Nógrád Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-125. szám)

2003-05-03 / 101. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2003. MÁJUS 3., SZOMBAT I Buddha-szobrok árnyékában JL . , . Közvéleménykutatás nélkül is tcf Színházi gsféh valószínűsíthető, hogy a legis­mértebb magyar operettsz- Wíi érzők sorában Kálmán Imrét, - akinek a nevezetes / „Csárdáskirálynő” köszönhető - Lehár Ferenc (1870- s 1948) követi. Nem véletlenül, hiszen az egykori zene­kari hegedűs, a katonakarmester nevéhez fűződik többek között „A drótostót”, a „Cigányszerelem”, az „Éva, a „Friderika”, a „Giuditta”, a „Luxemburg grófja”, a „Víg öz­vegy” és nem utolsósorban „A mosoly országa”, amelynek ürügyén e felsorolást is megtettük. Mi (Teremi Trtxi) és Hattaludy Ferenc (Bozsó József) kettőse könnyedebben fogja fel az életet ___________________________________________ ____________ FOTÓK, P. TÓTH LÁSZLÓ E uróPAS Magyar Táncdíjak Ugyanis a Tarjáni Tavasz összművészeti fesztivál rendez­vénysorozata keretében a mi­nap a József Attila Művelődési Központban a Turay Ida Szín- társulat közreműködésével ke­rült színre Lehár e műve, amely azonban több szempontból is „kakukktojásnak” tekinthető. Először is azért, mert a cselek­ménye okán szinte antiop- erettnek számít. Mint ismeretes, e műfajnak éppen az az egyik sajátossága, hogy a „happy end”, tehát az örömteli végkifej­let irányába építkezik. Bár­mennyi csalódásban, viszontag­ságban is van részük a főhős pá­roknak, a primadonnának és a bonvivánnak, illetve a szubrett- nek és az úgynevezett táncos komikusnak a darab első felé­ben - amely rendszerint két fel­vonást jelent - a legvégén általá­ban egymásra találnak és a to­vábbiakban boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nos, „A mosoly országáéban nem így történik. Lisa - aki szerelme kedvéért még arra is képes, hogy Bécsből a távoli, egzotikus Kínába, ismeretlen, idegen vi­lágba költözzön és vele házassá­got kössön - és Szu Csöng her­ceg éppen a darab végére kény­szerül elválni egymástól. Kény­szerül, mert az európai és az ázsiai etikai normák, szokások, törvények különbözősége elvá­lasztja őket. Ahogyan Csang herceg - Szu Csöng apja - fogal­maz: tűz és víz ez a két kultúra. A fiatalember ugyan képes lenne elviselni a rá erőszakolt többne- jűséget, hiszen számára az csak papíron létezik minden érzelmi háttér nélkül, Lisa azonban - egyrészt neveltetése, másrészt erkölcsi érzéke alapján - tiltako­zik az ellen, hogy férjének újabb - immáron mandzsu - fe­leségei legyenek s még annak tudatában is, hogy Szu Csöng csak őt szereti, otthagyja Kínát, a fényes udvartartással, az aján­dékba kapott kis és a palotát uraló hatalmas Buddha-szobor- ral együtt. Más választása per­sze egyébként se nagyon adó­dott volna, mert a szigorú helyi tradíciók szerint fehér asszony­ként már nem tartózkodhatott tovább a „háremben”. E nagyoperett másik sajátos­sága a zenei megformáltságá- ban rejlik. Leszámítva néhány könnyedebb dallamot - a slá­gerré lett „Vágyom egy nő után” és a „Ne félj, ne félj bolond szí­vem” refrénű betéteket, - ez a muzsika töményebb a megszo­kottnál, már-már operai jelleget ölt. Erre utal az is, hogy vannak benne az operára jellemző éne­kelt párbeszédek. Ennélfogva a két főszereplőnek - a Lisa sze­repét megformáló Csonka Zsu­zsának és a Szu Csongot alakító Leblanc Győzőnek - nincs köny- nyű dolga, de mindketten szép, pallérozott énekhanggal rendel­keznek és ez az erényük ezúttal különösen jól érvényesül. Ugyanakkor Csonka Zsuzsának nagyobb figyelmet kellene for­dítania arra is, hogy a közönség értse is amit énekel, Leblanc Győzőnek pedig a mozgását le­hetne természetesebbé tennie, annál is inkább mert Ő az elő­adás rendezője is. E „szerepé­ben” jól választotta viszont ki „színészeit” az ugyancsak re­mekül éneklő, bájos Teremi Trixit (a darabban Mi a neve), az operettszínpadon otthonos Benkóczy Zoltánt [Csang her­ceg) és Bozsó Józsefet (Hatfaludy Ferenc) valamint Szirtes Gábort. Utóbbi az eu­nuch, Lichtenfels grófot szemé­lyesíti meg nagy közönségsikert aratva. Feltétlenül az előadás ja­vára írandó az élőzenei kíséret: a Szemirámisz Kamarazenekart Félix Györgyi vezényli. Szintén dicséretesek, a darab hangula­tához illőek, a szereplők egyé­niségéhez szabottak a kosztü­mök, jelmezek. A díszleteken már látszott némi spórolás, al­kalmi jelleg, s ugyancsak egye­netlen a táncosok - noha a szín­lap a Fővárosi Operett Színház tánckaraként jegyzi őket - pro­dukciója. A keringőket ízlése­sen adják elő, a keleti táncok mozgásvilágában azonban mo­dorosnak; kevésbé járatosaknak tűnnek. Öt színész - Csonka Zsuzsa, Teremi Trixi, Bozsó József, Leblanc Győző és Szirtes Gábor - másokkal - Medgyesi Máriá­val, Lendvai Zsolttal, Marik Pé­terrel és Petzkai Endrével - kie­gészülve hamarosan, még a Tarjáni Tavasz során visszatér a József Attila Művelődési Köz­pontba: május 17-én, szomba­ton 19 órától - ugyancsak bérle­ten kívüli előadásban - mutatják be Kálmán Imre „Csárdáskirály- nő”-jét szintén Leblanc Győző rendezésében. Mondani sem kell: nagy várakozás előzi meg Szilvia és Edwin, Bóni és Stázi, Miska pincér, Feri bácsi jól is­mert történetét, de főként a fül­bemászó, örökzöld muzsikát. CSONGRÁDY BÉLA Gálaest keretében adták át a tizedik alkalommal odaítélt EuróPAS Magyar Táncdíjakat, a Nemzetközi Tánc és Kultúra Alapítvány elismeréseit a Buda­pesti Operettszínházban. A díjat idén a Magyarorszá­gon fellépő táncosok közül a klasszikus balett műfajban Volf Katalinnak (Magyar Nemzeti Balett), a modern balett műfajá­ban pedig Lovas Pálnak (Pécsi Balett) ítélték. A néptáncosok közül Juhász Zoltán (Honvéd Együttes) vehette át az elisme­Ismét nagy sikert aratott a már hagyományosnak minősülő tánc­művészet világnapi gálaműsor, amelyet a Salgótarjáni Néptánc­művészetért Közalapítvány és a József Attila Művelődési Központ szervezett az elmúlt hét végén. A kétórás programban a néző végigkövethette azt az utat, ho­gyan formálódik egy gyermek­ből táncművész. A fellépők kö­zött a gyermekcsoporttól a fel­nőttig, az amatőr együttestől a profikig láthattunk színvonalas produkciókat, sőt, a rendezvény nemzetközivé szélesedett a szlovák fővárosból érkezett Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes fel­lépésével. A Palócföldi Népi Iparművé­szek Egyesülete kiállítást rendez Bátonyterenyén, az Ady Endre Művelődési Központ Iványi Ödön Művészeti Kisgalériájá- ban. A kiállítást május 5-én 17 órakor Tóth Sándor, József Atti- la-díjas költő főiskolai tanár nyitja meg. Közreműködik Sza­bó János táncpedagógus és rést. A külföldön dolgozó ma­gyar táncosok közül a klasszi­kus balett területén Nagy Tamás (Holland Nemzeti Balett), míg az argentin tangó kategóriában Kulik Johanna és Josip Bartulovic kapta meg az elisme­rést. A magyar táncművészetet méltó módon képviselő együt­tesnek járó díjat a kortárs tánc műfajában a szegedi Kortárs Ba­lett, a versenytánc kategóriában pedig a Savaria Táncegyüttes nyerte el. A Nógrád Táncegyüttes meg­hívást kapott a franciaországi Quetigny város júliusban meg­rendezendő Európai Folklór­fesztiváljára. Ez nagy elismerés az együttes tagjainak, ugyanak­kor kihívás is a Salgótarjáni Néptáncművészetért Közalapít­ványnak, hogy a magyar kultú­rát, azon belül a palóc kultúra sajátosságait hogyan képviseli nemzetközi porondon. A tánccsoport és a köza­lapítvány ezúton is kéri mind­azon cégek és magánszemélyek támogatását, akiknek módjában áll hozzájárulni a bemutatkozás sikeréhez. Pethő Veronika néptáncos. A május 22-ig nyitva tartó.kiállítá­son tíz népi iparművész és egye­sületi tag alkotásait láthatják az érdeklődők. Hímzéseket, vesz- szőfonásokat, fafaragásokat, csuhé-, kovács- és fazekas­munkákat, népi játékokat és mézeskalács-alkotásokat. P. A. Itt még boldog a később elválni kényszerülő Szu Csöng (Leblanc Győző) és Lisa (Csonka Zsuzsa) Gyermekből művész lett A Nógrád Táncegyüttes nyáron Franciaországban mutathatja be kultúránk sajátosságait HOMOGA ISTVÁN Népi iparművészeti kiállítás Vígságos tavaszköszöntő Majális hazánk legrégibb szabadtéri múzeumában Magyarország első szabadtéri múzeu­ma a balassagyarmati Nógrád Várme­gyei Múzeum - ma Palóc Múzeum - tel­kén létesült 1932-ben. A paraszti porta egy 18. századi boronafalú faházból, egy nádfedelű faépítésű istállóból és kocsiszín-fészerből, továbbá egy nagy­méretű olajütő-prést fedő hatlábas paj­tából és egy boronafalú fa-pajtából áll. 1996-ban, a Honfoglalás 1100. évében új kiállítási egységek létesültek „Szandai kis kápolna az 1880-as évek­ből”, valamint a „Palóc fafeszület (re­konstrukció), Karancs vidék 19. szá­zad” - címmel. Ez az egyedülálló népi építészeti környe­zet a faritkaságokban gazdag Palóc-ligetben majálisünnepre csábítja a térségbelieket és a turistákat egyaránt. A hosszú hétvége vá­rosi majálissal kezdődött a ligetben május elsején, és palóc folklór-rendezvényben csúcsosodik ki május 4-én, vasárnap 10-től 18 óráig. A Palóc Múzeum ifjú és felnőtt művész barátai ezért szeretettel várnak minden kí­váncsiskodót egész napos évadnyitó ünnep­re, játszóra: énekszóra, mulatságra, mese­hallgatásra, színes vásárra, bemutatóra. Közreműködnek a szandai „Dudások”, herencsényi énekesek és mesemondók, terényi táncosok, kézművesek, az Igric együttes, a Lajtorja néptáncegyüttes, az Őr­halmi Hagyományőrzők, a Pataki Gézengú­zok és a Nógrádmarcali Csiperkék. Vándor­játszó ügyességi és énekes játékok lesznek muzsikával, mondókával, 16 órától 18 óráig pedig aprók tánca játékkal, énektanítással. így nyílik a mesébe illő, mégis valóságos palóc porta majálissal, mulatsággal és várja a látogatókat egészen október végéig. ________________________________ 2 _!___i___1___ B UDA LÁSZLÓ FELVÉTELE Vasárnap megtelik programmal a palóc porta

Next

/
Oldalképek
Tartalom