Nógrád Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-26 / 97. szám

1 JÉF lA-V _iLL 11/ üli A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE • 2003. ÁPRILIS 26., SZOMBAT I Thália követei Kassáról Új arcok a dixielandfesztiválon Szalókyék kedvenc műfaja a swing t _ A cím kettős értelmű. Egyrészt azt jelenti, hogy a Színházt ßSlßR kilenc múzsa egyikének, az ősi színházművészetnek a mai képviselői vendégszerepeitek - a két aktuális bér­letsorozaton kívül - Salgótarjánban. De utal a társulat konkrét elnevezésére is, hisz a Kassán működő magyar nyelvű színház a Thália nevet viseli. Papjai, azaz színészei a közelmúltban , - ■- a Tarjáni Tavasz rendezvénysorozatának ^ részeként - gyors egymásutánban kétszer is felléptek , a József Attila Művelődési Központban. Úgy volt, hogy a szlovákiai magyar szín­játszást két társulat is képviseli majd e tava­szon a nógrádi megyeszékhelyen, de a lo­sonci Kármán József Színház bemutatkozá­sa T. Pataki László „Békák és bolondok” cí­mű politikai szatírájával kényszerű szemé­lyes ok miatt őszre halasztódott, így marad­tak a kassaiak, de két - egymástól hangulat­ban, stílusban merőben eltérő - előadással. Előbb Morc Camoletti olaszos nevű, de fran­cia szerző egyik bulvárdarabját a „Hatan pi­zsamában” című bohózatát mutatták be, majd két nappal később a görög Nikos Kazantzakis világhírű regényéből készült át­dolgozást, „A szabad ember - avagy Zorba, a görög” című melodrámát. Camoletti nevét Magyarországon is a „Le­szállás Párizsban” című darabja tette ismert­té, de a kilencvenes évek elején az „Anna csak egy van” című vígjátéka is nagy sikert aratott. A Vidám Színpad előadásának cím­szerepében Csala Zsuzsa emlékezetes alakí­tást nyújtott itt Salgótarjánban is. A kassaiak sem most először játszanak Camoletti dara­bot. 1987-ben ők is bemutatták a „Leszállás...”-t és szinte biztosra menve tűz­ték műsorukra a „Hatan pizsamában”-t, amely csakúgy - mint a szerző minden más műve is - a helyzetkomikumra, a félreérté­sek, (ki) magyarázkodások sorozatára épül. Ezúttal a férj és feleség, valamint szeretőik váratlan szituációkban való találkozása okozza a bonyodalmat s az, hogy természe­tesen ki-ki titkolja kapcsolatát mindaddig, amíg csak lehet. Ehhez persze beavatott tár­sak is kellenek, akik azonban csak addig vál­lalják a félrevezető cinkosságot, amíg az ő érdekük is azt kí­vánja, amíg ők maguk is félnek a le­lepleződés­től. Az ilyen fajta da­Zorba szerepében Pólós Árpád remekelt rabok, illetve előadások esetében mindig ott leselkedik az igénytelenség, a harsány ri- pacskodás veszélye. A kassai színészeket - akik bizony meglehetősen ismeretlenek a székhelyvárostól távolodva, s pláne Szlová­kia határain kívül - dicséri, hogy nekik sike­rült e buktatót elkerülni. Ebben kitüntetett szerepe van az anyaországi vendégrendező, Mikó István kellemesen, ízlésesen szórakoz­tató és felismerhető stílusának is. A Thália Színház erejét mutatja, hogy a „Zorba” színre viteléhez egy teljesen más nevekből álló stábot tudott összeállítani, no­ha közülük többeket vendégként jegyez a színlap. A darab címében nem véletlenül szerepel a szabad jelző, hiszen Zorba zabo­látlan, mégis szeretetre méltó személyisége, jól ismert élettörténete alapvetően a szabad­ságot jelképezi. „Zorbász az az ember, akit mindig kerestem, és nem találtam, életerős szív, tüzes torok, ...köldökzsinórját még nem vágták el anyjától, a Földtől’’ - írta az erede­ti változat szerzője, Kazantzakis. Hasonló­képpen fogalmazott a sokoldalú - színész, színházi és tévérendező, színházalapító - művész, a pozsonyi L’ubo Grego,, aki a re­gényt átdolgozta és aki el­ső alkalommal rendez­te a kassai magyar színészeket : Ő „az életerőt testesíti meg, üstökös, aki gondo­latként jelenik meg és tűnik el, az egy­szerűség és a tiszta lélek filozófusa... lelke mindannyi­unké”. Ez a meg­győződés, mintegy „ars poetica” hatja át a kitűnő előadás egészét, s minden apró részletét is. A produkciót azonban mint korábban is mindig és mindenhol - az minősíti elsősorban, hogy miként sikerül Zorba nagyformátumú, meghatározó szerepére színészt találni. (Annak idején Anthony Quinn a világhírű filmen vagy Bessenyei Ferenc a budapesti színpadon telitalálat volt.) Nos, Pólós Árpád is abszolút megfelel a kívánalmaknak, olyan egyéniség, akit - ahogyan mondani szokás - az Isten is Alexis Zorbának terem­tett. Alkata, mozgás- és beszédkultúrája, szakmai tudása egyaránt predesztinálja e kü­lönleges figura megformálására. Nemcsak ér­ti, érzi is szerepét. Minden gesztusa - ahogy Zorbához illik - humá­nus, emberközpontú. Az empatikus ábrázolásban az is segíthetett neki, hogy fordítóként is köze van Kazantzakis alkotá­sához. Bár szereplőtársai és a rendezést szolgáló szakemberek (a díszlet és jelmeztervező, a kore­ográfus, a művészeti ve­zető) is tisztességgel, hozzáértően végzik a dolgukat, nehezen felejt­hető élménnyé elsősor­ban Pólós Árpád alakítá­sa teszi a kassaiak Zorbáját. E két előadás is jelzi, hogy a Tarjáni Tavasz rendezvénysorozatának összművészeti fesztivál­ján belül a színház méltó hangsúlyt kap s e művé­szeti ágat szeretők iga­zán nem panaszkodhat­nak, legfeljebb a bőség zavara okozott némi gondot számukra. Összecsapnak a hullámok a pizsamás félrelépők feje felett FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ _______________CSOHGRÁDY BÉL* A május 1-től 4-ig megrende­zendő 19. Salgótarjáni Nem­zetközi Dixielandfesztiválon újként fellépő zenekarok egyike a Szalóky Béla harso­naművész vezette jazze­gyüttes, amely a jelenlegi ösz- szetételben csak 2002-től ját­szik együtt, noha tagjai vala­mennyien főiskolát végzett, magasan kvalifikált művé­szek, akik korábban valame­lyik másik zenekarban illetve produkcióban (például Hot Jazz Band, Showder Band, Cotton Club Singers, Geren­dás Péter zenekara, Budapest Ragtime Band, Storyville Band) már bizonyították ké­pességüket. Szalóky Béla, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Egyetem jazz tan­székének tanára, a Magyar Har­sona Tuba Szövetség alelnöke, Európát, sőt világot járt muzsi­kus, aki tavaly az év jazz-zenésze kategóriában EmeRTon -díjat ka­pott. Dolgozott szinte valameny- nyi vezető magyar jazzmuzsikus- sal (Vukán Györggyel, Babos Gyu­lával, Berki Tamással, Bontovics Katival), részt vett több popzenei produkcióban (a Hungária együt- | tessel, Fenyő Miklóssal, Malek Andreával) rendszeres vendég­szólistája a Benkó Dixieland Bandnek is. Külföldön mások mellett olyan művészekkel állt már színpadra mint a Salgótar­jánban is ismert Joe Murányi és Marcel Zanini, valamint Carl Fontana vagy Vince Mendoza. A zenekar további nyolc tagja a kö­vetkező: Szénási László (trombi­ta), Kuzbelt Péter (szaxofon), Dennert Árpád (klarinét), Nagy Iván (zongora), Szeverényi Má­tyás (jazzgitár), Glaser Péter (nagybőgő), Berdisz Tamás (dob), Micheüer Myrtill (ének), aki egy hollywoodi filmszereppel is büszkélkedhet. Az együttes a jazzmuzsika legne­mesebb hagyományait ápolja, fő­ként a huszadik század közepi évtizedek szórakoztató, mégis művészi igényű, akusztikus ze­néjét szólaltatja meg. Mint elne­vezésük is sugallja: a klasszikus jazz mellett kötelezték el magu­kat. Kedvenc műfajuk a jazz-zene családfáján a dixieland és a mo­dem jazz között található, közke­letű neve: swing. Olyan kiváló szerzők műveit játsszák, mint Cole Porter, George Gershwin és mások. Olyan dalokat szólaltat­nak meg, amelyeket például Loius Armstrong, Ella Fitzgerald, Frank Sinatra, Nat King Cole, Duke Ellington vitt sikerre. A Szalóky Classic Jazz Band új, kellemes színfoltja a magyar ze­nei életnek. A Tarjáni Tavasz ke­retében a május 3-i, szombati gá­laesten a József Attila Művelődési Központ színháztermében mu­tatkozik be. CS. B. Szőlő Jövésének Könyve Berajzolták az idei szőlőhajtáso­kat az 1740 óta vezetett Szőlő Jö­vésének Könyvébe csütörtökön Kőszegen. A határ menti kisvá­rosban 1740 óta rajzolják be egy díszes könyvbe április 24-én, Szent György napján a szőlőhaj­tásokat, amelyek állapotából a gazdák a várható termésre kö­vetkeztetnek. Az idei szőlőhajtá­sokon ugyan látszik, hogy ké­sőn jött a tavasz, de fagykárt szerencsére nem szenvedtek, ezért jó termésben reményked­nek. Kőszeg-hegyalján az utób­bi 6-8 évben 25 hektárnyi szőlőt telepítettek. A Szőlő Jövésének Könyvébe Németh János helyi rajztanár jegyezte be a hajtáso­kat. Kőszegen szombaton bor­versenyt és borvásárt tartanak. Arany Tűzmadár-díj Pálfi György Hukkle című filmje a Hongkongi Filmfesztivá­lon két kategóriában is elnyerte az Arany Tűzmadár-díjat, i Fliegauf Benedek Hypnos című rövidfilmje pedig a drezdai must­rán Ifjúsági Oscar-díjat kapott. Erről a Magyar Filmunió irodája tájékoztatta a sajtót. Pálfi György filmje a szerdán zárult, immár 27. alkalommal megrendezett távol­keleti filmes seregszemle első és második kategóriájában is el­nyerte a fődíjat. Fliegauf Bene­dek az április 15-20. között meg­rendezett 15. Drezdai Animációs és Rövidfilm Fesztiválon része­sült Ifjúsági Oscar-díjban, a rö­vidfilmes kategóriában. Zarándoklat és emlékmise Az olvasás élvezete Az olvasás élvezete címmel nyílik kiállítás André Kertész fotográfiáiból szerdán Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM); a modern fotómű­vészet egyik megalapítójának tartott magyar fotográfus 61 képét 26 kortárs magyar költő verse „kíséri”. Kovács Ida, a PIM munkatársa, a bemutató társrendezője az MTI-nek kedden el­mondta: a kiállított fotók tematikájukat tekintve az olvasáshoz kapcsolódnak. A fekete-fehér felvételek Franciaor­szágban, Magyarországon és az Ame­rikai Egyesült Államokban készültek. A tárlat - amelynek anyaga az 1985- ben elhunyt művész franciaországi ha­gyatékában találtható felvételekből ke­rült ki - már látható volt Pécsett, a mos­tani bemutató után pedig Szegedre utazik tovább. ■ Iszákosmentők, gyermekóvók Misszió Expo címmel ismét megrendezik a keresztény egyházak, gyülekezetek és szerve­zetek missziói kiállítását Budapesten; a június 27-én kezdődő, második alkalommal meghir­detett bemutatóra mintegy százötven kiállítót és húszezer látogatót várnak az Ohmpiai Csar­nokba. A háromnapos esemény keretében a szerve­zetek a kiállításon túl részletes tájékoztatást nyújtanak munkájukról, szolgálatukról, s be­kapcsolódnak a szabadtéren és sátrakban zajló keresztény fesztivál eseményeibe. A rendez­vényhez kapcsolódóan június 28-án hálaadó és dicsőítő napot tartanak a Népstadion-kertben. Az első Misszió Expót 2001 februárjában ren­dezte meg az Onézimusz Alapítvány a külön­böző egyházak, gyülekezetek, missziós társasá­gok munkájának bemutatására. Akkor 14 fele­kezet, illetve 80 magyarországi és 30 külföldi missziós szervezet vett részt a kiállításon, ame­lyet a három nap alatt mintegy ötezren kerestek fel. A kiállítók között jelen voltak az egyházak, gyülekezetek missziói, intézetei, valamint a ke­resztény média képviselői is. Bemutatkozott többek között az iszákos­mentő misszió, a börtönökben, valamint a si­ketek, a cigányok és a hajléktalanok között dol­gozó misszió, számos gyermek- és ifjúsági szol­gálat, illetve szeretetszolgálat. Mindemellett je­len voltak a lelki gondozással, a rehabilitáció­val, a „válságterhességgel”, a beteg gyermekek­kel, a sportmisszióval, a keresztény nők, illetve férfiak képzésével foglalkozó csoportok, továb­bá a keresztény üzletemberek szervezetei. Az érdeklődők a távoli országokban folyó missziós munkával is megismerkedhettek; a rendez­vényre Burmából, Chiléből, Dél-Afrikából, Ko­lumbiából, a Fülöp-szigetekről, Jordániából, Mexikóból, Nepálból, Pakisztánból, Szingapúr­ból és Szudánból is érkeztek kiállítók. Több ezer hívőt várnak az idei, immár hagyományos Mindszenty-zarándoklatra és emlékmisére Esztergomba; a május 3-i eseményen a néhai bí­boros, hercegprímás mielőbbi boldoggá avatásáért és a magyar családokért imádkozzanak. A szentmisét Erdő Péter prímás, esztergom-budapesti érsek mu­tatja be. Az idei zarándoklat mottója: „Családjainkban ma­radjon mindenki hű hitéhez és hazájához”. Erdő Péter a zarándoklatra ki­bocsátott felhívásában örvende­tes ténynek nevezi, hogy szerte az országban egyre több család­mozgalom törekszik korszerű módon elterjeszteni ezeket az eszményeket. Az eddigi zarán­doklatok során mindig zsúfolá­sig megtelt Magyarország legna­gyobb római katolikus templo­ma, s valamennyi alkalommal határon túli magyarok is tiszte­legtek a mártír főpap emléke előtt. Mindszenty József 1892. március 29-én született a Vas me­gyei Csehimindszenten, és 1975. május. 6-án hunyt el Bécsben. Hamvait az ausztriai Maria- zellben temették el, majd 1991- ben helyezték örök nyugalomra az esztergomi bazilikában. A főpap a társadalom, illetve a katolikus vallás védelmében szembeszállt a nyilasokkal, majd később a kommunista ha­talommal. Emiatt bebörtönöz­ték, illetve külföldi emigrációba kényszerítették. Emlékére min­den évben május első szombat­ján tartanak zarándoklatot Esz­tergomban. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom