Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 150-176. szám)

2003-07-10 / 158. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 KARANCSLAPUJTŐ 2003. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK A Dobroda-patak, ami a közelben ered a Karancs, a palóc Olümposz egyik gyönyörű völgyében, ke­resztülfolyik a falun. Valaha Bocsárlapujtó volt a község neve, ami Mlkólalva, Bocsár és Lapujfö falvak egyesítéséből keletkezett, s már egybe­épült velük Karancsapátfalva is. Utóbbi község birtokosai az 1500-as években a Balassák voltak, s a XVII. században a család divényl uradalmához tartozott. A hódoltság után a Koháryak, a Kublnyiak és a Coburg hercegek voltak a földes­urai. Az ősi Bocsár község ott feküdt, ahol ma a Mocsáry-kúria áll. |A bocsár szó kádárt jelentett.) A falu a honfoglalás idején települt a jelenlegi he­lyére, a közelben leltáriak egy, a X. század köze­péről származó síri, amiben nemzetségtől rangra utaló lémvereteket és fegyvereket találtak. Lapujtő község 1455-ben Somoskő várának tar­tozéka volt, 1548-ban pedig Mocsáry Balázs lett a földesura. Mocsári Ödön 1800 körül építette bocsári kúriáját, középkori alapokon. Itt élt és al­kotott a megye első monográfusa, Mocsáry Antal. Karancslapujtő neogótikus római katoli­kus temploma - akárcsak az evangélikus - a XIX. század elején épült. Baba a pápának és az érseknek Szelei Sándorné csaknem húsz évvel ezelőtt Etesről költö­zött Karancslapujtőre. Magával hozta „tudományát” is: nem­csak nagyon szépen hímez - többek között a kelendő kalo­csai mintákat - hanem babákat is készít. Az egykori boltvezető senkitől nem tanult, önmaga sa­játította el és fejlesztette tovább a fogásokat, műveleteket.- Miután magam is hordtam ezt a viseletét, könnyű vissza-, emlékezni rá. Az én babáim A kép a római élményre emlékeztet csak a főkötőben különböznek egymástól. Néhány évvel ez­előtt a parádi palóc napon is szerepeltem velük, de a leg­büszkébb arra vagyok, hogy ad­hattam babát Rómában a pápá­nak és Seregély István egri érsek­nek, amikor 1991-ben felszen­telte az újjáépített Karancs hegyi kápolnát - mondja az ügyes ke­zű Szelei Sándorné. ■ Fókuszban a faluközpont Meggyőződésem: minden telepü­lésnek kell, hogy legyen egy olyan része, amiért érdemes idejönni, de legalábbis megállnia az idegennek. Mi évek óta arra törekszünk, hogy Karancslapujtő központja ilyen le­gyen - mondja Morgenstern Ferenc a megye második legnagyobb falu­jának, a mintegy háromezer lelket számláló községnek a polgármes­tere. A beszélgetés során kiderül, hogy nemcsak a valóban tetszetős, képző- művészeti alkotásokban is gazdag cent­rumra lehetnek büszkék az itt lakók. Az önkormányzat fontos feladatának tartja valamennyi intézménye színvo­nalas működtetését is. Kiemelt figyel­met fordít - nagyságrendjének megfele­lően - az iskolára, amely a legnagyobb a megyében a vidékiek, a községiek kö­zül. Több mint harminc pedagógus ok­tatja a csaknem négyszáz általános is­kolai tanulót, s akkor „ráadásként” öt­száz gyermek részesül művészeti okta­tásban, sőt három osztályban esti tago­zatú gimnázium is működik felnőttek számára. Bármennyire is nagy az isko­la központi szárnya, az oktatás bizo­nyos formái már kiszorultak belőle, s kénytelenek öt épületet - köztük a fel­újítás alatt lévő művelődési központot is - igénybe venni. Ez is magyarázza, hogy távlati céljaik között egy oktatási központ építése is szerepel, amiben bi­zony egy uszoda is elkelne. Úgy érzik, hogy az európai uniós csatlakozással összefüggésben fel kell készülni a ti­zenkét évfolyamos képzésre, s a külön­böző továbbképzéseket is kikényszeríti az élet, a fejlődés. A jövőre gondolnak akkor is, amikor a közutak állagán, ál­lapotán igyekeznek javítani. Ottjár- tunkkor éppen az óvoda mögötti Hu­nyadi utca új, hétszáz méteres szaka­szának volt a műszaki átadása. A negyvenöt Negyedik ciklusban polgármester Morgenstern Ferenc az elmúlt évben sorrendben negyedszer kapott bizalmat a választópolgároktól, s elmondhatja magáról, hogy a rendszer- váltás - tehát 13 év - óta ő a falu első embere. Az ötvennégy esztendős polgármester 1970 óta él a községben, a közeli Etesről került ide. Két fel­nőtt leánygyermeke van, az idősebbik Budapesten lakik és dolgozik, a fiatalabb az idén érettségizett, tanítóképzőbe készül. Morgenstern Ferenc tanult szakmája szerint ács s a volt foglalkozásához, a famegmunkáláshoz szívesen tér vissza szabad idejében is. A másik, hobbiként is felfogható időtöltése a vadászat. oktatás 209844 Összesen: 563700ER millió forintos beruházás hetven száza­lékát pályázati pénzből teremtették elő, a többit önerőből. A falu életének immár szerves részét képezik a civil szervezetek, amelyek közül a polgármester a Karancslapuj- tőért, a Karancslapujtő sportjáért vala­mint a Karancs-kápolna alapítványt, to­vábbá a nyugdíjasklubot említette. A hagyományápolás egyik helyi bázisa­ként tartják nyilván a Kaláris asszony­kórust. Kincsesház a Szabadság utcában Ha a cím után valaki ékszerekre, drágakövekre, festményekre gondol, alaposan téved, hiszen Hegedűs Géza szüleitől örökölt otthona egyéb értékekkel van teli: zászlók, serlegek, emléktár­gyak, díjak, szakkönyvek sokasága jelzi, hogy gazdájuk sport­vezető. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a Szabadság ut­ca 15-ben jó néhány érdekes, kuriózumszámba menő helytör­téneti dokumentumot, kéziratot is találni.- Honnan ez az érdeklődés? - kérdeztük a már évek óta nyug­díjas, sokak által az egykori sal­gótarjáni fogtechnikai vállalat vezetőjeként ismert Hegedűs Gé­zától.- E tevékenységem több mint negyvenéves múltra tekint visz- sza, s először a sportra terjedt ki. 1960-ban lettem tagja az Or­szágos Széchenyi Könyvtárnak, s miután bocsárlapujtői születé­sű vagyok, minden, a község múltjával, történetével kapcso­latos adatra felfigyeltem. Kutat­tam, gyűjtöttem anyagot a had­történeti múzeumban, sokat megfordultam a megyei levéltár­ban, s megannyi olyan emberrel beszélgettem, akik úgymond adatközlőként szolgáltak. Mint­egy öt évvel ezelőtt éreztem úgy, hogy akár egy könyv is kiadható lenne jegyzeteim, ismereteim, írásaim alapján. Sajnos azonban a megjelentetés még mindig vá­rat magára - mondja és mutatja is a mellékletekkel együtt csak­nem négyszáz oldalnyi terjedel­mű kéziratot. Együtt lapozunk bele a dosz- sziéba, amelynek szinte minden lapja tartogat valami különleges­séget. Rátalálunk például egy 1876-ban kelt úgynevezett végel­bocsátási okmány másolatára, amelyet Boroznaki Ambrus ne­vére állítottak ki. Nagyon értéke­sek azok a visszaemlékezések, amelyek Papp-Szász Lajosáétól, Szontagh Ferenc - aki a füleld já­rás főszolgabírója volt - lányá­tól, az egykori kúria (ma óvoda­ként működik - a szerk.j lakójá­tól származnak. A három telepü­lésrész - Apátfalva, Bocsár és Lapujtő - történeti leírást köve­tően külön fejezetbe kerül­tek a község híres szülöttei, neves személyiségei a Mocsáry családtól kezdve, Szabó Istvánon, a Homeros- fordító tudós káplánon - aki­nek Kazáron állítottak szob­rot - Noszky Jenőn, az ős­lénytani intézet igazgatóján vagy Orosz István festőmű­vészen át a Lipták és a Rozgonyi família figyelemre méltó pályát, karriert befu­tott - elhunyt és élő - tagjá­ig. Egy fejezet a községi ra­gadványnevekkel, egy másik a környék gyógynövényeivel foglákozik. Egy további rész a műemlékekkel, a túralehe­tőségekkel ismerteti meg az érdeklődőt. A régi páóc kife­jezések csokrából megtud­ható, hogy - többek között - a csigér savanyú bort, a csóré sa­vót, a búkor a bokrétára kötött száagot, a gyanbáros bútor a festett díszítésű bútort jelenti.- S van egy másik naprakész kéziratom is - mondja Hegedűs Géza és kezünkbe adja a „Karancslapujtői labdarúgók a magyar nemzeti bajnokságban” című dolgozatát, amelyben azt a hat évet dolgozta fel, amelyet a település csapata az NB Ill-ban illetve az NB II-ben töltött. Mon­dani sem kell, hogy ez az írás is teli van érdekesebbnél érdeke­A lakásban található régi szövőszéken manapság is készülnek szőnyegek _ sebb tényekkel, történetekkel. Példának okáért kiderül belőle, hogy az 1945-ben létrejött, s a területi bajnokságban először az 1947/48-as szezonban játszó labdarúgóknak 1961 óta egy olyan baráti kör szurkol Haber Ferenc elnökletével, amelyet a bántó tó partján alapítottak ott táborozó, nem lapujtői fiatalok. Köztük volt Sinkovics Gábor, az ismert sportújságíró is, aki a nemrégiben Gödöllőn elért 1-0- ás győzelemről lelkesen számolt be az internetezőknek.- S hogyan tovább? - kérdez­tük a megszállott „helytörté­nészt”.- Természetesen nem ha­gyom abba, s remélem eljön az az idő, amikor másokat is érde­kel majd községünk általam összegyűjtött, feldolgozott törté­nelme. Arcok a településről Rozgonyi olaj Az éppen tízéves Rool benzinkút a főúton a tulaj­donos, Rozgonyi József és a portéka, az olaj kezdőbe­tűinek összevonásából kapta a nevét. A volt tsz, a re­gionális vízmű és a közlekedésfelügyelet egykori dol­gozója előképzettsége (autószerelő, technikus, autó­gépész-mérnök) alapján nem véletlenül vágott bele a motorizációval összefüggő vállalkozásba, tudván, hogy legközelebb csak Salgótarjánban illetve Szécsényben lehetett tankolni. Mol-benzint forgalmaznak, a szállítást, a kiszolgálást ma­guk végzik. Rozgonyi József a műszaki főnök, óvónői végzettségű fe­leségéhez az adminisztráció tartozik. Nem akarnak egy lábon állni, ezért autósboltot, shopot is működtetnek, sőt egyik részlegük föld­munkával, mélyépítéssel foglalkozik. Ma még számukra is nagy kon­kurensnek számítanak a közeli szlovák benzinkutak, de azt remélik, hogy az európai uniós csatlakozás kiegyenlíti az árakat és nemcsak az idegenforgalmat, a bevételt is fokozza. Profilt váltott malom Az egykori diszkós, Lenkó László sógorával, Tóth Miklóssal a megszűnt téesz egyik épületében, a haj­dani malomban alakította tó és 1997 karácsonyán nyi­totta meg Karancslapujtő közkedvelt vendéglátóegy­ségét, szórakozóhelyét. A hangulatosan berendezett, tágas helyiségekkel rendelkező Malom söröző 6-tól este 10 óráig fogadja a betérőket. Vannak, akik itt kez­dik, s végzik is a napot, némelyik törzsvendégnek „bérelt” széke van. Havonta egy hét végén diszkó vár­ja a fiatalokat. A különteremben osztálytalálkozókat, ballagási banketteket tartanak. Mióta a szemben lévő épületben megnyitották a „lagzis házat”, az élő zenés bálokat ott rendezik. A két agilis fiatalember családi­as munkamegosztásban koordinálja a teendőket, fo­lyamatos fejlesztéseken, további terveken töri a fejét. A tulajdonukban lévő ingatlan egy részét élelmiszer-ABC céljaira tér vezik bérbe adni. Közkedvelt sóspálcikák Bár Dóra Gyula nem Karancslapujtőn él, az általa irányított Salgótarján és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet boltja és ropiüzeme révén érdekelt e községben is. Az eleinte csak a megyeszék­helyen gyártott és a vásárlók által nagyon megkedvelt sóspálcikát a nyolcvanas évek vége óta immár Lapujtőn is előállítják. (Sőt egy. ideje már Karancs- berényben is-a szerk.) Úgy gondolták, hogy mivel bolthálózatuk fő­ként a vidékre terjed tó, érdemes a gyártás lehetőségét is vidéki szín- hellye(kke)l bővíteni. így mintegy húsz főnek - zömükben asszo­nyoknak, lányoknak - adnak munkát a három műszakos termelés­ben. Jelenleg a lapujtői üzemük is korszerűsítés előtt áll, hogy min­denben megfeleljen az európai szabványoknak. Terveik szerint bővítenék is, amelyhez jó partner az önkormányzati testület és sze­mélyesen a polgármester is. Ily módon elfogadható áron sikerült a te­rületet bővíteniük. ■ Gyarapodó könyvtár, jubiláló iskola- Községünk lakosságának több mint tíz százaléka beiratkozott olvasónk. A há­romszázhetven fő zöme gyermek, illetve fiatal - mondja Novák Györgyné könyvtá­ros, aki egyszersmind a művelődési ház ügyeinek, sőt a nyugdíjasklub adminiszt­rációjának intézője is. - Nagyjából tizen­egyezerre tehető a könyvtárunkban meg­található kötetek száma. Évente 400-500 ezer forintot költhetünk a gyarapításukra. Főként a zeneiskolába járók térnek be szívesen ide, hogy az órák közötti holt­időt értelmesen töltsék el.- Karancslapujtőn immár a második évét fejeztük be a Fodor Sándor által ve­zetett művészeti iskolának - kapcsolódik a beszélgetésbe a másik Novákné, - Novák Sándorné - a Mocsáry Antal Kör­zeti Általános és Művészeti Iskola igaz­gatóhelyettese, aki a mil­lenniumi ünnepségek ide­jén a zászlóanya szerepét is betöltötte. - A gyerekek szívesen tanulnak nép­táncot, képzőművészetet, drámapedagógiát, hang­szeres zenét és ismerked­nek a médiával is. A Kincsér népzenei együt­tes - Lenkó Péter vezeté­sével - szokta kísérni a Karancs, a Tekergő és a Kistekergő nevű együtte­seinket. A hagyományőr­zés és a művészetpedagó­gia volt a témája annak az országos konferenciának is, amelynek a közelmúlt­ban a házigazdái lehettünk, s amelynek az előkészítésében a szülők igencsak példamutató­an, áldozatvállalóan vették tó a részüket. A jövőről, a közelgő teen­dőkről szólva Novák Györgyné az augusztus húszadikai nagy- rendezvényt és az elmúlt év­ben sikeresen felelevenített őszi szüreti felvonulást említet­te, Novák Sándorné pedig a tá­borok, a külföldi, dán és olasz kapcsolatok mellett arról be­szélt, hogy miként készülnek az iskola fennállásának 75. év­fordulójára, amelyről 2006-ban A két Novákné a „kultúra frontjáról”: Novák Sándorné az iskola igazgatóhelyettese és Novák emlékeznek majd meg Györgyné könyvtáros _ ° m

Next

/
Oldalképek
Tartalom