Nógrád Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-12 / 86. szám

Dixie-majális: egy híján huszadik Bár a majális jelleg szó szerint elsősorban a május elsejei szabadtéri nyitókoncertre vonatkozik, lényegében a 2003-as salgótarjáni nemzetközi dixielandfesztivál egészét ebben a hangulatban rendezik, tekintve, hogy a csütörtöktől vasárna­pig tartó hosszú hét vége minden napját átfogja. Miután a nógrádi megyeszékhely már tizenkilencedik alkalommal ad otthont e külföldön is jegyzett, rangos zenei találkozónak, értelemszerű, hogy a programnak számos kialakult, hagyo­mányos eleme van. Ugyanakkor minden év valami újjal, jel­legzetességgel is kirukkol. A tradíciókat és az újdonságokat egyaránt számba vettük Tóth Csaba fesztiváligazgatóval foly­tatott beszélgetésünk során. énekszólistával vagy nyitotta vagy zárta a fesztivált, általában ez vonatkozott a Molnár Dixie­land Bandre is. Most mindkét csapat a pénteki gála részese lesz. Ekkor lép még fel a T+R (Traditional+Revival) Jazz Band Szlovákiából (a zenekar tíz éve, az emlékezetes bombariadó ide­jén volt már itt a fesztiválon) va­lamint Jana Koubkova cseh éne­kes is, aki elismert ugyan hazá­Az idei fesztivál is színvonalasnak, jó hangulatúnak ígérkezik rigó tibor archív felvétele Mint megtudtuk: a négy nap során a teljes magyar élgárda részt vesz (ezt az elmúlt két év­ben nem sikerült elérni) s a ma­gyar zenekarokon, szólistákon kívül további öt nemzet kiváló muzsikusai is eljönnek Nógrád székhelyére. A rendezvény évek során kialakult alapszerkezete mit sem változik. Először is lesz­nek szabadtéri koncertek a Fő téren. Ezek mindegyike mind a négy napon 15 órakor kezdődik. Az első, a csütörtöki hangverse­nyen lép fel a helyi Kölyök Dixi­eland Band, a Bloodhound Blu­es Band Finnországból, Vanta- aból, Salgótarján testvérvárosá­ból, valamint a Lucky Boys Shufle Band. Pénteken a Dixie Jam Session Band-et, valamint Ferenczi György blues hegedűst és a Herfli Davidson Blues Band- et láthatják az érdeklődők. Szombat délután a Storyville Jazz Band és a Gipsy Show ad műsort, a vasárnapi koncerten viszont a fesztivál szereplői bú­csúznak a salgótarjániaktól és egymástól. Közreműködik a Ha­tárőrség Zenekara és a Budapest Ragtime Band. Május 2-án és 3- án, a szokásoknak megfelelően 19 órakor kezdődik a dixie-gála a József Attila Művelődési Köz­pont színháztermében. Ezúttal a pénteki programban az úgy­nevezett nagy „öregek” együtt lépnek fel. Korábban a Benkó Dixieland Band Berki Tamás jában, de itt először jár majd. Nem így Joe Murányi, a magyar származású amerikai klariné­tos, énekes, aki - mint többször elmesélte - annak idején Louis Amstrong zenekarában is ját­szott. A pénteki koncerten két kiváló hegedűs, Frankie Lato, aki a Storyville együttes tagja és Ferenczi György is fellép. Hege­dűpárbajuk mindenképpen az idei fesztivál egyik kuriózumá­nak számít. A szombati gálán a fiatalabb évjáratú, egymáshoz ugyancsak közeli stílusú együt­tesek mutatkoznak be. A ma­gyarok közül ekkor szerepel a Szalóky Classic Jazz Band. E formáció két éve alakult élén Szalóky Béla pozanossal a Hot Jazz Band egyik alapító tagjá­val. A zenekart alkotók szinte valamennyien ismertek más együttesekből is. Ez alkalom­mal is nagy sikerre számíthat a Salgótarjánban (is) nagyon népszerű, Bényei Tamás vezet­te Hot Jazz Band. Velük énekel az amerikai színes bőrű éne­kes, Gina Dunn is. Az est és a fesztivál különlegességének számít a német Allotria Jazz Band, amelyik először jár Ma­gyarországon és a tradicionális jazz műfajában Európa egyik legjobb zenekara. A fesztivál harmadik műsor­típusa az úgynevezett jam ses­sion. A pénteken éjfélkor kez­dődő örömzenélésben a Hotel Karancsban dr. Molnár Gyula és a Molnár Dixieland Band lesz a házigazda. Szombat éjjel a József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában tar­tandó jam session programjá­ban és a dixie-bálon Bényei Ta­más és a Storyville Jazz Band tölti be a házigazda szerepét. Ez évben is megrendezik a va­sárnap délelőtti hangversenyt a Szent József-plébánián. All órakor kezdődő spirituálé- és gospelkoncerten a Kőbányai Művészeti Szakiskola jazzkó- rusa lép fel Gulyás Erika és Fekete-Kovács Kornél vezetésé­vel. A fesztivál műsorvezető­házigazdájaként ismét a sajá­tos humorú Berki Tamás lép színpadra. Tóth Csaba elmondta azt is, hogy a szponzori kör támogatá­sával, valamint pályázati pénzek igénybe vétele révén lehetővé válik, hogy változatlan árakkal kínálják a közönségnek a belé­pődíjas előadások jegyeit. Az előzetes program minden­esetre azt sejteti, hogy a tizenki­lencedik dixielandfesztivál má­jus elseje és negyediké között méltó folytatása lesz az eddigi­eknek és tovább öregbíti e nagy­szabású, jelentős kulturális ese­mény és vele együtt Salgótarján jó hírnevét. CSONGRÁDY BÉLA Színházi szomszédolás Ahogy tetszik címmel színházi fesztivált rendez az egri Gárdonyi Géza Színház május 5-től 11-ig, a 2002/2003-as évad teljes reperto­árjának bemutatására. Összesen 13 előadást tartanak, a közönsé­get naponta két, egyes napokon három nagyszínpadi és stúdió- színházi produkció várja. Délelőtt elsősorban a gyermekeknek szóló darabokat, délután a stúdiószín­házi, este pedig a nagyszínpadi produkciókat láthatják az érdek­lődők. Az alkotók és a közönség egyaránt igényt formál arra, hogy az évad végén összegezzék a teát­rum munkáját. Az egymás mellett látható produkciók, összehasonlí­tási lehetőséget kínálnak adnak a művészi munka folyamatainak megismerésére. Boldoggá avatták Batthyány-Strattmann László-emlékkiállítás Budapest „Nyisd fel szemeidet és láss!” Batthyány-Strattmann Boldog László (1870-1931) a szemor­vos és az ember címmel nyílt ki­állítás csütörtökön Budapesten, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. A tárlat a szegé­nyek orvosa névvel is illetett hí­res szemésznek állít emléket, akit II. János Pál pápa ez év már­cius 23-án boldoggá avatott. A jövő év február 1-jéig látható be­mutató anyagának egy részét a Batthyány család kölcsönözte. Húsvét a múzeumban Budapest Húsvételő húsvétoló címmel ünnepi programmal várja a lá­togatókat péntektől három na­pon át a budapesti Néprajzi Múzeum. Az ünnep előtt lesz vásár, tojásdíszítési bemutató, kézműves játszóház, emellett - a tavaszi ünnepkör kapcsán - előadást és filmvetítést is tarta­nak. A vásáron a látogatók népi ihletésű, természetes anyagok­ból készült, művészi színvona­lú kézműves alkotásokból válo­gathatnak, míg a gyermekek játszóházban tehetik próbára kézügyességüket. A szakembe­rek által vezetett foglalkozáson a húsvéti tojást az érdeklődők úgynevezett levélrátétes és méhviaszos technikával készít­hetik el. ■ ALKOTÓK EGYÜTT. Közös kiállítást rendezett a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtárban Vaád Éva keramikus, Szikszai Pál iparművész-gravírozó és Rigó Tibor festő. A tárlat május 3-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében. F0T(j. Gócs é. Aranymorzsák régi tanárokról 31 éve dolgozom tanárként és az utóbbi években egyre többször fog el az emlékezés kényszere, ha régi tarjám iskoláimra gondolok. Nem véletlenül, látva és tapasztalva, hogy mennyire megváltozott az iskolák légköre, szellemisége, milyen sok az iskolákban az arc és egyéniség nélküli, lezser, ifjú tanár, akinek a szakmai felkészült­sége, pedagógiai érzéke, szaktanári lelkiismeretessége is megkér­dőjelezhető. Súlyos gondok vannak az iskolákban, főleg a főváros­ban (én Budapesten élek 18 éves korom óta) a fegyelemmel is. El­rémisztő híreket lehet haliam, a saját tapasztalataim is elég lehan­golóak. Mindezekre gondolva, mindezeket átélve szeretnék né­hány régi, kiváló salgótarjáni tanárt megidézni. Bodócs István a Madách Gimná­zium kémia-fizika szakos tanára volt több évtizeden keresztül. Szaktudása, igényessége, végte­len precízsége, gyöngybetűs írása lenyűgöző volt. Ápoltsága, gyö­nyörűen vasalt ingjei, nadrágjai, zsebkendői, finom, kedves beszé­de bámulatba ejtett. Csodálatos táblaképei - még az is, ahogyan az aznapi tananyag címét kézzel nyíl­egyenesen aláhúzta - feledhetetle­nek maradnak számomra. Óráit percre pontosan megter­vezte. A legtöbb kémiaóra - klasz- szikus módon - mindig két „sors­társ” feleltetésével kezdődött. Még most is megjelenik előttem, ahogy lapozza a naplót, az aznapi felelők kiválasztása céljából. (Rengeteget küszködtem a kémiával, ma is úgy látom, hogy ebből a tantárgyból voltam a leggyengébb. Pedig az ak­kori kémia tantervi anyag mennyi­vel könnyebb és egyszerűbb volt, mint 20-30 évvel később, én leg­alábbis így látom, gyermekeim egykori kémiatankönyveit ismer­ve.) Idegtépő pillanatok voltak ezek. Letargiával néztem magam elé ilyenkor: „Hát, ha én felelek, megint úgy lesz, mint mindig. Amit bemagolni lehetett, azt be­magoltam, a példát aligha tudom megoldani, de talán a reakció­egyenletet sem. Pedig Barta Joli mennyit magyarázta az óra előtt! Lesz, ami lesz. Csak már túllennék rajta!” Bodócs tanár úr szeretett en­gem. Olyannyira, hogy mindig én voltam az utolsó felelő a sorozat­ban. Nem tudta, hogy ezzel okoz­ta nekem a legnagyobb szenve­dést. Most már úgy fogom föl, hogy ezzel a késleltetéssel csak jót akart nekem. így legalább minden órára egyforma igyekezettel ké­szültem. A kémiatanárokat és a ve­gyészeket pedig nagyon tisztelem. Bodócs tanár úr az érettségink után megyei kémia szakfelügyelő lett. Ezt mi elégedetten és büszkén nyugtáztuk, hiszen nemcsak szak­tudásáért, hanem komoly felvételi eredményeiért és tanítványainak helytállásáért a felsőfokú tanintéz­ményekben, nagyon becsültük őt. Akkor már elfelejtettük, hogy a fér­fiasán szép arcú, de szelíd moso- lyú tanár úr hogyan tudott értékel­ni egy-egy gyenge feleletet: „Hát igen - köszörülte meg a torkát - ez körülbelül alá...” Hallottuk, hogy a mosolygósán szigorú Bodócs tanár úr otthon - ha ideje engedte - elővette régi he­gedűjét, és játszott rajta. Ezt akkor nehezen tudtuk egyeztetni szigo­rával. De ettől még jobban szeret­tük. Ma már - úgy gondolom - a hegedülés által lazított a napi, lelki- ismeretesen megtartott, precíz órái után. Akkor nem tudtuk, hogy a tanár úr ifjú korában zenekarban játszott, sőt - ahogy hallottam tőle nemrégiben - ma is hegedül egy zenekarban. Négy évig tanított minket, de emlékezetem szerint soha, egy napot sem hiányzott. Pe­dig volt olyan tél, hogy annyira meg volt hűlve, hogy alig lehetett hallani a magyarázatát. De ilyen­kor is végigtanította az órát, csak kicsit többet írt a táblára. Mi ilyen­kor még nagyobb figyelemmel, még nagyobb tisztelettel hallgat­tuk. Nemrégiben kétszer is talál­koztam Bodócs tanár únal. Kívül- ről-belülről számomra semmit nem változott. Mondtam neki, ez a természet ajándéka és a tiszta lel­kű jó emberek jutalma. A tőle megszokott kedves, szerény, csön­des mosolyával köszönte meg bó­komat. SZ.GYÖRFFY SAROLTA Ma sem pihen a tanár úr Pécsi Sándor a bátonyterenyei Fáy András Szakközépiskola nyugdíjas matematika, fizika és testnevelés szakos tanára ma sem pihen. A bélyeggyűjtés szépségeinek megismerésére neveli a csoportjába tartozó fiatal filatelistákat. Pécsi Sándor iesla felvi- A Vas megyében, Gyön- gyösszentkereszt községben születtem - mondja a 68. élet­évében járó pedagógus. Az álta­lános iskolát a szomszéd telepü­lésen Táplánszentkereszten jár­tam ki, majd szakmunkáskép­zőben géplakatos-szakképzett­séget szereztem. Ezzel egyidejű­leg Pécsett leérettségiztem. Az érettségi után Pécsett, 1955-ben a pedagógiai főiskolán matema­tika-fizika szakos tanári diplo­mát szereztem. A diploma átvé­telét követően a Veszprém me­gyei Magyarpalágy községben tanítottam, ez volt az első mun­kahelyem, később házasságkö­tésem után átkerültünk a felesé­gemmel Ajkarendekre.- Mikor került Nógrád megyé­be?- Pontosan negyven eszten­deje 1963-ba jöttünk Nagy- bátonyba. Én a helyi szakközép- iskolában, feleségem pedig az általános iskolában folytattuk a pedagógusi munkánkat. Az is­kolában matematikát, fizikát és testnevelést tanítottam. Úgy ér­zem, hogy szigorú, de minden­kor igazságos tanár voltam és ezt a gyerekek is értékelték. Har­minchét évi pedagógusi munka után 1989-ben mentem nyugdíj­ba. Ebből az alkalomból szolgá­lati érdemérmet kaptam, de hosszú pályafutásom alatt több elismerésben részesültem. A nyugdíjazást követően még há­rom évig visszajártam tanítani, addig, amíg úgy éreztem, hogy szükség van a munkámra.- Kedvenc időtöltése a bélyeg- gyűjtés.- A bélyegek iránti szeretet a pécsi főiskolán kezdődött, 1954- ben. Az az évi sorozat a rovarok­ról szólt, azok voltak az első bé­lyegeim. Ifjúsági szakkört veze­tek volt iskolámban, s nagy- bátonyi községi bélyeggyűjtő körnek is tagja voltam, de az megszűnt és Pásztóra kerültem. Gyűjteményemből sok bemuta­tót szerveztem, legtöbb alka­lommal itt Pásztón. Számomra a bélyeggyűjtés szépsége sokat je­lent, az általam irányított ifjúsá­gi szakkör fiatal tagjai részére nevelő hatással van. 1995-ben a 25 éves tagsági viszonyom és gyűjtő, szervező munkám elis­merésként a Magyar Bélyeg- gyűjtők Országos Szövetségé­nek bronz kitüntető jelvényét kaptam meg. E szervezetnek 1971 óta vagyok a tagja- Két gyermeke van, valame­lyikük folytatta-e a szülők szak­máját?- A leányunk Pásztón a Mik­száth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola matematika-kémia szakos taná­ra, a fiunk az erdész szakterüle­tet választotta és szülőföldünkre visszatérve, a Dunántúlon mű­veli.- Szabad idejében mivel fog­lalkozik?- Nagyon szeretem a kereszt­rejtvényfejtést, saját könyvtá­ram, sok szépirodalmi, és tudo­mányos könyvem van, és szíve­sen olvasgatok. KEREKES LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom