Nógrád Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-12 / 36. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. FEBRUÁR 12., SZERDA Álarcos fiatalok raboltak Árulkodó lábnyomok a hómezőn - Idős házaspár a károsult A zabari ház - a néni valószínűleg sokáig nem felejti majd a hétfő este történteket fotói rigó (Folytatás az 1. oldalról) A kutyaugatás nem keltett bennük gyanút, az eb csaholá- sára jószerivel nem is volt idejük felfigyelni, mert...- Hirtelen nagy robajjal ránk rontott két álarcos. Mind a kettőnket lefogtak, lenyomtak az ágyra, aztán az egyik bement a szobába, ott kutatott - mondja Kissné. - A telefonzsinórt kitépte a falból, a lámpát lelökte. Az egyik leszakította az aranyláncot a nyakamból, elvittek nyolc karton, azaz negyven doboz cigarettát. Aztán azért, hogy elmenjenek, ne bántsanak minket, azt mondtam, hogy odaadom a pénzt, ami a bukszában van. Hetvenöt éves férje hogylété- ről csak annyit mond, hogy „mindenhol kék foltok” árulkodnak a bántalmazásáról. A rablók magukhoz véve a pár ezer forintot, elhagyták a házat. A továbbiakról Kiss Jánosáé, a károsultak rokona és közvetlen szomszédja számol be: - A néni jött át hozzánk, pár szóval elmondta, hogy mi történt velük, én pedig szóltam a polgármesternek, aki hívta a rendőrséget - sorolja a továbbiakat. - Itt, erre mentek át - mutat a házsor előtti, az utcától mélyebben elterülő beépítetlen falurészre, ahol az érintetlen hótakarót az átellenes oldalon lévő útig nyomok szelik át. Az az út elvisz a hármas határig: Nógrád, Borsod-Abaúj- Zemplén és Heves megyehatárai futnak egy kissé távolabbi ponton össze. A borsodi első falu, Domaháza, a zabariak tudomása szerint mindössze hat kilométerre van innen... *** A zabari rablásról, a nyomozás eredményeiről tegnap Salgótarjánban sajtótájékoztatót tartott Nagy Gábor alezredes, a tarjám kapitányság bűnügyi osztályvezetője. Mint lemondta, a riasztás után a salgótarjáni rendőrkapitányság forrónyomos csoportja és a körzeti rendőr már a rablás utáni órákban előállította, majd őrizetbe vette az idős házaspár egyik kirablóját, egy húszéves domaházai fiatalembert, aki már Ózdon is elkövetett hasonló rablásokat. Tizennyolc éves, szintén domaházai társát körözik. A 20 éves férfi ellen rablás bűntett alapos gyanúja miatt .indítottak eljárást, büntetése akár kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés is lehet. ______________ M.J. H atvan másodperc A vállalkozói igazolványom cseréjekor háromnapi hideg élelemmel, hálózsákkal, pár kötet olvasnivalóval és váltás fehérneművel készültem a salgótarjáni okmányirodára. Gondosságomat magamban elégedetten nyugtáztam, amikor a hivatal aulájában a kisebb népgyűlésre emlékeztető tömeggel találtam magam szemben. De. Mindenki más útlevélre, személyigazolvány-cserére, gépjármű-átírásra, vagy valami egyébre várt. Az elektronikus recepciós nekem így az azonnali belépésre jogosító sorszámot adta. A hivatali helyiségben pedig, amint elővettem a vállalkozói igazolványom, kinyílt egy fiók, előkerült abból egy mappa, rajta a nevem. A mappában pedig kitöltött űrlapok, amiket csak alá kellett írnom, sőt ott lapult az én új, már előre elkészített vállalkozói igazolványom is. Az egész igazolványcsere csak azért tartott egy percig, mert parittyakötést kellett az ügyintéző hölgyeknek az államra tenni. Ilyet még nem láttam. Működik egy hivatal? T.LPokoli történetek az első világháborúból Hős katonák emlékére - Harcok az Isonzo, a Tagliamento és a Piave mentén (2.) Valamikor, a negyvenes évek végén, az ötvenes években, amíg jó apám élt, gyakran hallgattam édesapám visszaemlékezéseit árva gyermekkoráról, megpróbáltatásairól és katona éveiről. Amióta a nagy hó leesett, a kandalló pattogó tüze mellett arra gondolok, hogy az újra meg újra feltörő emlékeket, no meg ami azóta történt, papírra vetem, hátha valakit érdekel rajtam kívül is, hátha lesznek fiatalok is, akik méltónak tartják elolvasni édesapám és hős bajtársainak történetét. Kikre emlékeznénk, kiket tisztelnénk önmagunk és gyermekeink előtt, ha nem apáinkra és múltunk hőseire, becsületben élt és elhunyt őseinkre?- Amikor a Tagliamentót elértük, amit nemes egyszerűséggel a katonák magyarítva csak „a Taglamentó”-nak neveztek, harc- bavetés előtt reggeltől estig gyakorlatoztunk. Ez abból állt, hogy a századparancsnok kihirdette: aki legelsőnek jut fel az ezer méterre levő töltés tetejére, az jutalmul egy doboz „Honvéd” cigaret„Amióta ezzel a kérdéskörrel foglalkozom, csak most sajnálom, hogy annak idején, amíg édesapám szellemi képességei teljes birtokában volt, nem ültettük le egy napon, hogy a széttöredezett emlékeket időrendben végigkövessük és rögzítsük. Ezért van az, hogy az elmesélt eseményeknek csak egy része teljes, ritkán helyhez és időhöz kapcsolódó. Hosszúhosszú évek alatt sokszor előkerült egy-egy ugyanazon esemény, amely azután mélyen beleivódott gyermekei leikébe...” tát kap. Megnyertem. De mert sohasem dohányoztam, hát elcseréltem arra, amire lehetett: cukorra, sósborszeszre, vagy egy darab kolbászra, olyannal, akinek küldtek. Nekem, apátián, anyátlan árvának nem küldött soha senki semmit. Ez csak azért volt rossz, mert ha megkínált valamivel valamelyik bajtársam, nem tudtam visszakínálni a hazaiból. Máskor meg a gyakorlat abból állt, hogy a közelharcot gyakorlatoztuk és birkóztunk. Ez jó volt nekem, mert keménykötésű gyerek voltam, sosem tudtak legyőzni. A nyeremény pedig mindig hozott valamit a konyhára. Aztán beköszöntött az ősz, és mi a lövészárokban dekkol- tunk hetek óta. Fedél nem volt a fejünk felett, az Alpok felől pedig egyre gyakrabban és egyre tartósabban zúdultak le a síkságra az esőtől nedves, egyre hidegebb fellegek. Átázva, meleg takaró nélkül - minek is lett volna a mindent eláztató esőben? - húztuk magunkat össze, éhesen, dideregve... Mert hát a reményeinkben csalatkoztunk. A frontvonalban sem volt több a menázsi, mint az arcvonal mögötti pihenőben... Nehéz lenne elmesélni, mit álltunk ki a szakadatlan, hideg esőben, igen gyakran hóesésben. Szakadt ruhákban, ellátás nélkül, vagy igen gyenge élelmezéssel harcoltunk, amikor megkaptuk a támadási parancsot... Tengődtünk napról napra találgatva, mikor és hol csap le a következő ágyúlövedék, vagy gránát. Igen nagy volt az örömünk egy téli estén, amikor híre jött, hogy új bakancsokat kapunk. A régi, szeptemberben kapott bakancsnak már csak a nyomorúságos emlékei foszladoztak lábunkon. Igen gyorsan lelohadt azonban az örömünk, amikor néhány nap után a sárban papírként foszlott le bakancsunk talpa! Nem is csoda, hiszen abból készült, papírból! Valamelyik otthon dőzsölő hadiszállító meg busás pénzt kereshetett rajta. Talán még jót is röhögött? No, nekünk nem volt kedvünk röhögni, de, hogy ezek a dolgok is hozzájárultak a későbbi földcsuszamláshoz, az biztos. Mert ugyanez volt a helyzet a ritka és szegényes élelmezésünkkel - ha azt egyáltalán annak lehetett nevezni. Ételpótlékból állt még az a kevés is, amit kaptunk. Ahogyan a front mozgott előre, áthaladtunk egy-egy falun. Hála Istennek, nem nagyon láttam lerombolt falvakat. Szinte minden ház ép volt, csak teljesen üres volt mind. Egy árva lélek nem sok, annyit sem találtunk. Illetve egy volt mégis... Egy - ha jól emlékszem - Conigliano nevű kis faluban a kéménylyukból húztunk ki egy, minden ízében reszkető embert, aki, szerintem, biztos volt benne, hogy ott helyben felfaljuk...- Mit csináltak vele édesapám? Megverték?- Dehogy vertük fiam, hiszen úgy be volt rézéivé, hogy nem volt azon mit bántani. Jócskán elmúlt a tavasz, már nyár közepe felé jártunk, amikor a Piave közelébe értünk. Igen kemény harcok álltak mögöttünk, már alig voltunk néhányan azok közül, akikkel együtt Görzből elindultunk. Mindig feltöltötték a csapat létszámát. Hazulról jöttek az újabb és újabb bevonultatot- tak, egyre idősebbek, sokan családapák, akiknek még sokkal nehezebb volt a halál felé rohamba menni, mint nekünk, akik már jócskán szagoltunk puskaport. Nekem, ugye, senkim sem volt, nem siratott volna senki... Csoda- e, ha ennek az embernek, édesapánknak, bús-borongós dalok, katonanóták voltak a kedvencei? Másfél-két éven keresztül anyámmal emelgettük édesapánkat az ágyból meg vissza, mert az egész testére kiterjedt isiász csaknem teljesen megbénította. Bátyáim ekkor már szétszéledtek szerte az országban, a két legidősebb már családot alapított, egy már éppen elvégezte a közgazdasági egyetemet, három meg még egyetemista volt. 1957 őszén kezdtem járni a győri gépipari technikumba. Ezalatt az idő alatt fekvő beteg édesapámtól különösen sok visz- szaemlékezést hallottam gyermekkora árva éveiről, még többet a Piavéről, és az 1942-es erdélyi bevonulásról. De ez utóbbiról talán majd egyszer később...- Be voltunk ásva a Piave déli partjába. A folyó medrében Édesapám 1956 őszén, a sok munkától, a sok nélkülözéstől és gondoktól egyaránt, egész testre kiterjedő ízületi gyulladásban súlyosan lebetegedett és évekre ágynak esett. Ekkor már a hä fiútest- väböl csak én egyedül, a hetedik és a legkisebb voltam otthon. El kellett látni a ház körüli munkákat, segíteni kellett a nyolc gyermekä szült, betegségektől gyötört anyámnak, és még tanulni is kellett - volna. ’’ alig volt derékig érő víz. Bárhol át lehetett gázolni a medrén. Nem is értettük, miért mondják olyan félelmetesnek, amikor ilyen sekély a vize? Az már igaz, sokunkat elgondolkoztatott a folyó igen széles medre, illetve ártere, meg a sebes sodrása. Embernek kellett (volna) lenni a talpán, aki ezen átgázol. Már combközép fölé érve, a víz sodrása elvitte a katonát. Ilyen körülmények között ért bennünket egy támadás, amely egy egész életre nyomot hagyott bennem. Észtveszejtő tüzérségi támadást kaptunk, amit a mi tüzérségünk lőszerhiány miatt, még viszonozni is alig tudott. A víz fortyogott és tajtékzott a becsapódó gránátoktól, a mindent elsöprő ágyú- és gépfegyver- tűztől. Esély sem volt rá, hogy kidugjuk a fejünket, nemhogy harcba bocsátkozzunk. De sokkal rosszabb volt azok helyzete, akik az ártérben voltak dekungban (azaz fedezékben, lövészárokban). A becsapódó lövedékek hatását megsokszorozta az árteret borító, a folyó által lehordott, sokszor sziklaméretű kövek szétfreccsenő millió szilánkja. Ez talán nagyobb pusztítást végzett, mint maguk a lövedékek. De ez még nem volt elég. A sekély folyóvölgyben a szakadatlan ágyútüzet is túlharsogta a katonák kétségbeesett ordítása, jajveszékelése. A folyón, tenger hullámait meghazudtoló mértékben zúdult le az ár, és magával vitt mindent és mindenkit, amit csak a folyómederben ért. A keskeny kis patak őrült folyamként hömpölygött, felszíne tele volt tovasodródó katonák testével, színe piros volt vérüktől. Csak a „borjú”, a hátizsák, meg ezer és ezer sisak látszott ki a habokból. Akit a golyók nem öltek meg, az megfulladt. Menekvés nem volt. Emlékszem, egy híd közelében voltam beásva, a híd mellett balra. Más híd nem volt a közelben, mögöttünk egy Sadie nevű helységre emlékezem, amin korábban átmentünk. Az mentett meg, hogy fel tudtam kúszni a híd szerkezete alá, és a pionírok (utászok) kisegítettek. Ezredünknek, de a többiekének is, alig harmada maradt meg. A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL Legnagyobb nemzeti tragédiáink egyike egy olasz folyó nevével, a Piavevel úgy összenőtt, mint Muhi, Mohács, vagy a Don- kanyar. De mit is élt át az összeomlás idején az ott harcoló magyar katona? _________________________________KH» «iHPOB S omoskő A Tagliamento széles medrében hatalmas áradások következhetnek be i tv JÉL i x» Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó és főszerkesztő: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Főszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN és TIBAY GÁBOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., |VJ| II O A l| U I U I A U Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati 1A V vTl\í ll/ megyei lllJYIJxll szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére a KER-T.O.M. Bt. munkatársai kézbesítik a lapot. Kérésével Salgótaiján térségében hívja a 06-20-566-33-55, Balassagyarmat térségében _____________________n ■■■*"' ■'__________________ a 06-30-908-77-71, Pásztó térségében a 06-30-475-83-80-as telefonszámot. Az áruspéldányokat terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítöknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1345 Ft, negyedévre 4035 Ft, fél évre 8070 Ft, egy évre 16 140 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. wüfUgl . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. ] .vl*„ az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft, előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet._________________________________«»a
