Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 150-176. szám)

2003-07-18 / 165. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 KARANCSBERÉNY 2003. JÚLIUS 18., PÉNTEK A középkorban a nógrádi vár tartozéka volt a falu. 1256-ban az ifjabb István király e helység­ben laké Bertalan fiait, Kuncsedet és Jébot a várjobbágyok sorából az ország nemesei közé emelte. Ezen testvérpár leszármazottai az egy­kor Nógrád megyében sokfelé birtokos Berényi grófok. 1548-ban Berény András és György voltak a falu földesurai. 1598-ban Berényi Fe­renc tulajdona volt, aki 1608-ban megerősítést nyert Rudolf királytól ősi birtokára. A várme­gyei adóösszeírások 1715-ben tizenegy, 1720- ban pedig 18 adóköteles háztartásról tettek említést. A falu plébániája azonban már a korai középkorban is fennállt, a törökök pusztították el a hódoltság idején. A falu határában találha­tó a Török-rét nevű hely, egykor a füleki várőr­ség nyári táborhelye volt itt. A mai falu közelé­ben volt valaha Kisaranyi- és Nagyaranyípusz- ta. Először 1246-ban említették őket az okleve­lek, akkor még puszta földterületként. 1492- ben mint önálló helységek szerepeltek az ösz- szeírásokban. A török időkben pusztultak el. Karancsberény római katolikus temploma a XVI. századból származik, s 1741-ben je­lentős mértékben átalakították. Szontagh-díjat kap az alpolgármester A Nógrád Megyei Önkor­mányzat Közgyűlésének döntése értelmében az au­gusztus 20-i ünnepség kere­tében veszi át kitüntetését Fodor Balázs, Karancsberény alpolgármestere: a testület Szontagh Pál-díjjal ismeri el közéleti tevékenységét. Világéletemben - már gyer­mekkorom óta - aktívan részt vettem a közéletben - mondja Fodor Balázs, akit méhészkedés közben Heves város térségében értünk utol telefonon. -1994 óta vagyok alpolgármester, együtt kezdtük ezt a munkát Imreh Károly polgármesterrel. Úgy ér­zem a helyismeretemmel, kap­csolataimmal sokat tudtam neki segíteni. Nálunk - kis község, kisebb testület lévén - nincs úgymond klasszikus munka- megosztás, mégis inkább az úgynevezett humán terület tar­tozik hozzám. Ezen belül is elő­szeretettel foglalkozom a hagyo­mányőrző csoporttal.-Smia helyzet a festészettel?- Azt is művelem, tavaly volt kiállításom Salgótarjánban. Ké­pességemet, tudásomat igyek­szem kamatoztatni a falu érde­kében is. Például a címer és a második világháborús emlékmű az én elképzeléseim figyelem- bevételével készült.- Komoly méhészként is szá­mon tartják...- Úgy vélem: teljes joggal, hi­szen „ősidők” óta foglalkozom a méhészettel. Részt vettem a szakcsoport kialakításában és sok utódot is sikerült kinevel­nem e szép és hasznos foglala- tossághoz. _______________________■ T eljes átalakulás a határ szélén Az elmúlt évek során a mintegy ezer lelket számláló Karancsberény nagy átalakuláson ment keresztül. Ez el­sősorban az infrastrukturális fejlesz­tésnek köszönhető. Sikerült ugyanis üzembe helyezni a telefon-, a gáz- és a szennyvízhálózatot - mondja Imreh Károly polgármester, s hozzá­teszi, hogy a beruházásnak nemcsak az anyagi hátterét kellett megterem­teni, hanem szemléletváltozásra is szükség volt. Az eredmények közé sorolandó az utak mintegy 70-80 %-ának felújítása, az orvo­si rendelő és a gyógyszertár jobb feltételek közé kerülése és a közintézmények kor­szerűsítése is. A községben örülnek an­nak, hogy az árván maradt határőrségi laktanyában közös összefogással ki tudták alakítani a Salgótarján és Vidéke Áfész ropiüzemét, amelyik harmincöt női dolgo­zónak nyújt megélhetést. így a munkaké­pes korú asszonyok, lányok - talán négy­öt fő kivételével - elhelyezkedhettek. Bár az önálló iskola a gyermeklétszám csökke­nése miatt néhány évvel ezelőtt meg­szűnt, az óvodába járó harminc apróság komfortos körülmények között nevelőd­het. A falu büszke a megyei labdarúgó­bajnokság I. osztályában jól szereplő csa­patra, amelynek tagjai döntő többségben helyi fiatalok. Másik korosztályt képvisel az évtizedek óta működő népdalkor, de nem kevésbé sikeres a szereplése. Polgár­őrségre nincs szükség, mert közvetlen ha­tár menti település lévén, gyakorta jár- őröznek itt a balassagyarmati határőrök. Gond is van persze a zsáktelepülésnek számító Karancsberényben, s ebből adó­dóan teendő is jócskán. Az idei, a korábbi­akhoz képest szűkösebb költségvetésből kevesebbet lehet építeni, fejleszteni, s a la­kónépesség összetétele miatt hátrányban vannak bizonyos pályázatok, támogatási alapok terén is. Ennek ellenére - élve más pályázati lehetőségekkel - tervezik az utak további Marosvásárhelyről a polgármesteri székbe Az 56. életévében járó Imreh Károly 1990-ben Erdélyből költözött Nógrádba. Családját ugyanis több évtizedes kapcsolatok fűzték ide. Négy esztendeig a salgótarjáni gépipari szakközépiskolában okta­tott, majd 1994-ben választották meg először polgármesternek a berényi lakosok. Azóta folyamatosan a község élén áll. Leányának két diplomája is van, a megyeszékhelyi önkormányzatnál dolgozik. Unokája Salgótarjánban jár óvodába. Imreh Károly - ha szabad ideje adódik - elsősorban méhészkedni szeret, de szívesen vadászik is. 15 83« Összesen: 99 660 E R javítását, a 120 éves művelődési ház és az önkormányzati épület rendbe tételét. Sze­retnének egy faluközpontot is kialakítani korszerű szolgáltatóházzal. Régen megol­datlan problémájuk, hogy az egykori MSZMP-s üdülő - amelyet a köznyelv „Ká- dár-villa”-ként emleget - területén az ön- kormányzat beruházhasson. Kész tanul­mánytervvel rendelkeznek egy szociális otthon megvalósítására, de továbbra is a hivatalosság bürokratikus útvesztőiben vesztegel az ügy. Lakodalmas, mulatós és túrós Éppen ebben az évben ünnepeljük népdalkörünk fennállásá­nak harmincadik évfordulóját - mondja Fodor Lajosné, aki 1980-tól tagja folyamatosan a Fodor Sándor zenetanár által vezetett arany minősítésű csoportnak. A beszélgetés során kiderül, hogy hagyományőrző-repertoár­jukon elsősorban karancsberényi dalok szerepelnek, de szívesen adnak elő úgynevezett életképe­ket, lakodalmi és kocsmai mula­tós jeleneteket is. A csoport - ze­nekarral együtt - mintegy hu­szonöt főt számlál, férfiakat és nőket vegyesen. A törzsgárda többsége ötvenedik életévén felül van, de néhány fiatal is jár közé­jük. Hetente egyszer próbálnak. Természetes, hogy elsősorban a helyi eseményeken - többek kö­zött a szüreti felvonuláson, a ropi kupán - lépnek fel, s szívesen lát­ják őket a nyugdíjasklub rendez­vényein is. Azonban az eltelt há­rom évtized során vendégszerep­lőként is nagyon sokfelé eljutot­tak. Elsősorban természetesen a környéken, a megyében - példá­ul Bujákon, Karancslapujtőn, Karancskesziben, Mihálygergén, Salgótarjánban, Ságújfalun, Szalmatercsen - szerepeltek, de bejárták a fél országot - Abasártól Egeren át - s szinte valamennyi Berény utónevű településen - így többek között Balatonberényben, Jászberényben, Mezőberényben - adtak nagy sikerű műsort, de eljutottak a határokon túlra, szlo­vákiai községekbe és az erdélyi Marosvásárhelyre is. Ott még sín tak is a meghatottságtól. A cso­port szakmai színvonalát a leg­utóbb Mihálygergén kapott arany fokozatú minősítés is fém­jelzi. A felkészülést, az eredmé­nyeket tekintve sokat köszönhet­nek Fodor Sándornak, a mene­dzselés, az utazások terén pedig Imreh. Károly polgármesternek.- Úgy hallottuk, hogy ön nem­csak jó hangjáról, kedélyéről hí­res, hanem főztjéről is...- Mi tagadás, szeretek, s talán tudok is főzni. Gondolom ezért hívtak már meg mintegy ötven lagziba. Bár manapság - miután hetvenéves leszek - inkább csak a közeli rokonok esetében válla­lom a főzést.- A lakodalmakban milyen menü dukál?- Leggyakoribb a húsleves, rántott hús, töltött káposzta ösz- szeállítás. Az esküvő előtti pénte­Fodor Lajosné ezúttal saját célra szorgoskodik ken, a disznóvágás napján vi­szont kelendő a gulyásleves és a hurka.- S van-e valamilyen helyi spe­cialitás?- A leveses káposztát és a ci­gánypecsenyét én annak tartom.-Es a sütemények közül?- Első helyen a túrós lepény áll. Régebben erről voltunk híre­sek. Mondták is: jönnek a berényi túrósok. Nem véletlenül vittünk magunk készítette lepényt a nyugdíjas-találkozóra is. „A négy vándor” és a „Margaréta”- Nagyon örülök, hogy a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain nyil­vánosságot kap az óvodánk élete, tevékenysége, mert - úgy érezzük - megérdemli - mondja Antal Tibomé vezető óvónő miközben szívélyesen invitál az intézmény megtekintésére. Az épület kívül-belül szépen karbantartott, jól felszerelt. Saját konyhával - ahonnan a falu szo­ciális étkeztetését is megoldják - tornaszobával, galériával rendel­kezik. A tágas udvaron a koráb­bi, elavult fémjátékok helyén im­már szinte teljes mértékben ter­mészetes anyagú faeszközök ta­lálhatók. Az önkormányzat jó gazdája az intézményének, de az óvoda él az alapítványok, pá­lyázatok kínálta lehetőségekkel is és a szülők ugyancsak minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy gyermekeik még jobb, még esz- tétikusabb körülmények között tölthessék el napjaikat. A felnőt­tek farsangi báljain befolyt ösz- szegekből sikerült például a ga­lériát kialakítani, asztalokat, szé­keket vásárolni. A tartalmi munkáról szólva kiderül, hogy valamennyi óvo­dás egy - úgynevezett vegyes életkorú - csoportba jár. Ez a szerveződés családiasabb lég­kört teremt és a pedagógiai, ne­velési célok szempontjából is célravezetőbb. A gyermekekkel két óvónő foglalkozik. Az óvoda úgymond szakmai profilját a környezeti nevelés képezi. Prog­ramjuk címe - „A négy vándor” - is erre utal. Az évszakok jellem­zőit úgynevezett témahetek ke­retében mutatják be a foglalko­zások során.- Egyébként névválasztás előtt állunk - újságolta a vezető óvónő. - Az ősz folyamán kap nevet intézményünk, eddig ugyanis - megszokott módon - napközi otthonos óvodának ne­veztek bennünket. Valamilyen állat- vagy virágnévben gondol­kodunk. Pillanatnyilag - bár ez még nem végleges - a „Margaré­ta” látszik legesélyesebbnek. Ez a virág nemcsak mutatós, de jól is lenne szemléltethető a kiala­kítandó emblémánkon.- Helyben már nem működik iskola, s első osztályba is a né­hány kilométernyire fekvő Karancslapujtőre kell utazni a kicsinyeknek. Nem okoz ez prob­lémát, törést az életükben? - kérdeztük.- Úgy tapasztalom, hogy nem. Egyrészt erre a változásra - immár többéves tapasztalat alapján - felkészítjük a gyereke­ket, s felkészülnek a szülők is. Másrészt pedig a buszjáratok menetrendje jól igazodik ehhez a szükséglethez, s a megállóhe­lyeket szintén az igények figye­lembevételével alakították ki - válaszolta Antal Tibomé. A tágas, szép óvodaudvaron a virággal díszített szekér a gyerekek kedvence m Arcok a településről „Latyak” a pálya szélén Valamikor víz állt ott, ahol manapság - 1992-től - a sportpálya melletti „Latyak” büfé működik. Innen kapta a nevét. Tulajdonosa, Kiss Sándomé viszont 24 évig az építőiparban dolgozott. Onnan származik az a konténer, amelyben - kezdetben csak palackozott bo­rokat áruló - boltját megnyitotta. Azóta sokat fejlő­dött az üzlet, s különösen a megyei bajnokságban szereplő labdarúgók kedvelik, szívesen tanyáznak - kvaterkáznak, tévéznek - itt az edzések, a mérkőzések után. Annál is inkább mert Kiss Sándomé egyike a leghűségesebb szurkolóknak, tagja a klub ve- | zetőségének és szponzorként gyakran saját költségén vendégeli ( meg a focistákat. De tartottak már a „Latyakéban ezüstlakodalmat, ballagási, szilveszteri rendezvényt, sőt egy Németországban élő egy­kori berényi baráti körével e csendes, otthonos helyszínen ünnepel­te meg ötvenedik születésnapját. Farmergazdaság - családi alapon Tórák Károly - az egykori litkei tsz állattenyésztő ágazatvezetője - 1989 májusában az első volt a me­gyében, aki agár-magángazdaságra adta a fejét. Tizen­hat tehénnel kezdte, ma már viszont százharminc szarvasmarhája van. Egy-egy fejőstehene mintegy hat-hét ezer liter tejet ad évente. A fejési átlag Nógrád- ban a második helyet jelenti, de az országosan is jó­nak mondható. Lovászattal is foglalkoznak, húsz törzskönyvezett ősmagyar fajta nóniusz található a gazdaságban. Az ötvenesztendős Tórák Károly felesége és fia szintén szakmabeli, de leányuk és újdon­sült vejük is kötődik a gazdasághoz. Tórák Károlyné régi paraszti bú­torokat, jellegzetes tájjellegű eszközöket, tárgyakat gyűjt, a fiú barát­nőjével az Életpálya Alapítvány tavalyi pályázatán országos negye­dik helyig jutott falusi turizmus témakörben. Mindez jó alapot képez tervük - egy múzeum és egy vendégház - megvalósításához. „Éva” játékautomatával Minden nap - a szenteste délutánját és a minden­szentek ünnepét kivéve - nyitva tart, jó helyen, a főút mentén fekszik Karancsberény egyik szívesen látoga­tott büféje, amely a tulajdonos Kumnczi Ferencné, Éva nevéből kapta az elnevezését. Egy, a lakásukhoz közeli szomszédos házban 1991-ben alakították ki az egyre szépülő, komfortosabbá váló „Évá”-t. Miután a községben nincs átmenő forgalom, a helyeik pedig nem igénylik, ét­keztetésre nem gondolnak, de családi rendezvényeknek szívesen ad­nak helyet. Különösen bográcsozni szeretnek itt a vendégek. Ugyan­csak nagyon kedvelt a rexasztal és a játékautomata. Kurunczi Ferencné szakmája szerint kereskedő, üzletvezetői tanfolyamot is végzett. Képviselőként is dolgozik az önkormányzatban, egységben látja a falu helyzetét, s bízik abban, hogy az európai uniós tagság fel- lendíti az idegenforgalmat, a turizmust. _______________________________■ A JELENLEGI FALUKÖZPONT. Az óvoda és a polgármesteri hiva­tal előtti diszkót 2002-ben készült el. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom