Nógrád Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-08 / 57. szám

Mi van a föld alatt és a föld felett? Csehek a moziba be Megjelent a salgótarjáni bányamúzeum kiállításainak vezetője Könyvészetileg elegáns, tartalmilag gazdag, magas szakmai színvonalú kiállításvezető látott napvilágot Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múze­um Bányászati Kiállítóhelyének vezetője a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával. A kiállításvezetőt dr. Szvircsek Ferenc írta és szerkesztette, műszaki tanácsadó volt Józsa Pál, Szabó Ferenc, Törőcsik Ist­ván és Vajda István, a fényképeket Buda László készítette. A kiadvány borítójának előlapján id. Szabó István 1952-ből szár­mazó bányászszobra, hátsólapján Szt. Borbála, a bányászok védőszentje, Bóna- Kovács Károlynak a baglyasaljai r. kát. templomban lévő freskója (1934) látható. A Nógrádi Történeti Múzeum Bányá­szati Kiállítóhelye, népszerű nevén a bányamúzeum Salgótarján első számú látnivalója európai ritkaság, a vá­ros idegenforgalmában méltán tölt be kiemelkedő szerepet. Ma­gyarország első föld alatti szén- bányászati múzeuma 1965-ben nyílt meg, napjainkban három részre tagozódik, a történeti kiál­lításra, az ipari skanzenre és ma­gára a föld alatti bányamúzeum­ra. Dr. Szvircsek Ferenc, a kiállí­tásvezető írója és szerkesztője, a nógrádi barnakőszén-bányászat országosan is elismert kutatója nagy gondot fordított arra, hogy a kiadvány mind küllemében, mind pedig tartalmában méltó le­gyen a bányamúzeumnak a város és a megye idegen for- ------------­ga lmában betöltött m,:.:' szerepéhez, a jeles ipari emlékhely rang­jához, nem utolsósor­ban a nógrádi szén­medencében folyt bányászkodás múlt­jához. Hiszen ne fe­ledjük, Salgótarjánt a XIX. század közepén felfedezett szén és rá épülő nehézipar tette az ország egyik jelentős ipa­ri központjává. Dr. Szvircsek Ferenc rövid történeti összefoglalóval is szolgál az ide látogató érdek­lődőknek. Szól a nógrádi barnakőszén-bányászat híres bányaló 0/VótJróX Q^)án^á$^aíi DC iá fíífóíji’fyt: vesetáj*­A borító előlapján idős Szabó István bányászszobra A töld alatti bányamúzeum bejárata megőrzendő örökségéről, a salgótarjáni bányamúzeum alapításáról, a múzeum helyének kijelöléséről. A kiadvány meg­határozó részét természetesen a kiállí­tásvezetők teszik ki. Az első részben, amely a Bányászmúlt a föld alatt címet viseli, a látogatók olyan szakszerű és részletes kalauzt kapnak, amelynek révén nemcsak a vizuális élmény, hanem pontos ismeret birtokában léphetnek ki a föld alatti séta után újra a nap­fényre. A második rész a kül­színi bemutatóskanzent, a har­madik pedig a történeti kiállí­tást ismerteti meg az érdeklő­dőkkel. Utóbbi részben a többi között a nógrádi szénmedence földtanáról, a szénbányászat rövid történetéről, technikai fejlődéséről, a bányamunkássá válásról, a nógrádi bányatele­pek életéről is képet kaphatnak a látogatók. Gazdag képanyag teszi teljessé a dr. Szvircsek Fe­renc által írt és szerkesztett ki­adványt, amit nem nélkülöz­hetnek a város és múltja, a nógrádi bányászkodás iránt ér­deklődők. ______________ ______ B. T. E. C sehországban 2002-ben 10,7 millióra emelkedett a mozilátogatók száma, s a bevételek pedig 946 millió koronát tettek ki. A nézők száma 300 ezerrel, míg a be­vétel mintegy 20 százalékkal emelkedett - közölte a cseh filmterjesztők uniója. Legnagyobb sikerrel a Gyű­rűk ura és a Harry Potter című amerikai filmeket vetítették. Az első film 89, míg a második 61 millió koronát hozott a kasszá­ba. Az első tíz legnépszerűbb film közül hét volt amerikai al­kotás, míg a nyolcadik és a ki­lencedik helyen cseh filmek vé­geztek. A Mach, Sebestová és a csodálatos telefon című filmet 208 ezer, míg a Sátán esztende­je című alkotást 205 ezer ember tekintette meg. A cseh filmek számára így a tavalyi év gyen­gébb volt, mint a 2001-es, ami­kor az első öt között négy cseh alkotás volt. Akkor a pálmát a Sötétkék világ című, a II. világ­háborúról szóló alkotás vitte el 1,13 millió-nézővel. Csehországban a kilencvenes évek folyamán fokozatosan csökkent a mozilátogatók szá­ma. A változásra 2000-ben ke­rült sor, amikor 8,3 millióan mentek el moziba, ami az előző évhez viszonyítva már ismét emelkedést jelentett. A filmter­jesztők uniója szerint a mozilá­togatók száma szorosan össze­függ a mozik korszerűsítésével és a nagy, több vetítőtermes filmszínházak megjelenésével. A tavalyi évben Csehországban 195 új egész estét betöltő játék­filmet mutattak be. Gyermekszemmel: Arany János ihlette rajzok, festmények" Kis hazánk, viszonylag csekély lélekszámú nemzetünk min­dig is gazdag volt kiváló személyiségekben, Pannónia földje valósággal ontotta a kiemelkedő produkciókra képes tudóso­kat, művészeket, sportolókat. De amíg az utóbbiak esetében voltak, vannak és lesznek úgymond egzakt értékmérők, azaz teljesítményük centire, dekára, másodpercre, gólra, találatra összehasonlítható másokéval, s ennek alapján eldönthető, hogy ki érdemes olimpiai vagy akár magyar bajnoki címre, he­lyezésre, a művészet területén egész más a helyzet. Bár ott is osztanak kitünteté­seket, elismeréseket, gondol­junk csak - éppen a közelmúlt világraszóló nagy sikerére - Ker­tész Imre Nobel-díjára, vannak Kossuth-díjjal és más címekkel, rangokkal honorált művésze­ink, köztük írók és költők is szép számmal, mégsem lehet határozottan, egyértelműen ki­jelenteni, hogy X. Y. a legjobb, a legtehetségesebb, nehéz, majd­hogynem lehetetlen sorrendet felállítani közöttük, tekintve, hogy a szubjektív ítéletalkotás­nak, az ízlésnek, mai szóval ki­fejezve a tetszésindexnek - en­nélfogva a tévedésnek - túl nagy a szerepe a minősítésben. Mind­ezt csak azért mondtam el, hogy ne legyek vádolható részlehaj­lással - hisz bevallottan részle- hajló, elfogult vagyok - ha ki­jelentem: szerintem Arany Já­nos egyike a valaha élt legna­gyobb, legrokonszenvesebb ma­gyar költőknek, pedig a líránkat magas - ha úgy tetszik világiro­dalmi - szinten reprezentálok voltak szép számmal Janus Pan- noniustól kezdve Balassin, Pető­fin, Vörösmartyn, Madáchon, Ady Endrén, József Attilán, Ily- lyés Gyulán, Nagy Lászlón át egészen a ma is élő Kányádi Sándorig. Arany nagymestere volt a szónak, kivételes mű­gonddal bánt az anyanyelv kí­nálta művészi lehetőségekkel, s akkor még a lényeget, lírája mély magyarságát, őszinte he­vületét nem is említettem. Em­berileg, erkölcsileg is feddhetet­lennek bizonyult, páratlan tisz­taságú az a pályakép, amelyet a nagyszalontai kis házból, ahová született, a Kisfaludy Társasá­gig, a Magyar Tudományos Aka­démia fővárosi impozáns épüle­téig, ahonnan utolsó útjára kí­sérték, bejárt. Művészi nagysá­gát bizonyítani - úgy, mint egy matematikai egyenlet, egy fizi­kai vagy kémiai képlet helyes megoldását - nem tudom, de vannak nagynevű prókátoraim, támogatóim, akik hasonlóan gondolkodnak a „Toldi” írójáról, ugyanezt a véleményt képvise­lik. „Nincs irodalmunknak na­gyobb költői erőkészlete nála. Sosem álltunk közelebb ahhoz, hogy egy elsőrangú összegzőt, egy Cervantest, Shakespeare-t, Arisztophanészt adjunk a világ­nak, mint mikor a kvietált szí­nészfiú tollat fogott” írta róla például Németh László. Tóth Ár­pád versben méltatta: „Ó, mes­terünk, ma nincs erőnk kimérni / Szent nagyságod minden ele­meit, /De szívünket mint élő de­lej éri / Verseid lelke s megelevenít:...” Krúdy Gyula szerint „Ez a férfitípus volt az, amely Magyarországot fenntar­totta, téli sarat elbíró csizmában viselte el a megpróbáltatásokat, zsoltáros hittel bízott a jövendő­ben és halk rajongással gondolt a nemzeti ideálokra. ” Itt és most nem véletlenül időztem oly hosszasan Arany méltatásánál, erényeinek érzé­keltetésénél. Egy őt idéző ünne­pen gondolom természetes, hogy ez megtörténhetik. Annál is inkább, mert tisztem szerint egy olyan kiállítást kell most megnyitnom, amely azt igazol­ja, hogy költészete, a XIX. szá­zadból datált szellemi öröksége ennyi idő távlatából is ismert és szeretett a diákság, a felnövekvő nemzedék soraiban. Ebben nagy jelentősége van az életmű­ve körül kialakult, fenntartott, ápolt kultusznak, a nevét viselő intézményeknek, köztük a sal­gótarján-zagyvapálfalvai általá­nos iskolának, amely az idén ép­pen 130 éves, de már az Arany­napnak, napoknak is immár ti­zenegy esztendeje ad otthont. A sokrétű, gazdag program egyik legnépszerűbb formája az „Arany János élete és munkás­sága gyermekszemmel” című képzőművészeti pályázat, amelyre ezúttal is több száz rajz, festmény érkezett Nógrád megye szinte minden részéből. A zsűri mintegy százötven képet talált méltónak arra, hogy kiállí­tást is nyerjen, hogy az iskolaga­léria falain megjelenjen. A me­gyeszékhelyről a helybelieken kívül különösen aktívnak bizo­nyultak a Gagarin, a Kodály és a Petőfi iskola tanulói, de Balas­sagyarmatról is sok pályamű ér­kezett, a kisebb települések di­ákjai közül kivált szépen szere­pelnek a berceliek, a csécseiek, a kazáriak és a varsányiak. A Karancsaljáról vagy Litkéről be­küldött alkotások a Beszterczey művészeti iskolát is képviselik, mint ahogyan a tarjániak közül is többen a Váczi Gyula nevét vi­selő intézményben is tanulnak. Sokrétű a gondolatok, érzelmek műfaji megjelenítése. A fekete és színes ceruzarajzok mellett nagy számban érkeztek a kiállí­tásra akvarellek, temperával, pasztellel, zsírkrétával, filctol­lal, tussal készített művek is, sőt két tűzzománc kép is megszü­letett az ifjú tehetségek műhe­lyében. Az e helyütt nyilvános­Erdösi Andrást (7. o.) és Czibula Ágnest (8. o.), a helyi iskola tanulóját egyaránt a „Toldi” malomköjelenete ihlette meg fotó: gócs éva ságot kapott gyermekeknek nyilván csak elenyésző hányada lesz majdan profi művész, de, hogy ily módon is ismerkednek, barátkoznak az alkotómunká­val, a művészetekkel, egyálta­lán a kultúrával, nem lesz hátrá­nyukra jövendő életükben. Mint ahogyan az is csak elő­nyükre válhat, hogy az iskolai, a magyarórai elemzéseknél még mélyebben tanulmányozzák Arany János . munkásságát, többször is elolvassák, újraértel­mezik egy-egy művét, versét. Mint a tárlat bizonyítja: a „Tol­di” című elbeszélő költemény minden helyzetben vitézül helytálló főhősének népszerűsé­gével semmi sem vetekedhet, de előszeretettel jelenítették meg a pályázók némelyik balladát is, főként „A walesi bárdok”-at. Többeket is megihletett a „Csa­ládi kör” otthonmeleg idillje, vagy „A fülemile” csúfondáros hangulata, s a költő portréját is meg-megörökítették. A lányok inkább líraibb, a fiúk kemé­nyebb témákat választottak. Az Arany-napok ünnepségso­rozata - benne e tárlattal - nem­csak egy intézmény névadójá­nak alaposabb megismeréséhez járul hozzá, nemcsak azt sugall­ja egy iskolaközösségnek, hogy miért viselje büszkén nevét, de ahhoz is, hogy erősítse, tovább­örökítse hagyományokban gaz­dag nemzeti kultúránk értékeit. Erre ugyanis az Európai Unió - amelynek Magyarország is ha­marosan tagja lesz - nagy csa­ládjában is szükség lesz. CSONGRÁDY BÉLA * (Elhangzott március 7-én, pénteken a salgótarjáni Arany Já­nos Általános Iskola ünnepségén)

Next

/
Oldalképek
Tartalom