Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)
2003-08-27 / 198. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MÁRKHÁZA 2003. augusztus 27., szerda MEGYE 2 0 0 3 Jórészt ismeretlen a falu története, hiszen az első írásos említés 1548-ból származik, s akkor is csak azt jegyezték fel a krónikákban, hogy a portyázó törökök teljesen elpusztították. A kisközség neve valaha Tétmarokháza volt, ami azt bizonyítja, hogy szlovákok telepedtek meg itt a hódoltság utáni évtizedekben. 1715- ben öt, 1720-ban pedig hat adóköteles szlovák háztartásról tesznek említést a Nógrád vármegyei összeírások. A falu lakéi azonban az évszázadok során teljesen asszimilálódtak. A település földesurai 1770-ben özvegy Jáni Lászléné, valamint Lipthay János és László voltak. 1897-ben nagy tűzvész pusztított a faluban. Márkházán több kontyolt, nyeregtetős, tornáccal és fakorláttal épített, alápincézett, népi stílusú lakóház maradt lenn a XX. század első teléből. A falu a Kis-Zagyva-patak meglehetősen keskeny, rosszul termő, leginkább csak legelőket és erdőket adó völgyében található. Délről a Buda-hegy, Északról pedig a Kakukk-hegy magasodik fölé, előbbi 440, utóbbi 455 méter magasan van a tenger szintje telett. A kistelepülés szélén húzódik a Kelet-Cserhát tájvédelmi körzet határa. A falu modern, faburkolatú római katolikus temploma Márkháza egyik jellegzetes építménye: a harangláb Tetszetős, háromnyelvű köszöntőtábla fogadja a faluba betérőket, rajta Márkháza címerével Korosodó település, törekvésekkel A csodálatos Cserhát egyik apró települése a megyeszékhelyhez közel fekvő Márkháza. A csendes, nyugodt, tiszta levegőjű falu egyike a kis lélekszámú nógrádi településeknek: alig több mint kétszázötvenen lakják. A márkházaiak kezdetben Nagybár- kánnyal és Kisbárkánnyal tartoztak egy körjegyzőségbe. Ám de a körjegyzőséget 1993-ban megszűntették. Ezt követően két település, Kisbárkány és Márkháza hozott létre körjegyzőséget Márkháza székhellyel. Ezzel a köz- igazgatási intézkedéssel átláthatóbbá váltak a saját dolgaik is. Történt azonban, hogy 1998-ban a közeli Nagyke- resztúr - elválva Lucfalvától - önállósodott, jegyzőséget azonban nem tudott létrehozni, ezért a keresztúriak is csatlakoztak a márkházaiakhoz. Összességében 40 milliós költségvetéssel számolhatnak a falvak, amiből Márkházának 20-22 millió jut, ami bizony nagyon kevés. A normatíva alapján az államtól kapott pénzek éppencsak elegendőek, hogy az intézményeket, az önkormányzatot fenn tudják tartani, a szociális költségeket fedezni tudják, illetve hogy jusson a hivatal legszükségesebb kiadásaira is. Márkházán nagyon kevés a bevétel. A lakosság anyagi helyzetére tekintettel itt a lakosoktól csak kommunális adót szedhetnek. Ezt az összeget sem emelték már évek óta, egy udvartól 5000 forint bevételt jelent évente. Ez nagyon kicsi összeg, s ha összehasonlítjuk az önkormányzat által biztosított szolgáltatásokkal, például a kommunális szemétszolgáltatás költségével, ami egy családra szólóan 6000 forint évente. Fenntartanak egy gázcseretelepet annak dacára, hogy megépült a vezetékes gáz. A lakosságtól kapott bevétel, amit fejlesztésre fordíthatnának olyan kis összeg, hogy kénytelenek pályázatokkal elérni azt, ami elérhető számukra. Mit ért el 12 év alatt a település? A faluban jó az infrastruktúÖrömökre szomjazó polgármester Brenda Péter 33 év óta márkháza! lakos. Körzeti állatorvosként kezdte, s csaknem egy évtizede, hogy nyugdíjba vonult. 1990-ben az első polgármester-választáskorfelvállalta ezt a nem könnyű tisztséget, azóta tiszteletdíjas. Két szép unoka nagypapája, szabad időben családi programokat szervez, gyakran kirándulnak. Nagyon kedveli a sportműsorokat a televízióban, s ha jut rá idő, olvasgat is. Nagy örömére szolgál, hogy sikerűit megteremteni a teljes közművesítést a szennyvízcsatornázás kivételével, s ha még az is sikerül a bekötőút felújításával, az öröme teljes lesz. A\ft%4$B®88S9?fsWS«' Mftfflin un. in küjsécthísí Összesen: 29 7351R ra, kultúrház, könyvtár működik, itt adnak helyet a körjegyzőségnek. Minden évben arra is tudnak keretet biztosítani, hogy megrendezzék a mindenki által elismert, színvonalas falunapi ünnepséget. Márkháza elöregedő település. A lakosság létszáma a legnagyobb a második világháború előtt volt, 340-350 fő, most 266 lakos él itt. Ez elsősorban a munkahelyek hiánya miatt alakult így. A megüresedett házakat idegenek vásárolják meg hétvégi házaknak, 12 budapesti tulajdonos van már a községben. Falusi vendéglátás kellene A falusi turizmus egyelőre csak egy álom Márkházán, pedig ha meghonosítanák, talán a település fejlődésében is sokat segítene. Ez azonban az ittenieknek még elég riasztóan hangzik, nem szívesen engedik át a saját házukat idegeneknek - eddig nem volt erre példa. Ha ezzel azonban megbarátkoznak és az idejáró fővárosiak is hoznak magukkal érdeklődő, pihenni vágyó barátokat, lehet, hogy ez, ha nem is munkahelyeket, de a megélhetést javító elfoglaltságot eredményezne. Az önkormányzat már szépíti a települést, ami minden idelátogató elismerését elnyeri. Ez köszönhető annak is, hogy pályázatokat nyertek több területen, például fejlesztésben. Legutóbb a közmunkaprogramban, ami azt jelenti, hogy 10-12 embert helyben foglalkoztatnak, akiknek a község szépítése, a falu vonzóbbá tétele a feladata. A márkházaiak a falusi turizmusban egyelőre nem látnak kitörési lehetőséget. Pedig a kistérségi menedzser minden segítséget megad számukra, a munkahelyteremtő programot vele együtt készítették. Egy európai uniós pályázatot viszont csak több község összefogásával tudnának megvalósítani, hiszen önmaga a település a minimális saját hozzájárulást sem tudja a pályázati pénz mellé tenni. Ehhez persze az összefogást is tanulni kell, hogy ezt felvállalják az emberek. Márkháza látképe A közmunkaprogramnak köszönhetően tetszetős, csinos és tiszta a falu főutcája Arcok a településről Egyeduralkodó boltvezető Mikuska József vendéglátós üzletvezető az apró falu egyetlen kis üzletét működteti, amely egyben vadátvevő is. Igazi falusi vegyesbolt és italbolt együtt Felelősségteljes a munkája, hiszen ő látja el a falut. Éppen egy évtizede, hogy egy garázsban elkezdett különféle dolgokat árusítani. Igaz, akkor működött a régi bolt is, s amikor a régi bérlő abbahagyta, megvették az üzletet. Átvették az italboltot is. Mikuska széttárja a karját, amikor élete soráról kérdezzük, s csak annyit mond: karrierje ugyancsak kacifántos. Kezdetben szobafestő, mázoló, tapétázó volt, majd elment gépkocsivezetőnek, az országban fuvarozott. Később Mátraszelén nyitottak egy eszpresszót, majd kamionra ült és úgy próbált szerencsét. Azt mondja sokféle foglalkozást űzött már eddig, pedig csak 38 éves. Kettesben élnek a feleségével, de nagyon remélik, lesznek gyerekek is. Úgy látszik azonban, hogy az értékteremtő munka az ő számára mostanáig a legfontosabb volt. Eddig ugyanis mindig egy kicsit több pénz kellett, mint amennyi éppen rendelkezésre állt. Például amikor meg kellett venni az italboltot, akkor segített rá az anyagiakra a kamionossággal. A bolt hasznából csak úgy lehet megélni, ha a kiegészítő dolgokkal is foglalkozik, ezért is vállalta el a vadátvevő szerepét is, ez is hoz valamennyit a konyhára. Lisztet, étolajat egy hónapban csak egy kartonnal adnak el, amiből kevés a haszon, ezért kell máshonnan is pótolni a bevételt. Vevői megtartása érdekében beszerzi a zöldárut is. A vadátvétel bértárolás a Mavad részére. Van vad bőven, itt mindenfajta előfordul. Mikuska József maga is vadászik már hét éve. Az édesapjától örökölte a jogot, mert a vadászat egyébként drága dolog. Őt sokkal inkább a falusi vendéglátás érdekli. Szeretne még az idén lépni ez ügyben, de pályázni is kellene. A kocsma és a bolt ugyanis önmagában hosszú távon nem biztonságos. Kőműves képviselő Mikuska Zsolt kétkezi munkásként, kőművesként kezdte a munkáséletet. Kezdetben a fővárosban dolgozott mint vadonatúj építési vállalkozó, de valahogyan nem ütött be a dolog és visszajött dolgozni a megyébe. A salgótarjáni szakmunkásképzőben szerzett tudását egy pásztói kisiparosnál gazdagított gyakorlattal erősítette meg. A néhány alkalmazottal működő vállalkozó elsősorban családi házak építését vállalja, de avatott mestere a belső felújításoknak. Főfoglalkozása mellett számos kisebb-nagyobb munkákat végez, amelyek általában a délutánokon, hét végeken történnek. Ritkán van otthon. A család kénytelen elfogadni, mert az elért életszínvonalat tartani kell. A mester nem márkházai, de ebből a faluból való lányt vett el feleségül. A fél évtizedes házasságból két kislány származott, akik az apja szemefényei. Önkormányzati képviselő is: az első ciklusban azért indult, mert nem volt katona, csalni pedig nem akart, inkább fegyvermentes szolgálatot vállalt. A második ciklusban már nagyobb bizalmat kapott. Mint képviselő inkább a felmerülő munkákban nyújt segítséget: az ünnepségek, falunapok szervezésében. Szórakozásképpen nagyon ritkán tévézik, a sportadásokat nézi leginkább, mert valamikor ő is futballozott. Azt mondja, szórakozásra majd télen jut jobban idő. Meg a fakitermelésre, amivel kiegészítésképpen foglalkozik, mert, hogy teherautója is van. A következő években bővíteni szeretné a vállalkozását, meg a saját háza táját is. Garázsépítésbe kezdett, ugyanis autót szeretnének venni: újat a régi helyett. Nem örül a faluban házat vásárlóknak, mert felverik az ingatlanárakat. Ugyanakkor a helybeliek kihaló tendenciája is erősödik ezáltal. Ők ugyanis csak hétvégi lakosok. _________________________________■ U tat a buszoknak! Akárcsak az egész völgyben, a közlekedés jelenti az egyik legnagyobb gondot. Ezen a vidéken vasút sosem volt, nem is lesz. Az autóbusz-közlekedés viszont szerencsére egyre jobb. Tizenöt-húsz éve a faluba még nem közlekedtek autóbuszok, most viszont napi 10-12 járat is bejön. A márkházaiakat azonban nagyon bántja, hogy a Pásztó és Salgótarján között közlekedő járatok közül nem mindegyik megy be a faluba. Az a törekvésük, hogy mindegyik bemenjen, amihez azonban már csak jobb út kellene. Folyamatban van egy pályázatuk az úthálózat felújítására, amely az előkészítés stádiumában van. Ha ez a fejlesztés megvalósulhatna, elérnék, hogy minden járat beguruljon a településre, s nem kellene egy kilométert gyalogolni az útkereszteződésig...
