Nógrád Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 126-149. szám)

2003-06-17 / 138. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ BÁTONYTERENYE 2003. JÚNIUS 17., KEDD Hatvan éve szerezte diplomáját „Szerencsés az életem, hiszen a munkám volt a szórakozásom, a hobbim” A név, s a hozzátartozó optimizmust és életörömet kifejező sza­vak olvastán bizonyára sokan felkapják fejüket Nógrád megyé­ben. Több generáció képviselői mosolyogva, tisztelettel és jól­eső derűvel gondolnak régi tanárnőjükre, az országosan ismert néptánc-oktatóra, Almássy Ferencnére, vagy ahogyan minden­ki szólítja: Baba nénire, aki az idei pedagógus napon a bátonyterenyei városi ünnepségen vette át gyémánt diplomáját. Bátonyterenyei nyári tárlat- Nőtincsen születtem 1924- ben, s mindig is Nógrádban él­tem - mesél Baba néni a tőle megszokott lendülettel, az újra átélt emlékek örömével életéről, munkájáról, pályájáról. - Szüle­im köztiszteletben álló pedagó­gusok,. nagyszerű emberek vol­tak. Édesapám vidám természe­tét örököltem. Egy testvérem van, aki szintén pedagógus, na­gyon szeretem, nagyon büszke vagyok rá, ő Nőtincs díszpolgá­ra. Az elemi iskola első évét az édesanyám keze alatt végez­tem, meg is alapozta kellőképen indulásom a tudás útján. Tíz­évesen Budapestre kerültem apácákhoz, a VI. kerületi Teréz Intézetbe. Ez idő óta állok a két lábamon, önálló életet éltem, ahol nagyon jól éreztem ma­gam. Innen a II. kerületi Csalo­gány utcai Állami Tanítóképző­be kerültem, remek iskola volt! Ha jó pedagógussá sikerült vál­nom, akkor ezt ennek az inté­zetnek köszönhetem. Követke­zetesek, szigorúak voltak, s nagy szeretettel neveltek ben­nünket. Az első komoly, életre szóló megmérettetésem 1940- ben volt, amikor is fiúosztály­nak „A virágos fa és a méh” cí­mű témában tartottam bemu­tató órát. Máig hallom az egyébként szigorú és komoly igazgató hangját: „Jól sikerült! Kicsi a bors, de erős!” Mert hogy mindig ilyen egészen ki­csike voltam.- Mikor került vissza Nógrád megyébe?- 60 éve (te jó ég!), 18 évesen osztatlan falusi iskolába kerül­tem tanítani Felsőpeténybe. Öt km-re szüleimtől, öt évig taní­tottam itt, pályám egyik leg­szebb öt éve volt. Férjhez men­tem, így kerültem Keszegre, majd Balassagyarmatra, a Rákó- czi-iskolába. Itt 16 évig tanítot­tam, s ugyancsak nagyon jól éreztem magam. Hiszen nekem az iskola volt mindig is minde­nem: nemcsak munkahely, ha­nem az otthonom, a templom, a szórakozás. Ezekben az évek­ben szereztem tanári diplomát testnevelés szakon, s mert ta­nulni is mindig szerettem, vörös diplomát kaptam. Aztán az éle­tem következő állomása: válás, egy újabb házasság, amelyből képletesen és a valóságban is ki­lépve kerültem Kisterenyére. Egy újonnan induló középisko­lába, ahol 18 évig, nyugdíjazáso­mig, 1980-ig dolgoztam. S ter­mészetesen itt is csodálatos éve­ket töltöttem. Egy remek közös­ségben, ahol az igazi értékek do­mináltak.- Elévülhetetlen érdemeket szerzett a néptánc-tanításban is.- Pályám másik nagy, munkát-élményt-felejthetetlen örömöket adó területe volt a néptánc-tanítás. Balassagyarma­ton felnőtt csoportom volt, talán még emlékeznek a Palóc Együt­tesre. A folklór, a népdal, a nép­tánc csodájával ismertethettem meg a kicsiket, a gyerekeket. Gyermekcsoportom Csillebér­cen díjazott lett, felnőtt csopor­tom elnyerte a „Kiváló Együttes” címet. A kisterenyei évek során nem volt olyan diáknap, ahol ne nyertünk volna! Sosem felejtem azokat a csillogó szemeket, ami­kor a „Ködellik a Mátra”-t éne­kelve, táncolva gyerekeim ferge­teges sikert arattak. Vásárhelyi László, aki csak ravasz palóc menyecskének hívott, azt mondta: macskakörmöket vár­tam, oroszlánkörmök érkeztek! Néptáncos tevékenységemért egyébként megkaptam a „Szoci­alista Kultúráért” kitüntetést, majd a „Kiváló Népművelő” cí­met is. Együttesemmel eljutot­tunk a közép-európai néptánc­versenyre, Zakopanéba, ahol 16 ország versenyzői közül a 2. he­lyen végeztünk.- Ennyiféle tevékenység után nem unalmasak a nyugdíjas évek?- Nem, mert nem álltam le, váltottam: a vendéglátásban dolgoztam még 13 évig. Balatonlellén a Postás üdülőben recepciós voltam, s természete­sen nagyon jól éreztem magam. Pedagógus vénám jól tudtam hasznosítani, hiszen szülők jöt­tek gyerekeikkel, akikkel szen­zációs kapcsolatot alakítottam ki. Nagyon sok ismert emberrel ismerkedtem meg. A 10 év óta tartó, most már tényleg nyugdí­jas években kedvteléseimnek élek. Rengeteget utaztam, 12 or­szágban jártam, köztük 5 szige­ten, ami maga a csoda számom­ra: a kicsit vad, az érintetlennek tűnő természet, a tenger. Mostmár az első helyen az olva­sás áll, évente 230-250 könyvet olvasok el. Második helyre a színház került, kedvenc elfog­laltságaim között harmadik he­lyen a kézimunkázás áll, majd a rejtvényfejtés, a rádiózás s a té­vénézés a sorrend. Napjaimat beosztva élem időmet, szinte minden percemet kihasználva. Magdika barátnőm szintén pe­dagógus volt, s szinte minden­ben azonos a gondolkodásunk, egy arany ember: szinte testvéri gondoskodással viseltetik irán­tam (nem szeretek főzni), közös séták, beszélgetések, programok teszik még tartalmasabbá napja­inkat. Én még az életben egy per­cet sem unatkoztam! Bár nincs saját gyerekem - ez egy kicsit fáj­dalmas -, mégis úgy gondolom, nekem nagyon sok gyerekem volt, van, hiszen mai napig meg­keresnek tanácsért életük egy- egy fordulóján. így maradhattam meg valamennyiüknek. Sokan azt hiszik, ez a kor, a nyugdíjas évek, az ember improduktív kor­szaka. Nem igaz! Nagyon szere­tett kis otthonomban remélem még sokáig örülhetek az életnek, hiszen vidám természetű édes­apám is 88 évig élt, s örömömet megoszthatom barátaimmal, az általam szeretett emberekkel. __________________________(ÓMÉ) A z Ady Endre Művelődési Központ Iványi Ödön művé­szeti kisgalériájában június elején nyitotta meg Vanya Gábor polgármester az I. bátonyterenyei tárlatot a Fáy András Szakközépiskola ta­nulóinak közreműködésével. A Bátonyterenyén és a kistér­ségben alkotó amatőr művészek alkotásaiból készült, rendkívül színvonalas, sokszínű, a fel­használt anyag és alkalmazott stílus sokaságát, változatosságát bemutató kiállítás mind az elő­készítő-szervező munka során, mind a megnyitás után nagy ér­deklődést váltott ki. A kiállító Egyhetes tanulmányúton vett részt a közelmúltban Lisszabonban a Fáy András Szakközépiskola, Szakisko­la és Kollégium három peda­gógusa és két tanulója. Csank Csaba igazgató, Bo- csok Józsefné projekt koordiná­tor, Pethő Andrásáé szaktanár, valamint Hegyes Csilla és Vámos Beáta annak a programnak a ke­retén belül utaztak Portugáliá­ba, amelynek célja a hátrányos helyzetű tanulók felnőtt életé­nek megkönnyítése. A találko­zón a tapasztalatokról, az eltérő gyakorlatokról számolt be a há­rom portugál, három bolgár, két francia és két magyar iskola ko­ordinátora, közben a nyolc fran­cia és a két magyar diáknak kü­amatőr művészek: Babcsány Józsefné, Bocsa Gergely, Érdi Anita, Fancsikné Deák Ibolya, Göröcs Beáta, Hadusovszky Rudolfné, B. Horváth László, Il­lés Győző, id. Ivitz László, ifj. Ivitz László, Kakuk Ferenc, Kalinics János, Kamjén Istvánná, Kómámé Karikó Krisz­tina, Kovács Anita, Kulcsár Ju­dit, Ladóczki Béla, Mészárosáé Palchuber Zsuzsanna, Oravecz Viktória, Osgyáni Lajos, Pál Pé­ter, Sütőné Székely Katalin, Szeberényi Krisztina, Szemecz Szilárd, Tóth Katalin. A kiállítást az intézmény nyit­vatartási idejében augusztus 22-ig tekinthetik meg a látogatók. ■ lön programokat szerveztek a vendéglátók. Amint azt Bocsok Józsefné elmondta, Portugáliá­ban a hátrányos helyzetű réteg többnyire fekete bőrű, de szá­mukra is nyitottak a továbbta­nulás lehetőségei. Szokásaikat nem változtatják meg, inkább erősítik, például a néptánc­kultúra, a kézművesség ápolásá­val. Bulgáriában még működ­nek a hatalmas árvaházak, de már megjelentek a korszerűbb élethelyzetet modellező lakóott­honok is. A francia példa a má­sik véglet, ahol a tanulók önálló­ságára, kreativitására építenek. A bátonyterenyei intézmény a fogyatékos tanulók szakképzés­be integrálásának eredményei­ről számolt be. H. E. 1 __________________________________!_______________ A lmássy Ferencné B A tárlat élénk érdeklődést vált ki a közönség körében m Egy hét Portugáliában Kistérségi „Ki mit tud?” általános iskolásoknak Bátonyterenyén, az Ady Endre Művelődési Központban ren­dezték meg a közelmúltban azt a „Ki mit tud?”-ot, amelyen nemcsak a város, hanem a kistérség általános iskolái is részt vettek. A kategóriaversenyek korosztályonkénti helyezései a következők voltak. 3-4. osztály: ének kategóriá­ban első Oláh Tamás (Bartók isk., Bt.), második Kelemen An­namária (Mátraterenye), harma­dik Pál Bence-Csaja Adám (Erkel isk., Bt.). Vers kategóriában első Haraszti Gábor (Bartók isk., Bt.), második Húgai Dominika (Erkel isk., Bt.), harmadik Salamon Dó­ra (Bartók isk., Bt.). Mese kate­góriában első Bajnóczi Barbara (Bartók isk., Bt.) második Vanya Vivien (Kossuth isk., Bt.), har­madik Apostol Klaudia (Bartók isk., Bt.). Tánc kategóriában első a Kossuth iskola aerobic-cso- portja, második a Bartók iskola „Limbo” csoportja. 5-6. osztály: ének kategóriá­ban első Kun Judit (Mátramindszent), második Kóródi Krisztina-Baracz Adrienn (Erkel isk., Bt.), harmadik Jáhor Klaudia (Erkel isk., Bt.). Vers kategóriában első Lavaj Éva (Bartók isk., Bt.), második Bató Brigitta (Bartók Isk., Bt.), har­madik Baracz Adrienn (Erkel FOTÓK: GÓCS ÉVA A közönség jól szórakozott a gyerekek előadásán isk., Bt.). Tánc kategóriában el­ső a Kossuth iskola aerobic cso­portja, második a Bartók iskola Fiesta csoportja. Egyéb kategóri­ában első Kovács Barbara (Bar­tók isk., Bt.), a második helyet nem adta ki a zsűri, harmadik a Bartók iskola csoportja. 7-8. osztály: ének kategóriá­ban első az Erkel iskola kamara- kórusa, vers kategóriában első Matikovszki Bianka (Erkel isk., Bt.), második Botos Fruzsina (Erkel isk., Bt.), egyéb kategóri­ában első a Kossuth iskola aero- bic-csoportja. Bátonyterenye Város Önkor­mányzatának különdíját a Bar­tók Béla Általános Iskola „Limbo”-csoportja, a Kossuth Lajos Általános Iskola aerobic- csoportja, valamint az Erkel Fe­renc Általános és Alapfokú Mű­vészeti Iskola kamarakórusa kapta. Közönségdíjat nyert ének kategóriában Kun Judit (Mátramindszent). A kistérségi „Ki mit tud?” megrendezését támogatták: Bátonyterenye önkormányzata, Mátramindszent önkormányza­ta, Mátraterenye önkormányza­ta, Mátraverebély önkormány­zata, Lavaj Attila vállalkozó, Bátonyterenye, Oláh János és Társa Sütő Bt. Bátonyterenye. Támogatója volt a rendezvény­nek valamennyi általános iskola vezetése és pedagógusa, akik részt vettek diákjaik felkészíté­sében és elkísérték a rendez­vényre a versenyzőket: Bátonyterenye: Bartók Béla Ál­talános Iskola, Erkel Ferenc Ál­talános és Alapfokú Művészeti Iskola, Kossuth Lajos Általános Iskola, 3. számú Általános Isko­la. Mátraterenye: ÁMK Móra Fe­renc Általános Iskola. Mátramindszent: Általános Mű­velődési Központ Általános Is­kolája. Mátraverebély: Madách Imre Általános Iskola.

Next

/
Oldalképek
Tartalom