Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)

2003-08-12 / 186. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁP MEGYE 2 003 - VIZSLÁS 2003. AUGUSZTUS 12., KEDD Vizslás és a hozzá tartozó Újlakpuszta között, a domb teleién bronzkori temetőt tártak lel. A község neve a valószínűleg a vizsla szóbél ered. Az Árpád-házi királyok korában a vadász­ebek idomításával foglalkozó kutyapecérek - hasonlóan más mesterségek művelőihez - kü­lön falvakban telepedtek le. Egyébként a falu első írásos említése Wyslas alakban 1456-ból származik, akkor nyerte adományul Oaréczi Mihály. Ekkor még nem volt itt falu, az ukleve- lek pusztaként említették. Vizslás! Baróc Zsig- mondot - aki előneve alapján lehetett itt föl­desúr - 1481-ben említette egy perirat. A köz­ség a török hódoltság ideién - legalábbis rész­ben - elpusztult. 1715-ben 17 magyar háztar­tást írtak itt össze. A falu római katolikus templomát a Gosztonyi család építtette, középkori, góti­kus alapokon. Az istenházát 1731-ben ba­rokk, 1814-ben klasszicista stílusban át­alakították. A faluban több népi lakóház maradt fenn, s védett is van közöttük. A Vizsláshoz tartozó, a 21-es számú lőút mel­lett fekvő Újlak a középkorban - már a tatár­járás előtt is - önálló talu volt: cserép- és fal­maradványokat többször találtak itt. Az 1200- as évek elején feljegyezték, hogy az Újlak fa­luba való llmért Váradra küldték tüzesvas-pró- bára, hogy Igazolja magát: katonáskodó job- bágy-e, vagy szolga. |A próba számára kedve­zően végződött.) A község közponzjának ékessége: a diszkót Tervek • Az önkormányzat falugond­noki szolgálat beindításához egy szállító kisbuszt akar venni, a hivatal épülete mellett pedig orvosi rendelőt építenének. Az újlaki településrészen ifjúsági, művelődési központot, a széle­sítendő 21-es út mellé gyalo­gosjárdát, átkelőhelyet kíván­nak létesíteni. Víz, gáz, telefon van a falu­ban, a csatornázást más telepü­lésekkel közösen szeptember­ben fejezik be. A négymilliárdos beruházásnak 2,5 százaléka esik Vizslásra, s ezért 10 millió forint önrészesedéssel számol­nak. A helybeliek nagyon várják és szívesen kapcsolódnak rá. ■ Kapuban lenni? Előny is, meg nem is! A tősgyökeres falubeliek azt mond­ják, hogy a legrégebben fennmaradt feljegyzések szerint a valamikor va­dászkutya-tenyészet volt Vizsláson. Ezt Angyal Jenő polgármester is meg­erősíti, de inkább a jelenről beszél, mint a múltról. A település 95 milliós költségvetése, csak a működést tudja fedezni. Fejlesztésre csak pályázati pénzekből van lehetőségük. Nehezen indult a munka, hitelt kellett felven­ni, a bérek fizetésére. A képviselő- testület azonban úgy döntött, hogy ezeket az idén kigazdálkodjék, s ezért a szociális kiadásokon kellett szorítani. Az évet szeretnék nullával zárni, s ezért az ingatlanaik közül egy ipartelep értékesítése révén sze­reznek pénzt a pályázati önerőhöz. Jelenleg hat pályázatuk él, de nem tud­ni a sorsukról. Nemcsak a pályázat elké­szítése nehéz, de a konkurencia is nagy. A falunak végre van egy kiváló házior­vosa dr. Imre István személyében. Nagy 200 tagú nyugdíjas bányászszakszerve­zet két saját kórussal is rendelkezik, így aztán a három csoport együtt lép fel. Az idősek mellett még az iskolásokra lehet számítani a kulturális életben. A nagyváros kapujában lenni részben előny, részben hátrány. Talán több az előny, mivel kezdenek kertvárosi település­sé válni, mivel egyre több városi költözik ide a jobb levegőre. A pályázatok elbírálá­sánál azonban hátrább sorolják őket mond­ván jó a helyzetük, biztos támogatja őket a város is. A nagy kereslet Közéleti ember főállásban A mérnök Angyal Jenő céltudatos, racionális ember. Gépipari középis­kolába járt, majd a kecskeméti automatizálási főiskolán szerzett diplomát. Hazakerülve a tűzhelygyárban dolgozott technológusként, később fém­ipari magánvállalkozásba kezdett. Ez tavalyi polgármesterré választásáig tartott. A mindig közéleti ember sokat tevékenykedett a különböző ifjúsá­gi szervezetekben, s talán ezért is biztatták: legyen már főállásban is az. A közbizalom felszította benne az akaratot és elvállalta a tisztséget. A nőtlen férfi szenvedélyes hor­gász, amikor csak teheti a vízpartra tart. Szenvedélyét a sok zsákmány mellett egy csaknem kétméteres, 45 kilós harcsa, s egy 18 kilós ponty bánja. szakmai tudása mellett becsületes, lelki- ismeretes munkával látja el feladatát. A lakosság reméli, hogy családjával itt te­lepszik le. Gyógyszertár nincs, de az újonnan épülő orvosi rendelőbe tervezik egy fiókgyógyszertár létesítését. A ravata­lozót fel kellene újítani, új köztemető is kijelölésre vár. A kulturális életre jellemző, hogy két éve újra feltámadt a Százszorszép asz- szonykórus, a hagyományőrző együttes. A népviseletes asszonyokat a kedvelt Borvirág citerazenekar kíséri. A csaknem UíiSlftS 2003. EVI KölTSEGVETESE intézményi kiadások tartamok 73 755 miatt már csak négy önkormányzati telket tudnak eladni. A most készülő fejlesztési terv újabb telkeket jelöl ki építkezésre. Számos vállalkozás indult el a múlt években, de ezek inkább szolgáltatást vé­geznek. Ezért nagyon kevés az iparűzési adó, ami a költségvetésben egymillió fo­rinttal szerepel. Abban bíznak, hogy a 21-es főút, az ipari park közelsége fellen­dülést vált ki. S talán a szlovákokkal való kapcsolatfejlesztésből is lesz hasznuk. Százszorszép - A művészeti vezető Bakonyiné Forgó Brigitta első alkalommal jutott be a képvise­lő-testületbe. A fiatalasszony a férjével dolgozik vállalkozás­ban. Igaz, közéleti munkája ko­rábban kezdődött, amikor az előző polgármester 1998-ban felkérte, hogy próbálja aktivizál­ni az asszonykórust. A régi ta­gok mellé újakat is szervezett, s azóta működnek. Boros István­ná tanító néni mellett ő a kórus művészeti vezetője, vagy aho­gyan mondja, a mindenese. A kórusba karácsony előtt jött há­rom kislány. A létszámuk válto­zó, de az állandó tagokra mindig számíthatnak. Általában tíz-ti­zenhárom dalossal szerepelnek. Vannak citerásaik is; a neves Borvirág együttes kíséri őket. Kapcsolatban, barátságban van­nak különböző asszonykóru­sokkal. A visele­tűk csak az alsó­szoknyában tér el a kanáriakétól, mert ők jobban berakják a szok­nyát, mint a vizs- lásiak, egyéb­ként más eltérés nincs. A nevüket az egyforma felső szoknyáról vették, amelynek százszorszép a neve. Ezt az anyagot még a hetvenes években Szlovákiából vásárolták az elődeik. Tavaly azonban ruhára nyertek pályá­zati pénzt, s már készül az új ruhájuk. Legutóbb a nőnap al­kalmával rendezték meg az ágy- kikérés, ágyvivés játékot, ami a falusi lakodalom előestéje. Va­gyis a menyasszony kikérése és elszállítása a szülői házból. Ja­kab Jánosáé tanárnő segíti a csoportot a hagyományok ápo­lásában. Pénzük azonban nincs. Mi­vel nem eléggé ismertek, rek­lámcélra pályáztak, de nem nyertek. A számítógépen készí­tett szóróanyagok nagyon gyen­ge minőségűek. Hiába pályáz­nak gyakrabban, sem Pesten, sem itthon nem sikerül nyerni­ük. Ahogy mondják, ismeretség híján nem megy a dolog. A mű­vészeti vezető most képviselő­ként is lobbyzik a csoport érde­kében. Addig utaznak, ameddig a pénzkeret futja. S inkább nem kérnek vendéglátást, csak úti­költséget, hogy szerepelhesse­nek. A művészeti vezetőt is di­cséri az asszonykórus kétszeres országos ezüst minősítése. Gyermekszeretete őrzi fiatalságát Gyöngyösiné Fülöp Valéria a napközi otthonos óvodában kezdte pályafutását. Három évtizede már ez a munkahelye. Második generációs óvónő, hiszen a polgármester és más hasonló korúak is voltak óvódásai de már azok gyerekét is elballag- tatta. A sokoldalú, kedves óvó néni mindig a tele­pülésért dolgozott. A sok szeretetet, tapintatot igénylő munkája mellett aktívan vesz részt a köz­életben, amit az is bizonyít, hogy második alka­lommal képviselő. A képviselő-testületben is első­sorban a gyerekeket képviseli. Fél évtizede szervez kézművestábort a falusi gyerekeknek. Igaz nagyon nem kell szervezni, mert csak közzéteszik és jön­nek az érdeklődők. Eddig mindig jutott rá pénz a költségvetésből, de az idén nem. A polgármester támogatásával azonban az idén sem marad el a tá­bor, amely térítésmentes, bárkit szívesen látnak. Általában 50-60 gyerek tölti itt napjait. Az első év­ben a népi mesterségekkel kezdték a programot, kosarat, csuhét fon­tak. Az idén a bábkészítés a prog­ram, amihez a kazári varroda is se­gítséget adott. Persze üveget és por­celánt is festenek. Ő vezeti, tanítja ezeket a technikákat. A gyerekek szeretete őrzi meg a fiatalságát. Ezt a foglalkozást szívvel lehet végezni. Nem igazán hisz a háromkí- vánságos tündérekben. Azt tanulta, hogy amit az ember el akar érni, azért keményen meg kell küz­deni. Mit akar még elérni? Legyen ereje tenni, hogy a vágyait megvalósíthassa. ___________■ Ar cok a településről Vendégház a templom mellett Sándor Vilmos ismert alakja Vizslásnak. A há­rom évtizedes vendéglátós-tapasztalattal rendelke­ző szakember korábban megörökölve nagyapjának házát hasznosítva azt felújította és vendégházzá alakította át. A templom mellett álló hangulatos épületben egyelőre hatan szállhatnak meg, de a tu­lajdonos rövidesen bővíteni kívánja tízszemélyes­re. Vendégházával szeretne bekapcsolódni a falusi turizmus erő­sítésébe. Noha ő a szomszédos Kazárra jár át dolgozni, szíwel-lé- Iekkel vizslási lokálpatrióta, s azt szeretné, hogy minél többen is­merjék meg falujának csodálatos természeti környezetét, több év­százados múltját. Örömmel tapasztalja a falu fiatal, dinamikus polgármesterének törekvéseit a település felpezsdítésére, amihez a vendégházzal teremtett szálláslehetőségekkel maga is hozzá akar járulni. Fába álmodott játékvilág Dancsó István két évtizedes tapasztalatai alapján azt mondja, életművésznek kell lenni, hogy valaki vállalkozóként meg akarja állni a helyét. Különö­sen az ojyan hátrányos helyzetű régióban, mint a miénk. Ő azonban nemcsak vállalkozónak, hanem művésznek is tartja magát. A művésziség megköve­teli, hogy a szakma csúcsán legyen, amit az eddigi elismerései vissza is igazolták. Ám de ebből még nem lehet megélni. A mű­vész vállalkozó csaknem egy évtizede készít egyedi iparművésze­ti játékokat több-kevesebb sikerrel. A kezdeti érdeklődést azon­ban érdektelenség követte, sőt ahogy mondja, az ilyen játékok előtt lehúzták a redőnyt. Eddigi munkásságát a formatervezési díjtól a mexikói nemzetközi játékkiállításon kapott elismerésen át a magyar alkotókat támogató alapítvány díjáig, a különböző mi­niszteri elismerésekig honorálták. Jelenleg két szabadalma fek­szik az illetékesek asztalán, a kétféle csillagászati távcső, amelyek közül az egyik mikroszkóp is. Foglalkozik azonban különleges ré­giségek felújításával, de nem utasítja el a lakossági kérések telje­sítését sem. Nagy gondja, hogy nem lelik az őt kereső emberek, mivel közigazgatásilag ugyan Vizsláshoz tartozik, a levelei a kisterenyei postára érkeznek, őt magát azonban a falutól külön álló Újlakon lehet megtalálni. Örülne, ha ez az áldatlan állapot mielőbb rendeződne. Hírük, mézük Japánig jutott Szuhányi Istvánékat jól ismerik Vizsláson, a megyében, s egy­re többen az országban. Talán nem nagyképűség, ha azt állítjuk, hogy terjed a hírük a világon is. A család húsz éve szánta rá ma­gát a méhészkedésre, majd a szorgalmas munka révén oda érkez­tek, hogy már nemcsak a méz termelésével kellett foglalkozniuk, hanem az értékesítésével is. Éppen tíz éve, amikor a méhészke­dés mellett nekiláttak a méz csomagolásának is. Körültekintő pi­acfelmérés, marketingmunka után létrehozták a Natur-Sz. Kft.-t és kezdetben a megyebeli kereskedelmi partnereknek, majd ké­sőbb országos cégeknek szállították a kiváló akácmézet különfé­le csomagolásban. A Szuhányi család életében újabb fordulópontot jelentett egy üzemépület vásárlása, aminek eredményeként a csomagolást is jórészt gépesítették. Korszerű mézmelegítő hőkamrák, keverőtar­tályok, félautomata csomagológépek, tárolóhelyiségek szolgálják az ország nagy élelmiszer-áruházainak csomagolt méz szakszerű, higiénikus kezelését. A legújabb fordulat szerint a vizslási Szuhányi család híre, méze Japánba is eljutott. ____________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom