni harcra. A hadosztály tevőlegesen már nem kapcsolódott be a felszaba­dító harcokba, az oroszok a ha­dijog megsértésével valameny- nyiüket jóvátételi munkára a Szovjetunióba szállították. Há­roméves hadifogságáról végig naplót írt, 1947. július 22-én Debrecenen keresztül érkezett haza. Itthon statisztikusként he­lyezkedett el, felsőfokú vizsgát tett, majd 1963 és 1968 között elvégezte a közgazdaságtudo­mányi egyetemet, 52 évesen(!) ledoktorált. A Központi Statisz­tikai Hivatal Nógrád Megyei Igazgatóságának igazgatóhelyet­teseként több publikációja je­lent meg a Demográfia, a Terüle­ti Statisztika, s a Marketing című szakmai folyóiratokban. Egy televíziós tudósításra felfigyelve vette elő hadifo­golynaplóját, levelek sokasá­gát írta az abban szereplő ha­difogolytársainak. Kutatómun­káját a Hadtörténeti Múzeum is támogatta, ennek köszönhe­tő, hogy az 5500 fős temesvári első önkéntes magyar hadosz­tály dokumentumai, az egyko­ri tagok visszaemlékezései megmaradtak a jövő nemzedé­kei számára. A rendszerváltást követően a Honvédelmi Minisztérium visz- szaadta tartalékos alhadnagyi rendfokozatát, majd főhadnagy­gyá léptette elő. 1993-ban el­nyerte a Honvédelemért kitünte­tő címet. 1992-ben vette át a Független Demokratikus Ma­gyarországért emlékérmet, 1995 májusában pedig megkapta a Magyar Köztársaság Miniszter- elnöke Nemzeti Ellenállásért Emlékplakettjét. 1981. decemberében vonult nyugdíjba, de nyugdíjasévei is munkával telnek. írt egyebek mellett az egykori temesvári hadosztályukról, az 53/III-as gyalogezredről, a hadifogolykér­désről. Dolgozataival eredmé­nyesen vett részt a Nagy Iván honismereti pályázaton. 1995- 96-ban a kolerajárványról írt át­fogó munkát, amelyet a Sem­melweis Orvostörténeti Könyv­tár és Múzeum is örömmel foga­dott, a Magyar Nemzeti Múze­um pedig országosan az 1995-ös év ötödik legjobb helyismereti dolgozatának minősítette. Gáspár János rengeteg vissza­emlékezést írt a háborúról, hadi­fogságáról. Az Ezüstfenyő idő­sek otthona kiadványában, az Életútban az otthon minden la­kója és dolgozója olvashatja munkáit. Mind a mai napig ami­kor téma adódik, leül és ír. „Ami pedig azt jelenti, hogy csak az igazat, csakis az igazat, bár az igazmondással az ember könnyen megütheti a bokáját. Legalábbis jelenleg. A múltat azonban igenis vállalni kell. Amit mi nem mondunk el a je­len nemzedék fiainak, azt halá­lunk után már senki nem fogja elmondani. Ne titkosítsuk saját magunk, a múltat” - olvashatjuk Gáspár János önriportjában. SZELES ENIKŐ H—­.. ~ m_____.____I____ G áspár János a mai napig aktívan ír. Tervezi, hogy valamennyi eddigi munkáját számítógép- re viszi_____________________________________gócs éva felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom