Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 150-176. szám)
2003-07-15 / 162. szám
2003. JÚLIUS 15., KEDD REGIONÁLIS NAPLÓ Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Idegenvezetők látogatása Idegenvezetők keresték fel a közelmúltban Bátonyterenye idegenforgalmi nevezetességeit. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Idegenvezető Szolgáltató és Továbbképző Központ szervezésében ötven, zömében budapesti, gyakorló idegenvezető tett rövid látogatást Pásztó, Tar és Mátraverebély-Szentkút után Bátonyterenyén. Nagy tetszést aratott Barják Gyula képeslapmúzeuma, illetve a kiállítás helyszínéül szolgáló palóc stílusú épület. Megtekintették a maconkai román kori templomot, a maconkai víztározót, legvégül a szépen felújított Gyürky-Solymossy-kastély parkja volt a méltó zárása a városban tett kirándulásnak. Megismerkedhettek a város történetével, jelenével és mindazokkal a turisztikai lehetőségekkel, amelyeket most az idő rövidsége miatt nem volt idő felkeresni. Borsos Lajos elnökségi tag hangsúlyozta: csoportjaikat az or- I szág minden táján szívesen látják. Sok esetben az idegenvezetőnek | is módja nyílik arra, hogy összeállítsa csoportjai programját és mindenki szívesen viszi vendégeit az általa már látott, megismert helyszínekre. Céljuk, hogy országjárásaik során minél több olyan helyszínnel ismerkedjenek meg idegenvezetőik, ahová később csoportjaikkal is visszatérhetnek. _____ HEGE M egkezdődött a képzés A nők munkaerő-piaci reinte- grációja pályázaton a „Nők f- oglalkoztatásjavítása Bátonyterenye kistérségben” elnevezésű program keretében megkezdődtek a képzések, amelyben egyebek mellett önismereti tréning is szerepelt. Kimer László, a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány projekt menedzsere és Végh Gyula, a bátonyterenyei kistérségi iroda vezetője által tartott tréningen olyan ismereteket adtak közre, melyek segítségével a munkanélküli nők önbecsülése, saját képességeik előtérbe kerülhetnek, s így még inkább alkalmassá váljanak arra, hogy az elsődleges munkaerőpiacon vállalkozzanak, vagy alkalmazottként munkát keressenek. Júliusban vállalkozási ismereteket sajátíthatnak el a résztvevők. A két helyszínen, Bátonyterenyén és Salgótarjánban tartandó foglalkozásokat Babjákné Ott Éva, az alapítvány projektmenedzsere, valamint Mede Zsuzsanna, térségfejlesztési és foglalkoztatási menedzser vezeti. ■ Számítógép-kezelői tanfolyam * A Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács pályázatot írt ki, amellyel közalkalmazottak, köztisztviselők részére teremtett lehetőséget, hogy munkájukban számítógép-kezelői és -használói ismeretekre tegyenek szert, annál is inkább, hiszen a számítógépes ismeretek elsajátítása az uniós csatlakozás miatt is egyre inkább sürgetőbbé válik. A Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a bátonyterenyei területfejlesztési társulattal közösen pályázatot nyújtott be a képzés támogatására: a pályamunkát a bírálók 90%-ban ítéltek támogatásra érdemesnek. A kistérségi iroda szervezésében olyan munkahelyek dolgozói is bekerülhettek a képzésbe, akik az „Esélyt a jövőnek!” pályázat keretében jutottak számítógéphez, s itt sajátíthatták el a számítógépes ismereteket. A 240 órás tanfolyamnak a kisterenyei Váci Mihály Gimnázium adott helyet. A sikeres OKJ-vizsga mellett ECDL-vizsgát is tettek a hallgatók, amely gyakorlatilag olyan európai szintű ismeretet ad, ami az unió minden országában elismert. Öt év a biztonságot adó munka jegyében Nem csak munkájukra, környezetükre is igényesek a kht. dolgozói: a színes virágok üdítő látványt nyújtanak FOTÓ: GÓCS Több mint fél évtized telt el azóta, hogy két munkaügyi pályázati összegből megalakult a Bátonyterenyei Városi Önkormányzat egyszemélyes tulajdonában lévő Bátonyterenyei Rehabilitációs Képzési Központ és Szociális Foglalkoztató Kht. 1998. január 5-én 35 munkavállaló kezdhetett el dolgozni, februárban pedig 15 fő szakmai orientációs képzése kezdődhetett. A működés anyagi alapjainak nem éppen zökkenőmentes megteremtése, egy újabb OFA-pályázat sikere véglegesen biztosította a gazdálkodás alapjait. A foglalkoztatottak létszáma 50 főre bővült, ami a munkalehetőségek további szélesítését, biztosítását igényelte. A kht. ügyvezető igazgatójával, Baranyi Zoltánnal beszélgettünk a jelenlegi helyzetről a kht. Tarjáni úti épületében, a már azóta létrehozott csodálatos fenyőkert, sövények és virágok szépítette, a szorgalmas kezek serénysé- gét, a folyamatos gondozást bizonyító környezetben.- Köztudott, hogy valamennyi munkakört megváltozott munkaképességű ember lát el, egyedüli kivétel a vezető személye. Milyen munkalehetőséget sikerült teremteni, kikkel állnak kapcsolatban ?- Sikerült időben felismerni társadalmi szükségszerűségünket, s a saját termék gyártása helyett inkább bérmunkát vállaltunk - mondja Baranyi Zoltán. - Az automatizált iparban az egyszerű, aprólékos, kétkezi munkára gyakorlatilag sehol sincsenek felkészülve, s ezeket próbáltuk megcélozni, s megteremteni annak lehetőségét, hogy tiszta, világos, kulturált körülmények között lehessen elvégezni ezeket a munkákat. Sok esetben a fejekben kellett megvívni a csatákat, többen nem hitték el, hogy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató üzemben pontos, korrekt, határidőket mindig betartó munkát lehet végezni. Mi erre rácáfoltunk. A termelés szerkezetében folyamatosan, partnereink, megrendelőink igényeinek megfelelően átszervezéseket végzünk, úgy is mondhatnám: gyorsan, rugalmasan alkalmazkodunk a piachoz. A Nógrádprint Nyomda kezdettől partnerünk, munkakapcsolatunk kiszélesedett, egyre nagyobb mennyiségben végzünk nyomdai utómunkálatokat, továbbá kisszériás tasako- kat gyártunk, hiszen 10-15 ezer darabos szériánál nem érdemes gépeket beállítani. Magyarul: nélkülözhetetlen a kézi munka végzése. Ilyen például a gyógyszeriparban hasznosítható tasakok, bérkifizetés során alkalmazott tasakok, szemüvegtartók.- Az induláskor kialakult munkakapcsolatok közül van élő, működő együttműködés?- Természetesen. A Viesmann Bt.-nél is pozíciójavulásról számolhatok be, az élő kapcsolat, a rugalmasság nagyon meghatározó esetükben is. A közelség miatt bármikor változtathatnak a sürgősségi sorrenden, s azonnal rendelkezésre állunk egy módosuló megrendelés teljesítéséhez. Hasonló jelentőséggel bír számunkra, hogy a megye valamennyi általános iskolájának mi állítjuk össze a technikaórák egységcsomagjait (faanyagok méretre vágása, egyéb alapanyagok előkészítése). Van munkakapcsolatunk az EGLO-val, a tűzhelygyárral, valamint a helyi kesztyűüzemmel. Varrodai részlegünk, tevékenységünk mostanság, ha úgy tetszik direktben is működik. Hiszen nem csak kereskedelmi egységeknek, vagy textilipari cégeknek dolgozunk, hanem egyre több helyen vállalunk önálló kivitelezést, mint például a helyi vízmű munkaruháit, a bányászzenekar egyenruháját mi készítjük, s hát a kereskedelmi árrés hova kerülése így nem kétséges.- A tevékenység emberi oldaláról, a munkát végzőkről mit mondana el?- Munkajogilag 65 fő alkalmazására van lehetőségünk, számolnunk kell a betegállományba kerülők arányával. A megváltozott munkaképességűekről a közvélemény felületesen, vagy ha úgy tetszik, tapasztalati úton alakította ki véleményét, így nem biztos, hogy a valós helyzetet minősítik. Mi korra, nemre, betegségre való tekintet nélkül alkalmazzuk az embereket, nem szeretjük a „csak” besorolást (csak mozgássérültek, csak értelmi fogyatékosak, csak alkoholizmusban szenvedők). Az értelmi fogyatékos és a baleseti rokkant például pontosan kitudja választani a neki legjobban megfelelő munkafolyamatot. Két értelmi fogyatékos például beilleszkedik egy adott munkacsoportba, semmiképpen sem mérsékelve annak teljesítményét. Ügyelünk arra, hogy a csoportvezető mindig az úgymond legértelmesebb ember legyen, a legügyesebb, akit elfogadnak. Működik az önszabályozás. Az itt kialakult, vagy alakuló légkört nem a dolgozók állapotából adódó helyzet határozza meg, inkább a társadalomba való beilleszkedésének lehetősége. Figyelve a megváltozó, magukra találó embereket, mintegy az egyéniséget fejlesztő, eredményes programnak is felfoghatjuk tevékenységünket. Erre a tapasztaltakon túl bizonyítékul szolgál néhány olyan, írásban készült, különféle pályázatokhoz adott referencia is, amely modellértékű projektnek minősíti tevékenységünket, ezt az Országos Foglalkoztatási Köz- alapítvány ügyvezető igazgatója fogalmazta meg többek között, de hasonló pozitív megítélést fogalmazott meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében a megyei munkaügyi központ igazgatója is, természetesen szakterületük, a foglalkoztatást biztosító tevékenységünk megítélésében. _____ ÓNÉ O tt fenn a kastélyban - Tudni kell alkalmazkodni Nyári látogatás az idősek otthonában Július, a tomboló nyár: többnyire a pihenés, szabadság, utazás, szórakozás időszaka, az élet, az ember feltöltődésének verőfényes, a köztudatban inkább vidám és jókedvű periódusa. De vajon milyen a nyár ott, ahol az izzasztó meleg ellenére is az ősz, a tél közeledte van jelen az emberek életében, ahol a sok-sok év megannyi terhe nem csak a testet, de a lelket is próbára tette? Egy nyári zápor utáni meleg, napsütéses kora délutáni órán meggyőződhettünk erről a bátonyterenyei gondozási központ időskorúak gondozóházában, „ott fenn a kastélyban”, a Bolyoki úton. A gondosan lekaszált park, vadregényes fáival-bokraival, virágai pompájával az idelátogatót mindenképpen erről győzi meg. A bejárathoz közeledvén egyre inkább érzékeli az ember a benti élet aktuális neszeit, mozgolódását. Mert ez a mostani is egy ilyen sajátos pillanat: a ház egyik beteg lakóját kellett másik szobába elhelyezni, ahol súlyosabbra fordult állapotában könnyebb a kezelése. Gondozónők és sorstársak fegyelemmel, egymást segítő összehangoltsággal és együttérzéssel tevékenykednek. Áztán beviharzik egy „tűzről pattant menyecske”, csak az arcán látszik a sok-sok ráncot szabdalt idő múlása. Boda Istvánné, Piroska néni érkezett otthonról.- 13 éve vagyok itt, annak idején nem akartam jönni, de most már semmiért nem mennék el. Rendszeresen járok haza, a Bányavárosban még mindig fenntartom a lakásom, s ma sikerült vennem gyönyörű sárgabarackot, amit délután el kell hogy készítsek, vagyis most megint hazamegyek.- Milyen életút során adatik meg ennyi energia, tettre- készség?- 88 éves vagyok és szerencsés ember. Huszonöt éve kerültem Bátonyba Budapestről, házasság révén. Három férjem volt, valamennyi házasságom csodálatos volt, gondolhatja: 35 évig nem is dolgoztam. Az ő elvesztésükön túl is megismertem a fájdalmat, hiszen lányomat nyolc éve, fiamat hat éve temettem el. De van unokám, csodálatos dédunokáim, s így az Isten adta erőt van kiért kamatoztatnom. Gyakorta utazom Pestre hozzájuk, ilyenkor, ha tehetem, sütök-főzök, s viszem, ezzel honorálva Zsuzsi unokám jóságát, anyagi segítségét, szinte naponkénti érdeklődését.- Tizenhárom év tapasztalatáról, a valós otthon életéről, mindennapjairól ugyancsak illetékesként szólhat.- Mint minden közösségben, itt sem zökkenőmentes az együttlét, sőt, itt sokkal érzékenyebbek, néha irigyebbek az emberek: hiába kapunk meg minden lehetséges gondoskodást, az elmúlt éveket, egészséget, elvesztett családtagot, hozzátartozót nem tudják visszaadni. De az időt, ami még megadatik, széppé, értelmessé tudják tenni! S tudni kell alkalmazkodni, s örüljünk valamennyien, hogy itt lehetünk. M. L.-né, Manáka néni keserű mosollyal, de érezhető szeretettel figyeli szobatársa, Piroska néni szavait:- Könnyű neki, hiszen hozzá nagyon közel van az Isten. Alig 5 éves dédunokám a napokban vigasztalt meg: mennyibe kerülhet egy autó dédi? Már van 150 forintom, veszek egyet és elviszlek, ahová akarod! S megcsillannak azok a sokatmondó könnycseppek. A hangulatos, térítőkkel, virágokkal, szép emlékek tárgyiasult megvalósulásával díszített, az otthon légkörét, hangulatát idéző női szobák után egy „férfilakba” kopogunk, merthogy annak jókedvre derítésről híres lakója éppen pihenget egy kicsit. Jani papa, azaz Bakos János Kőház Dorogházáról, 83 évesen, mint mondja: bányászgyerekként élte életét, s ez a mentalitás megmaradt mára is. A fák között megbújó, egykori bányaigazgatói kastély ma az idősek gondozóháza Bátonyterenyén fotó: gócs- Mindig mozgékony ember voltam, a bányászélet mellett fociztam, zenéltem citerán, harmonikán, szájharmonikán játszottam, a fúvószenekarban kürtös voltam. Itt sem hagytam abba, csak itt a szintetizátor maradt. Amikor kitelepedünk a fűzfa alá, van ám hangulat, de már nem táncolunk. Ahogy erőm engedi, dolgozgatok. Tényleg úgy, mint otthon: a fa összeaprítása az én reszortom, gondos-pontos bepakolása a tüzelőtárolóba, a padok, korlátok lefestése ugyancsak az én vállalt feladatom. S zajlik a nyári hétköznap délután. A kevésbé mozgékonyak, fáradékonyabbak pihennek, szunyókálnak, tévét néznek, rádiót, magnetofont hallgatnak, ki egy könyvvel, újsággal a kezében olvasgat, a jó szeműek és még ügyes kezűek kézimunkáznak; beszélgetnek, várják a nyári zápor felszáradását, hogy kiülhessenek, sétálgassanak „kertjükben”. Gondozóik szinte észrevétlenül, közéjük olvadva, szorgosan végzik munkájukat, segítenek, társalognak, ellátnak, gondoskodnak, testet, ha kell lelket ápolnak-erősítenek, igyekeznek értelmet adni a mindennapoknak, örömet szerezni a hétköznapokban. Nyár van, mindenhol. ÓNÉ
