Nógrád Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-01 / 51. szám

„...Bennünk hazaszeretet lobog, melynek egy része a nyelv szeretete” Kazinczy Ferenc fent idézett gondolata mottóként szolgált február 19-én a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet és a salgó­tarjáni Bolyai János Gimnázium közös rendezvényén, a Ka- zinczyról elnevezett szép magyar beszéd verseny megyei for­dulóján. A már kialakult hagyománynak megfelelően a ver­senynek most is a gimnázium adott otthont. FOTÓ: RIGÓ TIBOR Pillanatkép a versenyről Elismerésre méltó, hogy ma, amikor az anyanyelv iránt csökkent a lelkesedés, amikor a diákok nagy részének olva­sási és szövegértési nehézsé­gei, problémái vannak, közép- iskolás diákok egy olyan ver­senyen vállalják a megméret­tetést, ahol az anyanyelvi kul­túra ápolása jelenti a legfőbb hangsúlyt. Az iskola igazgatónője, Székyné Sztrémi Melinda meg­nyitóbeszédét is a magyar nyelv sorsa iránt érzett aggodalom ha­totta át. Felhívta a figyelmet az anyanyelvűnket veszélyeztető negatív jelenségekre, a média, különösképpen a kereskedelmi csatornák adásában fellelhető igénytelenségre, amelyek nem­csak a nyelvet, hanem a hallga­tók, nézők ízlését is rontják. Re­ményét fejezte ki, hogy a verse­nyen részt vevő fiatalok felnőtt­ként is Kazinczy nyelvét fogják ápolni, gondozni. A versenyen részt vevő 24 kö­zépiskolás tanuló teljesítményét két kategóriában (gimnáziumi és szakképző) értékelte a zsűri. A kötelező szöveg - Mihályi Gá­bor Illyés útitársaként című írá­sának a felolvasása a legtöbb versenyző számára nem jelen­tett gondot. Ez azt is mutatja, hogy a felkészítő tanárok jól dolgoztak, de azt is jelzi, hogy diákjainkban is megvan az ilyen irányú képesség. A teljesítményeket Herold László, a zsűri elnöke, a gim­názium nyugalmazott igazga­tója értékelte. Mindenki szá­mára tanulságos értékelése hasznosítható lehet a tanulók és a felkészítő tanárok további munkájában. A legjobban szereplő diákok átvették a Nógrád Megyei Peda­zsanna. 3. helyezést ért el Dósa Katalin, a Bolyai János Gimnázium ta­nulója. Felkészítő taná­ra: Lékóné Lantos Zsu­zsanna. Szakképző kategóri­ában: 1. helyezést ért el Csesztvényi Tímea, a Táncsis Mihály szakkö­zépiskola tanulója. Felkészítő tanára: Kiss Lászlóné. 2. helyezést ért el Rozgonyi Erika, a Borbély Lajos szakkö­zépiskola tanulója. Felkészítő tanára: Vinkóné Kovács Mária. 3. helyezést ért el Szma Sza­bina, a balassagyarmati Mik­száth Kálmán középiskola tanu­lója. Felkészítő tanára: Horváth Anita. Az április 25-26-27-én Győr­ben megrendezésre kerülő or­szágos döntőn megyénket mindkét kategória első két he­lyezettje képviseli. Befejezésül: köszönet a gim­náziumnak, a tanároknak és a diákoknak, mindenkinek, aki segítette a verseny sikerét. Foly­tassuk ezt a valóban nemes munkát és találkozzunk jövő ilyenkor is újra a megyei verse­nyen! VINKÓNÉ KOVÁCS MÁRIA gógiai Intézet elismerő okleve­lét, a könyvutalványokat és a Bolyai gimnázium emléklapjait. A versenyen a gimnáziumi kategóriában: 1. helyezést ért el Chikán Ka­talin, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázi­um tanulója. Felkészítő tanára: Gaálné Versényi Judit. 2. helyezést ért el Horváth Eszter, a Bolyai János Gimnázium ta­nulója. Felkészítő taná­ra: Lékóné Lantos Zsu­Medves: tájközpont kiállítással Salgótarján legszebb, idegenforgalmában legnagyobb szerepet játszó rész a Medves-fennsík és peremvidéke. Drexler Szilárd­dal, a Karancs-Medves Alapítvány kuratóriumának elnökével beszélgettünk arról, hogyan látja a táj megóvásának lehetősé­geit és az itt élők érdekeinek képviseletét e civil szervezet. Kitaláltuk az Élet a Medvesen című programot, mert szeretnénk felhívni az itt élők figyelmét e táj szépségeire - mondja Drexler Szi­lárd. - Azt hiszem, mindenki büsz­ke lehet Salgótarján környezetére! Egy-egy hét végén százak keres­nek felüdülést, pihenést Salgó- bánya térségében. Erről eddig ke­veset beszéltünk, de a város érde­ke, hogy ez a táj továbbra is lelki, szellemi életünk háttere, forrása, meghatározója legyen. Minden itt élőnek érdeke, hogy ez a táj meg­őrizze értékeit, az önkormányzat­nak pedig, hogy javítsa az itt élők életfeltételeit. Fontos, hogy a fenn­síkot övező településrészek lakói­nak a figyelmét is ráirányítsuk ezekre az értékekre, felhívjuk a fi­gyelmüket a környezet- és termé­szetvédelem fontosságára.- Mik a közehjövő elképzelései1- Sok mindent szeretnénk megvalósítani, s rögtön nagy fába vágtuk a fejszénket. Egy tájköz­pontot tervezünk, amelynek célja az ember és a természet optimális kapcsolatának kialakítása, a fenn­tartható, hagyományos tájhaszná­lattal, a társadalmi, gazdasági fejlő­dés iránti új igényeivel, mindenek­előtt a turizmussal. Nagyon fontos, hogy ez a tájköz­pontban helyett kapna egy kiállítás is, ami bemutatja a Medvest természeti értéke­it, az itt élő embereket, a történelmi, ipartörténeti emlékeket mutatja be. A táj­központ egy programszer­vező tevékenységet is vállal, terepi foglalkozásokat ren­dez majd a részükre. A kiál­lítást kiegészíti majd egy játszóház. Az épületben előadásokat, foglalkozásokat is fogunk tartani. Már elkezdtük egy digitális ar­chívum kialakítását. Az archívum­ban jelenleg körülbelül kétezer napjainkban készült, illetve több száz archív fotó található. Gyűjtünk hangokat a termé­szetből, készítünk filmeket az itt élő emberekről, feledésbe merü­lő szakmákról. Ezt az anyagot bárki számára hozzáférhetővé tesszük, különösen ajánljuk is­kolák részére.-Mikorra készül el akiállítási- A forgatókönyve már össze­állt, jelenleg az anyaggyűjtés fo­lyik. Mivel nemcsak a természeti értékeket mutatjuk be, gyűjtjük a hegyvidéki gazdálkodásra, bá­nyászatra, az emberek szokásai­ra, mindennapjaira utaló tárgya­kat, dokumentumokat, fényképe­ket is. Szépen gyűlik az anyag. Salgo vára. a vidék legfőbb idegenforgalmi nevezetessege FOTO: DR.FANCSIK JANOS Táj központ és kiállítás Hazánk egyik legszebb táján, a Medvesen Legyen Ön is részese egy értékteremtő vállalkozásnak! Ajánlja fel személyi jövedelemadója 1%-át a Karancs-Medves Termé­szetvédelmi Alapítvány javára. Adószám: 19162049-1-12 E-mail: mme@elender.hu A www.medves.hu honlapon néhány oldalt látnak az „Elet a Medvesen” című programról is! A környezetvédelmi alap cél- előirányzat támogatásával még az idén készítünk asztal- és szek­rényvitrineket, és körülbelül 100-150 archív fotó nagyméretű nagyítását készítjük el. Amennyi­ben ebben az ütemben haladunk, akkor jövő év első felében már be­rendezhetnénk egy tekintélyes méretű termet.-Hol?- Ez a legnagyobb gondunk, az épület. Több elképzelésünk van, s reméljük, egy-két éven belül meg­oldódik a problémánk és nem lesz akadálya a kiállítás létrehozásá­nak. Egyébként a tájközpontnak és a kiállításnak már vannak előz­ményei a térségben. A Magyar Ma­dártani és Természetvédelmi Egyesület megyei csoportja már ötödik éve működteti a Bagoly-ta­nyát, amelyet nyár elején, ősszel több ezer érdeklődő iskolás keres föl minden évben. A szűkös hely ellenére sikeres az itt elhelyezett Jelek a természetben kiállítás és népszerűek az általuk szervezett természetismereti túrák. Kialakulóban van egy termé­szetvédelmi szakkönyvtár és egy természetvédelmi kutató infrast­ruktúra. Természetesen mind­ezek részei lesznek a tájköz­pontnak is! Az önéletírás, az önvallomás „egy folyamat krónikája, amely - míg meg nem szakad, nem zárható le, illetve csak önkényesen zárható le... Az utolsó mondat után mindig lesz még valami. A nem vonalszerű élet polifóniája nem ragadható meg teljesen. Mindig maradnak kibogozhatatlan szálak, elhallgatott szóla­mok. A Végső Csend elérhetetlen fikció” - ismeri el Nyéki Lajos visszaemlékezése legvégén, amelyet saját versének néhány so­rával zár le: „Meghajtom hát fejem. / Ki csendből vétetett, / Végtére csendbe tér meg. / Minden egyéb csak átmenet.” „Pont az utolsó mondat után...” így fejeződik hát be a „Párizsi vallomások” című, mindössze nyolcvanoldalnyi könyv, ame­lyet csak azért illik így nevezni, mert a Palócföld Könyvek közel­múltban kezdődött új folyamá­nak sorozatában jelent meg Ba­lassagyarmat önkormányzatá­nak támogatásával. Egyébiránt egy elegáns füzet, amelyet ter­mészetes, hogy egy szuszra le­het végigolvasni. Másként képte­lenség is. Nyéki Lajos memoárját- ahogyan izgalmas krimik, bi­zonytalan kimenetelű szerelmi történetek olvasásakor szokás - tényleg nem lehet letenni, nem lehet abbahagyni. Magával so­dor a szöveg, a mondatokba zárt- és azok mögött lappangó - megannyi gondolat, érzelem, kí­váncsivá tesz az őszintének, lep­lezetlennek tetsző nyilvános ki­tárulkozás. Azért mondom, hogy „tetsző", hogy megfeleljek a szerző önmaga szabta követel­ményének. Ő maga véli ugyanis f úgy, hogy az igazság feltárására, az objektivitásra legfeljebb töre­kedni lehet, az élet, a valóság annál sokkal gazdagabb, mint­hogy a maga teljességében visz- szaidézhető, leírható legyen. Kritériumnak az elmondottak belső hitele, lélektani hihetősége és érdeke marad. E jellemzőkkel viszont maradéktalanul rendel­kezik Nyéki Lajos írása, bár pon­tosabb lett volna úgy fogalmaz­nom, hogy rendelkeznek írásai, minthogy a „Párizsi vallomások” nem egy időben, nem folyama­tosan papírra vetett gondolatso­rokat tartalmaznak, pedig olyan hatásúak. Tudatos szerkesztés eredményeként alakultak ilyen­né. A bevezetőt „Retour de Hongrie...” címmel 1993 decem­berében, hetvenedik életévéhez közeledve írta, mintegy elérke­zettnek látván az időt a számve­tésre, saját magával, életpályájá­val, Magyarországgal és Francia- országgal való szembenézésre. A kötet gerince - „A megközelí­tés 15 évvel ezelőtt” - 1980-ban íródott, míg a fentiekben idézett zárómondatok után csak tavaly, 2002. május 22-én - születés­napján - tett pontot. Nyéki Lajos irodalomtörté­nész, költő 1926. május 22-én született Balassagyarmaton. 1951-ben a budapesti egyetem magyar-francia szakán szerzett tanári oklevelet. Szombathelyen és szülővárosában tanított, majd nyéki Lmos A kötet címlapja Presits Antal munkája a fővárosban diákotthon-igazgató volt. 1956-ban Párizsban telepe­dett le, ahol ma is él. 1960-tól 18 és fél éven át az Alliance Francaise tanára volt. 1971-ben a Sorbonne-on magyar nyelvészet­ből doktorált. 1979-től '94-ig ma­gyar nyelvet oktatott a Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézetében. 1990-től egyetemi tanár. 1988- ban jelent meg francia nyelvű magyar nyelvtana 420 oldalon, számos tanulmányt publikált zene-szemiológiából, a humor, a közmondások nyelvi eszközei­ről. 1976-ban a CNRS bronzérmé­vel, 1992-ben Bárczi Géza-díjjal tüntették ki. Ugyanabban az esz­tendőben kapott szülőföldjén, Nógrád megyében Madách-díjat és nyerte el Balassagyarmat dísz­polgári címét. Ennyi a rövid pályakép, a szá­raz, lexikonszerű adatok mögött azonban - mint minden esetben- egy ember sokszínű élete, örö­mökkel és sikerekkel, csalódá­sokkal és fájdalmakkal keretezett sorsa rejlik. Kevesen tudják azon­ban - pláne rövid terjedelemben- össze is foglalni, mások számár ra is élvezetes, tanulságos olvas­mánnyá tenni a több mint hét év­tized során megélt, átélt élmé­nyeiket. Nyéki Lajos a kivételek közé tartozik e tekintetben is. Mert - mint múltidéző opusa akarva-akaratlanul tükrözi - vala­hogy mindig kivételnek számí­tott. Kezdve onnan, hogy mind­össze egy délelőttöt töltött óvodá­ban, mert csúnya volt az óvó né­ni és sunyi a többi óvodás, foly­tatva azon, hogy soha nem szá­mított eminens diáknak - bár mindig sokat olvasott - mégis messzebbre jutott,' mint ígéretes osztálytársai, vagy azzal, hogy azért lett - József Attila hatására is - pedagógus, mert a tanár is lé­nyegében színész (ami igazán szeretett volna lenni) vagy azzal, hogy 1956-ban a vasfüggönyön átkúszva miért ragaszkodott Eu­rópához, La Fontaine és Moliere hazájához, holott a tengerentúli országok előnyösebb anyagi le­hetőségekkel csábították. S vajon nem kivételes ember-i nek számít e az olyan, aki ken-1 dőzetlenül bevallja, hogy annak idején várta az oroszokat, mere úgy remélte, hogy felszabadulva egy ultrakonzervatív rendszer alól, végre nyugati értelemben vett demokrácia lesz az ország­ban, s azt sem titkolja, hogy a család nehéz anyagi helyzeté­ben csak úgy tudott Pesten ta­nulni, hogy felvették az „egyház- községi népi diákotthonba”. El­mondja azt is, hogy 1953 márci­usában Balassagyarmaton, a mai városháza erkélyéről, mint jó versmondó ő „zokogta el” a sztálini gyászódát, s azzal is „el­számol”, hogy ’56 tavaszán a párt tagjelöltjeként érvelt Sztálin mellett, mert szerinte elévülhe­tetlen érdemeket szerzett a Hit­ler elleni honvédő háborúban. Nem is vették fel, mert akkor a XX. kongresszus után Sztálin vétkeiről volt ildomos beszélni. E történet magán viseli azt az öniróniát is, amely - Mikszáth, Karinthy és Örkény szellemében- megvédi Nyéki Lajost az ön­teltségtől, az öntetszelgéstől. Pedig arra igazán büszke le­het, hogy sohasem sodródott olyan táborba, amely „céltudato­san elismerte és művelte a megfé­lemlítés és az erőszak uralmát... Sosem tudott megszédíteni a szép célok, tervek hangoztatása Ami elsősorban érdekelt, az a cseleke- ) detek valóságos jellege, a mód­szerek természete...” - írja mint- j egy politikai hitvallásként, mintahogy azzal a furcsa hely­zettel, ellentmondásos érzésvi­lággal is képes szembenézni, ami hatalmába kerítette Balassagyar­maton, amikor majd négy évtized után hazaérkezett kitüntetésére: „Külföldön könnyű szeplőtlenül megőrizni a politikái ártatlansá­got... Szülő-országomban egy­szerre minden otthonos és min­den olyan más, egyszerre vagyok honos és idegen. S nem tudok va­lamiféle bűntudattól megszaba­dulni: én választottam a kön­nyebbjét. ” Bár e kötetnek „Párizsi vallo­mások” a címe, belőle nem az írá­sok megszületésének helyszínét, a világ kulturális fővárosát isme­ri meg jobban az olvasó, hanem a szerzőhöz jut közelebb, s ha még nógrádi is, akkor egy szép külföl­di karriert befutott földijének éle­tébe, gondolkodásmódjába nyer betekintést, beavatást. CSONGRÁDY BÉLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom