Nógrád Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-19 / 92. szám

„...megtaláltam a boldogságot a szépségben...” Cím helyett fotó: Balázs János arcképe a verseskötet borítóján Mintegy ötezer lapot írt tele részben kéz­írással, nehezen formált betűkkel, részben írógépen, amelyen ugyancsak önmaga ere­jéből tanult meg pötyögtetni. Mégis nagy meglepetés, igazi reveláció most egy kötet, amely a közelmúltban a Palócföld Könyvek dr. Praznovszky Mihály szerkesztette új fo­lyamában, a Polar Stúdió gondozásában je­lent meg, s amelynek a minap volt a bemu­tatója Salgótarjánban, a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtárban. Az ott jelen voltak sok újat megtudhattak a cigányszármazású fes­tőként számon tartott, a hajdani Pécskő- dombi viskóban élt remetéről, de igazán ak­kor csodálkozik majd el mindenki, ha el is olvassa Balázs János „Versek, vallomások” című kötetét. Azt eleddig is lehetett ró­la tudni, hogy különös em­ber, figyelemre méltó tehet­ségű festőművész volt. Már a hatodik ikszen is túl volt, amikor a hatvanas évtized végén, s a következő elején kezdett ismertté lenni, sőt olyannyira szárnyára kapta a hímév, hogy egy idő után kifejezetten terhes lett szá­mára az alkotásai, személye iránti „viharos érdeklődés”, a „csodabogarat” látni vá­gyók hada. S bár még életé­ben megjelent egy vékony­ka, ma már alig hozzáférhe­tő füzet verseiből is, a köztu­datban mindmáig szinte ki­zárólag festészeti öröksége okán van jelen, őrződött meg a neve, ha egyáltalán megőrződött. Néhány ügyszerető, lel­kes szakember kellett min­denekelőtt ahhoz, hogy megszülessék először a gon­dolat, aztán a tett maga: ki­adni, megismertetni Balázs János költői munkásságát is, hiszen gondolatai - amelyek saját szavaival szólva „döcö­gő édes gyermekei” festmé­nyeinek - ugyancsak nem mindennapi értéket képvi­selnek, s e művészeti ágban is kiemelkedő produktum­ról árulkodnak. S milyen ér­dekes, hogy e zárkózott, ma­gába forduló alkotó - mint önéletírásából kiderül - vá­gyott is arra, hogy lírai talen­tuma iír kiderüljön, közis­mert legyen: „Emsen aka­rom, hogy írott dolgaim, műveim ne csak hallgassa­nak elrejtve kunyhómban, mint ahogyan ezt hosszú évekig tették, hanem hosz- szú alvás után ébredjenek végre fényes napvilágra. ” A Nógrádi Történeti Mú­zeum irodalomtörténésze, dr. Kovács Anna volt az, aki - az intézmény korábbi vezetője, a ma címzetes mú­zeumigazgató, dr. Horváth István ösztönzésével, támogatásával - felvállalta Balázs János verseinek, prózai írásainak gondozását, kötetbe szerkesztését. A megjelenést motiválta a 2002-es esztendő, ami­kor Salgótarján várossá válásának nyolcvanadik év­fordulója alkalmából a megyeszékhely önkor­mányzata - sok egyéb kiadvány mellett - e könyv napvilágra kerüléséhez is hozzájárult. A bemutatón Kovács Anna beszélt a szerkesztés műhelytitkairól. Bizony nem volt egyszerű a kéz­iratok tömegének megismerése és egy olyan válo­gatás megvalósítása, amely révén legjellemzőbben, legáttekinthetőbben mutatható be Balázs János költészete. A könyv szerkezete is tudatosan épült fel. A szerkesztő által írott „A csillag-igazgató vén remete” dmű bevezetőt követően Balázs János prózában írott, filozofikus mélységű gondolatai sorjáznak. Az „írjak most önmagámról életrajzot?” című írás nyilvánvaló, hogy miről szól, „Ez az én valóságom” a városról, a helyi cigányság léthelyze­téről, sorsáról elmélkedik, míg a „Nyögjük a való­ságot s kényszerből alkot kezünk” című rész embe­ri, alkotói hitvallását foglalja össze. E helyütt írja: „És megtaláltam a boldogságot a szépségben, ame- j lyet semmiféle feszes büszkeség és komisz irigység I már ki nem kezdhet... A természet őserejét hordoz- ■ tam magamban, és féltve őriztem ezt a végtelen kincset, amely döbbenetes erővel kísérte végig küz­delmes életemnek meneté... Nem intek megállást felbuzgó gondolataimnak. Csörögjenek a szavak, mint láncszemek, tekergőddzenek, mint kígyó a megmaratás veszélye elől menekülő emberek nyo- J mában. így önmagámmal beszélgetve nyerek ’ egyensúlyt mindazért, amiért ezt a szerencséién sorsot érdemeltem... ” Versei három nagy ciklusba rendezve jelennek meg a könyv hasábjain. Az első kettőt egy-egy talá­ló idézet vezeti fel. „Az Élet, Égés, Salak” - amely lényegében egy Balázs János által próbált tema- tikusabb válogatás kiteljesítése - elé az alábbi so­rok kerültek: „én lim-lomból raktam össze magam­nak világot", az 1973-ban megjelent, még szintén általa időrendbe állított „Füstölgések” élén a követ­kezők állnak: „Úgy lángolok, / ahogy füstölgők, / olykor margók is, / ordítok, dörgők. / Ám semmi | harag / nincs cselekvéseimben: / eltávozott az ördög és megjött az Isten." A kötetet ugyancsak a költő ál­tal „megcímzett” „Glóbus I-XX” zárja. A húsz hát­rahagyott összeállításból készült válogatásban - mint Kovács Anna találóan fogalmazta - a „gondo- lat-lálomás-álom folyama szabadon hömpölyög”. Manapság ritkán tapasztalható szellemi élveze- | tét okoz e verseket akár egyvégtében, akár szemez­getve olvasni annyi megszenvedett, fájdalmas ta­pasztalat, annyi szemléletes életbölcselet, annyi biztató gondolat, érzelem sugárzik belőlük. Az em­ber - mintegy önmaga vigaszául is - legszíveseb­ben a következőkbe kapaszkodik: „Hosszú időkön J át / szöktem, bújtam, / rettegtem is, de most már / J nem vagyok üldözött, / ide-oda lökdösött / rongy az útban. ” E kötetnek nincs hagyományos címlapja. A kül­ső borítóról Balázs János borostásan, flanelingben néz szembe az olvasóval és ez mindennél kifeje­zőbb. E frappáns tervért joggal mondott köszönetét Kovács Anna Presüs Antalnak és szintén megszol­gálta az elismerést a szerkesztő munkatársa, Bagyinszky Istvánná, aki a kéziratok egyik gondo­zója, valamint az anyanyelvi lektor Zgolombiczky j Erzsébet, aki nem sértve a költő jogait, hitelességét, | stilisztikai, nyelvhelyességi szempontból fésülte át a szövegeket. A „Versek, vallomások” című könyv új oldalról mutatja be az 1905-ben született és 1977-ben el­hunyt, iskolát alig járt, mégis művelt, olvasott Ba­lázs Jánost, akinek művészeti értékeit - mint Praznovszky Mihály, a bemutató házigazdája, a Pa­lócföld főszerkesztője fogalmazott - beépítem a J nemzeti tudatba nemcsak lehetőség, hanem köte­lesség is. Hasonló szellemben nyilatkozott Kovácsáé Czene Csilla alpolgármester is, amikor azt mondta, hogy Salgótarján egész lakossága büszke lehet Balázs Jánosra, hiszen alkotói munkássága a város múltjának fényesen csillogó tükörcserepe, a helyi roma kisebbség, egy nehéz sorsú közösség életének, kultúrájának hírvivője. ______ ______ CSONGRÁDY BÉLA Ú j arcok a dixelandfesztíválon Az Allotria Jazz Band Münchenből érkezik Salgótarjánba Mint múlt szombati, április 12-i lapszámunkban részletesen beszámoltunk róla, a 19. salgótarjáni nemzetközi dixielandfesztivált május elseje és ne­gyediké között rendezik meg a már bevált, hagyo­mányos műsorszerkezetben. Ezúttal is tartanak szabadtéri koncerteket, gálaesteket, úgynevezett örömzenei programokat és lesz dixie-bál, templo­mi hangverseny is. Számos ismerős, népszerű ma­gyar és határainkon túli együttes (például a Benkó Dixieland Band, a Hot Jazz Band, vagy a szlovák T+R Jazz Band) és szólista (Berki Tamás, Joe Mu­rányi) mellett új, eddig itt még nem járt zenekarok, énekesek is megtisztelik e rangos, külföldön is fi­gyelemmel kísért eseményt. Münchenből érkezik Salgótarjánba az Allotria Jazz Band, amelyik a klasszikus jazz terén Európa egyik leg­rangosabb zenekarának számít. Az együttes 1969-es megalakulása óta tizenhat nagylemezt és CD-t adott ki, 1989-ben aranylemezt kapott. Számtalan alkalommal szerepelt a televízióban; sokszor vett részt nemzetközi fesztiválokon, tizenkét európai országban koncertezett. Több mint harminc turnéjuk volt az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. Felléptek Louis Armstrong tanítványaival, az Ellington, a Goodman és Condon ze­nekarok tagjaival: Peanuts Hucko, Harold Ashby, Scott Hamilton, ifj. Warren Vaché, Wild Bill Davison, Billy Butterfield, Trummy Young, Ralph Sutton társaságában. Az együttes repertoárja elsősorban a huszadik század első négy évtizedében keletkezett számokra épül, a mű­fajok, irányzatok közül egyaránt megszólaltatják a rag­time-ot, a New Orleans bluest, a boogie-t, a dixielandet és a swinget. Stílusukat sodró lendület jellemzi. Két trombitásuk révén a zenekar a harmincas évek kis big band zenéjére emlékeztet. A zenekar valamennyi - nyolc - tagja kiváló muzsikus, legtöbbjük szólistaként, vagy saját zenekara élén is szerepelt már. Az utóbbi években semmi változás nem történt felállásukban. Egységesen arra törekednek, hogy megőrizve a jazz ko­rai éveinek stílusát, élő, a mai kor igényeinek megfelelő zenét játszanak. A német Allotria Jazz Band a május 3-i, szombat esti gálakoncerten a József Attila Művelődési Központ szín­háztermében lép a salgótarjáni közönség elé. _______________________ ____ JÓLA „ .. .szükséges, hogy vers írassák...” József Attila e prózában írt sora így folytatódik: „különben meggörbülne a világ gyémánttengelye”. Persze arra is szükség van - éppen harmonikus, teljes emberi létünk szempontjából - hogy „vers mondassák”, azaz mindenko­ron legyenek olyanok, akik saját örömükre és hallgatósá­guk érzelmi, értelmi gazdagítása érdekében vállalják a nyilvános szereplést, a pódiumra való kiállást. József Attila hatalmas hori­zontú, általános érvényű költé­szete értékeinek megőrzése, fel­mutatása érdekében hirdette meg 1992-ben az MSZP, vala­mint a baloldali ifjúsági szerve­zet a „Magyar vagyok, de euró­pai” mottójú versmondó­versenyt a megye középiskolás tanulói részére. Ez évben, Ma­gyarország európai uniós csatla­kozása küszöbén - amikor már tizenkettedik alkalommal ren­dezték meg e hagyományos köl­tészet napi szemlét - az eredeti­leg választott mottó különösen aktuálisan hangzott. A szervezők a színvonal emelkedését várták attól, hogy idén Balassagyarmat és Salgó­tarján központtal két elődöntőt is rendeztek. Ezeken minden résztvevőnek ugyanazt a József Attila-verset, a „Thomas Mann üdvözléséit kellett elmondania. Ez meglehetősen sablonossá tet­te a válogató rendezvényeket és számos fiatalt - akinek nem ez a kedvenc költeményük - távol tartott a nevezéstől. Azt viszont kétségtelenül sikerült elérni, hogy a múlt heti salgótarjáni döntőbe bekerült tizenöt vers­mondó - amikor már az általa szabadon választott magyar verssel szerepelhetett, Baranyi Ferenc József Attila-díjas költő, zsűrielnök kifejezésével élve - jó átlagteljesítményt nyújtott. Heltai Jenőtől, Kosztolányi De­zsőtől, Tóth Árpádtól, Radnóti Miklóson, Illyés Gyulán, Márai Sándoron, Nagy Lászlón, Vas Istvánon, Weöres Sándoron át Kányádi Sándorig igazán remek költők szerepeltek a palettán. Az egyik versmondó az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz mártírjaként tizennyolc évesen meghalt Ravasz István egyik versét is megjelenítette. A ma­napság a megyében alkotók kö­zül Ketykó István „Kard éle, vagy angyalszárny” című versé­vel indult versenyző egyébiránt első helyezést ért el. Baranyi Ferenc zárszavában költőtársát, Bállá Zsófiát idézte, aki úgy véli, hogy a költészetnek napjainkban az a feladata, hogy az embertömeggé vált masszá­ból segítsen újra emberiséget, embereket formálni. Egy-egy ilyen alkalom - amikor fiatalok tucatjai lépnek a közönség elé - gyógyító hatású lehet a sok szempontból beteg, elidegene­dett világban. Baranyi szerint ma is érvényes Radnóti Miklós „Himnusz a békéért” című ver­se, amelyben 1938-ban írta le a következőket: „Mert egyszer bé­ke lesz. / Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!” Az öttagú zsűri döntése sze­rint a József Attila versmondó­verseny idei győztese Fűrész Dó­ra (Balassagyarmat, Szent-Györ- gyi Albert Gimnázium és Szak- középiskola) lett. Ő egyébként a balassagyarmati elődöntőn is az élen végzett. A második helye­zést Márton Krisztina (Balassa­gyarmat, Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium) érte el. Holtversenyben lett a harmadik Ispán Marietta (Salgó­tarján, Táncsics Mihály Közgaz­dasági Szakközépiskola) és Sán­dor János Zsombor (Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szakkö­zép- és Szakmunkásképző Isko­la). Ugyancsak holtversenyt hir­dettek a negyedik helyen Málhé Ilona (Salgótarján, Madách Imre Gimnázium) és Varga Adrienn (Bgy., Szent-Györgyi) között. Különdíjban részesült Murányi Anna és Csesztvényi Tímea (mindkettő St„ Táncsics). A dí­jakat Baranyi Ferenc, Boldvai László országgyűlési képviselő, Kovácsáé Czene Csilla, Salgótar­ján alpolgármestere, Borenszki Ervin, a megyei közgyűlés alel- nöke, Fekete Zsolt önkormány­zati képviselő, az MSZP városi elnöke, Molnár Péter önkor­mányzati képviselő, a Fiatal Bal­oldal megyei szervezetének alel- nöke, Gálné Horváth Mária, a József Attila Művelődési Köz­pont munkatársa és Galló Júlia, az ifjú szocialisták képviselője adta át. CS. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom