Nógrád Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 126-149. szám)

2003-06-14 / 136. szám

„Tapogatózom egy szó után”

Könyvheti újdonság: Romhányi Gyula harmadik verseskötete

A könyv címlapját Bárány István tervezte

Tizenkilenc-húsz évesen kezdett publikálni, a hetvenes évek közepén jelentek meg első versei a Palócföldben, ahol azóta is folyamatosan jelen van. A minap látott napvilágot gyűjteményes egyébiránt harmadik - kötete „Ködben” címmel. A megjelenést Balassagyarmat Város Önkormányzata, a Jobbágy Károly Alapítvány mellett számos magán- személy is támogatta, sajtó alá a felelős kiadó, Oroszlánná Mészáros Ágnes, a Madách Imre Városi Könyvtár igazgatója rendezte.

Minden ember egyéniség a maga módján, Romhányi Gyula összetéveszthetetlenül az. Salgótarjánban született 1956-ban, Karancskesziben gyerekeskedett, Várpalotán olajbányásznak tanult, kiváló tanárai révén került kapcsolatba az irodalommal, szerette meg Viliont s akárcsak francia mestere, Ő is becsavarogta a fél országot, ha nem az egészet. Sajátos életformájára, vagányságára jellemző, hogy annak idején, autóstoppos időszakában fogadásból egy nap alatt megjárta Szegedet, amit egy ottani hiteles fröccs- számlával igazolt a rá várakozók előtt. Hosz- szú évek óta az Ipoly-parti városban él, a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság egyik alapító tagja, a „Röpke ívek” című kiadványuk rendszeres szerzője. Afféle kései garabonciásként, vagabundként tartják számon megyeszerte barátai, ismerősei. Villon mellett szereti SaUngert, Ladányi Mihályt és Faludy György költészetét. Cigarettafüstös „kocsmazugokban”, hasonszőrű emberek társaságában érzi jól magát, idegen tőle minden protokoll, igyekszik távol tartani magát a hivatalos szereplésektől. Az élet iskolájában szerzett ismereteire, sajátos élményvilágára építi költészetét. Nem csoda, hogy olykor kiábrándultnak, hiteha- gyottnak, fölöslegesnek érzi magát, s ahogyan „Neved (ha volt)” című versében írja, csak teng-leng „a ritkuló őszi fény alatt.” A

“Hazudtál Uram”-ban markánsabban, szá- monkérőbben fogalmaz: „Üvöltenék, de nincs kinek. / Béklyóznám magam akárkihez. ..Hazudtál Uram! / Országodba ösvényt / sehol sem találok. ” A „Mindennapi szegénységünk énekéiben ugyancsak vigasztalan helyzetképet rögzít:

„Ijedtünkben / (védekezésként) / úgy teszünk, / mintha szerethetnénk, / koccintunk, / mintha borunk is volna: / de csak részeg lelkünk / sótlan könnyei hullnak / az üres borospoharakba. ” Szerencsére Ő maga sem biztos borúlátó, letargikus érzelmeiben, gondolataiban és verseiben mindegyre felsejlik, meg-megcsillan a remény, a bizalom fénysugara is. Legkifejezőbb, legszemléletesebb példája ennek a „Téged dicsérlek” című verse, amelyet az alábbi sorokkal fejez be:

„Bizony szeretlek élet. / Megtörve, megalázva is. /

Nem kesergek, / ha ki-berekeszt az érdek, / és bárhogy meggyűrtek, / koptattak az évek, utolsó leheletemig / téged dicsérlek - bizony szeretlek élet. ”

Új kötetében három ciklust is szentel a szerelemnek, amely érzést mindenkor lángoló szenvedéllyel, a beteljesülés és fájdalom, a boldogság és a szenvedés mezsgyéjén befogadva és számkivetve élt át, élt meg. „Tapogatózom egy szó után” című ciklusában szívszorító versekben emlékezik szüleire, mélységes szeretettel idézi meg nagyanyja alakját: „Mosolya, teste rejtve már, / nem enged éhes szememnek. / Tudom: ha küld - visszavár, addig hiányával melenget. ” A „Kórházi anzikszában a kiszolgáltatottság, a halálhoz közeli lét élménye ölt testet, a „Grimaszok”-ban találó jellemzését adja annak a kornak, amelyben most élünk: „A szer talán változott, / amivel

hülyítenek, / de a Lent és a Fent gyakorlata maradt. / Politikai népmese csupán /, hogy a szamár mehet / eztán a juhászon, / s a vadászt lőheti vad.” („Dal-ok”), ....és add

U

ram, / hogy megfoganjon / a józanok vágya, / s nem zászlónk sebén át / vicsorogjunk / egymásra, világra!” („X.23.”)

Romhányi Gyula költészetének minőségét, értéket a tartalom és forma szinkronja,- teljes harmóniája is jelzi. Kedveli az ellentéteket, akarva-akaratlanul nyelvi bravúrokkal él. íme néhány közülük:

„Már a bor sem kell / az édes, savanyú. / Már a nóta sem / a vidám, szomorú. ” („Csak vagyok”) „Ők tudják. / Ott voltak, hol jártam: ha mennybe mentem, ha pokolra szálltam. ”

(„Ködben”) „Marad a Volt. /A Lehetne nincs. / Vasmarkába zár/a kegyetlen Van megint. ”

(„A rácsokon túl”) „...helyette / egy ablak / két oldalára / jegese- dünk / egymás mellé / egy Más mellé” (Júliusi jégvirágok”). Verseit viszonylag gyakran ajánlja barátoknak, pályatársaknak. E kötetben például Ádám Tamásnak, Csemniczky Zoltánnak, Gáspár Imrének, Paróczai Csabának, Szabó Endrének, Szőke Zsuzsának, T. Pataki Lászlónak. Könyvét a nemrégiben elhunyt, költőként, előadó- és képzőművészként is joggal számon tartott Csikász István rajzai illusztrálják, teszik még értékesebbé. A kötet hátsó borítóján megjelent portrét Medvácz Lajos készítette, a méltatást Szőke Zsuzsa írta Romhányi Gyuláról.

Balassagyarmat mindig híres volt költőiről is: mások mellett a névadó család sarjáról, Balassi Bálintról, Csikász István rajza Komjáthy Jenőről, Szabó Lőrincről, Jobbágy Károlyról. Romhányi Gyula költészete jó úton jár arrafelé, hogy csatlakozhas- sék tiszteletet parancsoló elődei sorához.

CSONGRÁDY BÉLA

, A szó elszáll, az írás megmarad”

Nincs aktuálisabb időpont arra, hogy a könyvekről beszéljünk, írjunk, mint az ünnepi könyvhét. Beszélni kell róla, mert a könyv egy el nem múló, maradandó alkotás. Mégis, a mostani információs forradalomban egyre kevesebb szerepet kap, egyre kevesebbszer hangzik el a szó, hogy; olvasás.

Mi lehet az oka, hogy egyre kevesebbet olvasunk? A TV, a rádió, mozi, számítógép? A kérdésben ott a válasz is. A TV, a rádió, a mozi, a számítógép... Rohanó világunkban kényelmesebb meghallgatnunk mindazt, amit elolvashatnánk. Kényelmesebb az étteremben is ebédelni, mint nekilátni a főzésnek. „A puding próbája az evés”, így az olvasásra szoktatást is korán kellene elkezdenünk. Persze kényelmesebb a gyermeket a számítógép vagy a TV elé ültetni, mint foglalkozni vele. Elgépiesed- tek a szokásaink, el vagyunk ké- nyelmesedve, mindenki a másiktól várja a segítséget. Az internet dicséretes találmány, hiszen rengeteg információt szolgáltat. Az sem mellékes, hogy ezeket az információkat el kell olvasni. Nem pótolhatja a könyvet, de fejlesztheti az olvasást.

Információs forradalmat élünk, alig tudjuk követni az új dolgokat. Verne Gyula hatalmas fantáziája kellene ismét, hogy elmondja mi is

Esterházy Péter szerint az Egyesült Államok nem másik pólus, amellyel szemben az európaiak meghatározhatnák magukat

A müncheni Süddeutsche Zeitung minapi számában közölt Es- terházy-esszé szerint az új Európa- definícióban Amerikával szemben megfogalmazott neheztelések szűklátókörűeknek, taktika manővereknek hatnak. A magyar író a német liberális lap hasábjain abba a vitába kapcsolódott bele, amelyet másfél héttel ezelőtt váltott ki Jacques Denida francia filozófus támogatását élvezve Jürgen Habermas német filozófus a Frankfurter Allgemeine Zeitungban közölt írással. A közösen jegyzett mű egyik lényeges gondolata, hogy az Európának nevezett, kibővülő Európai Unió külpolitikai megújulásának is lehet néhány országból álló vezető ereje, magja, s a külpolitikai megújuláshoz vonzó kulturális vízióra is szükség van.

Esterházy véleménye szerint a neheztelések, mint ahogy az Európa és Amerika közötti, önmagában

következhet még az órába épített mobiltelefon vagy a gyufásdoboz méretű számítógép után.

A könyv nem változik. Legfeljebb csak kissé átalakul. Színesebb borítók, strapabíróbb papírok és mesteribb nyomtatások lehetnek. Ennek is köszönhető, hogy drágul, egyre drágább, és sokan ezért nem veszik meg. Vannak könyvkiadók, akik silányabb minőségű papírra nyomtatják dokumentumaikat, és így olcsóbban tudják adni a kötelező olvasmányokat vagy a romantikus regényeket.

A könyv érték. Nemcsak azért, mert némely példány több ezer forintba kerül, hanem azért is, mert maradandó. ,A szó elszáll, az írás megmarad”. Persze, csak ha kellően vigyázunk rá. Nem firkáljuk, nem lapozzuk durván és nem tépjük ki a lapokat. Találkoztam már olyan diplomás emberrel, aki nem szeret olvasni, de a lakásában rengeteg könyv található. Mindegyik borítója piros és mindegyik azonos méretű. Elmondta, hogy nagyon nagy munkájába került, míg a könyvesboltokat körbejárta és összeszedte az azonos méretű és borítójú dokumentumokat, melyeket soha nem is lapozott át. Ez egy szélsőséges példa, de bizonyítja, hogy segítségre, támogatásra szorul az irodalom, melynek kora egyre halványul...

JUHÁSZ ANITA

véve üdvözlendő egyensúly megteremtésére irányuló erőfeszítések sem képezhetnek kiinduló pontot, s célt sem, az egyensúly csak következmény lehet. - Úgy néz ki, mintha Amerikát eltakarná Bush. Amerika véleményem szerint ugyanolyan, mint mi, csak másként. De nem másik pólus, amellyel szemben meghatározhatnánk magunkat - olvasható Esterházy tollából a Süddeutsche Zeitungban. Ha- bermasnak azzal a gondolatával kapcsolatban, hogy vonzó európai vízió manapság csak ,a tanácstalanság nyugtalanító tapasztalásá- .ból születhet”, Esterházy kifejti: - Ezek fontos mondatok. Az igazság azonban az, hogy mintha az általános tanácstalanság egyáltalán nem lenne nyugtalanító, inkább nagyon is nyugodtnak tűnik. A nyugodt tanácstalanság üres. Innen csak ahhoz a fáradt egyenlethez juthatunk el, hogy EU=euró+Brüsszel. Az első lépés tehát az lenne, hogy nyugtalanok legyünk. Meg kellene találni (tudomásul venni) az összeurópai nyugtalanítót.

Esterházy esszéje

Woody Allen reklámozza Franciaországot

Woody Allen amerikai színész-rendező egy reklámfilmben unszolja honfitársait: utazzanak Franciaországba, egyék a francia krumplinak (French fries) nevezett hasábburgonyát, és ne haragudjanak a franciákra, amiért ellenezték az iraki háborút.

„Az utóbbi időben sok vita volt a két ország között. Remélem, hogy ezt most mindkét részről félreteszik, és újra ki tudják bontakoztatni nagyszerű barátságukat” - mondja a művész a Szeressünk újra egymásba című videóban, amelyet a francia idegenforgalmi hivatal készíttetett. A franciabarát propagandafilmet, amelyben az amerikai média minapi híradása szerint szerepel Wynton

Marsalis dzsesszmuzsikus és egy New York-i tűzoltó is, mutogatják az amerikai idegenforgalmi újságíróknak, és közzéteszik a www.francetourism.com weblapon is.

Januártól márciusig 15 százalékkal kevesebb amerikai töltötte szabadságát Franciaországban, mint tavaly ebben az időszakban. A franciarajongó Allen New Yorkban vette fel a szimpátia-videót, amelyben kijelenti, hogy a French friest nem akarja freedom friesnak (szabadságkrumplinak) nevezni, amint egyes franciabíráló amerikaiak szorgalmazták. A feleségének sem akar francia csók (French kiss: nyelves puszi) helyett szabadságcsókot (freedom kiss) adni - toldotta meg a komikus-rendező.

Mihez kezdjünk, ha péntek 13-ára esik?

Általában nem mindegy, mit tervezünk pénteki napra. A németek egy- harmada számára azonban különös jelentősége van annak, ha péntek 13-ára esik - mint ebben a hónapban is. Az ilyen napoktól való félelem azonban nem a hagyományos babonában gyökerezik, hanem XX. századi, modern jelenség.

A keresztény hagyomány szerint már magától a pénteki naptól sem várható semmi jó. Állítólag Ádám és Éva pénteken harapott bele a tiltott gyümölcsbe, és Jézus Krisztust is pénteken feszítették keresztre a rómaiak. Napjainkban sokan szerencsétlenséget és veszélyt kapcsolnak a 13-as számhoz. Számos hotelben nem találni 13-as számú szobát, és vannak légitársaságok, amelyek gépein hiába keresnénk a 13-as számú ülést. A 13- as számra azonban csak a XIX. században sütötték rá a balszerencsés bélyegzőt. „Azt megelőzően soha nem jutott volna eszébe egyetlen parasztnak sem,

hogy péntek 13-án ne végezze el a vetést, és házasságkötést sem halasztottak el ebből az okból” - mutat rá Gunther Hirschfelder német néprajzkutató.

A péntek és a 13-as szám összekapcsolása balszerencsét hozó napként Németországban első ízben 1957-ben merült fel a Frankfurter Allgemeine Zeitung című tekintélyes lapban. Egy glossza ugyanis azon gúnyolódott, hogy a balszerencsésnek tartott nap miatt elhalasztódott a Tina Onasszisz tartályhajó vízre bocsátása. Hirschfelder szerint Németország az ötvenes években kulturális vákuumban élt, s ezért kapott az alkalmon, hogy - mint az Egyesült Államokban tették - elegyítsen különböző kultúrákban kialakult szokásokat. Akárcsak az anyák napja, a 13-ára eső péntekkel kapcsolatos vélekedés is jól példázza, milyen gyorsan meghonosodnak jelentős dátumok. A régi népmesékben hiába keresünk utalást a péntek és 13-a egybeesésének baljós jelentésére, s Hirschfelder szerint egyedül a Csipkerózsikában történik

utalás a 13-as számra. Vitatott az is, hogy a balszerencsés nap mennyire érvényesül jelenünkben. Az 1971 és 1997 közötti esztendők finn baleseti statisztikája például azt mutatja, hogy 61 százalékkal több nő vesztette életét közlekedési balesetekben a 13-ára eső pénteki napokon, mint más péntekeken. Szakértők viszont ezt nem annyira a balszerencsének, mint inkább annak tulajdonítják, hogy a babonás félelem okozta csekélyebb odafigyelés okozhatta a tragédiákat. Ezzel ellentétes statisztikai adatokra is lehet hivatkozni.

Németországban például 1985 és 1999 között egyáltalában nem tapasztalták a közlekedési balesetek számának növekedését a 13-ára eső pénteki napokon. Azt azonban Hirschfelder sem tudja megmondani, hogy megszilárdul-e a péntek 13-a jelentősége valamilyen értelemben a németek szokásaiban. Mindenestre akadnak, akik ilyen napokon nem ülnek autóba.