Nógrád Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-125. szám)

2003-05-14 / 110. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. MÁJUS 14., SZERDA Eboltás Salgótarján Május 15-én, csütörtökön ne­gyed kilenctől fél kilencig a Hő­sök úti húsbolt előtt, háromne­gyed kilenctől negyed tízig a Dé­ryné úti italbolt előtt, fél tíztől tíz óráig a Szécsényi úti fatelep­nél, negyed tizenegytől három­negyed 11-ig a Hámán Kató tele­pi Pikoló ételbárnál, 11 órától fél 12-ig Kotyházapusztán, három­negyed 12-től fél egyig a Nagy­mező és a Kálmán Imre útnál lé­vő magtár előtti területen, há­romnegyed egytől egy óráig a Salgó Cipő előtti területen oltják az ebeket. ■ „Előléptették” Rétsági Pitykét Amint arról lapunk korábban már beszámolt, a közelmúltban életet mentett Rétsági Pityke, a rendőrkapitányság épülete előtt állomásozó baba, aki jelenlété­vel sok autóst rémiszt el a váro­son belüli gyorshajtástól. A rendőrbábu az ominózus dél­utánon a testével fékezett meg egy éppen az árokba tartó autót, benne egy kisgyermekkel, és annak édesanyjával. Hőstettéért Gábriel Géza, Rétság rendőrka­pitánya soron kívül nevezte ki őrnaggyá Pitykét, miután a le­szakadt végtagokat visszahe­lyezték eredeti helyükre. ■ Fogadószoba Bátonyterenyén május 14-én Romhányi Gyula címzetes fő­jegyző 8 és 12 óra között a kisterenyei ügyfélszolgálati iro­dán fogadónapot tart. Salgótarjánban május 14-én, 8- tól 12 óráig Puszta Béla polgár- mester, országgyűlési képviselő, május 21-én 8-tól 12 óráig Kovácsné Czene Csilla alpolgár­mester, május 28-án, 8-tól 12 óráig Méhes András alpolgár­mester tart fogadónapot a város­házán. ■ Városfejlesztés, „civil górcső” alatt (Folytatás az 1. oldalról) A vasút korszerűsítése érdekében a kép­viselők is lobbyznak. Az első lépcsőben a pálya kerülne sorra, a másodikban a villa­mosítás. A városfejlesztés egyik legna­gyobb akadálya jelenleg a tehermentesítő út utolsó szakaszának hiánya, amelyet mielőbb pótolni szeretnének. Csak ekkor indulhat meg a centrum rehabilitációja. A város költségvetése véges - hangoz­tatta - ezért élni kell a pályázatok kínálta lehetőségekkel. Már készülnek azok a ter­vek, amelyek az uniós csatlakozást köve­tően a stmkturális alapok elérhetőségét célozzák. A legnagyobb falat a városköz­pont rehabilitációja lesz, amely tartalmaz­za a József Attila Művelődési Központ konferenciaközponti funkciójának kiala­kíthatóságát is. A jelenlegi gazdasági helyzetben felve­tődött a vízmű, a csatornamű és a hőszol­gáltató privatizációjának gondolata is, ám ez a megoldás még csak az informáló­dás időszakában van - mondta Méhes András. Ugyancsak vizsgálják az északi városrész turisztikai fejlesztésének lehe­tőségét. Az alpolgármester szólt a város tisztasá­gát ért észrevételekről is. Mint mondta, a VGÜ Kft.-nek juttatott többletpénzt sajnos elvitte a közterhek emelkedése. A Tarjánhő Kft. jó úton halad - állapította meg - itt a cégvezetés által kért piacvédelem biztosítá­sa képezi dilemma tárgyát. A Salgó Vagyon Kft.-ről elmondta: különösen fontos felada­ta lesz a bérlakásprogramba való bekapcso­lódás. A vízmű infrastruktúrája nincs rózsás helyzetben, ennek ellenére találtak uniós forrást a város teljes hálózatának rekonst­rukciójára, ráadásul ennek az önrésztartal­ma a város költségvetését alig érintené. A csatornamű kft. helyzetét jónak értékelte, különösen a szennyvíztisztító kapacitás bővítését követően. A civil fórum résztvevői észrevételeik között elmondták, hogy a Salgó úti körfor­galom hasznos dolog volt, de már most lát­szik: az aknafedlapokkal és a vasúti átjáró­val előbb-utóbb baj lesz. Ugyancsak kifogá­solták az újonnan felállított buszvárók átlát­szó tetejét, amely nem véd az intenzív nap­sugárzástól. A kör egyik tagja az utcanévtáblák hiá­nyát említette, mint megoldandó feladatot, s felajánlotta, hogy az első két táblát saját költségén megcsináltatja az Arany János úti csomópontban. Sokan vették górcső alá a köztisztaság jelenlegi állapotát, mondván, hogy magas a szemétszállítási díj, ritkább az edényzet ürítése, az utcaseprők jelenléte alig érzékelhető, a város nem lép fel a falfir- kálókkal szemben és sok a guberáló. A sze- metelőket meg kéne végre büntetni - indít­ványozták a kör tagjai. Mások azt tették szóvá, hogy a város szá­mol-e bizonyos feladatok elvégzésében a helyi vállalkozókkal. így például felvető­dött, hogy a főtér állapotán nemcsak költ­ségvetési forrás felhasználásával lehetne se­gíteni, vagy hogy élvezzenek előnyt a felújí­tásban azok az utcák, amelyek önerőt ké­pesek felmutatni. Ugyancsak sürgető lenne építési telkek vállal­kozásban történő ki­alakítása. Szóba került a vá­ros főutcájának köz­lekedési szempont­ból történő felülvizs­gálata a rengeteg du­gó miatt. Volt, aki ki­hajtó sáv építését ja­vasolta a Kossuth úti elágazóban. Többen is kérdezték, hogy ér­zékeli-e a város veze­tése, mi történik az acélgyárral. A dr. Horváth István körelnök vezette be­szélgetésben szót kapott Bodnár Benedek, a VGÜ Kft. ügyvezető igazgatója is, aki el­mondta: átfogó megoldást készítenek elő a város tisztaságának megőrzése érdekében, ám a legnagyobb változásra a lakosság szemléletmódjában van szükség. A fómm végén bejelentették: a kör és a Kivanisz klub helyi szervezete közös rendezvényt tart június 11-én szerdán, a kemping terüle­tén. T. NÉMETH LÁSZLÓ táltosok fénye A szép számú közönség ez­után a budapesti Sólyomfi Nagy Zoltánnak a magyarság eredeté­ről szóló előadását hallgatta meg. Megtudhatták a jelenlé­vők, hogy megyénkben is van­nak az ősi szokásokat éltető, gyakorló hagyományápolók. Mint elhangzott, a családi ese­mények sorában a táltosok elkí­sérik az embert a bölcsőtől a sí­rig, s az előadó a ma emberének szóló üzenetüket is megfogal­mazta. Az ősi ütőhangszerrel kí­sért, a békét, szefetetet, egymás feltétel nélküli elfogadását kife­jező dallamokat hallgatva a résztvevők ízelítőt kaptak szi- lajnak tartott eleink mély ér­zelmekkel átszőtt énekei­ből. Sólyomfi Nagy Zoltán szinte megigézte a közön­séget, ennek jeleként az esti program kétórás kötetlen be­szélgetéssel foly­tatódott. Magyarok Zománcképek bemutatásá­val, Kassai Lászlóné alkotásai­ból rendezett hangulatos kiállí­tás megnyitásával kezdődött a salgótarjáni Kohász Baráti Kör és a Nógrádi Família Nagycsalá­dos Egyesület napokban tartott, élőzenés, kávéházi estje, ahol Losonczy Ildikó grafikus meleg szavakkal szólt az ama­tőr művészek környe­zet iránti elkötele­zettségéről, s min­den őket segítő személy és kö zösség megha­tározó szere­péről. Kassai Lászlóné al­kotásai kife­jezői a szép iránti vágy­nak, a ter­mészet rez­dülései iránti érzékenység­nek is. Ünnepelnek az A pásztói evangélikus egyház május 18-án dél­előtt 9 órakor ad hálát két éve megépült templo­máért. Az ünnepen Lehoczky Endre, a gyülekezet megbízott lelkésze hirdet igét, 15 órakor szeretet­evangélikusok vendégségen a lucfalvai énekkar szolgál, Megyaszai László espereshelyettes vezetésével. Mindenkit szeretettel hívnak és várnak a rendez­vényre^ __________________________________■ V adászok emlékeztek társaikra Megemlékezés a kopjafánál, balról jobbra: Juhász Ottó, Alapi Ferenc, dr. Dóra Ferenc____________________________esla felv. A Pásztó Nimród Vadásztár­saság a hagyománynak megfele­lően majálist tartott a napokban. Az ünnepség a Muzslai-kapunál kezdődött, ahol a résztvevők a kopjafánál emlékeztek meg el­hunyt vadásztársaikról. Megemlékező beszédet dr. Dóra Ferenc alapító tag mondott, aki kiemelte az elhunyt vadász- társaik törekvéseit, hogy több mint 40 év után is vadászhatnak e nehéz körülmények mellett. Hangsúlyozta, hogy mindez an­nak köszönhető, hogy elődeik­hez hasonlóan jól gazdálkodnak és megbecsülik a vadakat. Az ünnepi megemlékezés után Ju­hász Ottó, a vadásztársaság el­nöke koszorút helyezett el a kopjafánál. Az ünnepségen jelen volt több elhunyt vadász hozzá­tartozója is. Ezután a vadásztár­saság ebédre hívta meg a vadá­szok hozzátartozóit, akik közül mintegy 160-an jöttek össze. A finom ebédről Balatoni Miklós vadásztárs, míg a talpalávalóról Pádár István hivatásos vadász és zenekara gondoskodott. Az ünnepséget meglátogatta Sisák Imre, Pásztó polgármeste­re, országgyűlési képviselő és Kovács József, Szurdokpüspöki polgármestere. K. L Rendkívüli testületi ülés Pásztó A város képviselő-testülete rendkívüli ülést tart ma, május 14-én, 16 órai kezdettel. Az ülé­sen Sisák Imre polgármester elő­terjesztésében megtárgyalják a városi szennyvízcsatorna-háló­zat építése II. ütemének céltá­mogatására vonatkozó javasla­tot, illetve módosítják a 2003. évi költségvetési rendéletet. ■ CSONGRÁDY BÉLA Köszöntő: születésnapon A művészetben - amely nélkül lehet ugyan élni, de nem érdemes - nincsenek egzakt értékmérők. E területen - a tudománytól vagy a sporttól eltérően - az ízlésnek, divatosan szólva a tetszésindex­nek van kiemelkedő szerepe. Mégis minden szubjektivizmus el­lenére valahogy kialakul egyfajta általános értékítélet, mondhat­ni közmegegyezés. Nem véletlenül mondtam mindezt el egy születésnapi köszön­tő ürügyén. Az ünnepelt Réti Zoltán festőművész ugyanis ma­napság kétségkívül Nógrád megye egyik leginkább elismert, megbe­csült, köztiszteletnek örvendő sze­mélyisége. Ilyen lehetett hajdanán Mikszáth Kálmán, s ilyen volt jó tíz évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig id. Szabó István szobrászművész. Ezt a fajta szeretetet nem lehet ki­harcolni, nem lehet kikényszeríte­ni, csak kiérdemelni. Kell hozzá egy teljesítményben, eredmények­ben gazdag alkotói pálya és egy, az emberek számára vonzó, őket vi­szontszerető humánus egyéniség. S még valami: jó adag lokálpatriotiz­mus, az itt élők sorsával való azonosulás, közösségvállalás. Nos Réti Zoltán esetében valamennyi feltétel adott volt, vagy megte­remtődött az évek, évtizedek során. 1923. május 13-án látta meg a napvilágot Nagyorosziban, ma nyolcvan éve anyakönyvezték. Bár az élet el-elszólította Nógrád- ból - tanulni, munkát vállalni, de még hadifogságba is - ő mindig ízig-vérig idevalósi volt és maradt. Szülőfaluján kívül Érsekvad- kert, Csesztve és Patvarc községekhez kötődik szorosabban és mindenekelőtt Balassagyarmathoz, ahol annak idején a Balassi Bálint Gimnáziumba járt, s ahol immár több mint egy fél évszáza­da lakik, tanít, alkot. Két múzsának is szolgált. Igazgatóként soká­ig állt a helyi, városi zeneiskola élén, megírt két könyvet is Rózsa­völgyi Márkról, a virtuóz hegedűsről, a verbunkosmuzsika és a csárdás neves képviselőjéről. De mindig elsősorban rajzolt, fes­tett, s képzőművészként lett közismert, e műveivel szerzett ran­got nemcsak magának, Nógrádnak is szerte az országban, sőt azon kívül is. Kevesen örökítették meg olyan hitelesen, hangula­tosan e tájat, a természeti szépségekben oly gazdag palóc vidé­ket, az épített környezetet és főként az embert, aki által, s akiért történnek a dolgok. Sorozatokban dolgozta fel a megye két szel­lemi óriásának, Madách Imrének és Mikszáth Kálmánnak a mun­kásságát, főbb műveit. Megannyi egyéni tárlat és csoportos kiállí­tás, díj, kitüntetés övezi pályaképét. Példátlanul sokszínű él­ményvilággal, gazdag élettapasztalattal rendelkezik, végtelen tu­dásvágya, alapos megfigyelései révén mindenről van higgadt, bölcs véleménye. Ezért jó hallgatni is őt, beszélgetni is vele. Réti Zoltán harmonikus házasságban él, példás édesapa, nagy­apa, akit e napokban nemcsak a szűkebb famíliája köszönt: szü­letésnapjáról érdemei szerint emlékezik meg a tágabb család, a megye társadalma is. Nemcsak neki szerencse, hogy jó egészség­ben, alkotókedvben élte meg ezt a tekintélyt parancsoló szép év­fordulót, hanem öröm nekünk barátainak is, akik kedveljük képe­it, s szeretjük őt magát. Hiszen így még teljes joggal remélhetjük a formálódó, érlelődő tervek megvalósulását, újabb művek szüle­tését. Kedves Zoli (bácsi)! Köszönjük, amit eddig kaptunk tőled és őszintén, tiszta szívből kívánunk további sok sikert művészi pályádon, s boldogságot a magánéletedben! Isten éltessen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom