Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)

2003-08-16 / 190. szám

In memóriám Fercsik István Mélyen megrendülve, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy Fercsik István (1921-2003), a kisbágyoni katolikus templom nyugdíjas plébánosa 2003. augusztus 12-én visz- szaadta lelkét Teremtőjének. Hévízgyörkön született 1921. október 7-én. Vá­con 1945. július 16-án szentelték pappá. 1972-től 1975-ig, majd 1982-től haláláig Kisbágyonban szolgálta az egyházat. Ellátta Sziták, Bér lelki­pásztori feladatait is. Közel 60 éves papi pályafu­tása alatt mindenkor a Hitnek élt és dolgozott. Teljes életét fogadalma szerint Jézusnak szentelte. Nevéhez fűződik a kisbágyoni katolikus templom tetőszerkezete külső tatarozásának ténye. A temp­lom tornyának újraépítése (néhai dr. szabó Tibor felajánlása alapján), a parókia épületének felújí­tása, gáz, víz bevezetése. Külföldi kapcsolatával segített új orgona megvásárlásában. A sziráki templom belső felújítása, a harang villamosítása, a tetőszerkezet felújítása, az olajfűtés megvalósí­tása, az orgona beszerzése, a miséző oltár elkészí­tése, a szertartásokhoz szükséges eszközök be­szerzése. Kisbágyoni szolgálata alatt a három te­lepülésen összesen 622 keresztelést, 488 pár eske- tését és 396 temetést végzett. A hívekért élt és dol­gozott, ahogy a papi fogadalmában fogadta. Sajnos megbecsülése sok esetben elmaradt. Kialakult betegsége erősebbnek bizonyult, mint az életereje. ' Tisztelet és hála sok éves papi munkájáért. Nyugodjon békében, Jézus Krisztus szent ne­vében. Legyen emléke áldott, nyugalma csendes. Jubileumi kiállítás Szécsényben Kiállított alkotások sokasága várja a látogatókat Csütörtökön nyílt meg Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban, id. Szabó István, Kossuth-dí- jas szobrászművész jubileumi kiállítása. A város a művész születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett tárlattal tiszteleg az előtt az alkotó előtt, aki 1954-től haláláig: 1992-ig a Szécsényhez tarto­zó Benczúrfalván élt és dolgozott. A kiállítás megnyitóján Majcher Tamás, a mú­zeum igazgatója köszöntötte a megjelent vendége­ket, közöttük id. Szabó István özvegyét, Ilonka né­nit, fiukat, ifj. Szabó István szobrászművészt és annak feleségét. Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet, Szécsény vá­ros polgármestere - aki személyes jó ismerőse volt a művészcsaládnak - megnyitójában arról szólt, hogy a ceredi kerékgyártfrszakmájú ifjúban a tehetség mellett mennyi kitartás, akaraterő, el­szántság és hit volt, amely végül is eljuttatta őt a művészi pályára. Szorgos keze alatt sorozatban készültek a bányászok küzdelmes életét bemuta­tó, a parasztság nehéz munkáját megörökítő, a palócok népviseletét ábrázoló szobrai, kompozí­ciói. Életművében találhatunk a népművészet áb­rázolásmódjához közelebb állót éppúgy, mint a klasszikus szobrászművészet formavilágába so­rolhatók Id. Szabó István Benczúrfalván a festőfejedelem Benczúr Gyula műterme mellett külön, az ő számá­ra épített épületben több mint 37 éven keresztül al­kotott. Műterme idővel zarándokhellyé vált. Érkez­tek oda vendégek a világ minden tájáról. A mestert az egész ország Pista bácsinak szólította. A polgármester asszony személyes élményei kö­zött említette, hogy ő maga is élvezhette vendégsze­retetét, ízes beszédét, rögtönzött kis előadásait, megcsodálhatta idős korát meghazudtoló eleven te­kintetét. A műtermén kívül a házi tetőtérben a mű­veiből állandó kiállítást rendeztek be, melyet a csa­lád ma is szívesen mutat meg az érdeklődőknek. Id. Szabó István a budapesti és párizsi iskolával rendelkező Bóna Kovács Károly szobrász- és festő­művész mellett sajátította el a legfontosabb szak­mai ismereteket, amelyet önképzéssel továbbfej­lesztett. Szenvedélyes alkotóvággyal, fáradtságot nem ismerve készítette szobrait. Ostehetség volt a szó legnemesebb értelmében, az az ember, aki maradandó értéket állított az utókornak. 1936-tól 56 kiállításon mutatták be alkotásait, New Yorktól Helsinkiig. Munkájának elismeréseként 1959-ben Kossuth-díjjal tüntették ki és azóta is számtalan el­ismerésben részesült. Születésének 100. évfordulóján az utókor kiállí­tásokkal tiszteleg a különös tehetségű palóc mű­vész előtt. A kisterenyei Gyürky-Solymossy- kastélyban állandó kiállításon lehet megtekinteni alkotásait. Kiállításait Budapesten, Salgótarján­ban, Balassagyarmaton, Szécsényben is megte­kinthették és most készül az ünnepségre szülőfa­luja, Cered is. A most megnyíló kiállítás az id. Szabó István Emlékbizottság programsorozat rendezvénye. A megnyitó után dr. Matits Ferenc szakmai tárlatve­zetésére került sor. SZENOGRÁDI FERENC Kimeríthetetlen a Madách-irodalom A Madách-kutatók, de az életmű iránt „csak” érdeklődő iro­dalombarátok is nagy élvezettel forgathatják a Madách Iro­dalmi Társaság legújabb, a „X. Madách Szimpózium” című kötetét, amely a 2002. szeptember 20-án és 21-én Szügy, Ba­lassagyarmat és Alsósztregova színhellyel megtartott tanács­kozás előadásait tartalmazza. E könyv az 1994-ben létrejött egyesület - mint a cím is jelzi - tizedik összejöveteléről szá­molhat be és immár - szintén kerek szám - a harmincadik abban a sorozatban, amelyet a társaság „Madách Könyvtár - Új folyam” elnevezéssel megjelentetett. A megkülönböztető jelzés használatára azért volt szükség, mert - mint Andor Csabának, a társaság elnökének, a sorozat szerkesztőjének a Palócföld 2003/1-es számában megjelent írásában is olvasható - az 1940- es évek elején az Új Színház Kft. kiadásában, Pünkösti Andor új­ságíró, színházigazgató és gróf Károlyi István szerkesztésében már jelent meg a „Madách Könyvtár”, amely hat kötetben drámai műveket, illetve a drámá­val kapcsolatos írásokat közölt, valamint Staud Géza szerkeszté­sében T. és 8. kötetként közzétet­te Madách Imre összes levelét. Az 1995-ben indított új évfolyam első két kötetében a Madách Iro­dalmi Társaság alakuló össze­jövetelének, valamint a máso­dik szimpóziumának szelle­mi hozadéka látott napvilá­got, mint ahogyan a későbbi­ekben minden további ta­nácskozás összesen több mint száz előadásának kéz­irata is megjelent. A referá­tumok jó része Madách fő művének, „Az ember tragé- diájá”-nak értelmezésével foglalkozott, de ugyancsak történtek kísérletek kevés­bé ismert alkotások (ver­sek, elbeszélések stb.) elemzésére. Az évenkénti j konferenciák alkalmat ad- I tak Madách életének és személyiségének kutatá­sára is. A két Fráter Er- zsébet-szimpózium anyaga is megjelent a so­rozatban. A Tragédia négy fordítását (cigány- I lovári, jiddis, a legújabb angol és galego) is kiad­ta a társaság, s mintegy kuriózumként jelentette meg Balogh Károly gyermekkori emlékeit, Nagyné Nemes Györgyi és Andor Csaba „Ma­dách Imre rajzai és festményei” című könyvét, Majthényi Anna levelezését, Komjáthy Anzelm önéletírását vagy Madách Aladár verseinek a kötetét. Öt kiadvány - valamilyen ok következtében - sorozaton kívül jelent meg a tár­saság jóvoltából. A harmincadik kötet - mint fentebb jeleztük - a tizedik, a ta­valy őszi tanácskozásról ad szá­mot, amely több szempontból is rendhagyónak bizonyult. 2002- ben a Madách Irodalmi Társaság szakított a korábbi évek gyakor­latával és nem október elején, hanem a magyar dráma napjá­hoz igazodva, szeptemberben tartotta rendezvényét. 20-án Szügyben és Balassagyarmaton üléseztek, majd másnap a szlo­vákiai Alsósztregován Madách szülőfalujában folytatták a mun­kát. Ott a Palóc Társaság által szervezett II. kárpát-medencei Madách-találkozón a két szerve­zett mellett a Váci Madách Kör tagjai is részt vettek. A X. szim­pózium keretében mutatták be Weiss István frankfurti fotómű­vész alkotásait „Madách álma” címmel. A kiállításhoz Szabó Jó­zsef nagyváradi színházi rende­ző mondott megnyitóbeszédet, amely a bevezetést (ahol a társa­ság elhunyt tagjai, a Madách-ku- tatás eltávozott jeles személyisé­gei - Fejér László, Horváth Károly, Leblancné Kelemen Má­ria, Mohácsi Máris, Radó György, Ctibor A Madách Irodalmi Társaság sorozatának, a „Madách Könyvtár - Új folyam" 30. kötetének címlapja Stitnicky - is kegyelettel megem- líttetnek) követően indítja a kö­tetet. Ezt követően öt fejezetbe és az appendixbe (függelékbe) rendezve jelentek meg az elő­adások, illetve írások. Az első részben a Madách-életműről és recepciójáról esik szó. Vala­mennyi dolgozat (például Andor Csaba „Ki ldcsoda Madách leve­leiben?” vagy Madácsy Piroska „A Nyugat Madách-képe”) érde­kes, önmagáért beszél, Bern Kál­mán opusza azonban - tárgya okán - kiemelésre kívánkozik. Ő ugyanis azt vetette fel, „hogy a Madách Irodalmi Társaság és könyvsorozata, a Madách Könyvtár akkor tesz eleget fel­adatának teljes mértékben, ha nemcsak ápolja a Madách-kul­tuszt, ha nemcsak -ról, de -tói is igyekszik minél teljesebb képet nyújtani, vagyis: ha Madách munkáit is kiadja.” Bene Kál­mán javaslata szerint évi két kö­tettel el kellene indítani Madách összes műveinek megjelenteté­sét, tekintve, hogy a „Halász Gá- bor-féle összkiadás a közkönyvtá­rak nagy részében már hiányzik, vagy csak olvasótermi példány van belőle. ” A sorozatot a szerző 12 kötetben véli megvalósítható­nak: 6 a drámákat, további 2-2-2 pedig Madách prózai és lírai mű­veit valamint levelezését tartal­mazná. A X. szimpózium II. feje­zete „A Tragédia forrásvidékéről” címet viseli. Árpás Károly a Vö- rösmarty-olvasat nyomait veszi számba, Bárdos József pedig „Lucifer” címmel a Tragédia fel­tételezett első változatáról ír. A „Tragédia-interpretációk, mikroelemzések” című III. feje­zet - egyebek között - a hit és a tudás viszonyát, a teológiai vo­natkozásokat vizsgálja, a IV. feje­zet pedig változó - földtudomá­nyi, filozófiai, esztétikai stb. - né­zőpontból elemzi a Tragédiát. Az V. fejezet a mű színházi vonatko­zásaival foglalkozik. Sza­bó József arról érteke­zik, hogy miként szólal­tatta ő meg a „Könyvek Könyvét, a Drámák Drá­máját”. Magony Imre amellett kardoskodik, hogy egyszer Madách fő művét „eredetiben” és nem önkényesen átformál­va kellene színpadra vinni. Eszmefuttatása különösen érdekes Varga Magdolna írásának fényében, aki - többek között - azt mutatja be, hogy a sok szempontból újszerű, figyelemre méltó, 2002. március 15-i, Szikom János rendezte előadás az új Nemzeti Színházban „alapo­san megvágta Madách mű­vét”. E megállapítást igazo­landó a szerkesztő hozzátette, hogy a 4141 soros drámából 1977, a szöveg 48 százaléka maradt ki, köztük olyan neve­zetes, szállóigeszerű monda­tok, mint „A gép forog, az alko­tó pihen", vagy „Mondottam, ember: küzd és bízva, bízzál!”, s nem hangzott el az Úr szavainak nagy része sem. A kihagyások teljes szövege megtalálható a tár­saság internetes honlapján ( www.madach.hu .). A X. szim­pózium mondandóját megörökí­tő kötet végén függelékként ka­pott helyet Fehér Bence készülő latin fordításában Az ember tra­gédiája XI. színe. E gazdag tartalmú könyv ér­dekes olvasmányainak sora azt bizonyítja, hogy hiába telt el a Tragédia megírása óta több mint 140 év, a „Madách-rejtély” meg­oldása beláthatatlan ideig ad munkát a kutatóknak a jövőben is. Ezt szolgálná a társaság nagy terve, célja a Madách Intézet lét­rehozása is. CSONGRADY BÉLA Segít a „hely szelleme”... Balassagyarmat A fokozatosan benépesülő volt vár- megyeháza épületében augusztus 1- jétől Balassagyarmat Város Önkor­mányzata egy felszerelt irodahelyiséget bocsátott ingyenesen a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének kihelye­zett irodája számára. Az intézmény szinte még alig kezdte meg valódi működését, máris méltány­talan vádaskodások érték az irodaveze­tő, Mogyorósi Gabriella személyét, vala­mint az iroda létét. Hivatkoztak a meg­bízott vezető tapasztalatlanságára, s az is elhangzott, hogy az MSZP új irodát hoz létre Gyarmaton. A megbízott veze­tővel folytatott beszélgetés során egyér­telművé vált, hogy országosan egyedül­álló újításról van szó, az irodavezető te­hát e téren még nem is rendelkezhet ta­pasztalatokkal. Jövőbeli munkája minő­síti majd tevékenységét, melyet a kistér­ségi polgármesterek bevonásával évente értékelnek, tehát a feladat nem politikai, hanem közigazgatási jellegű. Ami sze­mélyét illeti, a közigazgatásban 11 évig dolgozott, e területen tehát megvan a kellő jártassága. A megye- és városveze­tés koncepciójába beletartozik az, hogy teret adjon a kisebbségnek, akár a kép­viselő-testületben, akár egy intézmény vezetése kapcsán is. Dóra Ottó, Nógrád Megye Közgyű­lésének elnöke úgy fogalmazott e témá­val kapcsolatban, hogy a kisebbséggel nem kirakatkapcsolatot, hanem valós, építő együttműködést kívánnak kialakí­tani. Az érettségivel rendelkező romák tulajdonképpen már értelmiséginek számítanak. Jellemző az, hogy Balassa­gyarmaton egyetlen egy kisebbségi szerzett főiskolai diplomát, s ő sem a városban dolgozik. A roma értelmiséghez sorolható Mo­gyorósi Gabriella és nagy megtisztelte­tés a kisebbség számára, ha a legaktí­-* , 1 T T 1 vabbak közül választanak ki valakit olyan feladatra, mely a várost és 28 kis­térségét kapcsolja össze a megyei köz­gyűlés hivatalával, munkájával. Nem­csak az iroda egyedülálló tehát, hanem az is, hogy egy roma értelmiségi végzi e tevékenységet. Az irodavezető el­mondta, hogy az intézményt minden nap felkereshetik az ügyfelek. Tájékoz­tatni kívánják a lakosságot a szerződő önkormányzatok feladatairól, koordi­nálják a képviselőkkel való kapcsolat- tartást, próbálják megteremteni a kis­térségek esélyegyenlőségét. A Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács pályá­zati lehetőségeiről is értesülhetnek a lá­togatók, csakúgy, mint a közigazgatási szervek elérhetőségéről. A megyei ön- kormányzat romaügyi és kisebbségi, valamint az ifjúsági, sport- és civil ügyek tanácsnokaival szintén fenntart­ják a kapcsolatot. A térség fontosabb eseményeiről tudomást szerezhetnek az ügyfelek, de az egyéni problémák megoldásában is szívesen segít Mogyo­rósi Gabriella. Az elmúlt rövid időszakban, főleg pályázati ügyekkel kapcsolatban keres­ték meg az újonnan létesített iroda ve­zetőjét, aki nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy olyan épületben dolgozhat, mely történelmi hangulatot sugároz. SZABÓ ANDREA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom