Nógrád Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 126-149. szám)

2003-06-05 / 129. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP - KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAP 2003. JÚNIUS 5., CSÜTÖRTÖK Konferenciával emlékeztek meg a június 5-i környezetvédelmi világnapról Salgótarján­ban. A civil szervezeteket tömörítő Szövet­ségben Nógrád Megye Környezet- és Termé­szetvédelméért Egyesület megyeházi fóru­mán a tudatformálást és a cselekvést hang­súlyozták. A megjelenteket köszöntő dr. Kecskeméti Sán­dor, a megyei szövetség elnöke bevezetőjében el­mondta, hogy egyre többen foglalkoznak a kör­nyezetvédelem ügyével, aminek egyenes követ­kezménye, hogy a témával összefüggő problémák száma is nő. Ez így van rendjén, ám előbb-utóbb ezek megoldására kell tennünk a hangsúlyt - fo­galmazott. A konferencián - amelyen jelen volt dr. Balázs Ottó, a megyei közgyűlés alelnöke is - elsőként Guzmicsné Csonka Ágnes, a területfejlesztési és területrendezési osztály vezetője, megyei főépí­tész vázolta a környezetvédelmi - és ezzel össze­függő építészeti - jogalkotásból fakadó teendőket. Nógrád megye környezetvédelmi koncepciója 1999-ben készült el, s kiemelt feladatként fogal­mazta meg a természeti környezet és lakóközpon­tok védelmét, valamint a hulladékgazdálkodás eu­rópai szintű feltételeinek a megteremtését. A mun­ka tartalmazta az állapotfelmérést, a környezetvé­delmi koncepciót és egy rövid távú programot is vázolt. Különös tekintettel emelte ki a program a felszí­ni és felszín alatti vizek védelmét, az állampol­gárok egészségi állapotának megőrzését, s megle­hetősen nagy terjedelemben foglalkozik a termé­Jog, tudatformálás, tettek Ma: környezetvédelmi világnap gyarországi Környezetvédelmi Egyesülés főmér­nöke számolt be tevékenységükről, megemlítve a régiós környezetvédelmi program elkészíté­sét, valamint Nógrád megyében a hulladékgaz­szetvédelem - mint a turisztikai ágazat fejlesztésé­nek legfontosabb pillére - kérdésével. A hulladék- gazdálkodás terén egyrészt javul a fogadó infrast­ruktúra feltételrendszere, számos korszerű lerakó épült, másrészt azonban - főleg szemléleti, neve­lési problémák miatt - gombamód szaporodnak az illegális szemétkupacok. Az építési törvény kötelezi az önkormányzato­kat, hogy a legújabb törvényeknek is megfelelő rendezési tervet készítsenek 2004-ig. A főépítész asszony azt is bejelentette, hogy a megyei közgyű­lés a közelmúltban fogadta el a „Virágos Nógrá- dért” pályázatot, amely a települések arculatának formálását szolgálja, s ezzel is a környezetvéde­lem ügyéhez kapcsolható. A konferencián az európai uniós csatlakozást követően hozzáférhető strukturális és kohéziós alapokról, mint támogatási formákról tájékoztat­ta a megjelenteket Szántó Zoltán, a Nógrád Me­gyei Területfejlesztési Ügynökség Kht. igazgató- helyettese. Mint mondta, az uniós források 45 százaléka érhető el a strukturális alapokon ke­resztül. Ugyancsak fontos, hogy minél többen pályázhassanak a kohéziós alapokra, hiszen e körben kapható támogatás környezet- és vízvé­delmi, útépítési és hulladékgazdálkodási projek­tekre. Némi korlát az utóbbi esetében, hogy a legkisebb beruházás is 10 milliós nagyságrendű kell, hogy legyen. Egyre gyarapszik a környezetvédelemért tenni akaró civil szervezetek száma A konferencia végén Tóth Zsuzsanna, a fenn- dálkodással összefüggő állapotfelmérés elkészí- állásának 15. évfordulóját ünneplő Észak-ma- tését. ________________________j _____ r-m­„ Az elmúlt 15 év könnyebb volt, mint ami ezután jön”- vallja dr. Kecskeméti Sándor, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesülés elnöke- Ha az egyesülés történetét kívánjuk felidézni, nagyon érdekes visszanyúlni a megalakulás időszakához. 1987-ben ve­tődött fel először, hogy Észak-Magyaror- szágon, elsősorban az ipari üzemekben valamit kellene tenni a környezetvédelem akkor már sürgető problémáinak orvoslá­sára. Az Országos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hatóság feladata volt akkori­ban a környezetvédelmi feladatok koordi­nálása. Az országos hatóság regionális igazgatóságokon keresztül érvényesítette a jogszabályokat. Az észak-magyarorszá­gi székhelye Miskolcon volt. Megállapították, hogy a termelőüze­mek nem a súlyának megfelelően kezelik a környezetvédelem ügyét. így aztán lép- ten-nyomon, főleg a kohászathoz tartozó üzemekben találtak a hivatal munkatár­sai szabálytalanságokat. Nem megenge­dett égetést folytattak, ami a levegő szennyezéséhez vezetett, nem szaksze­rűen tárolták a veszélyes hulladékokat, azok között is pl. az olajos rongyokat, s akkoriban kezdtek elterjedni az újfajta bevonatkészítő eljárások is, persze a ká­ros hatásaikkal együtt. Miután a törvényt szinte minden üzem másként értelmezte, ezért felme­rült egy koordináló szervezet alapításá­nak a gondolata, amely a hatósággal kar­öltve foglalkozik a termelőegységek jó irányba terelésével. így történt, hogy 1987-ben megközelítőleg 100 cég aláírt egy szándéknyilatkozatot, az említett cé­lú szervezet létrehozásáról. Jócskán áthúzta számításainkat, hogy 1988. január 1-jén az akkori kormány lét­rehozta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot. Ez megzavarta az előké­születeket, mert megszűntek a hatósá­gok, s ezeket a szervezeteket a miniszté­riumba integrálták. Egyfajta bizonytalan­ság lett úrrá a szakmán,' már csak azért is, mert például a vízügyi szervezet 100 éves múltra tekintett vissza. A szervezési bi­zonytalanságokat tetézte, hogy épp akko­riban érte el az ipart a recesszió szele. Ez a két tényező alapvetően játszott közre abban, hogy az 1987-es szándék­kal szemben 1988 májusában mindösz- sze 13 cég írta alá az egyesülés alapító okiratát. Még törvény sem foglalkozott akkor részletesen azzal, hogy az egye­sülésnek milyen gazdasági szerepe lesz. Az akkori egyesülések jó része ugyanis egyfajta érdekképviseleü szerepet töl­töttek be, a mi szervezetünk azonban kicsit túlmutatott ezen a funkción: a gyakorlati megvalósítások irányába sze­rettünk volna elmozdulni. Mivel az alapítók között meglehetősen jelentős vállalatok voltak, ezért az árbevé­tel-arányos tagdíj elegendő volt az indu­láshoz, pontosabban egy szűk létszámú munkaszervezet létrehozására. A 13 cég vállalta, hogy az egész éves tagdíjat kifi­zeti. Nagyon gyorsan híre ment az egye­sülésnek, mind Hevesben, mind Nógrád- ban, mind Borsodban, ami annyiban je­lentett gondot, hogy viszonylag nagy te­rületen, szétszórtan helyezkedtek el a tagvállalatok. Előnyt jelentett viszont a re­gionális szerepvállalás, hiszen ez tekin­télyt adott szervezetünknek. Az egyesülés székhelye Egerbe került. Akkoriban ugyanis a Heves Megyei Ta­nács vállalta, hogy biztosít számunkra egy bérleményt. Szeretném megemlíteni Schmidt Rezsőt, a tanács elnökét, aki sze­mélyesen is sokat tett azért, hogy az indu­lás nehézségeit enyhítse számunkra. Té­rítésmentesen használhattuk a tanács eszközeit, s felvállalta a bérleményünk díjának fizetését is. Az egyesülés egy Rozsnyai utcai családi ház szuterénjében kezdte meg tevékenységét. Első számú feladatunk volt a tagválla­latok környezetvédelmi problémáinak megoldása. Az operatív megoldáshoz nem állt rendelkezésünkre számolatlanul a pénz, ezért úgy gondoltuk, informáci­ókkal, szaktanácsokkal segíthetjük legin­Dr. Kecskeméti Sándor kább ezt a munkát. Ez magában foglalta a jogszabályok eljuttatását, az országban honos legjobb módszerek átadását. Tevékenységünk hasznosságát mi sem jelezte jobban, mint hogy 1991-ben már félszázra emelkedett a tagvállalatok száma. A következő két-három évben volt időszak, amikor 75180 taggal is büsz­kélkedhettünk. A létszám növekedése hátrányokkal is járt, hiszen pl. ha csak egy körlevelet szerettünk volna kikülde­ni, azt 75-80 felé kellett postázni. Nagyon gyorsan létrehoztunk egy információs la­pot is, stencilezett sokszorosítással; bi­zony ez is növelte a költségeket. Ha hely­színi kapcsolatra volt szükség, havonta a munkatársak 1500-2000, de volt, hogy 2500 kilométert autóztak. Nehezített a munkánkat a tagság he­terogén összetétele. Tagja volt az egye­sülésnek a Heves megyei Teszöv, amely több mint 60 tsz-t képviselt. Elhelyezke­désük folytán viszont három regionális környezetvédelmi hatóság felügyelte őket: a budapestiek, a miskolciak és a szolnokiak. Egyesülésünk nem nélkülözte a szak­tárcával való folyamatos kapcsolattartást sem. Nem egyszer számoltunk be tevé­kenységünkről a parlament környezetvé­delmi bizottsága előtt. Akkoriban az volt az egyik legnagyobb elismerés, ha az ille­tékes államtitkár levelet írt valamely ha­táskörzetünkben lévő megyei elnölmek, hogy támogassa a munkánkat. A kilencvenes évek közepére oly mér­tékűvé váltak a feladataink, hogy a tagdíj már nem fedezte a munkaszervezet ki­adásait. Egy jogszabály viszont lehetővé tette, hogy az egyesülések vállalkozhassa­nak, s bár nem voltunk nyereségérdekeit szervezet, a befolyt munkadíjból fedez­hettük a hiányzó bért, vagy kiegészíthet­tük a rezsit. Mivel a létszámot nem emel­hettük a kívánatos szintre, akkoriban gyakran bíztunk meg külső személyeket, cégeket szakirányú feladatokkal. A munkáink is indokolták, hogy né­hány évvel az alapítást követően a mun­kaszervezet Eger belvárosába költözzön, a Lenkey utcába. Itt egy családi házat bé­reltünk. A szükséges irodai berendezése­ket akkor már az egyesülés meg tudta vá­sárolni. Akkortájt azonban egyre kereset­tebbek lettek a nálunk is dolgozó szakem­berek, s emiatt felgyorsult a fluktuáció. Az átmeneti zavart két évvel ezelőtt sikerült megnyugtatóan rendezni, ami­kor is egy teljesen fiatal gárda kezdte meg a munkát az egyesülésnél. Vala­mennyien felsőfokú végzettséggel ren­delkeznek, szakirányú képesítést sze­reztek, nyelveket beszélnek, s játszi könnyedséggel kezelik a számítógépet. A kilencvenes évek végén a feladatok igen jelentős része áttevődött Nógrád és Pest megyébe. Ezért a székhelyet is cél­szerű volt áttennünk Salgótarjánba, az egri iroda megtartása mellett. Napjainkra az egyesülés tagjainak a száma 32. Az elmúlt években Pest megye nemcsak munkát hozott számunkra, ha­nem nagy szakmai múlttal rendelkező tagcégeket is. Időközben az önkormány­zatok is egyre több környezetvédelmi fel­adatot kaptak, s mivel nem mindenhol ta­lálható kellő számú szakember, jó néhá- nyukkal kerültünk napi munkakapcso­latba. A rendszerváltás után a környezet- és természetvédelmi jogalkotás is felgyor­sult, s ma már nagyrészt teljesnek mond­ható a szakterület törvényi lefedése, mindössze talán a végrehajtási utasítá­sokban van pici elmaradás. A törvény kö­telezettségeket is jelent, melyeket a tagcé­geink esetében folyamatosan oldunk meg. Nos, ebben találta meg a helyét - jó érzékkel - az egyesülés. Természetesen kihasználtuk a min­denkori kormányzatok által kínált pályá­zati lehetőségeket, s elmondhatom, hogy beadványainknak több mint a fele sikeres volt. Ennek hatására több tízmilliós nagy­ságrendű pénz került partnereink felada­tainak megoldására. Az évek során mind a szervezetünk alakításában, mind a munkamódszere­ket tekintve igazodtunk a kor elvárásai­hoz. A társasági törvény például szá­mos döntést az igazgatótanács hatáskö­rébe utalt. A törvényalkotó viszont az­zal nem számolt, hogy létezik, olyan egyesülés is - mint a miénk - amely képtelen valamennyi tagját összeverbu­válni egy-egy döntés kedvéért. Az or­szágban rajtunk kívül talán két-három hasonló formáció van, amely ugyanez­zel a problémával küszködik. A napi feladatok folyamatos és zökkenőmen­tes ellátása érdekében az igazgatóta­nács úgy döntött, hogy létrehoz egy (most öttagú) elnökséget, amely kom­petens a tagi felhatalmazás alapján el­járni, így a munkát gyorsítani, s közben a jog sem sérül. A szétszórtság - mint már említetem - mindig is problémát okozott, de ennél is nagyobb gond a heterogenitás. Tagjaink között vannak mezőgazdasági üzemek, ipari vállalkozások, önkormányzatok, ki- sebb-nagyobb vállalkozások. De még lát­szólag azonos jelleg mellett is különbség mutatkozik egy-egy cég környezetvédel­mi feladatainak megoldásában, s erre leg­jobb példa a Mátra Cukor Rt. és a Szeren­csi Cukor Rt. Tevékenységünk során óhatatlan volt, hogy bizonyos szervezetekkel kapcsolatba ne kerüljünk. A kezdeti időszakban említhetem ezek között az MTESZ-t, vagy a TIT-et, napjainkra pe­dig mintegy tucatnyi civil egyesületet. Ha az ember jól szeretné végezni a munkáját, az emberek tudatformálása nem hagyható figyelmen kívül, s bizo­nyos jogos érdekek is megjelennek a törvénykezésen túl. Ebben a helyzet­ben a civil kapcsolat felértékelődött. Már az első időszakban konferenciá­kat hívtunk össze nagyobb városokban, szakemberek képzésében vettünk részt. Ennek a küldetés-, vagy hivatástudatnak a felébredése váltotta ki bennünk, hogy támogassunk óvodákat, iskolákat, hogy legyünk a környezetvédelmi vüágnapok fő szervezői, s hogy a megyei sajtóban megjelenő tudósítások, cikkek révén se­gítsük az állampolgárok eligazodását a környezetvédelem szempontjait figye­lembe véve. Az oktatási intézményekben létreho­zott alapítványok mellett az egyik leg­nagyobb horderejű vállalásunk a Zagy­va folyó védelmére épp' 10 évvel ez­előtt létrehozott alapítványunk. Ma már valamennyi, a folyó mentén talál­ható önkormányzat bekapcsolódott a munkába, amelynek a fő célja a koráb­ban jelentős ipari szennyezésnek kitett víz minőségének helyreállítása, valódi élővízzé változtatása. Ebbéli tevékenységünk eredménye­képpen ma már konkrét térképpel rendel­kezünk a szennyezőforrásokat illetően, s számos akciót tudtunk indítani a meder kitakarítására. Rendelkezünk egy félállá­sos munkatárssal, aki az alapítvány ope­ratív ügyeit intézi, pályázati lehetősége­ket kutat fel. Az egyik legjelentősebb pá­lyázatunk figyelőkutak létesítését céloz­za, amely a folyó védelme szempontjából meghatározó lépés lesz. Legutóbbi másfél évünk eredménye­ként sikerült összefognunk a megyében működő kisebb-nagyobb környezetvé­delmi szervezeteket, s megalakítanunk a civil egyesületekből álló megyei szövetsé­get. Kapcsolatrendszerünk legfontosabb pilléreit azonban a tagcégeknél meglévő szellemi erőforrások jelentik, amelyek különösen a vállalkozási tevékenysé­günkhöz adnak igen jó hátteret. Egyesü­lésünk tagjai között nem egy tervező cég akad, amelynek tapasztalatát és munká­ját nem nélkülözhetjük. Mások hulladék- lerakók üzemeltetésében, vagy a veszé­lyes hulladékok kezelésében szereztek óriási gyakorlatot, s van olyan is, amelyik a speciális feladatok megoldására alakult meg: ez az ÉKE Kft. Egyesülésünk minden lehetséges mó­don szeretné kivenni a részét az uniós csatlakozás következtében felmerülő szakmai feladatokból. A jogharmonizáció következtében a jogi háttér szigorodott, magasabbak a követelmények, a terhek. Ám mielőtt vadul nekifognánk e hatal­mas munkához, elengedhetetlen egy ala­pos, valós állapotfelmérés elkészítése. Egyesülésünk e téren is elöl jár, hiszen a napokban fejeztük be az északi régió kör­nyezeti állapotának felmérését, Phare-tá- mogatással. Ez arra is jó volt számunkra, hogy megtanuljuk: hogyan kell és lehet gazdálkodni az EU-tól várható pénzekkel. Emellett elkészítettük Nógrád megye hulladékgazdálkodási tervét, amely ugyancsak a továbblépés alapja. Számta­lan feladat vár még azonban különösen az önkormányzatokra, hiszen fel kell mérni az összes legális és illegális hulla­déklerakót, el kell készíteniük a saját kör­nyezetvédelmi programjukat, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Lényegé­ben az uniós elvárások és a honi gyakor­lat összehasonlítását szolgálja két éve megjelenő folyóiratunk, a GTE Info. Ugyancsak a csatlakozásból eredő követ­kezmények és követelmények jelentik szakmai tanácskozásaink fő gondolatát. Ahhoz, hogy e folyamatban mi le­gyünk a legfelkészültebbek, elengedhe­tetlen a munkaszervezetben dolgozó kol­légák folyamatos továbbképzése, illetve főiskolai kapcsolataink erősítése. Nem uniós elvárás, de a saját magunkkal szemben támasztott igény vezérelt ab­ban, hogy rendezett, jól felszerelt munka­helyet alakítsunk ki, hiszen ez a minősé­gi munkavégzés alapja. S ha már a minő­ségről szóltam, nem kis büszkeséggel említhetem, hogy ma már mi is rendelke­zünk ISO 9001-es minőségbiztosítási rendszerrel. Összegzésképpen annyit tennék mindehhez, hogy ha az első tizenöt évet kellene értékelni, akkor azt emelt fővel le­het megtenni. Rettenetesen kemény esz­tendők voltak, de a csapatban benne van az újabb tizenöt év is, s nekik üzenem e sorokon keresztül: bár az első tizenöt év nem volt sétagalopp, mégis könnyebb volt, mint a következő tizenöt lesz! LEJEGYEZTE: T. NÉMETH LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom